Kötött Kéve, 1997 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1997-03-05 / 5. szám
12 métet március 1. Mottó: A szerencsét elő lehet segíteni. /ÁPVRT kicsiben/ Egy ügyes vállalkozó Gróf úr megbízta Pista bácsit, az intézőt, hogy vegyen 6 lovat a túri vásáron. Igazi jó lovakat. Olyan 600 pengős áron. /Szép pénz volt ez egy lóért abban az időben./ Át is adta a 3600 pengőt Pista bácsinak, aki az uradalmi irodába ért, azt sem tudta, hová dugja a nagy pénzt, nehogy valaki elemelje, hiszen már hetek óta tudott volt, hogy lóvásárlásra készülnek. Tette ide, dugta oda, de sehol sem talált megbízható helyet. Szekrényfiók, asztalfiók, egy ember által könnyen elemelhető kis páncélszekrény, egyik sem felelt meg. Sarokban az akasztón lógott egy szakadozott ócska köpeny, amelyik olyan rossz volt, hogy nem akart vele senkit sem megsérteni, hogy neki ajándékozná. Gondolt egyet, ennek a zsebébe tette a pénzt. Ugyan ki kotorászna ebben az ócskaságban?... Milyen szerencséje volt. Valaki pénzszagot érezhetett és éjjel betört az irodába. Összekutatott mindent. Fiókokat kiforgatta, könyveket darabonként átlapozta, még a szőnyeg alá is benézett, de a pénzt nem találta. Eredmény nélkül távozott. Másnap Pista bácsi látván a nagy csatateret, nem győzött hálát adni a sorsnak, hogy a pénzt jó helyre dugta. Az ócska köpeny megmentette. Pista bácsi már jó két héttel előbb, szólt Kássa Jóskának, a híres lókupecnek, hogy hat lovat akar venni a túri vásáron. Kérte Jóskát, hogy szakértelmével segítsen neki lebonyolítani a vásárt. K Jóskáról tudni kell, hogy lóismeretében, szakértelmében felülmúlhatatlan volt. Ezt a tudományát csak a hétpróbás betyársága fölözte. Híres betyár volt és okos ember. Már előre vásárolt három pár lovat, három megbízható embere nevére és azokkal előre küldte a lovakat a túri vásárra. Ő a lovakat 400 pengőért vásárolta. Sokáig nézelődtek Pista bácsival, válogattak a sok szép lóból, míg végre rátaláltak Jóska egymástól kisebb nagyobb távolságra leállított lovaira. Na igen, ilyeneket keresünk mi, mondta Jóska és komoly alku után meg is vette a lovakat, saját lovait, saját kocsisaitól darabonként 600 pengőért az uradalom részére. Mindenki meg volt elégedve. Legjobban Kássa Jóska. Váci út 16. fszt. 8. TATÁRLAKAI AGYAGKORONG ezüst mezpy kapható! és telefonszámain._____ "KK": 1132 Bp. Csikós Jóska és a fináncok Valóban így volt ez a dohánymonopólium bevezetése előtt. Aki akart dohányt termeszteni korlátlanul tehette, sőt szabadon értékesíthette is. Mikor az Állam rájött arra, hogy mekkora sápot lehet itt levágni, a múlt század háromnegyedében egymásután hozta a megszorító rendeleteket. A vége az lett, hogy a termelő minden megtermelt dohányát az Államnak kellett, hogy a megszabott áron átadja. Az pedig jóval nagyobb áron árusította trafikjai útján. Volt egy harmadik ár is, amikor a termelő az ismerős bagósok között olyan áron feketézte el, hogy ő is és a vevő is jól járt. Ennek a dohánynak volt a neve, a “finánc nem látta” dohány. A belőle készült cigaretta, vagy pipadohány pedig olyan erős volt, hogy a legfinomabb dohányról, a purzicsánról, csúfoló néven bakapurzicsánnak “becézték”. Még a csúfoló nóta is így szólt, hogy: “Úgy szép az élet, ha van bőven dohány, a jó magyar dohány, a bakapurzicsán!” Az egyik esztendőben a híres betyár Csikós Jóskára nagy dohánytermés szakadt, azért a finánc nem látta, bakapurzicsán továbbra is keresett árú maradt. Jóskának megvoltak a régi vevői. Várták is a dohányt. Jóska pedig annak rendje és módja szerint, zsákokba adagolta az igények szerint és megpakolta a kocsit. Tetejére dobott egy zsák szalmát, majd szólt az asszonynak, hogy kész vagyunk, mehetünk. Kellett a tartalék kocsis. Indultak Szolnok felé. Amint a szolnoki határba értek, az Ugar dűlő hatalmas kukoricájának vonalában, Jóska észrevette, hogy két finánc kerékpáron közeledik feléjük. - No, asszony. Te szépen tovább hajtasz és leadod a megrendelőknek a dohányt. Munka végeztével a “Gólya kocsmában” találkozunk. Ezzel Jóska leugrott a kocsiról, kapva a szalmás zsákot és uccu neki vesd el magad, már el is tűnt a kukoricásban. A fináncok utána. Megkezdődött a nagy hajtás. Bizony jó időbe tellett, mire a finánc így kiáltott Jóskára, amint annak vállára csapott egyik kezével: “Megvagy betyár. Most nem jársz túl az eszemen !” Mindhármukról folyt az izzadtság, de mind elégedettek is voltak. A balhé csak akkor tört ki, mikor a Jóska zsákját kifordították és nem dohány, hanem szalma, török keverék hullott ki belőle. Jóska jókedvűen nevetett, a finánc mérgesen káromkodott. -Jól van Jóska! Most még szerencsésen megúsztad, de jön még a kutyára dér! /Hogy milyen jó jósnak bizonyult, majd a jövő számban írjuk meg./ A fináncok indultak is vissza az abonyi Tavasz utcai laktanyájukba, Jóska pedig a szolnoki Gólya kocsmába, ahol az asszony a dohány árával és egy nagypohár hideg fröccsel várta. Törő “Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjából S a csizmaszárából Pipát húz ki, rátölt és lomhán szipákol. ” /A puszta télen: Petőfi/ Tel:06 1/302-3061 06 20/418-386