Közalkalmazott, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-08 / 1. szám
LAPUNK TARTALMÁBÓL: SZÁMVETÉS A VI. KONGRESSZUS ÓTA VÉGZETT MUNKÁRÓL VITACIKK A KÖZALKALMAZOTTI BÉRRENDSZERRŐL RÉSZLETEK DÍJNYERTES PÁLYAMŰVEKBŐL A NEMZETI GALÉRIA KIÁLLÍTÁSI PROGRAMJA Új év, új terv, új feladatok . Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. Milliószor és milliószor hangzott el az idén is az év fordulóján ez a jókívánság, amely nemcsak az egyén, hanem a közösségek, a kisebb-nagyobb kollektívák, az egész ország gyarapodását kívánja. Az év mostani fordulója azonban több volt a szokásosnál: nemcsak új évet kezdtünk, hanem új ötéves tervperiódust is, nemcsak az óévet búcsúztattuk, hanem a sikeresen befejezett harmadik ötéves tervet is. December 31. építő munkánk jelentős szakaszának utolsó, január 3-a pedig egy további sikereket teremtő tervidőszak első munkanapja volt. Az utóbbi öt esztendő gazdag volt eseményekben. Folytattuk a szocializmus épületének betetőzését, pártunk IX. kongresszusának útmutatásai alapján megváltoztattuk, korszerűsítettük, az építőmunkát jobban szolgálóvá tettük a gazdasági irányítás rendszerét. A tervezett mértékben növekedtek a vállalati és a lakossági jövedelmek, hatékonyabbá vált a termelés. Tavaly például az ipari termelés növekedésének 80 százaléka az egy foglalkoztatottra jutó termelés emelkedéséből származott. Az eltelt tervperiódusban a tervezettnél valamivel több lakás épült, így több család jutott új otthonhoz, s nagy lépést tettünk előre az 1960-ban elfogadott, egymilliólakás felépítését előíró, 15 éves lakásfejlesztési terv valóraváltásában. Korszerűbb a lakások felszereltsége is. Harminc százalékukban gázzal fűtenek és a falusi hajlékok 97 százalékában is villany világít. A mezőgazdaságban ellenünk dolgozott az időjárás. Aszály látogatta a földeket, 1970-ben pedig az árvíz elhárítása és a belvizek leküzdése kívánt nagy anyagi áldozatokat, óriási erőfeszítéseket a víz ellen védekező emberektől. Dolgozó parasztságunk áldozatos munkája, az alkalmazott korszerű technika azonban győzedelmeskedett a nehézségeken: a mezőgazdaság ötéves tervét 101 százalékra teljesítettük. Megünnepeltük a múlt évben hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját, Lenin születésének centenáriumát és megemlékeztünk Engels születésének 150. évfordulójáról. Az év legnagyobb jelentőségű eseménye azonban a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa volt. A kongresszus dekorációjának egyetlen jelmondata volt: Tovább a lenini úton. Ez a mondat jelképezte a tanácskozáson sokszor és sokféleképpen elhangzottakat : politikánk változatlan, gazdaságpolitikánk fő vonalát továbbra is követni fogjuk, s külpolitikánkban továbbra is törekszünk az európai biztonság megteremtésére, a háborús gócok felszámolására. A kongresszus dokumentumai az ott elhangzottakat így summázták: folytatjuk a szocializmus építését magasabb szinten. E programnak is beillő mondat realizálása kezdetét vette. Az új év első munkanapja a valóraváltás megkezdését jelentette. A mindennapok munkájában válnak valóra a X. kongresszus útmutatásai. Ezek az útmutatások nemcsak a gazdasági célok meghatározására vonatkoznak, hanem a megvalósulás módjaira is. Fejlődésünk kulcskérdése a gazdasági tevékenység társadalmi hatékonyságának növelése, az okos gazdálkodás, az igényes és lelkiismeretes munka, a korszerű és színvonalas vállalati és intézeti vezetés. Az előttünk álló nagy feladatok közös erőfeszítéseket, egymás munkájának megbecsülését, a „fenti” és a „lenti” elképzelések szoros koordinációját követelik meg. Hiszen a nemzeti jövedelmet 7, az ipari termelést 6, a mezőgazdaságét 7—8 százalékkal kell növelni a terv szerint az idén. Így biztosítható csak, hogy a lakosság pénzbevétele 8—9 százalékkal növekedjék, és csak így teremthető meg a kiskereskedelmi forgalom tervezett, 10 százalékos növekedésének biztos fedezete. De távolabbra is kell tekintenünk. Új ötéves tervünk céljai, elképzelései ismertek. Közülük csak egyetlen momentumra utalunk: a szociálpolitikai törekvésekre. Ezeknek célja, hogy csökkenjen a családoknál az egy főre jutó jövedelmek közötti különbség. A megoldás: a családi pótlék, az alacsony nyugdíjak, az alacsony keresetek emelése. Ilyen intézkedésekre azonban csak fokozatosan kerülhet sor, úgy ahogy annak feltételeit a gazdaság termelő ágazataiban elért sikerek megteremtik, ahogyan növekszik a népgazdaság teherbíró képessége. A szakszervezeti mozgalom számára nagy esemény volt tavaly, az esedékes választások megkezdése. A választások első menetében a bizalmiakat, az osztály- és a műhelybizottságokat választották újjá. 220 ezer bizalmi és bizalmi helyettesi funkcióra választották meg a régieket, vagy választottak újakat. A szakszervezeti csoportüléseken a tagság 80— 90 százaléka jelent meg. Ezek a gyűlések nem formális aktusok voltak, élénk vitákat váltottak ki, fórumokat teremtettek a dolgozók véleménynyilvánításához. A választási munka dandárja azonban még hátra van. Előttünk áll még a területi szervek újjáválasztása, a VII. kongresszus megrendezése, és mindezek betetőzéseként a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa. E nagy munkát akkor végezzük jól, ha a küldöttek, minden szinten a megbízóiktól kapott útravaló szellemében bátran véleményt nyilvánítanak, ha az eredmények számbavétele mellett nem feledkeznek meg a hibák feltárásáról sem. Ezek a tanácskozások csak így tölthetik be hivatásukat, csak így válhatnak a szakszervezeti munka tényleges lendítőivé, a színvonalasabb munka kiindulópontjaivá,így szolgálhatják teljes mértékben azokat a feladatokat, amelyek megoldásáról sok szó esett pártunk X. kongresszusán. -1271. JANUÁR 8. ÁRA: 1 FORINT XXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A központi vezetőség választási irányelvei érvényesültek az alapszervezetekben A vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalataiból Országszerte befejezéshez közeledik az alapszervezetekben a vezetőséget újjáválasztó taggyűlések sorozata. Anélkül, hogy a választási tapasztalatok összegezésére vállalkoznánk — hiszen a végső értékelés elvégzése még idő előtti lenne — a rendelkezésre álló információnk birtokában indokolt, és lehetséges néhány következtetés levonása. Elemzésünk alapja csakis az lehet, hogy szakszervezetünk központi vezetőségének választási irányelvei ez ideig miként érvényesültek. Megállapítható, hogy mind a politikai munkára, mind a szervezeti lebonyolításra, valamint a tisztségviselők személyi összetételére vonatkozó célok az alapszervi választásoknál realizálódtak. A választást előkészítő munka alapossága, körültekintő és általában felelősségteljes volta a korábbinál színvonalasabb, a választás igazi céljának megfelelőbb, a szakszervezeti demokrácia érvényesülését jobban szolgáló, eredményes folyamatot sejtetett. A választás minden mozzanatában érződött, hogy tudatosan törekednek az alapszervezet legjelentősebb fórumának, a szakszervezeti bizottságot választó taggyűlés jelentőségének megfelelő előkészítésére, megtartására. A választási előkészületeket szolgáló, az azt lebonyolító taggyűlésekre a pártvezetőségi választások után közvetlenül került sor, s ez meghatározta a politikai eredményes légkört, a hangulatot, és így mondanivalójában eredményes tanácskozásoknak bizonyultak. A jelölő bizottságok is az MSZMP X. Kongresszusa által minden magyar állampolgár számára egészséges közérzetet biztosító tudatban és légkörben végezhették felelősségteljes munkájukat. A pártkongresszusnak a szakszervezetek szerepével és munkájával kapcsolatos elismerő megállapításai, ösztönző útmutatásai, valamint a köztisztviselők munkája iránt tanúsított megtisztelő figyelme és általában a szocializmus építésének magasabb (Folytatás a második oldalon) A könyvtáros az olvasók művelődési igényeinek felkeltője, irányítója 24 millió kötet—Kétmillió olvasó—Az írni-olvasni tudók 60 százaléka rendszeresen olvas ! • A magyar könyvtárügy „parlamentje”, a III. Országos Könyvtárügyi konferencia az olvasók, a könyvtárosok és a könyvtárügyi szakemberek, szakszervezeti, tanácsi és társadalmi szervek képviselőinek részvételével három napon át tárgyalta a könyvtárügy, irodalmi tájékoztatásügy helyzetét. Megvitatta és számbavette társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben, ennek alapján könyvtári és dokumentációs kultúránkban, azokat az alapvető változásokat, amelyek a felszabadulást követő negyedszázad alatt végbementek. Az eredményeket elemezve a konferencia megerősítette, hogy a társadalom fejlődésével párhuzamosan, fokozatosan teremtődtek meg a könyvtári szolgálat minőségi továbbfejlesztésének feltételei. Az utóbbi másfél évtizedben alakult ki és erősödött meg a közművelődési, könyvtári ellátás hálózati rendszere! Létrejöttek a tanácsi rendszer szintjeinek megfelelő területi és a szakmák szerint tagolódó, önálló és letéti üzemi szakszervezeti könyvtárak. A könyvtárak állománya országosan alig néhány százezerről milliókra, ma már huszonnégy és félmillió fölé, az olvasók száma pedig néhány tízezerről, ma már jóval kétmillió fölé emelkedett. A könyvtári olvasás tömegessé tétele szinte forradalmi tett volt, hiszen az állományi, az elhelyezés és felszerelésbeli, valamint a személyzeti feltételek a kezdeti időszakban alig voltak meg. Ma pedig hazánkban az írni-olvasni tudó korosztályok tagjainak mintegy 60 százaléka olvas több-kevesebb rendszerességgel. Ezt a fejlődést pedig társadalmi és gazdasági életünk jövőbeli alakulása csak gyorsítani fogja. A könyvtárak összetett feladatát emelte ki dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes megnyitójában: „A könyvtár, a művelődésnek ez a hagyományos, de mindig korszerű és állandó megújulásra kész intézménye, igen szorosan, szinte közvetlen módon kapcsolódik a társadalom valamennyi élettevékenységéhez. A könyvtárakban őrzött és feltárt dokumentumok, az ezek alapján nyújtott tájékoztatás és a segítségükkel végzett nevelőmunka egyformán nélkülözhetetlen a termelésben, a kutatásban, az oktatásban, a közművelődésben”. A könyvtárak és tájékoztatási intézmények gyűjteményeiben és szolgáltatásaiban rejlő mérhetetlen szellemi kapacitás még korántsincs kihasználva. A gyorsuló tudományos és műszaki haladás következtében fellépő információs áradatot a könyvtáraknak és szakirodalmi tájékoztató intézményeknek úgy kell megszűrniük, hogy a kutatók, a gyakorlati szakemberek, szinte minden lényeges kérdésükre, a tudomány világszínvonalán kapjanak választ. ■ A könyvtáros akkor válogat jól, ha a társadalom elé tűzött célokból fakadó szükségleteknek igyekszik mind jobban eleget tenni. A könyvtárak szerepét és felelősségét növelik az ismeretanyag fejlődésével és bővülésével járó új feladatok, azok a teendők, amelyeket az időhatározókhoz kötött iskolai és tanfolyami oktatás már nem tud követni. Csakis a könyvtárak, a könyvtárosok lehetnek azok, amelyek állományukkal folyamatosan kísérni képesek az ismeretek újratermelődését és segíteni tudják a dolgozókat a művelődés, az önképzés „időtényezőjének” leküzdésében. Ezért kiemelten fontos a könyvtárosnak, mint a tudományos vívmányok alkalmazását elősegítő embernek a felkészültsége, hogy a nagyobb ismeretanyag birtokában megfelelően informáljon. Ezért irányította a figyelmet a konferencia olyan súllyal arra a felkészültségbeli követelményre, amely elé a könyvtárost hivatása állítja. Mert csakis egy magas színvonalú tartalmi tudás birtokában lehet a könyvtáros az olvasók művelődési igényének felkeltője, irányítója, olvasmányokban kalauza. Csak így lehetnek tájékoztatói, gyűjteményépítő partnerei — terminológiai és minden más vonatkozásban — közös nyelvet beszélő munkatársai a dolgozók millióinak, a könyvtárral, információval élő államigazgatási, jogi, közgazdasági dolgozók specialistáinak. De nem nélkülözheti a könyvtár sem a magasabb fokú gépi felszereltséget, a hírközlőket, a jobb, a korszerűbb elhelyezést. Szükséges, hogy a könyvtári dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése arányban legyen a szakma társadalmi jelentőségével: a magyar könyvtárügy kiemelkedően fontos, történelmi feladatainak, a munkásosztály kulturális felemelkedésének segítésével. Dr. Turcsán Verg elej megyei könyvtárat avattak Szombathelyen. Felső képünk a szabadpolcos könyvtárrész olvasó sarkában, az alsó a lemeztárban készült A A Boldog Új Évet Kíván a lap minden olvasójának a szakszervezet Elnöksége és a lap Szerkesztőbizottsága