Közalkalmazott, 1958 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1958-11-01 / 11. szám

AKIK MÉLTÓK A BIZALOMRA SZILÁGYI GYULA, a haj­dúnánási városi tanács vb­­elnöke, aki a felszabadulás előtt egyszerű mezőgazdasági munkás volt, 1955 óta élvezi a hajdúnánási lakosság bi­zalmát. Mielőtt funkciójába került volna, már tízéves ál­lamigazgatási munkában el­töltött tapasztalatokkal ren­delkezett. A vb-elnök közmegbecsü­lésnek örvend a városban, mert lelkiismeretesen intézi a lakosság ügyeit. Őszintén be­szél velük, nyíltan megmond­ja, ha jogtalan kérelmeket terjesztenek elő és messzeme­nően gondoskodik a törvé­nyesség betartásáról. A város fejlődését szívén viseli. Sokat törődik a terme­lőszövetkezetekkel, amelyek­nek megvédéséért az ellenfor­radalom alatt is kiállt. Veze­tése alatt jelentősen fellen­dült a város kulturális élete is. Elismerésre méltó tény, hogy nem elégedett meg a hosszú államigazgatási mun­ka gyakorlatából fakadó tu­dásával, elvégezte a Tanács­akadémiát is. Ma is tanul a Jogi Egyetemen, hogy újabb ismereteit megfelelően gyü­­mölcsöztesse. KONYECSNI GYÖRGY, a kondorosi községi tanács vb­­elnöke, akit a község lakos­sága igen szeret és becsül nyílt őszinteségéért. Nincs ná­la olyan probléma, amely hát­térbe szoríthatná az emberek problémáinak meghallgatását és elintézését. Szereti az em­bereket, az egyszerű közvet­lenség a jellemző magatartá­sára. Igen jól ismeri a dolgozó emberek életét, hiszen ő ma­ga is egyszerű, szegényparasz­ti szülőktől származik, aki alaposan megismerte a sok­­sok nélkülözést, mert mint kubikos taligával járta az or­szágot. A felszabadulás hozta m­eg az ő életében is a nagy változást és abban a tsz-ben, amelyet tizenhárom társával alakított, a tagság elnökké vá­lasztotta. Ezután 1950-ben ta­nácstagnak választotta a köz­ség. 1953-ban vb-tagnak és ugyanebben az évben a Békés megyei képviselőcsoport tag­jává választották. Eredmé­nyes munkájának alapja hogy bízik munkatársaiban, messzemenően támaszkodik segítségükre és az egyszerű emberek véleményére. Ennek tudható, hogy jelölésével a kilencezer lakosú terület elis­merését fejezte ki eddigi pél­damutató munkásságáért is. Amidőn Kossuth és társai 1848 márciusában kivívták a felelős magyar minisztérium felállítását, a népképviseleti rendszer megteremtését, s ami mindezekkel együtt járt: az addig jogtalan nép politikai, társadalmi és gazdasági jogai­nak elismerését, a Batthyány­­kormány május 19-én kiírta a választásokat s július 2-re összehívta az első népképvise­leti rendszeren alapuló ma­gyar országgyűlést. Folt az aranylapokon Erre az első népképviseleti országgyűlésre jelöltette ma­gát a magyar nép legjobb fia, Petőfi Sándor is. A nemzet már akkor nagy költője saját szülőföldjén, az annyira imá­dott Alföldön, a Kiskunság­ban szeretett volna képviselő lenni. Ahol gyermekéveit töl­tötte, ahol apja valamikor székállólegény, majd bérlő volt Népe iránti végtelen ra­jongásában elfeledkezett arról a régi közmondásról, hogy »senki se próféta a saját ha­zájában.« Május 25-én lement Szabad­­szállásra, a kerület központ­jába, hogy megbeszélje a je­lölését A nemrég felszabadult szegény parasztság határtalan örömmel fogadta, megígértek mindent, biztatták is tőlük telhetően. Igen ám, csakhogy a kerületben nemcsak szegény emberek voltak, hanem gaz­dagok, földesurak és papok is. Azokkal nem számolt a nép fia Pedig azok mindent elkö­vettek, hogy meghiúsítsák Pe­tőfi képviselőségét. Ellenje­löltül egy jelentéktelenül egy­szerű, szürke egyéniséget ál­lítottak, a református pap fiát. Petőfi kiosztotta válasz­tói között »A királyokhoz” cí­mű köztársasági versét, majd a »Kiskunsági című remekét, amelyben viszont a kiskunok iránti szerelmét énekeli meg. Lehet, hogy hiba volt vers­ben mondani el politikai kiált­ványát, de mindegy lett volna, ha akár a hordó tetejéről is szavalja el, mert az uraknak akkor se kellett volna se ő, se amiket mond. Úgy feltüzelték ellene a népet, hogy amikor pár nap múlva, június 11-én feleségével együtt lement Sza­badszállásra népgyűlést tarta­ni, olyan ellenséges fogadta­tásban részesült, hogy mene­külniük kellett. 14-én a vá­lasztás már nélküle folyt le, s ami ezek után szinte termé­szetes, nem őt, hanem az is­meretlen papfit választották meg Petőfi a választás után több cikkben írta meg annak lefo­lyását, a kifejtett erőszakot, visszaéléseket Kéréssel for­dult az igazságügyminiszter­hez, Deák Ferenchez, vala­mint az országgyűléshez, hogy semmisítsék meg a jogtala­nul szerzett mandátumot, de minden hiába. Az első ma­gyar népképviseleti ország­gyűlés magán hordta a régi rendiség szellemét: Petőfi, a tősgyökeres köztársasági nem kaphatott elégtételt, a nép fia nem lehetett tagja az első népképviseleti országgyűlés­nek. Az első munkásképviselő­ k csúfos szégyen enyhíté­séül meg kell említenünk vi­szont az első munkásképvise­lő, Táncsics Mihály megvá­lasztását. Petőfi kibukásával ő lett tehát a parlament leg­radikálisabb szószólója. Saj­nos, 1948. március 15-i kisza­badítását nem sokáig haszno­síthatta a nép szociális érde­keinek előbbvitelére. A sza­badságharc után bujdosnia kellett majdnem tiz évig. 1857-ben visszatért ugyan a közéletbe, de 64-ben újra le­fogták s csak a kiegyezés után került ki megint börtönéből. Jókait is utoléri a végzet Petőfi együtt szerkeszti a 12 pontot Jókaival, együtt szabadítják fel a sajtót: este a színházban Jókai olvassa fel a nemzet kívánságait, a sza­badságharc után természetes, hogy bujdosnia kell neki is. Bujdosásának csak felesége, Laborfalvy Róza vet véget egy hamis komáromi menle­véllel. Jókai visszatér Pestre s széd csöndben dolgozni kezd. Álnéven írja a szabad-s­ságharc köréből vett lelkesítő­­ elbeszéléseit, majd egymás­után megírja híressé vált tör-­­­ténelmi regényeit s olyan népszerű lesz, hogy 1858-ban a Kisfaludy Társaság és az Akadémia is tagjává választ­ja. Megnyílik számára a poli­tikai érvényesülés lehetősége is. Képviselőséget vállalt és­pedig a Deák-féle kiegyezési javaslatokkal szemben, az el­lenzéki oldalon. Ez csak fo­kozza népszerűségét s azt megtartja egészen, 1875-ig. Amikor Tisza Kálmán mi­niszterelnöksége ala­tt kor­mánypártivá lesz, a nemzet­nek nem tetszik pálfordulása. Alig kap kerületet, amely el­fogadja A végén már csak a legkisebb kerületekből s on­nan is csak nagy nyomással sikerül bejutnia a parlament­be. Amikor újra az Alföldön próbálkozik, csúfosan megbu­kik. A király igyekszik he­geszteni e mély sebet, főrendi­házi taggá nevezi ki, de ez sem szünteti fájdalmát, öt­venéves írói jubileuma al­kalmával végre a nemzet is enyhíti a feledhetetlen csa­pást: újra kegyébe fogadja, de csak mint írót, nem mint politikust. A politikus Jókai­ból nem kér többet A tollal szerzett mandátum írói népszerűsége juttatta képviselőséghez Mikszáthot la Mikszáth éppúgy, mint Petőfi, szintén falusi kisgazdálkodó fia Selmecbányán, ahol tanul, még él az egykori selmeci diák, Petőfi szelleme­s kegye­lettel őrzik a költő első ver­sét. Későbbi ifjúsága már a kiegyezés korára esik: Pesten jogász s mint fiatal újságíró, egy Deák-párti néplaphoz ke­rül. Deák halála után Szeged­re hívják. Ott Tisza Lajos, az árvízi kormánybiztos figyel fel a nagytehetségű fiatal író­ra Segítségével megint Pestre jön* Egymásután jelennek meg zamatos, ízes falusi el­beszélései. »A tót atyafiak«, »A jó palócok", népi füzete­ket, könyveket ad ki, népsze­rűsége vetekedik Jókaiéval A Pesti Hírlaphoz szerződtetik. Politikái karcolatokat ír, meg­jelennek »Az apróságok a Házból« híres sorozata: »A T. Ház«, s más vidám történetei, elbeszélései. A szabadelvűnek nevezett kormánypárt igyek­szik megnyerni a maga szá­mára képviselőséggel kínál­ják meg. Mikszáth elfogadja a támogatást, tagja lesz a pártnak, de szívét s tollát nem adja el. Már mint képviselő megírja »Egy választás Ma­gyarországon« című szatirikus regényét, amelyben maró gúnnyal mutat rá, hogy ho­gyan osztogatják Magyaror­szágon a mandátumokat, ho­gyan juttatja képviselőséghez egy letört félmágnás család a házassági kelepcébe csalt Katánghy Menyhértet, mivel más hozományt nem tudnak adni. Éles szatírája ez a szá­zadvégi és századeleji magyar politikai életnek éppúgy, mint többi regénye, amelyben ha­sonló színekkel festi kora po­litikai és társadalmi rajzát. Tisztességes ember lehet-e képviselő ? Bármilyen meglepően hat, de a Mikeszáth utáni kor híres Tisza-párti képviselő írója, Herczeg Ferenc is alaposan megmondja véleményét »a gótikus ház«-ról. Húszévi képviselősége után így ír em­lékirataiban: »Nem egyszer kétségeim támadtak az iránt, hogy tisztességes ember le­het-e egyáltalán tagja ennek a háznak?« Nem is vállalt többé képviselőséget, de a radikális-szociális haladás el­lensúlyozására kifejtett mun­kássága elismeréséül felsőházi taggá nevezték ki. Ledőlt bálványok Az idősebb nemzedék tagjai még emlékeznek az Abbázia­­kávéház ablakában trónoló ,ővajdára­, Eötvös Károlyra. Rendkívül érdekes politikai pályafutásául érdemes megem­líteni, hogy fiatalkorában for­radalmi puccsot szervez, és börtönbe kerül. Kiszabadulva előbb szabadelvű, majd füg­getlenségi képviselő lesz. Az ő javaslatára vásárolja meg a nemzet Kossuth Lajos könyv­tárát, hogy enyhítsen a­­turi­­ni remete« anyagi helyzetén. Megírja nagyszerű kortörténeti műveit, az »Utazás a Balaton körül«-t, a tiszaeszlári vérvád történetét, melyben mint védő, európai hírnévre tesz szert, va­lamint több regényt és anek­­dotikus történetet. Mégis mint Tisza-párti képviselőjelölt fe­jezi be politikai pályafutását. A kiegyezés utáni korszak­nak évtizedekig verhetetlen vezére, megdönthetetlen­­bál­ványa«, tizenöt évig miniszter­elnöke volt Tisza Kálmán,­­a bihari generális«. Jókai róla mintázta »A kőszívű ember fiai« című regényének Barad­­lay Kázmérját, az örökös fő­ispánt, a konzervatív eszmék tántoríthatatlan vezérférfiát, a népi törekvések engesztelhe­tetlen ellenzőjét, a szívtelen, gőgös, kegyetlen főurat. Ezek után igazán alig lehet elhinni, ami pedig megtörtént, hogy 1901-ben egy jóformán alig is­mert erdélyi fiskális, Barabás Béla a saját pátriájában, ősei fészkében, Biharban megbuk­tatta a híres generálist, évti­zedek győzhetetlen bajnokát. Barabás a mandátum mellé megkapta­­a bálványdöntős melléknevet is, s később a po­litikai életnek szintén egyik vezére lett. Tisza Kálmánra nézve végzetessé vált bukása, a következő évben meghalt. Szelleme és műve azonban to­vább élt, örökét fia, Tisza Ist­ván folytatta. Képviselőség helyett kortesség Nem kevésbé érdekes politi­kai csemege számunkra, ami Ady Endrével történt. Ady nagyváradi újságíró­ korában a népszerűségnek szintén olyan fokára emelkedett, hogy képvi­selői jelöltségre is gondolt. Ál­lítólag Nagykárolyt szemelte ki, ahol diákoskodott, s néhány barátja is volt még. Tájékozó­dása után azonban már azelőtt lemondott a mandátumról, mi­előtt megkapta volna. De nem mondott le politikai elveiről, s a Tiszák elleni harcról. Előbb Ugrán korteske­dett Tisza István ellen Loránd László budapesti újságíró ér­dekében, majd Halász Lajos váradi újságíró mellett Nagy­szalontán, a­kit meg is válasz­tottak. Kortesútjairól mesélik, hogy egyszer Komódiban volt Bara­bás Bélával együtt, de a tömeg nemcsak hogy szóhoz sem en­gedte egyiküket sem, de futva kellett menekülniük. Hazaérve Ady nagy cikket írt Tisza és a csendőruralom ellen. A váradi­­Szabadság­ című lap a következő kedélyes kis gúnyhírt őrzi:­­A magyarcsé­­kei választás után erős dörge­delmet írt egy alig középter­metű újságíró — a hatalmas, magas, vállas, atléta termetű Szölősy Ferenc főszolgabíró ellen.- -Ökölbe szorul a ke­zem, szeretnék vele lecsapni a Szöllősy Ferenc főbíró fejére­, írta az újságíró. -Hamar kide­rült, hogy az alig középtermetű újságíró Ady volt s Váradon és a megyében valóban jóízűen nevettek azon, hogy meg akar­ta verni a hatalmas termetű fő­bírót. Szabadsághős és szélhámos harca A szabadszállási választás óta nem fordult elő még olyan szégyenletes eset, mint amikor Gömbösék egy Kenyeres- Kaufmann nevezetű szélhá­most választottak meg Tarpán a nemzeti eszmék haladó szel­lemű hősével, Bajcsy-Zsilinsz­­ky Endrével szemben. Később maguk Gömbösék is szégyen­keztek emiatt, s a közigazga­tási bírósággal megsemmisít­­tették a mandátumot, barát­jukat pedig busás fájdalomdíj­­jal külföldre szöktették. Száz mandátum egyszerre Kossuthtal kezdtük, és fejez­zük be egy felemelő, szép em­lékezéssel. Mikor a kiegyezés után kiírták az első­­szabad­ választásokat, nosza, lett nagy öröm, ujjongás a magyar nép körében. A legenda szerint egy­szerre majdnem száz kerület­ben — mindenesetre rengeteg helyen — mind Kossuth La­jost, a nemzet büszkeségét, szemefényét, a nép által any­­nyira rajongott­­Kossuth apán­kat­ választották meg. Jutott a kerületekből fiainak is. Ezzel akarták visszafizetni a turini remetének a nemzetéért hozott áldozatát, így akarták lehető­vé tenni számára a hazatérést. De Kossuth nem volt hajlandó lemondani Debrecenben meg­hirdetett függetlenségi elvé­ről. Nem is jött haza, amíg nem hozták 1894-ben, ravata­lon. Aki elindította a nemzeti függetlenség harcát, aki meg­teremtette a magyar nép poli­tikai képviseletét, idegen föl­dön kellett, hogy meghaljon. Most már nyugodtan pihen­het a Kerepesi úton. A Habs­burgok hatalmának örökre vége. Hazája felszabadult, el­érte függetlenségét, s népe is nyilváníthatja saját akaratát, gyakorolhatja végre politikai jogait RÉGI HÍRES VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON Amikor Petőfi és Jókai megbukott, Mikszáth képviselő lett, Ady visszalépett és korteskedett. Kossuth Lajos száz mandátuma A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnök­sége október 23-i ülésén megvizsgálta az országgyűlési Választókerületi lajstromokat és megállapította, hogy a lajstromok a törvényes előírá­soknak megfelelnek. Az el­nökség a Hazafias Népfront képviselőjelöltjeinek listáját be­rjesztette az országos vá­lasztási elnökséghez. AKIK MÉLTÓK A BIZALOMRA BIKALI FERENC, fiatal kora ellenére igen komoly ta­­nácsfunkcionáriusi tapasztala­tokkal rendelkezik. Huszonhét éves és az I. kerületi tanács vb. ipari osztályának veze­tője. 1954 óta tanácstag és ebben a funkciójában körzetében igen lelkes munkát végzett, ezért a lakosság újból jelölte. Nemcsak a tanácshivatal ügy­felei, hanem körzetének lakói is elismeréssel nyilatkoznak megnyerő modoráról és igye­kezetéről, hogy — a lehetőség szerint — a jogos kéréseket elintézze. Munkaterületén szüntelenül igyekszik a lakos­ság érdekeit képviselni és saját munkáján keresztül is megszilárdítani az I. kerületi tanács tömegkapcsolatait. Ta­nácstagi működéséhez tovább­ra is igen komoly reménye­ket fűznek. TÓTH ISTVÁNNÉ, a móri községi tanácsnál mint előadó dolgozik 1955 óta, ugyanakkor az szb-elnöki teendőket is el­látja. Azóta a szakszervezeti élet határozott fejlődést mu­tat, mert rendszeresen tarta­nak vezetőségi üléseket, ame­lyek igen komolyan foglal­koznak a hivatali munka se­gítésével és a tanácsi dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeivel. Tóth Istvánné részese dol­gozótársai legteljesebb bizal­mának és igen gyakran kere­sik fel személyes problémáik­kal, amelyeknek megoldására lelkes igyekezettel fordít gon­dot Mint tanácstag-jelölt nagy népszerűségnek örvend és a lakosság — amely a köz­ségi tanácsnál igen elégedett működésével — bízik abban, hogy mint tanácstag a leg­­­­jobb tudása szerint fogja ér-­­­dekeiket képviselni. " AKIK MÉLTÓK A BIZALOMRA SZILÁRD JÓZSEF, a nagy­kátai járás területén dolgozik, általános tanulmányi felügye­lő. Eddigi tanácstagi működé­se alatt, mint a népművelési állandó bizottság tagja, sokat fáradozott a megye kulturális életének fellendítése érdeké­ben. A mostani jelölések so­rán a tápiószentmártoni »Elő­re Tsz« dolgozói jelölték me­gyei tanácstagnál­. Küzdelmes élete a felszaba­dulás után változott kedvező­re. Tanári képesítést szerzett a Pedagógiai Főiskolán. Taní­tói munkáját nagy hivatás­szeretettől áthatva végezte. Az úttörő mozgalomban vég­zett eredményes munkájáért Munkaérdemrend kitüntetést kapott és 1954-ben Monor dol­gozói megyei tanácstagnak választották. Az ellenforradalom után Szilárd Józsefet a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Tanítói és nevelői hivatásá­nak talán a legkedvesebb óráit az otthonában töltött órák jelentik, miután öt kis­fia van. Felesége is tanítónő, az öt fiúgyermek nevelési gondját példásain megosztva viselik. NAGY LAJOS, aki a má­tészalkai járási tanács vb. elnöke, mint járási tanácstag méltónak bizonyult eddig is választói bizalmára. Így újból a mátészalkai járás kilence­dik választókerületének a je­löltje. A felszabadulás előtt mező­gazdasági munkásként dolgo­zott, szülei mezőgazdasági cselédek voltak, akik a fel­­szabadulás után öt katasztrá­­lis hold földet kaptak. Nagy Lajos 1949-ig mint földműves, majd a pártiskola elvégzése után a DEFOSZ megyei titkárságán dolgozott ahonnan a barabási állami gazdaságba került igazgató­­helyettesként, ahol 1950 októ­beréig végzett elismerésre­méltó munkát. 1950-ben, a tanácsválasztá­sok idején Szatmárcséke köz­ségbe került, ahol vb-elnök­­nek választották, majd há­romévi munka után a megyei tanácshoz került. 1954-ben egyéves bentlakásos tanács­akadémiai tanulmányok je­lentették szakmai képzettsé­gének fejlődését és azóta a mátészalkai járási tanács vb­­elnökhelyettese. Meg kell em­lékezni arról, hogy politikai­lag és szakmailag egyaránt állandóan képezi magát, je­lenleg a Jogi Egyetem 4. éves hallgatója. Választói igen elégedettek eddigi tanácshivatali és ta­nácstagi munkájával és jelö­lésével a legteljesebb bizal­muknak adtak kifejezést Újabb értékekkel gyarapo­­dott a Szépművészeti Múzeum. Fritz Cremer több művét vá­sárolták meg a modern szobor­gyűjtemény kiegészítésére. Ezekkel együtt már a közel­jövőben kiállítják Cremer Ber­tolt, Brecht-portréját is, me­lyet a művész ajándékba adott a múzeumnak.

Next