Közalkalmazott, 1984 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A TARTALOMBÓL Szerkesztőségi posta • Kérdezték - válaszolunk Az SZDSZ fő célja a béke megőrzése • A járások átszervezése után • A 75. születésnap • A törvény szellemében a vétkesek ellen • Százmilliók a békéért • Tenni a közösségért • Közös feladat: Együttes megoldás • Brigádok a 40. évfordulóra készülve • A belügyi polgári állományért Barátunk, a könyvtár • A közművelődési dolgozók helyzetéről • Hivatalosan vagy hivataliul Döntéshozatal - lélektani alapon Azok az emberi tényezők — közhellyé vált, mint oly sok fontos dolog, néhány szóba tömörített jelentős fogalom —, mert használták unos-untalan, helyettesítvén esetleg más, a hallgatóság vagy az c1' ^a^-ktal várt többrétű, teljesebb gondolatot. Különösen, azmi^0 .^sémasági nehézségeink kezdtek sűrűsödni, akiknek erejét, "..«lkegét meghaladta az új helyzet, előszeretettel hivatkoztak a ? H megoldás érdekében „az emberi tényezők” szerepére — holo. •£ „mbb is átgondoltabb helyzetelemzéssel, szervezéssel, megalapozott intézkedésekkel kellett volna kivédeniük bizonyos rontó hatásokat. Így aztán napjainkban üresen koppan a két szó akkor is, amikor ugyancsak helyénvaló a felemlegetése. Többet kell tehát mondani akkor, ha emberekről szólunk a munkában, az elvégzendő feladat érdekében, amiként történt ez a központi vezetőség novemberi, félidős értékelő ülésén. Különösen emlékezetes marad Rajnai Jenőnek, szakszervezetünk Belügyminisztériumi Bizottsága titkárának felszólalása, amikor a polgári dolgozók helytállásáról beszélt. A megfeszített munkáról, amellyel a hivatásos állományt segítik a közbiztonság védelmében — olyan odaadással, amilyent magáért a fizetésért, tehát a pénzért önmagáért aligha nyújtana bárki más. Itt valami másról van szó! Újságunk múlt évi számát lapozgatva, sok híradást találunk, amelyek olyasmiről számolnak be, amit bérrel, jutalommal nem is lehet „kiegyenlíteni”. Egerben a Földhivatal helyiségeit újították fel, az állategészségügyi állomásnak garázst, laboratóriumot építettek, rendeztek be , zömmel saját erőből. Tudományos kutatók másutt exportképes szerszámgépet fejlesztettek ki, közben ki tudja hányszor a műhelyben éjszakáztak, hogy határidőre elkészüljenek. Kiszomborban a Komócsin Zoltán munkakollektíva egy csökkent mozgásképességű embert juttatott motoros járókocsihoz, hogy könnyebben elérje a tíz kilométernyire levő munkahelyét. A X. kerületi Tanácsnál a népművelők lakóterületi klubokat szerveznek, segítenek — nem mindig munkaidőben. Másutt az ügyfélszolgálatot szervezik rugalmasabbá, gyorsabbá az ügyintézést, fogadóórát tartanak üzemekben, hogy ne kelljen útbaigazításért a távolabbi tanácsházára menni. Említhetnénk azt a községi vb-titkárt (de hányan vannak még!), akinél este is, szombaton is kopogtatnak, netán vasárnap a kertjében kérdezik ügyfelei, a község lakói, többségében személyes ismerősei, mely dolgukban, mi a teendő. Számát sem tudjuk azoknak, akik a településfejlesztés, a kommunális ellátottság, a korszerűbb élet érdekében, értékes órákat, éveket áldoznak a város, a község lakóiért, hogy a szükséges gazdasági, műszaki lehetőségeket megteremtsék. Áldozatkészségükben, odaadásukban nem csekély mozgató erő mindaz, amit szakszervezetünk nevelő munkája, a szervezettség ténye formált bennük, a szocialista köztisztviselő jellemvonásainak kialakításához. Az idei esztendőre újabb nagy feladatokat vállalt az ország. Ezúttal sem lesz könnyebb az építő munka, gondjaink a tennivalókkal együtt sokasodtak. Viszont az élet követeli a magáét: az iskolásoknak tanterem, a betegeknek egészségügyi ellátás, az embereknek otthon, lakás, az utcákra járda és közvilágítás kell, a szabad időhöz sport és közművelődési lehetőség, az időseknek jó szó, meg egy kis segítség a nyugdíjhoz — egyszóval a meglevő pénzt valamiképpen ismét meg kell toldani. Mivel? Nem jut eszembe más összefoglaló fogalom, mint az, hogy az emberi tényezőkkel! Végül is mit értünk ez alatt? Mindenekelőtt: feltételen hűséget, elkötelezettséget szocialista rendszerünk iránt, a haza és embertársaink szeretetét, s mindazt, ami ebből fakad. Helytállást a nehezebb körülmények között, a hivatásból eredő kötelezettségek színvonalas ellátását, méghozzá olyan többlettel, ami talán pénzben nem is kifejezhető. S mindennek immár széles körben megvannak az alapjai, amit nem csupán a felsorolt példák, hanem az élet esetei bizonyítanak. S ne feledjük, ha a dolgozók, köztisztviselők, tudományos kutatók, fizikai munkások vagy adminisztrátorok, gépírónők vagy népművelők, avagy bármelyik szakmai ágazatból valók, tudásuk, képességük legjavát adják, joggal várják el, hogy munkakörülményeikről a lehetőségek szerint gondoskodjanak. Legyen, aki meglássa, hogy a gyenge világítás nem feltétlenül áramtakarékosság, a huzatos, rosszul fűtött helyiség a reuma előidézője lehet. S azt is, hogy a gyengélkedő, ám mégis munkálkodó embert mielőbb orvoshoz kell küldeni. Legyen, akinek el lehet mondani, hogy a boltban rosszul mérnek vagy udvariatlanok, és a gyereknek megint nem lehet cipőt kapni. S legyen, aki meghallgatja mindezt, akivel szót lehet váltani tv-műsorról, könyvről, a nagyvilág eseményeiről, vagy hogy nyugtalanító az európai rakéták telepítése. De legyen, aki biztat, erősít a mindennapokban, a helytállásban, a szakmai és emberi töprengésekben. Bizony, tőle várják ezt, a szakszervezeti bizalmitól, a titkártól, a tisztségviselőktől. Azoktól, akiknek erre is szól a mandátumuk, mindaz a bizalom, amivel társai megtisztelik. Reméljük, mindannyiuknak lesz ehhez kellő ereje, adottsága ebben az esztendőben is. Gede Márton A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Püspökladányban is Takarékosan, hatékonyan a lakosságért • A járási hivatalok megszűnnek, az emberek elhelyezése, átcsoportosítása nagyjából megtörtént Püspökladányban is — tájékoztatott november közepén dr. Molnár László, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága titkára beszélgetésünk elején. A város épül, szépül. A szociális létesítmények fenntartása, fejlesztése, a gyermekintézmények bővítése az adott pénzből történik, az anyagi eszközök ésszerű kihasználásával. Meglehetősen nagy biztonsággal szabályozták a pénz felhasználását, számítva az árváltozásokra, így a hatodik ötéves tervfeladatok hiánytalanul megvalósulnak. Ezen kívül arra is rájöttek, hogy csak egységes irányítással tudnak kellőképpen gazdálkodni. A vbtitkár példaként az egészségügyi intézményeket említi, ahol a szakmai irányítás megyei kézben volt, a gazdaságit pedig a nagyközségi tanács intézte. Integrációt teremtettek a kettősség megszüntetésére, úgy, hogy ez a centralizáció egyetlen fillérükbe sem került, s így egyesítették a szakmai és a pénzügyi erőt, számottevően javítva gazdálkodásukat. Ma a pénzbevételeiket a realitás talaján állva határozzák meg. A gyermekek napközijének térítési díját például nem a fizetés alapján, hanem a tényleges jövedelem után állapítják meg. Ehhez a béren kívüli jövedelem vizsgálatáról sem feledkeznek meg, ugyanis a jövedelembevallási íven van olyan rovat is, amit az adóhivatal tölt ki , s bemutatását megkövezik. Persze, vannak olyan szakmák, ahol a jövedelmet nem lehet teljes mértékben meghatározni, s így nem lehet teljessé tenni a fizetési kötelezettséget, de mert a nagyközségben mindenki mindenkit ismer, például egyegy nagy állattartó nem kísérelheti meg jövedelmének eltitkolását. A tanácsnak pénzt jelent az állami telkek bérbeadása, a bontott anyagok értékesítése és így tovább ... Nem feledkeznek meg erről sem, mert építőanyag-hiányos világunkban ezt is szívesen megveszik, hasznosítják a helybeli lakosok, ugyanakkor a nagyközségnek bevételi forrást jelent. Ám a valódi pénzmegtakarítást a társadalmi munka jelenti. A különböző fejlesztési munkákhoz pénzt pótolnak, vagy pedig pénzt „váltanak ki” a település lakói, a gyárak, az intézmények dolgozói. A járdaépítést említi a tanácstitkár, amihez anyagot, szakmai tanácsot, az anyag szállításához fuvareszközöket biztosít a tanács, s a nagy értékű munkát pedig a lakók végzik összefogással. A megyei tanácstól hét kilométer út kiépítésére kaptak pénzt, amiből kétszer akkora utat építettek társadalmi munkával. A sportcsarnok építéséhez hárommillió forint társadalmi munkát adtak a helybeliek, a meleg levegővel felfújható, sátortetős uszodát pedig egymillió forint értékű társadalmi munkával segítették annak használói. A nagyközségben levő valamennyi intézmény patronálja az iskolákat, az óvodákat. Társadalmi munkával végzik karbantartásukat, felújításukat. Dolgoznak itt brigádok, szülői munkaközösség. A hatodik ötéves tervidőszakban évi huszonötmillió forint társadalmi munkát ajánlottak föl az emberek a gyermekintézmények fenntartására. A nagyközség lélekszámát figyelembe véve 1500 forint jut egy-egy lakosra évente. A gazdálkodó szervek között említik a helybeli két termelőszövetkezetet, a Haladás Áfészt, a MÁV-ot, a Kéziszerszámgyárat több kisebb üzem kíséretében. A közelmúltban két tanteremmel, könyvtárral és vízöblítéses W. C.-vel bővítették az újtelepi iskolát. Ezen felül közművelődési missziót teljesít az iskola a környékben könyvtárával. Tehát sokat tesztek a püspökladányiak településük fejlesztéséért. De ezt a szervezést csak nagy-nagy körültekintéssel lehet végezni. A társadalmi munkát tehát megfelelően elő kell készíteni. Ahhoz a feltételeket biztosítani kell. — Püspökladányban minden évben, szinte az esztendő első heteiben megrendezik a falugyűlést, amikoris a tanács illetékesei elmondják az embereknek fejlesztési elképzeléseiket, s hogy mihez kérnek segítséget a lakosságtól. Így a gyárak, az intézmények dolgozói tudatosan fogalmazzák meg felajánlásaikat, segítségüket. Korábban öt évre szóló tervekről beszélt a tanács, de változó világunkban szükségessé vált a jóval rövidebb távú tervek elkészítése és ismertetése — magyarázza dr. Molnár László. A társadalmi munkára felkérésen kívül igen fontosnak tartják a végzett munka nyilvánosságát, elismerését. Rendszeresen adnak Püspökladányért kitüntetéseket, díszokleveleket a településfejlesztésért, amit Tegyünktötven Topánladányé plakettel egészítettek ki. Ugyanakkor van olyan plakettjük is, amelynek nevezettek a városért. Az értékelést mindig a község felszabadulásának évfordulóján, október 12-én hozzák nyilvánosságra, s az elismeréseket nyilvánosan adják át jogos tulajdonosainak. A gyárakban, üzemekben, intézményekben pedig tisztelettel köszönetet mondanak a brigádoknak, az egyéneknek, végzett tevékenységükért a helybeli kollektívák előtt. S nagyon fontosnak tartják ezeket az elismeréseket. A termelés segítése, az ésszerű pénzgazdálkodás támogatása a szakszervezeteknek is feladata. A szakszervezet tisztségviselői mind „házon belül”, mind a községben támogatják az öntevékenységet. A felajánlásokat a kollektíva hagyja jóvá, amelynek patrónusa a szakszervezet, s ugyanott adnak számot végzett munkájukról, szervezik a tagságot a takarékosabb gazdálkodásra, a községfejlesztés jobb megoldására. (Párt) A KSH Zala megyei Igazgatósága és a számítóközpont új épülete + Munkában az adatrögzítők ___________________________________J_______________________________________________________________ Tíz éve Zalában — most új épületben * ■ 0 Tíz éve vették fel az első embereket a Zala megyei vadonatúj számítóközpontba. Először a kőolaj-, az élelmiszer-, a könnyűipar, majd az építőipar vállalatai próbálkoztak adatfeldolgozási rendszerekkel. A kezdeti időszakra alighanem az volt a jellemző, hogy a számítógépes szakemberek az ipart tanulták, az ipariak pedig a számítástechnikát. A számítóközpont ezért a SZÁMOK-intézet megbízottja is lett: az adatfeldolgozás mellett oktatással is foglalkozott. Kezdettől az IRIS—50 számítógéprendszer működik Zalában. Jelenleg a nemrég avatott korszerű munkaépületben harminc vállalat és intézmény részére dolgoznak fel és szolgáltatnak adatot. Főképp anyagügyvitelre, banki elszámolásra, termelésirányításra, értékesítésre kapnak megbízást a számítóközpont — zömmel helyi — szakemberei. Zalában ma már „számítógépes” gázszámlát OTP-átutalási betétszámlát kapnak az ügyfelek. Mindez 177 ember munkája révén, mind szorosabb együttműködésben a vállalati szakemberekkel. A KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat zalaegerszegi számítóközpontjában teljes a szakszervezeti szervezettség. Ferencz Győző képriportja Jakab Istvánná, a adatrögzítő versenyzettje potsdami 4. helyen A gyorsan gyarapodó Szolnok Lendületesen fejlődik Szolnok megye székhelye. A város mindig új arcát mutatja az odalátogatóknak. Képünk az egyik legújabb építkezésen készült