Közalkalmazott, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

1983 JANUÁR Népművelők küldöttközgyűlése . Régi vágya teljesült három év­vel ezelőtt a népművelőknek: 1979 decemberében megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete. Ezzel szer­vezettebbé, egységesebbé vált a nép­művelők egész országot behálózó te­vékenysége és egyben a tagság mun­kájának nagyobb megbecsülését is segítette. E gondolatok elemzésével fűzött szóbeli kiegészítést az egyesület­­első, 1982. decemberében megtartott kül­döttközgyűlésének beszámolójához dr. Gyarmati Kálmán elnök. Az el­telt három év bebizonyította, hang­súlyozta, hogy az egyesületi keret felhasználásával többet tehetnek a népművelők a szocialista kultúra fejlesztéséért, a hazai közművelődés még szélesebb körű kibontakoztatá­sáért. Céljaikat többségükben meg­valósították ebben az időszakban. Nőtt a tagság létszáma, amely ma már 1500 és tíz intézmény és válla­lat pártfogó támogatását is élvezik. Első három évünk — ezt a címet viselte az egyesület tevékenységét összefoglaló írásos jelentés. Hű ké­pet adva a sikerekről, de nem hall­gatva el a kudarcokat, a­ néha nehéz körülményeket sem. A szakmai munka színvonalának emelése érde­kében az egyesület két vándorgyű­lést tartott ebben az időszakban. Kecskeméten 1980-ban hatszázan hallgatták meg a XII. pártkongresz­­szus utáni időszerű művelődéspoliti­kai feladatokat, s érveltek, vitatkoz­tak a tennivalókról. A rá következő esztendőben Szolnokon a közművelő­dés és az értelmiség kapcsolatát bon­colgatták a jelenlevők. Majd kétszer Debrecenben jöttek össze egy-egy párbeszédre, hogy a művelődési há­zak betöltött szerepét elemezzék, il­letve a közösségi művelődés megle­vő és új formáinak tartalmi munká­ját vizsgálják. Kilenc bentlakásos konzultációt szerveztek ugyanebben az időszakban. Neves szakemberek szóltak a magyar társadalom mai helyzetéről, a Duna-völgyi népek történetéről, a társadalmi tervezés mikéntjéről, a történeti tudatunk fejlődéséről stb. Szakmai ismereteik bővítésére szerveztek fórumot Tár­sadalmasítás és vállalkozás a köz­­művelődésben címmel is. Hét pályá­zatra 171-en juttatták el munkájuk mindennapjait tükröző dolgozatai­kat, öt külföldi tanulmányutat is szerveztek­ részükre. Az NDK-ban és Csehszlovákiában jártak, szabadidő­­központokat, művelődési intézmé­nyeket látogattak meg. Hárman nyelvtanulási céllal Franciaország­ban is eljutottak egy-egy hónapra. Sok is, kevés is ez a három év alatt — mondták el többen is hozzá­szólásaikban. Mert egynéhány ren­dezvény nem érte el célját, mások viszont a vártnál többet adtak a mindennapi munkájuk jobb elvég­zéséhez. S mint a felszólalók majd mindegyike megjegyezte: különösen a népművelők élet- és munkakörül­ményei szorulnának változtatásra. Persze három évvel ezelőtt hipotézi­sekre épült még sok minden. Ahány megye, város, falu, annyiféle hely­zet, körülmény. Az elnökség négy megyében vizsgálta meg élet- és munkakörülményeiket. Megállapítot­ta: nagy a szóródás. Nemcsak a szakmán belüli differenciálódás, de különösen a fiatal pályakezdők és a nők helyzete szorul változtatásra. Nagyon sokan vannak, akik szív­vel és lélekkel végzik ezt a felada­tot. Köztük olyan fiatalok is, akik valóban rátermettek, s jövőjüket te­kintve még inkább igazi népműve­lővé válhatnak. Ám többüknek ne­hezebb a felsőfokú intézményekbe való bejutás, s így bizony néhány év múlva el is vesznek a szakma szá­mára. Ezért javasolták többen, hogy a középfokú képesítés bevezetése mellett a szakmában már régebben dolgozók talán bizonyos pontszám­­előnyt is élvezhetnének a felvételi vizsgákon. Hiszen éppen a legráter­mettebb népművelőkről van szó. Taps és egyetértés fogadta annak a muzeológusnak hozzászólását is, aki a művelődés minden szakmai ágának szorosabb együttműködését szorgalmazta. Muzeológus, könyvtá­ros, néprajzos, irodalmár — ha iga­zán közügyet szolgál, akkor együtt és közösen dolgozik a népművelők­kel. A testületek, azok funkciói, a formák, a szervezetek már megvan­nak, hangsúlyozta a következő fel­szólaló. Megtöltésük tartalommal azonban még nem válhatott teljessé az utóbbi három évben. Néha nehe­zen jut el az információ is egyik helyről a másikra. Van, ahol a bri­gádokkal való foglalkozás kapja a nagyobb hangsúlyt, és van ahol a bálok jó megszervezésével kell el­kezdeni az út végigjárását. Ezek az eltérések természetesek. Szó esett a küldöttközgyűlésen az anyagi-erkölcsi megbecsülésről. Van fejlődés ebben is. Igaz, nem olyan mértékű, mint szeretnénk, de van. Jó példa volt erre a helyszínen át­adott három Szocialista Kultúráért kitüntetés, amelyet a legjobban dol­gozó népművelők vehettek kézhez. A sikerek és a gondok összegezése után a jövőre, az 1982—1985. év programjára terelődött a szó. Más gazdasági körülmények közt kell eb­ben az időszakban a népművelőknek is dolgozniuk, mint korábban. Ám éppen ez adja munkájuk új tartal­mát, fontosságát is. Arra kell töre­kedniük, hogy tevékenységük az egész társadalom alkalmazkodó és megújuló képességének fejlesztésé­hez járuljon hozzá. Ebben áll most a közművelődés szerepe. A formák már megvannak hozzá. De újakra is szükség lesz. A lényeg azonban az, hogy a tagság minden fontos társa­dalmi kérdésben hallassa hangját, fordítson nagyobb gondot önmaga ideológiai és kulturális nevelésére, mert csak így tudja ismereteit to­vábbadni. Az egyesület területi és szakmai szervezetei fejlesszék part­nerkapcsolataikat, hogy a legkisebb faluban és a korszerű művelődési házban is ugyanolyan igényességgel végezhessék rendkívül fontos mun­kájukat. A Magyar Népművelők Egyesüle­tének első küldöttgyűlése végül megszavazta és elfogadta az elkövet­kező három évre szóló munkajavas­­latot, majd megválasztotta az elnök­séget­­és a titkárt. Az egyesület tit­kára ismét Király István lett. (bk) A népművelők egyik fontos munkaterülete a könyvtár.­­ Száz gyermek öröme Télapó járt náluk is... " Az MN Építési Tervező Intézet Szakszervezeti Bizottsága, KISZ-szer­­vezete és a Centrum Úttörő Áruház közös rendezésében jól sikerült Télapó­ünnepséget tartott. Nagy örömmel fogadta a csaknem száz gyermek a Tél­apó érkezését. A boldog, mosolygós arcok a rendezők fáradságos munkáját dicsérték közalkalmazott. Országos mozgalom születik Vers- és prózamondók Hevesben . Szakszervezetünk közművelődé­si tevékenységében is minél inkább érezhető egyfajta megújulás, az új körülményekhez alkalmazkodó tö­rekvés. Tavaly több középszerv tűzte napirendre a kulturális munka felül­vizsgálatát és az ebből következő feladatok meghatározását. Legutóbb — 1982. december 9-én — szakszervezetünk Heves megyei Bi­zottsága rendezett, a kv kulturális osztályának kezdeményezésére, vers- és prózamondó vetélkedőt a megye közalkalmazottai részére. A vetélkedőre a megyei könyvtár olvasótermében, nagy érdeklődés mellett került sor. A versenyzők kö­telező versként Arany János: A vá­sárban című versét adták elő. A sza­badon választottnál elsősorban Jó­zsef Attila, Petőfi Sándor, Illyés Gyu­la és Federico García Lorca művei­ből válogattak. Az értékeléskor a zsűri szakembe­rei elismerésük kifejezése mellett rámutattak az elhangzott művek he­lyes, illetőleg a rosszul felfogott elő­adás részleteire és útmutatást adtak a versenyzőknek a további előadói próbálkozásaikhoz. A vetélkedő első három helyezett­je: dr. Papp Lászlóné, a megyei bí­róság; Daruné Tuza Katalin, a me­gyei bíróság; Halmai Zoltánná, a me­gyei tanács dolgozója. Valamennyi versenyző emléklapot, az első hat helyezett pedig értékes könyvvásárlási utalványt kapott. A sikeres verseny befejezésekor szakszervezetünk megyei bizottságá­nak titkára, Bukta Tibor kifejezte azt a reményét, hogy az irodalmi ve­télkedőnek folytatása lesz megyéjük­ben. A központi vezetőség kulturális osztálya pedig úgy döntött, hogy or­szágos versenyt hirdet meg! Szelekovszky Ernő Bukta Tibor köszönti a résztvevőket a versenyen — és az egyik versmondó MÚZEUM BUDAKESZIN • Immár három éve annak, hogy Budakeszin megnyílt a Pest megyei internacionalisták emlékére rende­zett állandó kiállítás. A kiállítóhely is a történelem egy darabja, hiszen az épület homlokzatán emléktábla hirdeti: itt tartotta üléseit a Ma­gyar Tanácsköztársaság dicső nap­jaiban Budakeszi község direktóriu­ma. A kiállítás nemcsak az első ma­gyar proletárállamnak állít emléket, hanem felöleli az első világháború végéig a Pest megyéből származó in­ternacionalisták tevékenységét. Fényképek, plakátok, személyes tár­gyak segítségével elevenedik meg a múlt, s tárul a látogató elé a Pest megyei kötődésű internacionalisták szerepe a Nagy Októberi Szocialista Forradalomért vívott harcban, s e forradalom eszméinek hatása Pest megyében az 1918—1919-es forradal­makra. De a kiállított dokumentu­mok a spanyol polgárháborúban részvevő magyarok tevékenységéről és a második világháború alatt kül­földön harcoló antifasiszta ellenál­lókról is vallanak. A Pest megyei Munkásmozgalmi Múzeum öt kisebb kiállítóteremből áll, s ezeket értékes anyaggal meg­tölteni bizony nem volt csekély fel­adat. És hogy mégis sikerült létre­hozni e színvonalas és gazdag tárla­tot, az a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, valamint a Pest me­gyei Pártbizottság munkatársainak érdeme. Amikor ugyanis a Budai Já­rási Pártbizottság azzal a kéréssel fordult a Pest megyei PB-hez, hogy hozzanak létre olyan múzeumot, amely a megyéjükből származó in­ternacionalisták szerepét mutatja be századunk történelmi viharaiban, akkor a Pest megyei Pártbizottság Archívumát bízták meg a múzeum létesítésével. A munkából oroszlán­­részt vállaló Sándor Gézáné, az arc­hívum vezetője idézi fel az anyag összegyűlésének mozzanatait. — Alföldi Vilmával, a Pest me­gyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársával először úgy tervez­tük, hogy csupán a szovjet-oroszor­szági internacionalistákra vonatkozó emlékeket dolgozzuk fel. Menet köz­ben azonban úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a kiállítást a Spanyolor­szágban, illetve a fasizmus ellen harcolók tevékenységének bemuta­tásával. Az archívumban felkutattuk azok nevét, akik hősiességükért szovjet kitüntetést kaptak, majd személyesen is felkerestük őket azzal a kéréssel, hogy tárgyi emlékeiket bo­csássák a leendő múzeum rendelke­zésére. Sajnos ezek igen nehezen gyűltek össze, mivel az akkori idők­ből csak kevés emléktárgyat őriztek meg az egykori katonák és ami mégis megmaradt, arra ereklyeként vigyáztak éveken át. De a múzeum­nak mégis szívesen ajánlották fel kitüntetéseiket, katonaigazolványai­kat, s a tábori életet idéző tárgya­kat. S ahol már nem találtuk élet­ben a hajdani internacionalistákat, ott a családtagok voltak segítőtár­­­­saink. Így például Sziklai Sándor özvegyétől igen sok anyagot kap­tunk, amely férje és édesapja, Kiss József helytállását bizonyítja és ki­állításunk szerves részét alkotja, őket 1956-ban az ellenforradalmá­rok brutális módon legyilkolták Bu­dakeszin. De nemcsak azokhoz kopogtattunk be, akik részt vettek a harcokban, hanem végigjártuk a megye állami és társadalmi szerveit, felkerestük a Budai Járási Pártbizottságot, gyűj­töttünk anyagot a Pest megyei Le-, vállárban és a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatóságán. Segítségünkre sietett a Munkásmozgalmi Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és az Or­szágos Levéltár is. A Hadtörténeti Múzeum például a kiállításunkon látható korabeli egyenruhák mintáit készítette el. A kiállítási anyagnak helyet is kellett találni. Az épületet azonban át kellett alakítani, s a több mint 150 ezer forintos anyagi áldozatot a Pest megyei Múzeumok Igazgatósá­ga vállalta magára. Ennek az ösz­­szegnek az ötven százalékát szocia­lista brigádok teremtették elő társa­dalmi munkával. A Pest megyei Munkásmozgalmi Múzeum három éve nyílt meg. Manapság leginkább diákcsop­or­­tok és szocialista brigádok érkeznek, magányos látogatók csak nagyon ritkán. Persze, az emlékkönyv tanú­sága szerint ilyen is akad, sőt kül­földiek is tették már tiszteletüket, közöttük szovjet katonák, akik a fényképeken fedezték fel hajdani harcostársaikat. Aki szereti a törté­nelmet, aki ismerni akarja a múl­tat és felfejteni a kötődés szálait a mához, annak tanulságos időtöltést kínál ez a szakmailag is igen elis­mert és szépen rendezett kiállítás. Bizonyságul álljon itt néhány sor a vendégkönyvből. „A mártírok em­léke arra késztet, hogy megőrizzük harcuk hősiességét az utókornak. E kiállításon nemcsak a harcosok ha­­zaszerető, de önfeláldozó életük is tükröződik. Intő példát mutatva a mai fiataloknak a múltról, amely­nek sosem szabad megismétlődnie.” Sáska Szilvia

Next