Közalkalmazott, 1957 (11. évfolyam, 8-14. szám)
1957. MÁJUS HÓ címmel 1957. június hóban újra megjelenik szakszervezetünk központi lapja. Lapengedélyünk birtokában addig is megjelentettük ezen kiadványunkat, hogy a szakszervezeti funkcionáriusokon és aktivistákon keresztül ismertessük a tagsággal a szakszervezet sokrétű tevékenységét. KÖZALKALHAZOTT A KÖZALKALMAZOTTI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM LEGFONTOSABB FELADATAI A „Tájékoztatóbban szükségesnek mutatkozik, hogy ismertessük központi vezetőségünk legutóbbi ülésének határozatát. Annak ellenére, hogy a februári központi vezetőségi ülés óta huzamosabb idő telt el, nem vesztette el aktuális jellegét „Tájékoztatónk“ alábbi beszámolója: Szakszervezetünk 1957. február 8-án tartotta központi vezetőségi ülését, amelyen részt vett Irena Janisevszki, a lengyel szaktanács titkára, a lengyel közalkalmazottak szakszervezetének elnöke. A központi vezetőségi ülésen megjelent és felszólalt Marosán György államminiszter. Huber Lajos, a szakszervezet elnöke az elnökség beszámolójában kiemelte, hogy a kongresszus követelései közül a kormány számosat magáévá tett és megvalósított. Felhatalmazást kért az elnökség nevében a központi vezetőségtől hogy kidolgozzák a közszolgálati dolgozók új bérrendszerének tervezetét és a közszolgálati szabályzatot. Elemezte a beszámolóban az októberi események jellegét és köszönetet mondott azoknak a közalkalmazottaknak, akik a nehéz körülmények ellenére is helyükön maradtak és fáradhatatlan munkát végeztek a lakosság érdekében. A beszámolót széleskörű vita követte, amelynek során dr. Matuz Károly (Hajdú megyei bíróság), Diószegi Ferenc (Hajdú megye), Vészi László (Könnyűipari Minisztérium), Kis Ida (ózdi járási tanács), dr. Takács József (Széchenyi könyvtár), Szalma József (Csongrád megyei tanács), Dicső Ferenc (kisvárdai járási tanács), Pers Géza (Zala megye), Marek Józsefné (Országos Tervhivatal), Miklós János (BSZTK), Medgyesi Dezső (Békés megye), Gál Tivadar (Minisztertanács), Pordány Ferenc (nyugdíjas szakosztály titkára) és Hantos Jánosné (budapesti bizottság) szóltak hozzá. A központi vezetőség egyperces néma felállással adózott az ellenforradalom áldozataivá vált közalkalmazottak emlékének és utasította az elnökséget, hogy támogassa özvegyeiket és árváikat. Az alábbiakban az elnökségi beszámoló alapján elfogadott határozatot közöljük: 1. A szakszervezet központi vezetősége kifejezi köszönetét a szakszervezeti bizottságoknak és a szakszervezet valamennyi aktivistájának, hogy az ellenforradalom viharában a legtöbb helyen bátran helytálltak az ellenforradalmi merényletekkel szemben. A nehéz időkben nem vártak felsőbb utasításra, saját erejükkel, önálló kezdeményezéseikkel helyes úton járva, szinte minden központi irányítás nélkül, önfeláldozóan dolgoztak a tagság szociális helyzetének javításán, a károsultak megsegítésén, a hajléktalanok elhelyezésén, a különböző szociális intézmények — napközi otthonok, bölcsődék, üzemi konyhák — és nem utolsó sorban a munka megindításán. 2. A központi vezetőség megbízza az elnökséget, hogy olyan közszolgálati bérrendszer (státus) tervezetet dolgozzon ki, amely messzemenően figyelembe veszi a szolgálati időt, az iskolai végzettséget és a betöltött munkakört. A státus-rendszert az SZTK dolgozóira is ki kell terjeszteni. A státus-rendszer bevezetése keretében kell megoldani a túlórák kérdését is. A honvédség polgári alkalmazottaira vonatkozóan az elnökség törekedjék arra, hogy a különböző területeken dolgozó ipari munkások a szakmájuknak megfelelő bérezésben részesüljenek. 3. A központi vezetőség megbízást ad az elnökségnek a közszolgálati szabályzat tervezetének kidolgozására. E célból az elnökség alakítson szakértő bizottságokat, amelyek a Munka Törvénykönyve egységes alapelvei alapján kidolgozzák a közszolgálat speciális helyzetére vonatkozó munkaügyi jogszabályokat. Különösen nagy súlyt kell helyezni a fegyelmi eljárás, az alkalmazás és elbocsátás, a munkaidő, a szabadságok és jutalmazási rendszer kidolgozására. 4. A központi vezetőség hagyja jóvá az elnökség eddigi tevékenységét a szakosztályok munkájának megindítása tekintetében. Szükségesnek tartjuk, hogy mindazokon a területeken, ahol még nem működnek szakosztályok, a legsürgősebben meg kell indítani a szakosztályi életet. A szakosztályok munkáját fejleszteni és segíteni kell, hogy sajátos szakmai ügyeiket önállóan is képviselni tudják. 5. A központi vezetőség szükségesnek tartja, hogy a Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezete szakemberek bevonásával elősegítse az államapparátus helyes szervezeti felépítésének kialakítását. Ezért megbízza az elnökséget, hogy a szakosztályokkal együtt a különböző részfeladatok megoldására szervezzen ankétokat, vitákat. Az elnökség támogassa a szakosztályokat abban, hogy azok szervezzenek a szakma összdolgozóit érdeklő megmozdulásokat. Például állatorvosi napok, könyvtárosok találkozója, ügyészek és bírák ankétja stb. 6. Az események és a racionalizálás következtében hiányossá vált szakszervezeti bizottságokat és területi bizottságokat ki kell egészíteni és meg kell szüntetni mindennemű ideiglenesen működő szakszervezeti ve