Közalkalmazott, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-12 / 9. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 1 I 0 2« l K I | M I 7 0 I 1 AI S 2 A I S 2 fl V E 2f I f M I 1 02 PONTI 11 P J I j •• i ,yut • .... . ' ■ *. • ■. . .• ... ».\ • • ■ , v' ... ‘ • *.• .■ ,k. . .’ ••••. ■ , ! \ •, XXI. ÉVFOLYAM 9. SZÁMAra 50 FILL. 1968. SZEPTEMBER 12 . Az új bérgazdálkodási rendszer első féléve Vitafórum a tapasztalatokról szakszervezetünkben Szeptember 4-én a „Közalkalmazott” Szerkesztősége és a Központi Vezetőség Munkaügyi és Szociális osztálya vitafórumot hívott össze a tanácsi szerveknél ez év január óta alkalmazott bérgazdálkodási rendszer tapasztalatainak megbeszélésére, a szakszervezet Puskin utcai klubjába. A vitafórumon részt vett Kőműves István, a Fővárosi Tanács vb-elnökhelyettese, dr. Füredi László, a VI. kerületi tanács vb-elnöke, dr. Pápai Gyula, a Heves megyei Tanács vb-titkára, dr. Nagy János, Eger Járási Tanács vb-titkára, Balajti József, a Móri Járási Tanács vb-titkára, Arany István, a Váci Városi Tanács vbtitkára, dr. Monori Balázs, a Dunakeszi Községi Tanács vbtitkára, Borbély János, a Bács megyei Tanács pénzügyi osztályvezetője, Révész Ferenc, a Szolnok megyei Tanács pénzügyi osztályvezetője, Tatar Tibor, Debrecen ms. Városi Tanács pénzügyi osztályvezetője, dr. Zsiga János, a Budapesti Elnökség titkára, Csenki Ferenc, a Bács megyei Bizottság titkára, dr. Nagy Máté, a Csongrád megyei Bizottság titkára, Pálkovács Béla, a Borsod megyei bérbizottság vezetője, dr. Süveg Béla, a Somogy megyei bérbizottság vezetője, dr. Révész László, a Pest megyei Tanács szb-titkára, Kovács József, a VII. kerületi tanács szbtitkára, Kováts István, a Központi Vezetőség titkára, a szerkesztő bizottság vezetője üdvözölte a megjelenteket, s megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy a szakszervezetnek napjainkban nagyon sok, a dolgozók életét befolyásoló kérdésben kell önálló álláspontját kialakítani. Ehhez korszerű vezetési módszerek alkalmazása szükséges, mindenekelőtt a tények összegyűjtése, elemzése, a tagság, a választott tisztségviselők véleményének ismerete, a megoldásra vonatkozó elvi és módszerbeli kérdésekben esetenként a nyilvános vita biztosítása. A vitafórum része annak a széles körű elemző munkának, amit a szakszervezet végez, hogy a valóságos helyzetnek megfelelően értékelhesse a tanácsi szervek bérgazdálkodását, a bérhelyzet alakulását, mozgalmi szerveinek részvételét a helyi bérpolitikai feladatok végrehajtásában. Az első fél év tapasztalatairól dr. Tóth Ferenc, a Munkaügyi és Szociális osztály vezetője tartott tájékoztatót. Az új rendszer előnyei Csaknem minden felszólaló foglalkozott az új bérgazdálkodási szabályok előnyeivel a korábbi kötött létszám- és bérgazdálkodással szemben. Bővült a bérgazdálkodó szervek hatásköre a béralap felhasználásában, a bérek differenciált fejlesztésében, a foglalkoztatható dolgozók számának, valamint a foglalkoztatás módjának meghatározásában. A béralapban keletkezett bérmegtakarítások helyi felhasználásának biztosítása a feladatok eredményesebb ellátását szolgáló anyagi ösztönzést, számos, a dolgozók részére sérelmes probléma megoldását teszi lehetővé. A hivatalvezetés egyre inkább alkalmazhatja a feladatokhoz jobban igazodó, rugalmasabb, a dolgozók munkakörét, felelősségét, egyéni felkészültségét figyelembe vevő bérezést. A rendszer pozitív vonásait tükrözi, hogy az első fél évben sikerült olyan lehetőségeket teremteni, amelyek révén a tanácsi dolgozók átlagkeresete, ezen belül átlagbére a korábbi években tapasztaltnál jelentősebb mértékben növekedett, a dolgozók nagy többsége részesedett valamilyen (soron kívüli alapbéremelés, soros előlépés, jutalom) címén anyagi elismerésben. Az előzetes feltételek megteremtésével számos tanácsi szervnél létszámot is megtakarítottak, ezzel növelve a bérfejlesztésre felhasználható kereteket. A bérpolitikai elvek érvényesülése Az új bérgazdálkodási rendszer funkcionálását, további intézkedések szükségességét a gyakorlatban csak a bérpolitikai elvek érvényesülésével öszszefüggésben helyes vizsgálni — mondotta a felszólalók többsége. A szakszervezet VI. kongresszusa ezzel kapcsolatban olyan útmutatást adott, hogy mind a központi, mind a helyi bérpolitikai elvek feleljenek meg az új gazdasági mechanizmusból adódó követelményeknek, biztosítsák a helyes bérarányokat, figyelemmel a szerv jellegére, a végzett munkára, a betöltött munkakörre, a dolgozó szakképzettségére, a szolgálatban eltöltött időre. Törekedni kell a közszolgálat és a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozó, azonos képzettséget kívánó és jelentőségű munkakört betöltők közötti indokolatlan bérkülönbségek megszüntetésére. Általános vélemény volt, hogy ezeknek a követelményeknek az érvényesítéséhez, az egyes területeken meglevő nagymérvű béraránytalanságok megszüntetéséhez, az átlagbérek fejlődési ütemében mutatkozó lemaradás felszámolásához hosszabb időre van szükség, ugyanakkor az új bérgazdálkodási rendszerben rejlő helyi lehetőségek kiaknázása jelenleg csak a tüneti gyógyítás módját adja. Fontos eszköz, de csak a helyesen átgondolt központi intézkedésekkel együtt lehet hatásos és eredményes. A tanácshálózat és igazgatási szervezet racionális és nagyobb perspektívában történő, továbbfejlesztésétől elvonatkoztatva, a jelenlegi kereteken belül, ugyanis leggyakrabban nem lehet helyileg kigazdálkodni például a kvalifikált szakemberek stabilizálásához szükséges pénzösszegeket, felszámolni a községi tanácsok vezetői munkaköreiben és apparátusában megfigyelhető elmaradást, vagy megteremteni a gyors- és gépíróknál számos helyen mutatkozó nagyarányú munkahelyváltoztatás megszüntetésének anyagi bázisát stb. Általános az a vélemény is, hogy a bérgazdálkodás lehetőségei sok tekintetben áttörték a jelenleg érvényben levő bérrendszer kereteit, ezért is szükséges, hogy a szakszervezet tanulmányozza az új bérgazdálkodási rendszer hatását az érvényben levő bérrendszerre, s megvizsgálja, hogy a bérrendszerrel, a béren kívüli juttatásokkal s egyéb anyagi és erkölcsi ösztönző tényezőkkel hogyan lehetne még vonzóbbá tenni a közigazgatási pályát, stabilizálni az apparátust. Megemlítették többek között: azon érvényben levő rendelkezéstől, hogy a dolgozó évente csak egyszer részesülhet soron kívüli előléptetésben, kénytelenek eltérni. A megyei, járási, városi tanácsoknál a szakigazgatási szervek béralapjával a végrehajtó bizottság összevontan gazdálkodik — e hatáskört viszonylag kevés helyen adták át a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak. Ezt abból a szempontból helyes megítélni, hogy a tanácsi hatáskör leadása szolgálná-e azt a célt, amit az új bérgazdálkodási rendszer bevezetésével elérni kívántak. A hatáskör jelenlegi elrendezése mellett szükséges viszont a szakigazgatási szervek és a községek érdekeltségét megteremteni a tartós béralap-megtakarításban. Csak az ésszerű, a célokat szolgáló decentralizálást szabad szorgalmazni. A következtetések megbízhatósága Az eltelt fél esztendő nem alkalmas arra, hogy az új bérgazdálkodással kapcsolatban kialakult tendenciák és azok helyessége reálisan megítélhető legyen. A végrehajtásra vonatkozó rendelkezések késve jelentek meg, a szakigazgatási szervek ügyrendjei is nemrégen készültek el. Korábbi tapasztalatokra sem lehet építeni, ezért a vezetés legtöbb helyen óvatos volt a rendelkezésre álló béralap felhasználásában, illetőleg létszámcsökkentéssel tartós megtakarítás előfeltételeinek megteremtésében. Jellemző az a nézet: „inkább magasabb összegű év végi jutalmazás legyen, mint béralaptúllépés'’. Utóbbitól félve, inkább nem, vagy később osztották fel a dolgozók között a bérfejlesztésre meglevő pénzeszközöket. Tehát a második félév tapasztalatainak ismeretében megbízhatóbb következtetések vonhatók le mind a bérhelyzetre, mind az alkalmazott bérpolitikai intézkedések helyességére nézve. A helyi szakszervezeti szervek szerepe A kezdeti bizonytalanság után a helyi szakszervezeti szervek a legtöbb helyen a hivatalvezetés megfelelő partnereiként részt vettek a helyi bérpolitikai elvek kimunkálásában. Állást foglaltak abban, mely szintig adják le az önálló bérgazdálkodási jogkört, milyen elvek szerint és összegben osszák fel a meglevő béralapot, milyen bérproblémákat oldjanak meg elsősorban, szükség esetén felléptek a jutalmak „terítése” ellen. Hiba azonban, hogy előfordul: a járási vezetés nem hallgatja meg a községi vb-vezetők, a szakszervezeti bizottság pedig a községi bizalmi véleményét, ezek nélkül hoznak intézkedéseket. A szakszervezeti szervek helyenként még eléggé bátortalanul, s nem elég szakszerűen foglalkoznak a bérpolitikai, a bérgazdálkodással kapcsolatos kérdésekkel. Jelentős eredmény, hogy a nagyobb hatáskört adó, az önálló döntéshez nagyobb lehetőséget biztosító bérgazdálkodási rendszer ösztönözte a hivatalvezetést, hogy összegyűjtse és sokoldalúan elemezze azokat az adatokat, melyekből összehasonlító módon megállapíthatók az átlagbérek, a belső feszültségek. A feltétlenül figyelembe veendő sajátosságok, speciális adottságok mellett nem egy helyen töreked- nek fokozatosan megszüntetni az indokolatlan béraránytalanságokat, elismerik a magasabb szintű és hatékonyabb munkát, a kiemelkedő egyéni teljesítményeket. (v. M.) Új otthonban a könyvtár Új otthonba költözött az érdi könyvtár. A 20 000 kötetes könyvtár új épületének létrehozásához az olvasók is hozzájárultak társadalmi munkájukkal. Bella Istvánné könyvtáros Nagy Gyula nyugdíjasnak ajánl olvasnivalót Küszködnek a bürokráciával Beszélgetés dr. Jókai Loránddal, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkárával Megjelent a Népszava 1968. szeptember 1-i számában Hivatal és bürokrácia a szó eredete tekintetében elválaszthatatlan egymástól. Az életben azonban nem végtelenül sorolhatnánk a lelkiismeretes, gyors ügyintézés példáit. És ez is a természetes a mi társadalmi rendszerünkben, ahol az állam, a dolgozók hatalmának szervezete, s az államigazgatás a lakosság érdekeit szolgálja. Mi a magyarázata, hogy mégis van bürokrácia, sőt a sok éve tartó állandó küzdelem ellenére nagyobb, mint amekkora elviselhető lenne — erről beszélgettünk dr. Jókai Lordoddal, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkárával. Még sok forrásból táplálkozik — A meglevő bürokrácia még nagyon sok forrásból táplálkozik — kezdte —, ezért is olyan nehéz elfojtani. Vannak „objektív” okok, például a rengeteg központi utasítás, amely megköti a helyi szervek, ügyintézők kezét. Azért mondom idézőjelben, hogy „objektív”, mert ezek tulajdonképpen nem elkerülhetetlenek és a kormány határozatot is hozott megváltoztatásukra, az ügyvitel egyszerűsítésére. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy egy építési engedély megszerzéséhez 28 szerv hozzájárulása szükséges. Ezek közül például az egészségügyi és tűzrendészeti engedélyezési feltételek nem veszik figyelembe azt a nagy fejlődést, ami akár az építőanyagok, akár az építési technológia tekintetében bekövetkezett, és — kis túlzással — század eleji szemléletről tanúskodnak, amikor az emberek még sárból és szalmából zsúpfedeles házakat építettek. Ilyen „objektív” ok az is, hogy következmények nélkül lehet minden ügyet felterjeszteni akár a kormányig. .. — Próbált volna annak idején a jegyző felterjeszteni valamit, amit neki kellett elintézni! Azt hiszem, az alispánja hamar túladott volna rajta ... — Minden bizonnyal. És ez a meglevő bürokrácia másik forrása, a szubjektív ok, mindaz, ami a közalkalmazott felkészültségén, felelősségvállalásán, emberi magatartásán múlik. Ha valaki ismeretei hiányában nem tud elintézni valamit, vagy egyszerűen át akarja hárítani a felelősséget, akkor „továbbadja a labdát”, elhúzza az ügyet. Erre, sajnos, lehetősége van. — Véleménye szerint mit kellene tenni? — Különösen fontosnak tartom a széles tömegeket érintő ügyek — építési, kisajátítási, adóigazgatási, gyámügyi, lakásügyi, nyugdíj, társadalombiztosítási stb. eljárások — egyszerűsítésének fokozottabb ösztönzését, ellenőrzését, a kormány ilyen irányú intézkedéseinek szigorú és következetes végrehajtását. Ennél szélesebb körben célszerűnek látszik napirendre tűzni az általános jogszabályrendezést, a hatályos rendelkezések ésszerű csökkentését, áttekinthetőbbé, az állampolgárok számára könnyen érthetővé tételét. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága sürgeti ezt és örvendetes, hogy az Igazságügyminisztérium nagy felelősséggel hozzá is látott ehhez a nagy munkához. A salangmentes, gyors ügyintézés szubjektív feltételei között a legfontosabb az alkalmazottak szaktudásának növelése. Ennek érdekében a szakszervezet is nagyon sokat tett az elmúlt években. Közreműködtünk például az apparátus politikai és szakmai felkészültségének növelésére ösztönző képesítési rendszer kialakításában. Szakmai napokat, ankétokat, tapasztalatcseréket szerveztünk az ügyfelekkel való bánásmód, a lakosságot közvetlenül érintő munkastílus és módszerek javításának előmozdítására. A Közalkalmazottak Könyvtára sorozatban rendszeresen jelentetünk meg hasznos, gyakorlati kézikönyveket. A bürokrácia elleni harcot szolgálják azok a tudományos felmérések és vizsgálatok, amelyeket a tanácsi ügyintézés racionalizálása érdekében végeztünk, valamint a közelmúltban a minisztériumokkal és főhatóságokkal megkötött együttműködési megállapodások is. A fluktuáció és veszélyei — A szakszervezet évek óta folytatja ezt a szakmai, politikai, nevelő, felvilágosító tevékenységét, mégsem sikerült gyökeres változást elérni. — Ennek egyik lényeges oka a nagy fluktuáció. Az utóbbi években például a községi tanácsok apparátusának 46 százaléka kicserélődött. Az új embernek, persze, mindent elölről kell tanulnia. Hogy miért mennek el? Csak két példát. Az egyik község tanácselnöke elment általános iskolai igazgatónak. Fizetése 2100-ról 3200 forintra emelkedett. A Hajdú megyei Tanács építési osztályán a közgazdásznak 2500 forint volt a fizetése, elhívták egy kisebb vállalathoz 3650 forintos alapbérrel... Ez a fluktuáció egyébként nemcsak a bürokrácia leküzdését késlelteti, hanem gazdasági és politikai veszélyeket is rejt. Hiszen az új mechanizmusban a tanács irányítja a helyi gazdasági szerveket, vállalatokat, másrészt a demokrácia érvényesülése is azon múlik, hogy az apparátus hogyan készíti elő a választott szervek üléseinek napirendjét, milyen alternatívákat dolgoz ki — és egyáltalán kidolgoz-e alternatívákat —, hiszen ezen múlik a reális döntés. Mindez széles látókörű, tapasztalt szakembereket kíván és bár az elmúlt tíz évben többször is emelkedett a közalkalmazottak bérezése, jelenleg az a helyzet, hogy a közigazgatás e tekintetben nem tud lépést tartani a termelő vállalatokkal. Ennek az ellentmondásnak a feloldása bonyolult, összefügg egész bérrendszerünkkel írt. — Laikus számára meglepő, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezete, amely a „hivatalnokok” érdekvédelmi szerve, ilyen sokat foglalkozik a bürokrácia elleni harccal. Kongresszusaikon, központi vezetőségi és elnökségi üléseik sorozatán tárgyalják, vitatják és igyekeznek lépésről lépésre visszaszorítani a bürokráciát. Talán azért, mert senki sem szereti, ha lebürokratázzák? — Biztos, hogy nem, de ennél sokkal többről van szó. A közigazgatás dolgozóinak túlnyomó része szereti, hivatásának tekinti munkáját A meglevő sok kötöttség, az elavult és ellentmondó jogszabályok arra kényszerítik őket, hogy sokszor értelmetlen, felesleges munkát végezzenek — márpedig az ilyen munka mindennél fárasztóbb — és ráadásul emiatt esetleg le is bürokratázzák. Az ügyfél csak egyszeregyszer ütközik a bürokráciába, az ügyintéző mindennap. Senkit nem nyom, terhel anynyira a bürokrácia, mint a közalkalmazottat Bizonyítja ezt az is, hogy az utóbbi néhány évben több mint ötvenezer ésszerűsítési javaslatot gyűjtöttek össze alapszerveink és továbbítottunk illetékes állami fórumokhoz. Sajnos, ezek túlnyomó része a tárcáknál megfeneklett Pedig ezeknek a javaslatoknak összefogása, rendszerezése, felhasználása az állami szervek fontos feladata lenne, nagymértékben elősegítené céljaink elérését. Fogadási rend, jogpropaganda — Pillanatnyilag az átfogó és folyamatban levő kormányintézkedéseken kívül milyen gyakorlati lépéseket látna szükségesnek az állampolgárok ügyeinek gyorsabb és egyszerűbb intézésére? — Csak néhány csöppet a tennivalók tengeréből: biztosítani kell, hogy az ügyfélfogadás rendje alkalmazkodjék a lakosság igényeihez, különös tekintettel arra, hogy a dolgozók mind szélesebb rétegét érinti a munkaidő csökkentése. Javítani kell az ügyfélfogadás feltételeit, tájékoztató, eligazító irodákat kell létesíteni, ami sok felesleges utánjárástól kímélné meg az állampolgárokat, sok fölösleges munkától a közigazgatást. Hasznos lenne egységesíteni a nyomtatványellátást és feltétlenül kulturáltabbakká kell tenni a lakosság fogadására szolgáló helyiségeket. Nagyon fontosnak tartom a különböző szervek jogpropaganda tevékenységének összehangolását, a hatósági ügyintézésre vonatkozó jogszabályok széles körű ismertetését Folytathatnám a sort, ezek azonban valójában csak apróságok. A bürokrácia visszaszorítására olyan alapvető feladatokat kell megoldani, amilyeneket az MSZMP IX. kongresszusának határozata tűzött elénk. Ki kell dolgozni a szocialista államszervezet hoszszabb távú fejlesztési koncepcióját, ezen belül foglalkozni kell az állami szervek és a tár(Folytatás a 2. oldalon)