Kötött Kéve, 1997 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1997-03-05 / 5. szám

12 mé­tet március 1. Mottó: A szerencsét elő lehet segíteni. /ÁPV­RT kicsiben/ Egy ügyes vállalkozó Gróf úr megbízta Pista bácsit, az intézőt, hogy vegyen 6 lovat a túri vásáron. Igazi jó lovakat. Olyan 600 pengős áron. /Szép pénz volt ez egy lóért abban az időben./ Át is adta a 3600 pengőt Pista bácsinak, aki az uradalmi irodá­ba ért, azt sem tudta, hová dugja a nagy pénzt, nehogy valaki elemelje, hiszen már hetek óta tudott volt, hogy lóvásárlásra készülnek. Tette ide, dugta oda, de sehol sem talált megbízható he­lyet. Szekrényfiók, asztalfiók, egy ember által könnyen el­emelhető kis páncélszekrény, egyik sem felelt meg. Sa­rokban az akasztón lógott egy szakadozott ócska köpeny, amelyik olyan rossz volt, hogy nem akart vele senkit sem megsérteni, hogy neki ajándékozná. Gondolt egyet, en­nek a zsebébe tette a pénzt. Ugyan ki kotorászna ebben az ócskaságban?... Milyen szerencséje volt. Valaki pénz­szagot érezhetett és éjjel betört az irodába. Összekutatott mindent. Fiókokat kiforgatta, könyveket darabonként át­lapozta, még a szőnyeg alá is benézett, de a pénzt nem találta. Eredmény nélkül távozott. Másnap Pista bácsi látván a nagy csatateret, nem győ­zött hálát adni a sorsnak, hogy a pénzt jó helyre dugta. Az ócska köpeny megmentette. Pista bácsi már jó két héttel előbb, szólt Kássa Jóská­nak, a híres lókupecnek, hogy hat lovat akar venni a túri vásáron. Kérte Jóskát, hogy szakértelmével segítsen neki lebonyolítani a vásárt. K Jóskáról tudni kell, hogy lóis­meretében, szakértelmében felülmúlhatatlan volt. Ezt a tudományát csak a hétpróbás betyársága fölözte. Hí­res betyár volt és okos ember. Már előre vásárolt három pár lovat, három megbízható embere nevére és azokkal előre küldte a lovakat a túri vásárra. Ő a lovakat 400 pengőért vásárolta. Sokáig nézelődtek Pista bácsival, válogattak a sok szép lóból, míg végre rátaláltak Jóska egymástól kisebb na­gyobb távolságra leállított lovaira. Na igen, ilyeneket ke­resünk mi, mondta Jóska és komoly alku után meg is vet­te a lovakat, saját lovait, saját kocsi­saitól dara­bonként 600 pengőért az uradalom ré­szére. Mindenki meg volt elé­gedve. Legjobban Kássa Jóska. Váci út 16. fszt. 8. TATÁRLAKAI AGYAGKORONG ezüst mezpy kapható! és telefonszámain._____ "KK": 1132 Bp. Csikós Jóska és a fináncok Valóban így volt ez a dohánymonopólium bevezetése előtt. Aki akart dohányt termeszteni korlátlanul tehette, sőt sza­badon értékesíthette is. Mikor az Állam rájött arra, hogy mekkora sápot lehet itt levágni, a múlt század háromnegyedében egymásután hoz­ta a megszorító rendeleteket. A vége az lett, hogy a termelő minden megtermelt dohányát az Államnak kellett, hogy a megszabott áron átadja. Az pedig jóval nagyobb áron árusította trafikjai útján. Volt egy harmadik ár is, amikor a termelő az ismerős ba­gósok között olyan áron feketézte el, hogy ő is és a vevő is jól járt. Ennek a dohánynak volt a neve, a “finánc nem látta” dohány. A belőle készült cigaretta, vagy pipadohány pedig olyan erős volt, hogy a legfinomabb dohányról, a purzicsán­­ról, csúfoló néven bakapurzicsánnak “becézték”. Még a csúfoló nóta is így szólt, hogy: “Úgy szép az élet, ha van bőven dohány, a jó magyar dohány, a bakapurzicsán!” Az egyik esztendőben a híres betyár Csikós Jóskára nagy dohánytermés szakadt, azért a finánc nem látta, bakapurzi­csán továbbra is keresett árú maradt. Jóskának megvoltak a régi vevői. Várták is a dohányt. Jóska pedig annak rendje és módja szerint, zsákokba adagolta az igények szerint és meg­pakolta a kocsit. Tetejére dobott egy zsák szalmát, majd szólt az asszonynak, hogy kész vagyunk, mehetünk. Kellett a tartalék kocsis. Indultak Szolnok felé. Amint a szolnoki határba értek, az Ugar dűlő hatalmas kukoricájá­nak vonalában, Jóska észrevette, hogy két finánc kerékpá­ron közeledik feléjük. - No, asszony. Te szépen tovább hajtasz és leadod a meg­rendelőknek a dohányt. Munka végeztével a “Gólya kocs­mában” találkozunk. Ezzel Jóska leugrott a kocsiról, kapva a szalmás zsákot és uccu neki vesd el magad, már el is tűnt a kukoricásban. A fináncok utána. Megkezdődött a nagy hajtás. Bizony jó idő­be tellett, mire a finánc így kiáltott Jóskára, amint annak vállára csapott egyik kezével: “Megvagy betyár. Most nem jársz túl az eszemen !” Mindhármukról folyt az izzadtság, de mind elégedettek is voltak. A balhé csak akkor tört ki, mikor a Jóska zsákját kifordították és nem dohány, hanem szalma, török keverék hullott ki belőle. Jóska jókedvűen ne­vetett, a finánc mérgesen káromkodott. -Jól van Jóska! Most még szerencsésen megúsztad, de jön még a kutyára dér! /Hogy milyen jó jósnak bizonyult, majd a jövő számban írjuk meg./ A fináncok indultak is vissza az abonyi Tavasz utcai lakta­nyájukba, Jóska pedig a szolnoki Gólya kocsmába, ahol az asszony a dohány árával és egy nagypohár hideg fröccsel várta. Törő “Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjából S a csizmaszárából Pipát húz ki, rátölt és lomhán szipákol. ” /A puszta télen: Petőfi/ Tel:06 1/302-3061 06 20/418-386

Next