Közalkalmazott, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1968-09-12 / 9. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1 I 0 2« l K I | M I 7 0 I 1 AI S 2 A I S 2 fl V E 2f I f M I 1 0­2 PONTI 11 P J I j •• i ,yut • .... . ' ■ *­­. • ■. . .• ... ».\ • • ■ , v' ... ‘ • *.­• .■ ,k. . .’ ••••. ■ , ! \ •, XXI. ÉVFOLYAM 9. SZÁMAra 50 FILL. 1968. SZEPTEMBER 12 . Az új bérgazdálkodási rendszer első féléve Vitafórum a tapasztalatokról szakszervezetünkben Szeptember 4-én a „Közal­kalmazott” Szerkesztősége és a Központi Vezetőség Munkaügyi és Szociális osztálya vitafóru­mot hívott össze a tanácsi szer­veknél ez év január óta alkal­mazott bérgazdálkodási rend­szer tapasztalatainak megbe­szélésére, a szakszervezet Pus­kin utcai klubjába. A vitafórumon részt vett Kőműves István, a Fővárosi Tanács vb-elnökhelyettese, dr. Füredi László, a VI. kerületi tanács vb-elnöke, dr. Pápai Gyula, a Heves megyei Tanács vb-titkára, dr. Nagy János, Eger Járási Tanács vb-titkára, Balajti József, a Móri Járási Tanács vb-titkára, Arany Ist­ván, a Váci Városi Tanács vb­­titkára, dr. Monori Balázs, a Dunakeszi Községi Tanács vb­­titkára, Borbély János, a Bács megyei Tanács pénzügyi osz­tályvezetője, Révész Ferenc, a Szolnok megyei Tanács pénz­ügyi osztályvezetője, Tatar Ti­bor, Debrecen ms. Városi Ta­nács pénzügyi osztályvezetője, dr. Zsiga János, a Budapesti Elnökség titkára, Csenki Fe­renc, a Bács megyei Bizottság titkára, dr. Nagy Máté, a Csongrád megyei Bizottság tit­kára, Pálkovács Béla, a Borsod megyei bérbizottság vezetője, dr. Süveg Béla, a Somogy me­gyei bérbizottság vezetője, dr. Révész László, a Pest megyei Tanács szb-titkára, Kovács Jó­zsef, a VII. kerületi tanács szb­­titkára, Kováts István, a Központi Vezetőség titkára, a szerkesztő bizottság vezetője üdvözölte a megjelenteket, s megnyitó sza­vaiban hangsúlyozta, hogy a szakszervezetnek napjainkban nagyon sok, a dolgozók életét befolyásoló kérdésben kell önálló álláspontját kialakítani. Ehhez korszerű vezetési mód­szerek alkalmazása szükséges, mindenekelőtt a tények össze­gyűjtése, elemzése, a tagság, a választott tisztségviselők véle­ményének ismerete, a megol­dásra vonatkozó elvi és mód­szerbeli kérdésekben eseten­ként a nyilvános vita biztosí­tása. A vitafórum része annak a széles körű elemző munká­nak, amit a szakszervezet vé­gez, hogy a valóságos helyzet­nek megfelelően értékelhesse a tanácsi szervek bérgazdálko­dását, a bérhelyzet alakulását, mozgalmi szerveinek részvéte­lét a helyi bérpolitikai felada­tok végrehajtásában. Az első fél év tapasztalatairól dr. Tóth Ferenc, a Munkaügyi és Szo­ciális osztály vezetője tartott tájékoztatót. Az új rendszer előnyei Csaknem minden felszólaló foglalkozott az új bérgazdálko­dási szabályok előnyeivel a ko­rábbi kötött létszám- és bér­­gazdálkodással szemben. Bő­vült a bérgazdálkodó szervek hatásköre a béralap felhaszná­lásában, a bérek differenciált fejlesztésében, a foglalkoztat­ható dolgozók számának, vala­mint a foglalkoztatás módjá­nak meghatározásában. A bér­alapban keletkezett bérmeg­takarítások helyi felhasználá­sának biztosítása a feladatok eredményesebb ellátását szol­gáló anyagi ösztönzést, számos, a dolgozók részére sérelmes probléma megoldását teszi le­hetővé. A hivatalvezetés egyre in­kább alkalmazhatja a felada­tokhoz jobban igazodó, rugal­masabb, a dolgozók munkakö­rét, felelősségét, egyéni felké­szültségét figyelembe vevő bé­rezést. A rendszer pozitív voná­sait tükrözi, hogy az első fél évben sikerült olyan lehető­sé­geket teremteni, amelyek révén a tanácsi dolgozók átlagkere­sete, ezen belül átlagbére a ko­rábbi években tapasztaltnál je­lentősebb mértékben növeke­dett, a dolgozók nagy többsége részesedett valamilyen (soron kívüli alapbéremelés, soros előlépés, jutalom) címén anya­gi elismerésben. Az előzetes feltételek megteremtésével szá­mos tanácsi szervnél létszámot is megtakarítottak, ezzel nö­velve a bérfejlesztésre felhasz­nálható kereteket. A bérpolitikai elvek érvényesülése Az új bérgazdálkodási rend­szer funkcionálását, további intézkedések szükségességét a gyakorlatban csak a bérpoliti­kai elvek érvényesülésével ösz­­szefüggésben helyes vizsgálni — mondotta a felszólalók többsége. A szakszervezet VI. kongresszusa ezzel kapcsolat­ban olyan útmutatást adott, hogy mind a központi, mind a helyi bérpolitikai elvek feleljenek meg az új gazdasági mechanizmusból adódó köve­telményeknek, biztosítsák a helyes bérarányokat, figyelem­mel a szerv jellegére, a végzett munkára, a betöltött munka­körre, a dolgozó szakképzettsé­gére, a szolgálatban eltöltött időre. Törekedni kell a köz­­szolgálat és a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozó, azonos képzettséget kívánó és jelentőségű munkakört betöl­tők közötti indokolatlan bér­különbségek megszüntetésére. Általános vélemény volt, hogy ezeknek a követelmé­nyeknek az érvényesítéséhez, az egyes területeken meglevő nagymérvű béraránytalanságok megszüntetéséhez, az­­ átlag­bérek fejlődési ütemében mu­tatkozó lemaradás felszámolá­sához hosszabb időre van szükség, ugyanakkor az új bér­gazdálkodási rendszerben rejlő helyi lehetőségek kiaknázása jelenleg csak a tüneti gyógyí­tás módját adja. Fontos eszköz, de csak a helyesen átgon­dolt központi intézkedésekkel együtt lehet hatásos és ered­ményes. A tanácshálózat és igazgatási szervezet racionális és nagyobb perspektívában történő, továbbfejlesztésétől el­vonatkoztatva, a jelenlegi ke­reteken belül, ugyanis leggyak­rabban nem lehet helyileg ki­gazdálkodni például a kvalifi­kált szakemberek stabilizálá­sához szükséges pénzösszege­ket, felszámolni a községi ta­nácsok vezetői munkaköreiben és apparátusában megfigyelhe­tő elmaradást, vagy megterem­teni a gyors- és gépíróknál számos helyen mutatkozó nagyarányú munkahelyváltoz­tatás megszüntetésének anyagi bázisát stb. Általános az a vélemény is, hogy a bérgazdálkodás lehető­ségei sok tekintetben áttörték a jelenleg érvényben levő bér­rendszer kereteit, ezért is szükséges, hogy a szakszerve­zet tanulmányozza az új bér­gazdálkodási rendszer hatását az érvényben levő bérrend­szerre, s megvizsgálja, hogy a bérrendszerrel, a béren kívüli juttatásokkal s egyéb anyagi és erkölcsi ösztönző tényezőkkel hogyan lehetne még vonzóbbá tenni a közigazgatási pályát, stabilizálni az apparátust. Megemlítették többek között: azon érvényben levő rendelke­zéstől, hogy a­­ dolgozó évente csak egyszer részesülhet so­ron kívüli előléptetésben, kény­telenek eltérni. A megyei, járási, városi ta­nácsoknál a szakigazgatási szervek béralapjával a végre­hajtó bizottság összevontan gazdálkodik — e hatáskört vi­szonylag kevés helyen adták át a községi tanácsok végre­hajtó bizottságainak. Ezt abból a szempontból helyes meg­ítélni, hogy a tanácsi hatáskör leadása szolgálná-e azt a célt, amit az új bérgazdálkodási rendszer bevezetésével elérni kívántak. A hatáskör jelenlegi elrendezése mellett szükséges viszont a szakigazgatási szer­vek és a községek érdekeltsé­gét megteremteni a tartós bér­alap-megtakarításban. Csak az ésszerű, a célokat szolgáló de­centralizálást szabad szorgal­mazni. A következtetések megbízhatósága Az eltelt fél esztendő nem alkalmas arra, hogy az új bér­­gazdálkodással kapcsolatban kialakult tendenciák és azok helyessége reálisan megítélhető legyen. A végrehajtásra vonat­kozó rendelkezések késve je­lentek meg, a szakigazgatási szervek ügyrendjei is nemré­gen készültek el. Korábbi ta­pasztalatokra sem lehet épí­teni, ezért a vezetés legtöbb helyen óvatos volt a rendelke­zésre álló béralap felhasználá­sában, illetőleg létszámcsök­kentéssel tartós megtakarítás előfeltételeinek megteremtésé­ben. Jellemző az a nézet: „in­kább magasabb összegű év végi jutalmazás legyen, mint bér­alaptúllépés'’. Utóbbitól félve, inkább nem, vagy később osz­tották fel a dolgozók között a bérfejlesztésre meglevő pénz­eszközöket. Tehát a második fél­év tapasztalatainak ismere­tében megbízhatóbb következ­tetések vonhatók le mind a bérhelyzetre, mind az alkal­mazott bérpolitikai intézkedé­sek helyességére nézve. A helyi szakszervezeti szervek szerepe A kezdeti bizonytalanság után a helyi szakszervezeti szervek a legtöbb helyen a hi­vatalvezetés megfelelő partne­reiként részt vettek a helyi bérpolitikai elvek kimunkálá­sában. Állást foglaltak abban, mely szintig adják le az önálló bérgazdálkodási jogkört, mi­lyen elvek szerint és összegben osszák fel a meglevő béralapot, milyen bérproblémákat oldja­nak meg elsősorban, szükség esetén felléptek a jutalmak „terítése” ellen. Hiba azonban, hogy előfordul: a járási vezetés nem hallgatja meg a községi vb-vezetők, a szakszervezeti bizottság pedig a községi bi­zalmi véleményét, ezek nélkül hoznak intézkedéseket. A szak­­szervezeti szervek helyenként még eléggé bátortalanul, s nem elég szakszerűen foglal­koznak a bérpolitikai, a bérgazdálkodással kapcsolatos kérdésekkel. Jelentős eredmény, hogy a nagyobb hatáskört adó, az ön­álló döntéshez nagyobb lehető­séget biztosító bérgazdálkodási rendszer ösztönözte a hivatal­vezetést, hogy összegyűjtse és sokoldalúan elemezze azokat az adatokat, melyekből össze­hasonlító módon megállapít­hatók az átlagbérek, a bel­­ső feszültségek. A feltétlenül figyelembe veendő sajátossá­gok, speciális adottságok mel­lett nem egy helyen töreked-­ nek fokozatosan megszüntetni az indokolatlan béraránytalan­ságokat, elismerik a magasabb szintű és hatékonyabb munkát, a kiemelkedő egyéni teljesít­ményeket. (v. M.) Új otthonban a könyvtár Új otthonba költözött az érdi könyvtár. A 20 000 kötetes könyv­tár új épületének létrehozásához az olvasók is hozzájárultak társadalmi munkájukkal. Bella Istvánné könyvtáros Nagy Gyula nyugdíjasnak ajánl olvasnivalót Küszködnek a bürokráciával Beszélgetés dr. Jókai Loránddal, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkárával Megjelent a Népszava 1968. szeptember 1-i számában Hivatal és bürokrácia a szó eredete tekintetében elválaszt­hatatlan egymástól. Az életben azonban nem­ végtelenül so­rolhatnánk a lelkiismeretes, gyors ügyintézés példáit. És ez is a természetes a mi társadal­mi rendszerünkben, ahol az ál­lam, a dolgozók hatalmának szervezete, s az államigazgatás a lakosság érdekeit szolgálja. Mi a magyarázata, hogy még­is van bürokrácia, sőt a sok éve tartó állandó küzdelem el­lenére nagyobb, mint amekko­ra elviselhető lenne — erről beszélgettünk dr. Jókai Lo­rdoddal, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkárá­val. Még sok forrásból táplálkozik — A meglevő bürokrácia még nagyon sok forrásból táp­lálkozik — kezdte —, ezért is olyan nehéz elfojtani. Vannak „objektív” okok, például a rengeteg központi utasítás, amely megköti a helyi szervek, ügyintézők kezét. Azért mon­dom idézőjelben, hogy „objek­tív”, mert ezek tulajdonképpen nem elkerülhetetlenek és a kormány határozatot is hozott megváltoztatásukra, az ügyvi­tel egyszerűsítésére. Jelenleg azonban az a hely­zet, hogy egy építési engedély megszerzéséhez 28 szerv hoz­zájárulása szükséges. Ezek kö­zül például az egészségügyi és tűzrendészeti engedélyezési feltételek nem veszik figye­lembe azt a nagy fejlődést, ami akár az építőanyagok, akár az építési technológia tekinteté­ben bekövetkezett, és — kis túlzással — század eleji szem­léletről tanúskodnak, amikor az emberek még sárból és szal­mából zsúpfedeles házakat építettek. Ilyen „objektív” ok az is, hogy következmények nélkül lehet minden ügyet fel­terjeszteni akár a kormányig. .. — Próbált volna annak ide­jén a jegyző felterjeszteni va­lamit, amit neki kellett elin­tézni! Azt hiszem, az alispánja hamar túladott volna rajta ... — Minden bizonnyal. És ez a meglevő bürokrácia másik forrása, a szubjektív ok, mind­az, ami a közalkalmazott fel­készültségén, felelősségvállalá­sán, emberi magatartásán mú­lik. Ha valaki ismeretei hiá­nyában nem tud elintézni va­lamit, vagy egyszerűen át akarja hárítani a felelősséget, akkor „továbbadja a labdát”, elhúzza az ügyet. Erre, sajnos, lehetősége van. — Véleménye szerint mit kellene tenni? — Különösen fontosnak tar­tom a széles tömegeket érintő ügyek — építési, kisajátítási, adóigazgatási, gyámügyi, la­kásügyi, nyugdíj, társadalom­biztosítási stb. eljárások — egyszerűsítésének fokozottabb ösztönzését, ellenőrzését, a kormány ilyen irányú intézke­déseinek szigorú és következe­tes végrehajtását. Ennél széle­sebb körben célszerűnek lát­szik napirendre tűzn­i az álta­lános jogszabályrendezést, a hatályos rendelkezések éssze­rű csökkentését, áttekinthetőb­bé, az állampolgárok számára könnyen érthetővé tételét. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága sürgeti ezt és örvendetes, hogy az Igazságügyminisztérium nagy felelősséggel hozzá is látott eh­hez a nagy munkához. A salangmentes, gyors ügy­intézés szubjektív feltételei között a legfontosabb az alkal­mazottak szaktudásának növe­lése. Ennek érdekében a szak­­szervezet is nagyon sokat tett az elmúlt években. Közremű­ködtünk például az apparátus politikai és szakmai felkészült­ségének növelésére ösztönző képesítési rendszer kialakításá­ban. Szakmai napokat, ankéto­­kat, tapasztalatcseréket szer­veztünk az ügyfelekkel való bánásmód, a lakosságot közvet­lenül érintő munkastílus és módszerek javításának elő­mozdítására. A Közalkalma­zottak Könyvtára sorozatban rendszeresen jelentetünk meg hasznos, gyakorlati kéziköny­veket. A bürokrácia elleni har­cot szolgálják azok a tudomá­nyos felmérések és vizsgálatok, amelyeket a tanácsi ügyintézés racionalizálása érdekében vé­geztünk, valamint a közelmúlt­ban a minisztériumokkal és főhatóságokkal megkötött együttműködési megállapodá­sok is. A fluktuáció és veszélyei — A szakszervezet évek óta folytatja ezt a szakmai, poli­tikai, nevelő, felvilágosító te­vékenységét, mégsem sikerült gyökeres változást elérni. — Ennek egyik lényeges oka a nagy fluktuáció. Az utóbbi években például a községi ta­nácsok apparátusának 46 szá­zaléka kicserélődött. Az új em­bernek, persze, mindent elölről kell tanulnia. Hogy miért men­nek el? Csak két példát. Az egyik község tanácselnöke el­ment általános iskolai igazga­tónak. Fizetése 2100-ról 3200 forintra emelkedett. A Hajdú megyei Tanács építési osztá­lyán a közgazdásznak 2500 fo­rint volt a fizetése, elhívták egy kisebb vállalathoz 3650 fo­rintos alapbérrel... Ez a fluktuáció egyébként nemcsak a bürokrácia leküz­dését késlelteti, hanem gazda­sági és politikai veszélyeket is rejt. Hiszen az új mechaniz­musban a tanács irányítja a helyi gazdasági szerveket, vál­lalatokat, másrészt a demokrá­cia érvényesülése is azon mú­lik, hogy az apparátus hogyan készíti elő a választott szervek üléseinek napirendjét, milyen alternatívákat dolgoz ki — és egyáltalán kidolgoz-e alterna­tívákat —, hiszen ezen múlik a reális döntés. Mindez széles látókörű, tapasztalt szakembe­reket kíván és bár az elmúlt tíz évben többször is emelke­dett a közalkalmazottak bére­zése, jelenleg az a helyzet, hogy a közigazgatás e tekintet­­ben nem tud lépést tartani a termelő vállalatokkal. Ennek az ellentmondásnak a feloldása bonyolult, összefügg egész bér­rendszerünkkel írt. — Laikus számára meglepő, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezete, amely a „hi­vatalnokok” érdekvédelmi szerve, ilyen sokat foglalkozik a bürokrácia elleni harccal. Kongresszusaikon, központi vezetőségi és elnökségi üléseik sorozatán tárgyalják, vitatják és igyekeznek lépésről lépés­re visszaszorítani a bürokrá­ciát. Talán azért, mert senki sem szereti, ha lebürokratáz­­zák? — Biztos, hogy nem, de en­nél sokkal többről van szó. A közigazgatás dolgozóinak túl­nyomó része szereti, hivatásá­nak tekinti munkáját A meg­levő sok kötöttség, az elavult és ellentmondó jogszabályok arra kényszerítik őket, hogy sokszor értelmetlen, felesleges munkát végezzenek — márpe­dig az ilyen munka mindennél fárasztóbb — és ráadásul emiatt esetleg le is bürokra­­tázzák. Az ügyfél csak egyszer­egyszer ütközik a bürokráciá­ba, az ügyintéző mindennap. Senkit nem nyom, terhel any­­nyira a bürokrácia, mint a közalkalmazottat Bizonyítja ezt az is, hogy az utóbbi né­hány évben több mint ötven­ezer ésszerűsítési javaslatot gyűjtöttek össze alapszerveink és továbbítottunk illetékes ál­lami fórumokhoz. Sajnos, ezek túlnyomó része a tárcáknál megfeneklett Pedig ezeknek a javaslatoknak összefogása, rendszerezése, felhasználása az állami szervek fontos feladata lenne, nagymértékben elősegí­tené céljaink elérését. Fogadási rend, jogpropaganda — Pillanatnyilag az átfogó és folyamatban levő kormány­­intézkedéseken kívül milyen gyakorlati lépéseket látna szükségesnek az állampolgárok ügyeinek gyorsabb és egysze­rűbb intézésére? — Csak néhány csöppet a tennivalók tengeréből: biztosí­tani kell, hogy az ügyfélfoga­dás rendje alkalmazkodjék a lakosság igényeihez, különös tekintettel arra, hogy a dolgo­zók mind szélesebb rétegét érinti a munkaidő csökkentése. Javítani kell az ügyfélfogadás feltételeit, tájékoztató, eligazí­tó irodákat kell létesíteni, ami sok felesleges utánjárástól kí­mélné meg az állampolgárokat, sok fölösleges munkától a köz­­igazgatást. Hasznos lenne egy­ségesíteni a nyomtatványellá­tást és feltétlenül kulturáltab­bakká kell tenni a lakosság fo­gadására szolgáló helyiségeket. Nagyon fontosnak tartom a különböző szervek jogpropa­ganda tevékenységének össze­hangolását, a hatósági ügyinté­zésre vonatkozó jogszabályok széles körű ismertetését Folytathatnám a sort, ezek azonban valójában csak apró­ságok. A bürokrácia visszaszo­rítására olyan alapvető felada­tokat kell megoldani, amilye­neket az MSZMP IX. kong­resszusának határozata tűzött elénk. Ki kell dolgozni a szo­cialista államszervezet hosz­­szabb távú fejlesztési koncep­cióját, ezen belül foglalkozni kell az állami szervek és a tár­(Folytatás a 2. oldalon)

Next