Közalkalmazott, 1971 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-10 / 3. szám
Bemutatkozás - Bemutatkozás - Bemutatkozás - Bemutatkozás — Közalkalmazott írók, József Attila-díjas költő és „írogató közalkalmazott” írásai egyaránt helyet kapnak lapunk soron következő számaiban, valamint a szakszervezetünk VII. kongreszszusának tiszteletére megjelenő, Bemutatkozás című antológiában. Szerkesztőségünk kérésére hatvanhárman küldtek verset, no... 1936-ban születtem Budapesten munkáscsaládból; lelencgyerek, majd állami gondozott voltam; sok munkát végigpróbáltam, napszámostól újságírásig;most a nagykállói járási könyvtár igazgatója vagyok. RATKÓ JÓZSEF: Mégiscsak ők — ILLYÉS GYULÁNAK — Mégiscsak ők tartják a földet, drága halottaink. Csont törik, izom kékül, foszlik rajtuk a hús, az ing. Szép szemük behorpad, pedig vannak már annyian, mint az égen a csillag, annyi szülem, lányom, fiam. Közöttük küszködik, feszül első halott anyám. Tapossuk ágyékát, gerincét, járunk a derekán. Ház épül rájuk, tartanak falat, falut, hazát. S jövőnk, ha van, ők cipelik még ezer éven át. Mert mindent elbírnak, hiszen mi vagyunk a teher. Vagyunk mi olyan gyöngék, árvák, minket is vinni kell. Halandó egyrangú velük csak az lehet, aki oly kemény, legalább magát meg tudja tartani. ... 1934-ben születtem Balmazújvároson. Mióta a betűt ismerem, verset írok, néhányat közöltek is. Két antológiában szerepeltem. Kötetem nincs, valószínűleg nem is lesz; ennek nem örülök, de el sem keserít. SEBŐK VILMA: Ez van... Nosztalgiává csitul bennem lassan megannyi bőszült, régi lázadás. Én toltam el, vagy tán valaki más? Mindegy, ha már a küzdelmet feladtam. Helyt kellett állni? Jól van, itt maradtam, nem szégyenem a megfutamodás, de körülöttem sustorog a sás, és imbolyog a zsombék alattam. Madár húz el fölöttem, régi álom. Utána intek. Nyúlós békanyáron egy tavirózsa fehérült felém ... Csak bámulom a kibomló virágot, s belémüvölt, hogy az egész világot akartam egykor megváltani én I vellát, ebből a gazdag anyagból lapunkban néhányat közzéteszünk. Szeretnénk, ha publikálásunk elősegítené, hogy mind az írásokat, mind a szerzőket szűkebb környezetükön, megyéjükön túl megismerjék. Azoknak pedig, akiket már eddig is az egész ország ismert — József Attila-díjasok, rádiójátékok szerzői, szakírók, műfordítók —, ezúttal köszönjük, hogy önzetlenül ajánlották fel segítségüket. Gelléri István grafikája Németh Gabriella Megbélyegezve című verséhez ... 1940-ben születtem Budapesten. Székesfehérváron élek és dolgozom mint költségvetési előadó. Két gyermekemet egyedül nevelem. Írásra az éjszakák maradnak, s tanulásra is. Miért írok ■ mégis? Az ember megrongálódott önmagát próbálja teljessé tenni a művészetben. NÉMETH GABRIELLA: Megbélyegezve futhatok akármerre csörgős koltom vonszolom, léphetek akárhova kapaszkodni nem nő ki körmöm fekhetek akármire megperzselt hátam éget gondolataim odai — adjatok menedéket. - Bemutatkozás - Bemutatkozás — Bemutatkozás - Bemutatkozás - . Az alkonyat rákönyökölt a faluvégi cigánysorra. A sűrűsödő sötétség földbe nyomta a viskókat. Itt-ott felparázslott egy-egy cigaretta, de lassan kihunyt az utolsó is. Megszűnt a beszélgetés, csend lett. Az asszonyok az utolsó elkódorgott purdét is bezavarták. Csak Sára, a fiatal cigányasszony kuporgott a ház előtt. Vele nem törődött senki. Ült és a messzeségbe bámult. Már nem tudott sírni. Megpróbáltavégiggondolni az elmúlt két napot: hétfőn reggel hirtelen meglepték a fájások — nem várta még. Kicsire összekuporodott és várt. Néha eltorzult az arca, de a szünetekben a teljesülő anyaság öröme sugárzott róla. Kérlelni kezdte férjét: — Pali, vigyél engem kórházba, megmondta az orvos, hogy csak ott tudom megszülni a gyereket. — Nem mész sehová! — felelte kurtán a férje. — De Pali, akkor ez is meghal, mint a többi — megmondta az orvos. — Kuss! Itt szülöd meg, és kész! Ha nem, akkor nem érdemled meg a kenyeret. Nem vagy te kisasszony. Sokáig szenvedett. A két vénasszony, aki segített, kékre-zöldre nyomkodta a hasát. Fiú volt. Szép, fekete kisfiú. Két órát élt. Az asszonyt megrázta újra a zokogás. Pali! Igen, ő ölte meg! Ha kórházban szüleik, biztosan megmarad, hiszen olyan szép kisgyerek volt... Azóta rám se néz. Este is kizavart a házból. Azt mondta: „Csak ringvónak való vagy, nem aszszonynak. Nem asszonynak való az, aki nem tud gyereket szülni” —mondta, és köpött egyet. Hát én vagyok az oka? Én? Pali nem engedett a kórházba, ő ölte meg! Lassan belefáradt az önmagával való viaskodásba, elaludt a küszöbön. Arra ébredt, hogy fázik. Hajnalodon. Kukorékoltak a kakasok, felébredt a falu. Mellei duzzadtak voltak, kemények, szinte előrehúzták. „Le kellene fejnem” — gondolta, de hirtelen újra elöntötte a düh. „Nem, dögöljek meg inkább, az a kisfiamé” — hajtogatta eszelősen. Valami élelem után kutatott Csak egy hagymát talált, beleharapott, aztán eldobta. Megmozdult a telep. Sára férje is felkelt, kilépett a viskóból, megropogtatta a csontjait. Az aszszony alázatosan nézett rá, és halkan kérlelte: — Pali, adj egy kis pénzt, nagyon éhes vagyok. — Dögölj meg, te ringyó! Itt többé meg ne lássalak! — mondta, aztán viszszalépett a kalapjáért, és elment. Sára tovább ült a földön, és a lármázó gyerekeket figyelte. Fájdalom nyilait ágyékába. Felállt, majd tétova léptekkel elindult a falu felé. Valami élelmet csak tudok szerezni, ha kell lopok — határozta el. — Nem dögölhetek éhen, csak azért, mert meghalt a gyerekem! Pali úgyis visszajön, ha kifújta magát, aztán újból teherbe ejt, így megy ez már évek óta. Észre sem vette, hogy bent jár a faluban. Jó meleg volt, erősen sütött a nap. A péknél befejeződött a hajnali sütés, s a friss kenyér illata messzire szállt Sára szájában összefutott a nyál. Jó lenne egy kis kenyér — gondolta. A pék előtt megállt, lassan kinyitotta az ajtót, és bement az udvarba. A diófa alatt kiságyban egy csecsemő feküdt. A kavics csikorgására felriadt, és sírni kezdett. Fene egye meg! Pont most kellett elbőgnie magát ennek a gyereknek. Ha kijönnek, fuccs a kenyérnek. A nyitott ajtón keresztül látta a polcokon sorakozó friss kenyereket, és gondolatban beleharapott az egyikbe. Tétován előrelépett, majd vissza. — Ne sírj, te kis pulya — gügyögte —, nem bántalak. — Lehajolt, és felvette. A gyerek elhallgatott. Kis kezével belemarkolt a mellébe, szájával az emlőt kereste. — Éhes ő is — gondolta — szegény kis kölyök. Odanyújtotta mellét a gyereknek, az mohón szopni kezdett. — Egyél, egyél legalább te ne legyél éhes — mondta és valami ismeretlen boldogság bizsergett végig a testén. A kicsi abbahagyta a szopást, és elégedetten szuszogott. Láthatóan jól érezte magát — Jól laktál? — kérdezte Sára, majd megcsókolta arcocskáját, és gondosan visszatette a kiságyba. Egy száradó pelenkával letörölt orráról egy tejcseppet. — Te kis mohó! Hát az orrodra kented a tejet? El is felejtette, miért jött. Lépések hallatszottak. Sára kiegyenesedett, és a falhoz lapult. A pék jött. Meglátta, és dühösen ráförmedt: — Mit keresel itt te koszos! Ilyenek ezek mind! — kiabálta feleségének. — Lelopnák a gyerekről még a takarót is. Sára először hátralépett, majd hirtelen sarkon fordult, és futni kezdett. Csak az utolsó házaknál állt meg. Lihegett. Két kezét mellére szorította, arra, amelyikből néhány perce még szoptatott. Egy percig így állt, majd visszanézett a pék háza felé, és egy könnycseppet morzsolt szét arcán. Újból tudott sírni. .. . 1944-ben Komáromban születtem. Érettségi után betanított kárpitos, majd targoncavezető voltam. 1968. óta a Győr-Sopron megyei Tanácsnál dolgozom. Megtiszteltetésnek veszem azt a lehetőséget, amit nekem és a hozzám hasonló írogató emberek számára kívánnak nyújtani. Hiszen minden ma akkor válik jelentőssé, ha valahol, valamilyen formában megjelenik. GÁBORFALVI ISTVÁN: Asszony a cigánysorról * Akiket bemutatunk BUDAPEST: Balogh Margit, Burgyán Miklós, Egeli Imre, Hajduska István, Hárs Ernő, Monostori Ildikó, Suhai Pál. BARANYA: Csorba Győző, Pál József. BÁCS: Kőhegyi Mihály, dr. Lengyel Zoltán, dr. Posváncz László. BÉKÉS: Jelinek Lajos, Párkányi István. BORSOD: Kiss Gyula, Tóth Lajos. CSONGRÁD: Kárász József, Kirili Tivadar, dr. Péter László. FEJÉR: Csongor Rózsa. GYŐR: Gáborfalvy István. HAJDÚ: dr. Bényei Miklós, Hornyák András, Komoróczi György, Miklai Ádám, Sebők Irma, Tarr Károly. HEVES: Császár István, Dancza János, Szecskó Károly. KOMAROM: Horváth István. NOGRÁD: Hahn Ferenc, Kő-Szabó Imre, Végh Miklós. PEST: dr. Bágyoni Szabó Attila, Borbély Tibor, dr Frischmann Edgar, Szegedi PáL SOMOGY: Győri László. SZABOLCS: Antal Miklós, Ratkó József, Zsadányi Lajos. VAS: dr. Bankits István, Bárdosi János, Csikós József, Dala József, Gazdag Erzsébet, dr. Gutter József, Horváth Ernő, dr. Horváth Ferenc, Kapornak Gyula, Kuntár Lajos, Nógrádi Géza, Szörényi István, Virág Márta. VESZPRÉM: Fonal Tibor, Kapcsándy Sándor, dr. Vajkai Aurél, Zákonyi Ferenc. M. N. B.: Halmai Sándorné, Nagy István György, Németh Gabriella, Udvardy Gábor. közalkalmazott 7