Közalkalmazott, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983 JANUÁR Népművelők küldöttközgyűlése . Régi vágya teljesült három évvel ezelőtt a népművelőknek: 1979 decemberében megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete. Ezzel szervezettebbé, egységesebbé vált a népművelők egész országot behálózó tevékenysége és egyben a tagság munkájának nagyobb megbecsülését is segítette. E gondolatok elemzésével fűzött szóbeli kiegészítést az egyesületelső, 1982. decemberében megtartott küldöttközgyűlésének beszámolójához dr. Gyarmati Kálmán elnök. Az eltelt három év bebizonyította, hangsúlyozta, hogy az egyesületi keret felhasználásával többet tehetnek a népművelők a szocialista kultúra fejlesztéséért, a hazai közművelődés még szélesebb körű kibontakoztatásáért. Céljaikat többségükben megvalósították ebben az időszakban. Nőtt a tagság létszáma, amely ma már 1500 és tíz intézmény és vállalat pártfogó támogatását is élvezik. Első három évünk — ezt a címet viselte az egyesület tevékenységét összefoglaló írásos jelentés. Hű képet adva a sikerekről, de nem hallgatva el a kudarcokat, a néha nehéz körülményeket sem. A szakmai munka színvonalának emelése érdekében az egyesület két vándorgyűlést tartott ebben az időszakban. Kecskeméten 1980-ban hatszázan hallgatták meg a XII. pártkongreszszus utáni időszerű művelődéspolitikai feladatokat, s érveltek, vitatkoztak a tennivalókról. A rá következő esztendőben Szolnokon a közművelődés és az értelmiség kapcsolatát boncolgatták a jelenlevők. Majd kétszer Debrecenben jöttek össze egy-egy párbeszédre, hogy a művelődési házak betöltött szerepét elemezzék, illetve a közösségi művelődés meglevő és új formáinak tartalmi munkáját vizsgálják. Kilenc bentlakásos konzultációt szerveztek ugyanebben az időszakban. Neves szakemberek szóltak a magyar társadalom mai helyzetéről, a Duna-völgyi népek történetéről, a társadalmi tervezés mikéntjéről, a történeti tudatunk fejlődéséről stb. Szakmai ismereteik bővítésére szerveztek fórumot Társadalmasítás és vállalkozás a közművelődésben címmel is. Hét pályázatra 171-en juttatták el munkájuk mindennapjait tükröző dolgozataikat, öt külföldi tanulmányutat is szerveztek részükre. Az NDK-ban és Csehszlovákiában jártak, szabadidőközpontokat, művelődési intézményeket látogattak meg. Hárman nyelvtanulási céllal Franciaországban is eljutottak egy-egy hónapra. Sok is, kevés is ez a három év alatt — mondták el többen is hozzászólásaikban. Mert egynéhány rendezvény nem érte el célját, mások viszont a vártnál többet adtak a mindennapi munkájuk jobb elvégzéséhez. S mint a felszólalók majd mindegyike megjegyezte: különösen a népművelők élet- és munkakörülményei szorulnának változtatásra. Persze három évvel ezelőtt hipotézisekre épült még sok minden. Ahány megye, város, falu, annyiféle helyzet, körülmény. Az elnökség négy megyében vizsgálta meg élet- és munkakörülményeiket. Megállapította: nagy a szóródás. Nemcsak a szakmán belüli differenciálódás, de különösen a fiatal pályakezdők és a nők helyzete szorul változtatásra. Nagyon sokan vannak, akik szívvel és lélekkel végzik ezt a feladatot. Köztük olyan fiatalok is, akik valóban rátermettek, s jövőjüket tekintve még inkább igazi népművelővé válhatnak. Ám többüknek nehezebb a felsőfokú intézményekbe való bejutás, s így bizony néhány év múlva el is vesznek a szakma számára. Ezért javasolták többen, hogy a középfokú képesítés bevezetése mellett a szakmában már régebben dolgozók talán bizonyos pontszámelőnyt is élvezhetnének a felvételi vizsgákon. Hiszen éppen a legrátermettebb népművelőkről van szó. Taps és egyetértés fogadta annak a muzeológusnak hozzászólását is, aki a művelődés minden szakmai ágának szorosabb együttműködését szorgalmazta. Muzeológus, könyvtáros, néprajzos, irodalmár — ha igazán közügyet szolgál, akkor együtt és közösen dolgozik a népművelőkkel. A testületek, azok funkciói, a formák, a szervezetek már megvannak, hangsúlyozta a következő felszólaló. Megtöltésük tartalommal azonban még nem válhatott teljessé az utóbbi három évben. Néha nehezen jut el az információ is egyik helyről a másikra. Van, ahol a brigádokkal való foglalkozás kapja a nagyobb hangsúlyt, és van ahol a bálok jó megszervezésével kell elkezdeni az út végigjárását. Ezek az eltérések természetesek. Szó esett a küldöttközgyűlésen az anyagi-erkölcsi megbecsülésről. Van fejlődés ebben is. Igaz, nem olyan mértékű, mint szeretnénk, de van. Jó példa volt erre a helyszínen átadott három Szocialista Kultúráért kitüntetés, amelyet a legjobban dolgozó népművelők vehettek kézhez. A sikerek és a gondok összegezése után a jövőre, az 1982—1985. év programjára terelődött a szó. Más gazdasági körülmények közt kell ebben az időszakban a népművelőknek is dolgozniuk, mint korábban. Ám éppen ez adja munkájuk új tartalmát, fontosságát is. Arra kell törekedniük, hogy tevékenységük az egész társadalom alkalmazkodó és megújuló képességének fejlesztéséhez járuljon hozzá. Ebben áll most a közművelődés szerepe. A formák már megvannak hozzá. De újakra is szükség lesz. A lényeg azonban az, hogy a tagság minden fontos társadalmi kérdésben hallassa hangját, fordítson nagyobb gondot önmaga ideológiai és kulturális nevelésére, mert csak így tudja ismereteit továbbadni. Az egyesület területi és szakmai szervezetei fejlesszék partnerkapcsolataikat, hogy a legkisebb faluban és a korszerű művelődési házban is ugyanolyan igényességgel végezhessék rendkívül fontos munkájukat. A Magyar Népművelők Egyesületének első küldöttgyűlése végül megszavazta és elfogadta az elkövetkező három évre szóló munkajavaslatot, majd megválasztotta az elnökségetés a titkárt. Az egyesület titkára ismét Király István lett. (bk) A népművelők egyik fontos munkaterülete a könyvtár. Száz gyermek öröme Télapó járt náluk is... " Az MN Építési Tervező Intézet Szakszervezeti Bizottsága, KISZ-szervezete és a Centrum Úttörő Áruház közös rendezésében jól sikerült Télapóünnepséget tartott. Nagy örömmel fogadta a csaknem száz gyermek a Télapó érkezését. A boldog, mosolygós arcok a rendezők fáradságos munkáját dicsérték közalkalmazott. Országos mozgalom születik Vers- és prózamondók Hevesben . Szakszervezetünk közművelődési tevékenységében is minél inkább érezhető egyfajta megújulás, az új körülményekhez alkalmazkodó törekvés. Tavaly több középszerv tűzte napirendre a kulturális munka felülvizsgálatát és az ebből következő feladatok meghatározását. Legutóbb — 1982. december 9-én — szakszervezetünk Heves megyei Bizottsága rendezett, a kv kulturális osztályának kezdeményezésére, vers- és prózamondó vetélkedőt a megye közalkalmazottai részére. A vetélkedőre a megyei könyvtár olvasótermében, nagy érdeklődés mellett került sor. A versenyzők kötelező versként Arany János: A vásárban című versét adták elő. A szabadon választottnál elsősorban József Attila, Petőfi Sándor, Illyés Gyula és Federico García Lorca műveiből válogattak. Az értékeléskor a zsűri szakemberei elismerésük kifejezése mellett rámutattak az elhangzott művek helyes, illetőleg a rosszul felfogott előadás részleteire és útmutatást adtak a versenyzőknek a további előadói próbálkozásaikhoz. A vetélkedő első három helyezettje: dr. Papp Lászlóné, a megyei bíróság; Daruné Tuza Katalin, a megyei bíróság; Halmai Zoltánná, a megyei tanács dolgozója. Valamennyi versenyző emléklapot, az első hat helyezett pedig értékes könyvvásárlási utalványt kapott. A sikeres verseny befejezésekor szakszervezetünk megyei bizottságának titkára, Bukta Tibor kifejezte azt a reményét, hogy az irodalmi vetélkedőnek folytatása lesz megyéjükben. A központi vezetőség kulturális osztálya pedig úgy döntött, hogy országos versenyt hirdet meg! Szelekovszky Ernő Bukta Tibor köszönti a résztvevőket a versenyen — és az egyik versmondó MÚZEUM BUDAKESZIN • Immár három éve annak, hogy Budakeszin megnyílt a Pest megyei internacionalisták emlékére rendezett állandó kiállítás. A kiállítóhely is a történelem egy darabja, hiszen az épület homlokzatán emléktábla hirdeti: itt tartotta üléseit a Magyar Tanácsköztársaság dicső napjaiban Budakeszi község direktóriuma. A kiállítás nemcsak az első magyar proletárállamnak állít emléket, hanem felöleli az első világháború végéig a Pest megyéből származó internacionalisták tevékenységét. Fényképek, plakátok, személyes tárgyak segítségével elevenedik meg a múlt, s tárul a látogató elé a Pest megyei kötődésű internacionalisták szerepe a Nagy Októberi Szocialista Forradalomért vívott harcban, s e forradalom eszméinek hatása Pest megyében az 1918—1919-es forradalmakra. De a kiállított dokumentumok a spanyol polgárháborúban részvevő magyarok tevékenységéről és a második világháború alatt külföldön harcoló antifasiszta ellenállókról is vallanak. A Pest megyei Munkásmozgalmi Múzeum öt kisebb kiállítóteremből áll, s ezeket értékes anyaggal megtölteni bizony nem volt csekély feladat. És hogy mégis sikerült létrehozni e színvonalas és gazdag tárlatot, az a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a Pest megyei Pártbizottság munkatársainak érdeme. Amikor ugyanis a Budai Járási Pártbizottság azzal a kéréssel fordult a Pest megyei PB-hez, hogy hozzanak létre olyan múzeumot, amely a megyéjükből származó internacionalisták szerepét mutatja be századunk történelmi viharaiban, akkor a Pest megyei Pártbizottság Archívumát bízták meg a múzeum létesítésével. A munkából oroszlánrészt vállaló Sándor Gézáné, az archívum vezetője idézi fel az anyag összegyűlésének mozzanatait. — Alföldi Vilmával, a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársával először úgy terveztük, hogy csupán a szovjet-oroszországi internacionalistákra vonatkozó emlékeket dolgozzuk fel. Menet közben azonban úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a kiállítást a Spanyolországban, illetve a fasizmus ellen harcolók tevékenységének bemutatásával. Az archívumban felkutattuk azok nevét, akik hősiességükért szovjet kitüntetést kaptak, majd személyesen is felkerestük őket azzal a kéréssel, hogy tárgyi emlékeiket bocsássák a leendő múzeum rendelkezésére. Sajnos ezek igen nehezen gyűltek össze, mivel az akkori időkből csak kevés emléktárgyat őriztek meg az egykori katonák és ami mégis megmaradt, arra ereklyeként vigyáztak éveken át. De a múzeumnak mégis szívesen ajánlották fel kitüntetéseiket, katonaigazolványaikat, s a tábori életet idéző tárgyakat. S ahol már nem találtuk életben a hajdani internacionalistákat, ott a családtagok voltak segítőtársaink. Így például Sziklai Sándor özvegyétől igen sok anyagot kaptunk, amely férje és édesapja, Kiss József helytállását bizonyítja és kiállításunk szerves részét alkotja, őket 1956-ban az ellenforradalmárok brutális módon legyilkolták Budakeszin. De nemcsak azokhoz kopogtattunk be, akik részt vettek a harcokban, hanem végigjártuk a megye állami és társadalmi szerveit, felkerestük a Budai Járási Pártbizottságot, gyűjtöttünk anyagot a Pest megyei Le-, vállárban és a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságán. Segítségünkre sietett a Munkásmozgalmi Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és az Országos Levéltár is. A Hadtörténeti Múzeum például a kiállításunkon látható korabeli egyenruhák mintáit készítette el. A kiállítási anyagnak helyet is kellett találni. Az épületet azonban át kellett alakítani, s a több mint 150 ezer forintos anyagi áldozatot a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága vállalta magára. Ennek az öszszegnek az ötven százalékát szocialista brigádok teremtették elő társadalmi munkával. A Pest megyei Munkásmozgalmi Múzeum három éve nyílt meg. Manapság leginkább diákcsoportok és szocialista brigádok érkeznek, magányos látogatók csak nagyon ritkán. Persze, az emlékkönyv tanúsága szerint ilyen is akad, sőt külföldiek is tették már tiszteletüket, közöttük szovjet katonák, akik a fényképeken fedezték fel hajdani harcostársaikat. Aki szereti a történelmet, aki ismerni akarja a múltat és felfejteni a kötődés szálait a mához, annak tanulságos időtöltést kínál ez a szakmailag is igen elismert és szépen rendezett kiállítás. Bizonyságul álljon itt néhány sor a vendégkönyvből. „A mártírok emléke arra késztet, hogy megőrizzük harcuk hősiességét az utókornak. E kiállításon nemcsak a harcosok hazaszerető, de önfeláldozó életük is tükröződik. Intő példát mutatva a mai fiataloknak a múltról, amelynek sosem szabad megismétlődnie.” Sáska Szilvia