Közalkalmazott, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
1983. AUGUSZTUS Számvetés és tennivalók DEMOKRATIKUS LÉGKÖRT A POLITIKAI OKTATÁSBAN — A MŰVELTSÉG RÉSZE — ÖNÁLLÓAN, DE NEM KÜLÖN — LEHET VÁLASZTANI — TISZTSÉGVISELŐK OKTATÁSA # Napjainkban a közalkalmazottakat éppúgy, mint a szélesebb közvéleményt sok, a társadalmunk fejlődésével, egyéni életük alakulásával összefüggő kérdés foglalkoztatja. Ezek többnyire kapcsolódnak az MSZMP KB 1983 április 12—13-i üléséhez, a XII. kongresszus óta végzett munka értékeléséhez, a további cselekvést meghatározó kiemelt feladatok összegezéséhez. Az egyértelmű, nyílt, őszinte válaszadás a dolgozókat foglalkoztató kérdésekre úgy hatott, hogy előtérbe kerültek a tennivalók. Az egyes emberé, a kollektíváké, a munkahelyi közösségeké egyaránt. A szocialista építés időszerű feladataival kapcsolatos ideológiai, politikai, gazdasági kérdések elvileg megalapozott megértése, egységes értelmezése, az eredmények elismerése, a gondokat, a megoldás oldaláról vizsgáló magatartás, a közalkalmazottak körében azért is fontos, mert jelentős hányaduk jogszabályokat alkalmaz, a lakosságra kiható döntéseket hoz vagy más módon közvetlen kapcsolatban van az állampolgárokkal. Ennek következtében munkájukban nem nélkülözhetik a politika szándékainak ismeretét, aminek megszerzéséhez sokféle eszköz kínálkozik. A szakszervezetek eszköztárában például az előadásos propaganda, illetve a szakszervezeti oktatás, a foglalkozásokon a közéleti fórum teremtésének lehetősége. Itt alkalom nyílik a kérdések érdemi vitájára, megválaszolására, a helyi teendők megbeszélésére. Örvendetes, hogy a közalkalmazottak többsége a szükséges és kötelezően előírt szakmai tudás folyamatos karbantartása mellett, politikai, ideológiai ismereteit is igyekszik elmélyíteni, felújítani. A legfrissebb tájékoztatás szerint 70-75 százalékuk tanult az előző oktatási évben. Vannak azonban még olyanok, akik a korszerű műveltség követelményéből kirekesztik a mélyebb politikai ismereteket. Évek óta jól bevált módszer, hogy a munkahelyeken a gazdasági vezetés a helyi párt-, szakszervezeti és KISZ-szervek együttesen tárják fel a képzés, továbbképzés lehetőségeit, s a műveltségi követelmények részeként határozzák meg a politikai oktatás tartalmát. Szinte személyre szólóan készítik el ajánlásaikat, ki milyen oktatási formában tanuljon. A lehetőség és a támogatás ismeretében az érdekelt rendszerint választhat. Célszerű az is, hogy minden év áprilisában, májusában, együttesen köszönik meg a tanulók szorgalmát, érdeklődését, a propagandisták munkáját, értékelik az oktatás tapasztalatait. Ahol így tesznek, ott természetes, hogy a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás beépül az oktatás egész rendszerébe, vagyis nem azokat oktatják, akik „megmaradtak”, hanem akiknek erre az oktatási formára van szükségük. Az 1982—1983-as oktatási évben 29 ezer szakszervezeti tag vett részt a SZOT-tematika alapján folyó „Időszerű kérdések”, és a „Társadalmunk kérdései I-II” tanfolyamain. Ezen túlmenően a szakszervezeti bizottságok 24 ezer szakszervezeti bizalmi, főbizalmi és helyettes folyamatos képzéséről gondoskodtak, továbbá, tervszerűen végezték a reszortfelelősök felkészítését feladataik jobb ellátására. Változatlanul gondot okozott — amiért az utóbbi években — jogos kritika érte szakszervezetünket, hogy az oktatásra ajánlott témák köre szűk, ismétlődő, nem igazodik eléggé a közalkalmazottak felkészültségéhez, érdeklődéséhez. Egyes alapszervezetek ugyan önállóan is kezdeményeztek előadássorozatokat, például a Központi Statisztikai Hivatal, a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, a Könynyűipari Tervező Iroda stb., de nem ez volt a jellemző. Az 1983—1984-es oktatási évben a SZOT Titkárság 1982 december 20-i határozatának végrehajtására a központi vezetőség propaganda-, kulturális és sajtóosztálya intézkedési tervet készített. Eszerint az új oktatási évben is alapvető követelmény, hogy a dolgozók önkéntesen, felkészültségüknek megfelelő, színvonalas, érdeklődési körüket kielégítő politikai, ideológiai képzésben, tájékoztatásban vehessenek részt. Várható, hogy az „időszerű kérdéses tanfolyam iránt tovább nő az érdeklődés, hiszen ezek a legmagasabb színvonalon is szervezhetők, tematikájuk rugalmasan alakítható. Bizonyára sokak kérdéseire ad választ az 1984. évi terv, az ipar helyzete, a KGST-országok együttműködése; az európai béke és biztonság stb. című foglalkozás. Az új oktatási évben a pártszervezetek is meghirdetik az „Időszerű ideológiai és politikai kérdések” című tanfolyamot. Ennek az új pártoktatási formának, amelyen az érdeklődő párttagokon kívül pártonkívüliek is vesznek részt, célja: elméleti igényességgel foglalkozni a napirenden lévő főbb ideológiai és politikai feladatokkal, a vezető testületek határozataival, válaszolni a párttagságot foglalkoztató kérdésekre. A központilag javasolt témákhoz a Kossuth Kiadó tananyagot jelentet meg, amely más oktatási formákban, vagy politikai rendelvényeken is felhasználható. Az új oktatási évben úgynevezett speciális témakörű, gazdaságpolitikai, jogi, etikai, pszichológiai témakörű politikai tanfolyamok is indíthatók. Ezek is kapcsolódnak a szocialista építés feladataihoz, a napi gyakorlathoz, de ugyanezt a témát más oldalról közelítik meg. Például a gazdasági feladatok, az életszínvonal-politikai célok teljesítése nagymértékben azon múlik, milyen az emberek viszonya a munkához, magatartásuk megfelel-e a szocialista erkölcsi követelményeknek, a személyiségükre jellemző vonásokkal számolnak-e a vezetők és munkatársaik. Ezeket az előadásokat közgazdászok, jogászok, közművelődési szakemberek tartják. Részükre a központi vezetőség propaganda-, kulturális és sajtóosztálya témavázlatot és irodalomjegyzéket ad ki. Idén is meghirdetésre kerültek az értelmiségiek egyes csoportjai részére (MTA-kutatók, bírók, ügyészek, ügyvédek) az MSZMP Budapesti Oktatási Igazgatóságával és az országos szakmai irányító szervekkel közösen szervezett egyéves, speciális tanfolyamok. Ez ideig ezt háromszázan végezték el. Az idén új csoportok is indulnak: számítástechnikai és közművelődési szakembereknek. A magas színvonalú, nyílt légkörű, rugalmas tematikájú politikai tanfolyamok, amelyek szakmapolitikai témákkal is foglalkoznak, közkedveltek. Változatlanul fontos a bizalmiak folyamatos képzése, az oktatás, információ, tájékoztatás egységének következetes alkalmazása. A foglalkozásokon nyilvánvalóan szó lesz arról a központi vezetőségi ülésről, amelyen a IX. kongresszus óta végzett munkát értékelik majd, továbbá a szakszervezet agitációs propaganda, közművelődési és sporttevékenységének fejlesztésével kapcsolatos határozatokról, a munkahelyi vezetők évi munkájának véleményezéséről stb. Szakszervezetünk területén új kezdeményezés a tisztségviselők szőtitkárok, szociális felelősök, bizalmiak egyéves időtartamú, irányított önképzésének megszervezése. Célja, hogy elmélyültebb ismereteket adjon a mozgalmi munka elméleti s gyakorlati kérdéseiről, csökkentse a tanfolyamok miatt kieső munkaidőt, a költségeket, s tapasztalatokat szerezzünk e forma szélesebb körű bevezetéséhez. E tanfolyamokat az érdekelt középszervekkel és az SZMT- ek oktatási igazgatóságaival közösen hirdetjük meg. Fontos, hogy a szakszervezeti tisztségviselők mindenütt a felkészültségüknek megfelelő oktatási formában tanuljanak. Vaszari Sándorné dr. közalkalmazott Elismerésként közművelődési díj • A szeghalmi helytörténeti gyűjtemény hivatali szobájában ülünk és beszélgetünk Miklya Jenővel, a gyűjtemény igazgatójával. A múlt évekről beszélgetünk, lapozzuk az 1960-as évekre visszanyúló újságcikkgyűjteményt, amelynek mindegyike arról ír, mikor jut fedél alá az évtizedek óta gyűjtött néprajzi-régészeti-irodalmi anyag? Méltó helyre kerül-e az a sok tárgyi emlék, amely ékesen szól ennek a tájnak a múltjáról, küzdelmes életéről. Szeghalmy Gyulának, a századelő neves szeghalmi tanítójának üvegesszekrénye áll Miklya Jenő íróasztala mögött. Az egyik polcon új szerzemény: egy XIX. századi olajportré, festője Szakai Albert (a gyulai Szakaiok családjából). Oldalt dobozok dobozok hátán (a raktározási gond élő példái). Feliratok: „A Péter András Gimnázium iratai”, „Patai Gyula levelei, levelezőlap-gyűjteménye”. Ki volt ez a Patai Gyula? A szeghalmi direktórium elnökének a fia, világjáró nyomdász, a baloldali mozgalmak nevezetes alakja. A nyomdatörténeti anyag, ami tőle származik, a megyei levéltárban található. Meg kellene írni az életét... Kezembe vehetem Bem apó pénznyomó kliséjét, mellyel amolyan háromszor ötcentis papírpénzeket nyomtak egykoron a sereg táborában. „Két ezüst krajtzár”, „Tíz ezüst krajtzár” rajtuk a felirat, és hitelesítőnek Bem aláírása. — A körösladányi Merán-kastély kútjából került elő. Menekülő honvédtisztek dobhatták oda 1849-ben, Világos után. Ha hozzátesszük, hogy Petőfi Mezőberényből indult utolsó útjára Bem táborába, akkor a képzeletbeli kör még szorosabbra zárul, hogy miért is nagy érték ez a 134 éves rézlapocska ... A hivatali szoba egyik oldalában nagy, kerek asztal. Az asztalon nagy iratcsomó Miklya Jenő könyvének kézirata Dapsi Gizelláról, a költőnő „Nil”-ről, ahogyan versei élére írta. Dapsi Gizella és Szeghalom elválaszthatatlan egymástól. Idén, január 18-án volt születésének századik évfordulója, a kiskötet a Bibliotheca Bekesiensis-sorozatban jelenik meg. Nagy munka volt? — Ha azt tekintem, hogy 1965-ben kezdtem gyűjteni a Dapsi-anyagot, és szinte a nulláról indultam, akkor igen nagy munka volt. Ám örömömre szolgált minden óra, amit vele töltöttem. A könyv hitem szerint hű képet ad a költőasszonyról, aki Ady Endre, Gyóni Géza és mások barátságát is magáénak tudhatta. — Olyanokkal is találkoztál közben, akik ismerték Nilt? — Többekkel is: Karinthy Ferenc író, Bodor Tibor színművész sokszor találkozott Nillel és férjével, Rozsnyai Kálmánnal, akit szintén a híres emberek között tart számon az irodalomtörténet. Leveleztem Devecseri Gáborral, Dutka Ákossal, Tabéry Gézával. A kötetben valamennyien szerepelnek. A könyvkézirat tehát elkészült, nyomdába indult, szerzőjét pedig nagy elismerés érte. A kenyér és az alkotmány ünnepén, István király napján átvehette a Békés megyei Tanács közművelődési díját. — A közművelődési díjra miért találtattam érdemesnek? Már gyerekkoromban azt láttam: a közösségért élni semmi mással nem hasonlítható életforma. Az apám tanító volt Gerendáson. Láttam, hogy az iskolai tanítás után előadásokat tart, háziipari tanfolyamokat szervez, méhészetre tanítja az embereket. Amikor Csabára kerültem gimnáziumba, a nagynéném Auróra-estekre vitt. Én azt hiszem, Bartókot is hallottam játszani, és Basilides Máriát énekelni. A gimnázium után a miskolci tanítóképző következett, és egy felejthetetlen tanárom, Lajos Árpád. Ő vezetett el a népi írókhoz, Szabó Pálhoz, Veres Péterhez, Darvashoz. Az önképzőköri élethez, amelynek légkörét, hangulatát, személyiségformáló hatását ma is hiányolom a középisklákból. Miskolc után, a képzőt elvégezvén, Csanádapácán tanító. Csinálta a Szabad Föld Téli Estéket (írjuk nagybetűvel, megérdemli!), az EPOSZ helyi vezetője lett, énekkart szervezett. Aztán valaki úgy gondolta: a sikeres fiatal tanítót jobb lenne máshová helyezni. (Ismert szituáció ...) El is került a Pilisbe, Kesztölcre, ahol azzal folytatta, amit Apácán csinált. Ez szlovák nemzetségű község lévén, szlovák kultúrcsoportokat is szervezett. A szíve mégis hazahúzta. A szeretnivaló, sokszor mégis szidott békési tájra. Újra Apáca, aztán tanyai iskola Kisapácán, ahol olyan színjátszókört szervezett a tanyasi fiatalokból, hogy Pusztaföldvárra, Gerendásra és Apácára jártak Moliere-t játszani, meg Kisfaludyt is. Jött utána Gyularemete, a gyermekotthon. Rettentő nehéz, megpróbáló szolgálat. Végül 1962-ben Szeghalom-Halaspuszta. De igazán szeghalmi (tehát ott lakó) csak évek múlva lett. Vállalat egy cigányosztályt az iskolában, mert újra csak próbára akarta tenni magát. Az igazi álom, a közművelődés azonban csak 1972-től valósult meg, amikor főelőadónak hívták a művelődési központba, és munkaidejének felét a gyarapodó-formálódó helytörténeti gyűjteménynek szentelhette. Három éve pedig ennek a vezetője. Már a gyűjtemény nagytermét járjuk, ahol olyan kiállítást csináltak a meglevő Sinka- és Szeghalmy-kiállítás mellé, amelyben bemutatják a kis múzeum legfontosabb anyagait. Mi tartozik még Miklya munkásságához? — Tényleg olyan sokoldalú, hogy nem férhet el néhány tucat sorban. A Dapsi-könyv mellé odasorakozik több másik, amit írt vagy szerkesztett. Csanádapáca története című munkáját ma is nagy becsben tartják, szervezte-szerkesztette a Sárréti Füzetek et, a Bibliotheca Bekesiensis-sorozatban a Füzesgyarmati krónikát, az írások Szeghalom múltjából-t, és szerkesztője, társszerzője a Szeghalom című nagy monográfiának is. Megegyezünk, hogy elég ennyi írnivaló, róla. De még ülünk és beszélünk tovább, és közben úgy rohan az idő — önmagunkban és odakint is... — Sass Ervin Nyári vasárnap délután Negyvenöt év érdemével • A dunavecsei tanácselnök a közigazgatásban töltött negyvenöt évi szolgálat után nyugdíjba vonult Egy fejlődő község vezetésével eltöltött gazdag életpálya emlékeit, tapasztalatait felidézni — lakásán kerestük meg Majer Imrét. — Úgy hiszem, kevesen vannak az országban olyanok, akik ily hoszszú időn át, ugyanazon településen, azonos beosztásban, vezetői funkcióban maradtak. Kezdjük az elején . . . — Helytörténeti dokumentumok is bizonyítják, hogy nagyapám már igazi közéleti ember volt, aki sokat harcolt a faluközösség érdekében. 1919-ben például ő a helyi munkástanács elnöke. Ilyen hagyománnyal az emlékeimben alakult, formálódott az életfelfogásom. A bajai Türr István Felsőkereskedelmi Iskola elvégzése után első munkahelyként a dunavecsei községi elöljáróságra kerültem fizetés nélküli gyakornoknak. Ez az első találkozás a községgel — Van-e valamely „vezérelve”, amely szerint gondolkodva és dolgozva ilyen hosszan élvezte egy lakóközösség bizalmát, támogatását? — Erről úgy hiszem, mindenekelőtt a választóimat kellene megkérdezni. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy alakuljon ki dialektikus kapcsolat a vezető és a közösség között. Fontos, hogy a vezető meghallgassa az embereket, hiszen a vélemények széles körű megismerése nélkül nem születhetnek igazán jó határozatok, iránymutatások. Mindig is úgy gondoltam, én itt élek, itt dolgozom, itt lakik mindkét fiam családostól, tehát ami e közösségnek jó, az nekem is, ami hiányzik, annak hiányát én is érzem. És még egy nagyon lényeges: a tanácsi vezetőnek sohasem szabad alábecsülnie a demokratizmusban rejlő hatalmas erőket. — E hosszú pályafutás alatt bizonyosan több olyan esemény is volt, amelyet a tanácselnök és a község is számon tart. — Nagyon sokat tudnék mondani! Talán azt említem először, amikor 1848 centenáriumán, engem, a huszonnyolc éves községi alkalmazottat bíztak meg azzal, hogy a Petőfi Sándor mellszobrát — amely most községünk főterét díszíti — hozzam le Budapestről, az öntőből. Jól emlékszem arra, amikor az 1960-as termelőszövetkezeti szervezéskor felkeresett egy, a község gazdáit képviselő bizottság, hogy csak akkor hajlandók „belépni”, ha én leszek a termelőszövetkezet elnöke, így voltam hónapokig másodállásban tsz-elnök is. — Az utóbbi évtizedekben nagyon sokat szépült, alakult e Duna-parti település. Melyek azok a községrészek, amelyek az ön számára a legkedvesebbek? — Dunavecsén legtöbben a főteret,a parkot szegélyező platánost kedvelik. Én másképpen vagyok ezzel. Nekem az a sok út tetszik, amit a község lakossága a felszabadulás után teremtett. A bővülő, kiépülő ipari üzemek, a vízmű, a teljes egészében szilárd burkolattal ellátott úthálózat, lakótelep, a korszerűsített, jól felszerelt intézmények a bölcsődétől az iskoláig, vagy a művelődési ház, a szakorvosi rendelő, a sporttelep és a sportcsarnok... De sorolhatnám tovább. Úgy érzem, hogy ezek a létesítmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a nagyközség lakossága tíz esztendeje nem csökken, hanem gyarapszik. Szeretnek itt élni az emberek, hiszen otthont és megélhetést találtak, s ehhez a ragaszkodáshoz — örömmel és nem titkolt büszkeséggel mondom — közöm van nekem is. Hiszen a község fejlesztése, építése és szépítése volt mindig az életem. F. P. J ----------