Közalkalmazott, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-10 / 3. szám

Bemutatkozás - Bemutatkozás - Bemutatkozás - Bemutatkozás —­ ­ Közalkalmazott írók, József Attila-díjas költő és „írogató közalkalmazott” írásai egyaránt helyet kapnak lapunk soron kö­vetkező számaiban, valamint a szakszervezetünk VII. kongresz­­szusának tiszteletére megjelenő, Bemutatkozás című antológiá­ban. Szerkesztőségünk kérésére hatvanhárman küldtek verset, no­... 1936-ban születtem Budapesten munkáscsaládból; lelenc­gyerek, majd állami gondozott voltam; sok munkát végigpróbál­tam, napszámostól újságírásig;­­most a nagykállói járási könyv­tár igazgatója vagyok. RATKÓ JÓZSEF: Mégiscsak ők — ILLYÉS GYULÁNAK — Mégiscsak ők tartják a földet, drága halottaink. Csont törik, izom kékül, foszlik rajtuk a hús, az ing. Szép szemük behorpad, pedig vannak már annyian, mint az égen a csillag, annyi szülem, lányom, fiam. Közöttük küszködik, feszül első halott anyám. Tapossuk ágyékát, gerincét, járunk a derekán. Ház épül rájuk, tartanak falat, falut, hazát. S jövőnk, ha van, ők cipelik még ezer éven át. Mert mindent elbírnak, hiszen mi vagyunk a teher. Vagyunk mi olyan gyöngék, árvák, minket is vinni kell. Halandó egyrangú velük csak az lehet, aki oly kemény, legalább magát meg tudja tartani. ... 1934-ben születtem Balmazújvároson. Mióta a betűt ismerem, verset írok, néhányat közöltek is. Két antológiában szerepeltem. Kötetem nincs, valószínűleg nem is lesz; ennek nem örülök, de el sem keserít. SEBŐK VILMA: Ez van... Nosztalgiává csitul bennem lassan megannyi bőszült, régi lázadás. Én toltam el, vagy tán valaki más? Mindegy, ha már a küzdelmet feladtam. Helyt kellett állni? Jól van, itt maradtam, nem szégyenem a megfutamodás, de körülöttem sustorog a sás, és imbolyog a zsombék alattam. Madár húz el fölöttem, régi álom. Utána intek. Nyúlós békanyáron egy tavirózsa fehérült felém ... Csak bámulom a kibomló virágot, s belémüvölt, hogy az egész világot akartam egykor megváltani én I vellát, ebből a gazdag anyagból lapunkban néhányat közzéte­­szünk. Szeretnénk, ha publikálásunk elősegítené, hogy mind az írásokat, mind a szerzőket szűkebb környezetükön, megyé­jükön túl megismerjék. Azoknak pedig, akiket már eddig is az egész ország ismert — József Attila-díjasok, rádiójátékok szer­zői, szakírók, műfordítók —, ezúttal köszönjük, hogy önzetlenül ajánlották fel segítségüket.­ ­ Gelléri István grafikája Németh Gabriella Megbélyegezve című verséhez ... 1940-ben születtem Budapesten. Székesfehérváron élek és dolgozom mint költségvetési előadó. Két gyermekemet egyedül nevelem. Írásra az éjszakák maradnak, s tanulásra is. Miért írok ■ mégis? Az ember megrongálódott önmagát próbálja teljessé ten­ni a művészetben. NÉMETH GABRIELLA: Megbélyegezve futhatok akármerre csörgős koltom vonszolom, léphetek akárhova kapaszkodni nem nő ki körmöm fekhetek akármire megperzselt hátam éget gondolataim odai — adjatok menedéket. - Bemutatkozás - Bemutatkozás — Bemutatkozás - Bemutatkozás - . Az alkonyat rákönyökölt a faluvé­gi cigánysorra. A sűrűsödő sötétség föld­be nyomta a viskókat. Itt-ott felparázslott egy-egy cigaretta, de lassan kihunyt az utolsó is. Megszűnt a beszélgetés, csend lett. Az asszonyok az utolsó elkódorgot­t purdét is bezavarták. Csak Sára, a fiatal cigányasszony ku­porgott a ház előtt. Vele nem törődött senki. Ült és a messzeségbe bámult. Már nem tudott sírni. Megpróbálta­­v­égiggondolni az elmúlt két napot: hétfőn reggel hirtelen meglep­ték a fájások — nem várta még. Kicsire összekuporodott és várt. Néha eltorzult az arca, de a szünetekben a teljesülő anyaság öröme sugárzott róla.­­ Kérlelni kezdte férjét: — Pali, vigyél engem kórházba, megmondta az orvos, hogy csak ott tudom megszülni a gyere­ket. — Nem mész sehová! — felelte kur­tán a férje. — De Pali, akkor ez is meghal, mint a többi — megmondta az orvos. — Kuss! Itt szülöd meg, és kész! Ha nem, akkor nem érdemled meg a kenye­ret. Nem vagy te kisasszony. Sokáig szenvedett. A két vénasszony, aki segített, kékre-zöldre nyomkodta a hasát. Fiú volt. Szép, fekete kisfiú. Két órát élt. Az asszonyt megrázta újra a zokogás. Pali! Igen, ő ölte meg! Ha kórházban szüleik, biztosan megmarad, hiszen olyan szép kisgyerek volt... Azóta rám se néz. Este is kizavart a házból. Azt mondta: „Csak ringvónak való vagy, nem asz­­szonynak. Nem asszony­nak való az, aki nem tud gyereket szülni” —mondta, és köpött egyet. Hát én vagyok az oka? Én? Pali nem engedett a kórházba, ő ölte meg! Lassan belefáradt az önmagával való viaskodásba, elaludt a küszöbön. Arra éb­redt, hogy fázik. Hajnalodon. Kukoré­koltak a kakasok, felébredt a falu. Mellei duzzadtak voltak, kemények, szinte előrehúzták. „Le kellene fejnem” — gondolta, de hirtelen újra elöntötte a düh. „Nem, dögöljek meg inkább, az a kisfiamé” — hajtogatta eszelősen. Valami élelem után kutatott Csak egy hagymát talált, beleharapott, aztán el­dobta. Megmozdult a telep. Sára férje is felkelt, kilépett a viskó­ból, megropogtatta a csontjait. Az asz­­szony alázatosan nézett rá, és halkan kérlelte: — Pali, adj egy kis pénzt, nagyon éhes vagyok. — Dögölj meg, te ringyó! Itt többé meg ne lássalak! — mondta, aztán visz­­szalépett a kalapjáért, és elment. Sára tovább ült a földön, és a lármá­zó gyerekeket figyelte. Fájdalom nyilait ágyékába. Felállt, majd tétova léptekkel elindult a falu felé. Valami élelmet csak tudok szerezni, ha kell lopok — határoz­ta el. — Nem dögölhetek éhen, csak azért, mert meghalt a gyerekem! Pali úgyis visszajön, ha kifújta magát, aztán újból teherbe ejt, így megy ez már évek óta. Észre sem vette, hogy bent jár a fa­luban. Jó meleg volt, erősen sütött a nap. A péknél befejeződött a hajnali sütés, s a friss kenyér illata messzire szállt Sá­ra szájában összefutott a nyál. Jó lenne egy kis kenyér — gondolta. A pék előtt megállt, lassan kinyitotta az ajtót, és bement az udvarba. A diófa alatt kiságyban egy csecsemő feküdt. A kavics csikorgására felriadt, és sírni kez­dett. Fene egye meg! Pont most kellett elbőgnie magát ennek a gyereknek. Ha kijönnek, fuccs a kenyérnek. A nyitott ajtón keresztül látta a pol­cokon sorakozó friss kenyereket, és gon­dolatban beleharapott az egyikbe. Této­ván előrelépett, majd vissza. — Ne sírj, te kis pulya — gügyögte —, nem bántalak. — Lehajolt, és felvette. A gyerek elhallgatott. Kis kezével belemar­kolt a mellébe, szájával az emlőt keres­te. — Éhes ő is — gondolta — szegény kis kölyök. Odanyújtotta mellét a gyerek­nek, az mohón szopni kezdett. — Egyél, egyél legalább te ne legyél éhes — mondta és valami ismeretlen bol­dogság bizsergett végig a testén. A kicsi abbahagyta a szopást, és elé­gedetten szuszogott. Láthatóan jól érez­te magát — Jól laktál? — kérdezte Sára, majd megcsókolta arcocskáját, és gondosan visszatette a kiságyba. Egy száradó pe­lenkával letörölt orráról egy tejcseppet. — Te kis mohó! Hát az orrodra kented a tejet? El is felejtette, miért jött. Lépések hallatszottak. Sára kiegyene­sedett, és a falhoz lapult. A pék jött. Meglátta, és dühösen ráförmedt: — Mit keresel itt te koszos! Ilyenek ezek mind! — kiabálta feleségének. — Lelopnák a gyerekről még a takarót is. Sára először hátralépett, majd hirte­len sarkon fordult, és futni kezdett. Csak az utolsó házaknál állt meg. Lihegett. Két kezét mellére szorította, arra, ame­lyikből néhány perce még szoptatott. Egy percig így állt, majd visszanézett a pék háza felé, és egy könnycseppet morzsolt szét arcán. Újból tudott sírni. .. . 1944-ben Komáromban születtem. Érettségi után betanított kárpitos, majd targonca­vezető voltam. 1968. óta a Győr-Sopron megyei Tanácsnál dolgozom. Megtiszteltetésnek veszem azt a lehetőséget, amit nekem és a hozzám hasonló írogató emberek számára kívánnak nyújtani. Hiszen minden ma akkor válik jelentőssé, ha vala­hol, valamilyen formában megjelenik. GÁBORFALVI ISTVÁN: Asszony a cigánysorról * Akiket bemutatunk BUDAPEST: Balogh Margit, Burgyán Miklós, Egeli Imre, Hajduska István, Hárs Ernő, Monostori Ildikó, Suhai Pál. BARANYA: Csorba Győző, Pál József. BÁCS: Kőhegyi Mihály, dr. Lengyel Zoltán, dr. Posváncz László. BÉKÉS: Jelinek Lajos, Párkányi Ist­ván. BORSOD: Kiss Gyula, Tóth Lajos. CSONGRÁD: Kárász József, Kirili Ti­vadar, dr. Péter László. FEJÉR: Csongor Rózsa. GYŐR: Gáborfalvy István. HAJDÚ: dr. Bényei Miklós, Hornyák András, Komoróczi György, Miklai Ádám, Sebők Irma, Tarr Károly. HEVES: Császár István, Dancza Já­nos, Szecskó Károly. KOMAROM: Horváth István. NOGRÁD: Hahn Ferenc, Kő-Szabó Imre, Végh Miklós. PEST: dr. Bágyoni Szabó Attila, Bor­bély Tibor, dr Frischmann Edgar, Szegedi PáL SOMOGY: Győri László. SZABOLCS: Antal Miklós, Ratkó Jó­zsef, Zsadányi Lajos. VAS: dr. Bankits István, Bárdosi Já­nos, Csikós József, Dala József, Gaz­dag Erzsébet, dr. Gutter József, Hor­váth Ernő, dr. Horváth Ferenc, Ka­pornak­ Gyula, Kuntár Lajos, Nóg­rádi Géza, Szörényi István, Virág Márta. VESZPRÉM: Fonal Tibor, Kapcsándy Sándor, dr. Vajkai Aurél, Zákonyi Ferenc. M. N. B.: Halmai Sándorné, Nagy István György, Németh Gabriella, Ud­vardy Gábor. közalkalmazott 7

Next