Közérdek, 1890. január-június (2. évfolyam, 1-27. szám)
1890-01-01 / 1. szám
TÁRSADALMI-, KÖZGAZDASÁGI-, JOGI-, KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I Előfizetési dijak: ? § Egész évre . . . 6 frt — kr. £ % Félévre .... 3 frt — kr. 7 I* Negyedévre . . 1 frt 50 kr. £ Egy hóra . . . . — 50 kr. £ * * MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. •^3*38 2*E^Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Pálffy Mihály, •ügyvéd: Gálffy Bálint, Ira.d.6. Hirdetéseit dija: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 15 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 310 kr. Nyilt tér soronként 80 kr. * SZERKESZTŐSÉG :ét „ Csak bérmentes leveleket fogadunk el. II-ik évfolyam el-ső szám. Marosvásárhelytt, 1890. január 1. A Bolyai-utcza 15-ik szám a hova & y a lap szellemi részét illető közle- * V mények, valamint az előfizetések 5 * és reclamátiok intézendők. X Kiadóhivatal.: a helyi ^ r. Is. l.-isls. anyoHa.cLá.já.'toaaa. ^ A “ Kéziratot nem küldünk vissza. TM Olvasóinkhoz. — 1890. — Kezünkben telt kehelylyel búcsúztatjuk a távozó évet! Keblünkben telt reménynyel üdvözöljük a beköszöntő évet! A múlthoz kötött emlékezet küzdelmünkben a jövőhöz kötött reménynyel! A telt pohár ürítése mellett vissza pillantunk az 1889. évre. Eleget tettünk-e ez évben kötelesességünknek? Nyugodt megelégedéssel, tiszta lelkiismerettel töltöttük-e be az elmúlt évet a végtelenség elarányát, de az emberi élet számbavehető idő guantumát ? Boldog az, ki Isten és emberbarátjával szemben egyaránt teljesíti kötelességét. A balsors üldözötté is uj életre támad, feléletl énjében a csüggedő lelkek támasza: a remény! 1890. légy üdvözölve! Nyújts munka kedvet a lélekbe, munkaerőt a kebelbe és karba, reményt a csüggedőkbe! Vessünk számot magunkkal! A „KÖZÉRDEK“ czimü jelen lappal hosszas tanakodás után, nem nyereségvágyból, de ambitióból és sokak rábeszélése után léptünk a sajtó tövises küzdterére e távozó évben. Eleget tettünk-e kötelességünknek ? Megfeleltünk-e eddig a czilnül is felvett rövid phrasistalan, de sokat mondó programmunknak ? Nem voltak-e beváltatlanul hagyott üres szavak ígéreteink? Felemelt homlokkal, büszkén felelhetünk e kérdésekre. De felel helyetünk: a közszeretet, mely a „ KÖZÉRDEK“-et környezi és felel helyettünk az előfizetők meg-megszaporodó száma is! ígértük és tettük, ígérjük és tesszük, szolgáltuk és szolgálni fogjuk a közérdeket, mint csak egy sajtó teszi. Nem sajnáltuk időnként szellemi erőnket és tetemes anyagi áldozatok árán a legjobb helybeli és vidéki tollaknak munkatársai megszerzését! Hangadói, tanácsadói sérelmeiben jogorvoslói voltunk minden társadalmi osztályhoz tartozók között a hozzánk fordulóknak. Felemeltük szavainkat a kir. tábla, az igazságszolgáltatás, a tőke, az iparos osztály és ipar fellendítés, a nevelés, műveltség és irodalom terjesztése, a színészet pártolása, az iparosokon és földműves osztályon ejtettt jogsérelmek stb. érdekében. Támadásunk, ha volt is, az összérdek, a közérdek vezérelte tollunkat. Felkerestük a sebeket, ismertettük s jövőben is ismertetni fogjuk bátor szóval s javasoltuk a segélyt legjobb belátásunk és meggyőződésünk szerint. És a társadalom, közigazgatás, iparés kereskedelem e téreni küzdelmeinkben nem egy jóslatunk öltött megvalósulást Nem egy rámutatott sérelem nyert orvoslást. És ez eredményt értük el akkor, midőn a kezdet nehézségeivel kellett küzködnünk s midőn az uj „KÖZÉRDEK“-kel szemben tartózkodó álláspontot foglalt el a t. olvasó közönség, az előfizetők. Nincs tehát okunk pirulni — az elbúcsuzás pillanatában tőled — előtted 1889-ik év! Légy üdvözölve 1890! Bátorítva a múlt eredménye által, buzdítva az előfizetők gyarapodása által ifjuji erővel ragadjuk meg a tollat a beköszöntő évben! 1890! A „KÖZÉRDEK“ küzdeni fog, kitartóan a közérdekért. Szó kimondó, Ítélő, atyai tanácsadója leend minden hozzáfordulónak, vagyon vallás és foglalkozásra tekintet nélkül A legjobb s legnevesebb íróktól — jövőben is a szőnyegen lévő dolgokról — szakdolgozatokat közlünk kartársainnk, a jogkereső, a birtokos, a gazda, a tőkepénzes, a kereskedő és iparos közönség számára. S ezen felül, mint eddig, úgy jövőben is adjuk a helyi kir. tábla „értesítését“, melyből mindenki előre — fáradtság nélkül — tudomást szerezhet a helyi kir. táblán lévő ügyének előadásáról s előadása után az elintézése eredményéről. Előfizetőinkkel pedig lapunk „szerkesztő üzenetek“ rovatában, vagy kivonatára a válaszra beküldött levelező lapon a helyi kir. táblánál levő ügyeinek, beosztását, szányát és elintézése eredményét díjtalanul közöljük. A „KÖZÉRDEK“ felfogja magát áldozni idejével, szellemi és anyagi erejével Marosvásárhely, Marostorda megye, annak jogkereső, jogszolgáltató, jogvédő, birtokos, gazda, tőkepénzes kereskedő és iparos közönsége közérdekeiért, s éppen ezért reményünk van, hogy Marosvásárhely és Marostordamegye összes intelligenciája és hivatalos közegei, összes kortársaink a jogszolgáltató, a jogvédő, a jogkereső közönség, a birtokos, a gazda, a tőkepénzes, a kereskedő és iparos közönség sietni fog az új évben — az érdekeiket a megelőző évben támogatott — „ KÖZÉRDEK“ -et azon figyelmében részesíteni, hogy előfzetői közé fog sorakozni. A „KÖZÉRDEK" ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre.......................3 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Egy hóra „ 50 „ Kiváló tisztelettel A SZERKESZTŐSÉG. A „KÖ Z É R D E K“ EREDETI TÁRCZÁJA. B. U. É. L! A lustaságig kényelmes úri tempónak sok a szerencse kívánó névjegyre írni „Boldog új évet kívánok“, megelégszik a B. u. é. k.val, talán azért, mert nem is kíván szakadatlan boldogságot a jövő évre, csak itt-ott közbe egy-egy napot kostolónak! Én is beállítok az én B. u. é. k.-nominal és mint szerkesztőnek csak annyi előfizetőt kívánok a B. u. é. k.-ra, a,hány ember meg boldog ujévez oly felebarátját, kit szívesen látna csüngeni, ha csak addig is, mig a marosvásárhelyi levélhordó 100 pengőt össze boldog ujévez! Uram fia! Láttam már elevenen olyan embert, ki az anyósának mondta mosolyogva, hogy B u. é. k.! Ezt ugyan egy jámbor palócz atyafi így is értelmezhetné Buck (t. i. az ördög a. . . . . . .bokájába!) Ez a B. u. é. k., mennyi erszényt lapit meg a meg- és agyon Boldog ujévezett iszonyú boldogságára ! Boldog újévük van a levélhordóknak, kézbesítőknek, kéményseprőknek! Ilyenkor két részre oszlik az emberiség, olyanra, ki B. u. é. k. t kap és olyanra, ki B. u. é. k.-t ad. Ez az adott újévi boldogság, hol papír, hol ezüst, hol réz-gyártmány, de mindig a koronás fő rajta a stambil. Pedig sok koronás főnek satyra a B. u. é k. . Például a Brazília koronájának beburkoltak újév előtt. Egy szívességet ezért a „B. u. é. k.“ ért én is kérek kedves Szerkesztő úrtól: nevezze meg nekem 1000-ik előfizetőjének nevét, hogy menjek el hozzá őszintén megáldani, ha pedig az az 1000-ik előfizető még nem szúrta le a „közérdek“ obulusát, akkor tessék egyházi átkommal való fenyegetőzésem terhe mellett a következő plakátot, nagy dűlő betűkkel szedve, a piaczon kifüggeszteni. Hirdetmény. Meg kell fogni azt a kuruzslót, aki álom port hintett Marosvásárhely lakóinak szemeibe! Felkell kötni! . . a közöny kötelére és elkell égetni a felismerés lángján, ekkor dörzsöljétek meg szemeiteket a „méltánylás“ hamujával és. . . látni fogtok! — — Itt látjátok a „Közérdek“-et, a mint küzd a ti érdekeitekért! Látni fogjátok, mint terjeszti a ma-gyarság és egyetértés világosságát! Jöjjetek és prenumeráljatok! X. Y. s. k. A krajczáros billogot el ne tessék felejteni ráragasztani, mert előfizető helyett a fináncz jönne az ő „lelet“ nevű rémével. . . . B. u. é. k.! Mikor pedig a fináncz Boldog újévez, attól tuszkol meg a Mokány Bérezi egér Kutyája is! Ha pedig még egy kidobni való billogja akad a láda fiában, tessen még egy paksamétát tenni (de se a színház, se a templom falára, mert ott senki sem látná meg) valamelyes platzra p.. egy jó ború korcsma falára! „Polgártársak, van nektek egy lapotok, mely eddig is az igazságszolgáltatás, az iparés kereskedelem, birtokosság, ügyvédség nevelés, szinház, irodalom, közigazgatás érdekeinek szószólója volt s lesz asztán még inkább: ez a lap a titeket szerető, értetek létező „közérdek“ elveszítette az 1000 ik előfizetőjét!“ A becsületes megtaláló a „Közérdek“ egy évi ingyen példányát kapja B. u. é. k. fejében. Marosvásárhely olvasó közönsége. Ha ez a becsületes megtaláló, találkoznék a jövő év alatt, az volna a valódi B. u. é.k. ügy legyen! Hanem az lesz igazi millenium ! Csapra is verünk egyet azokból a jó muskotályiból a minek most is czepel-polkázik a gégémbe az emléke ! Hányadik már a pohár? Csak ötödik a B. u. é. k. Ha majd a „Közérdek“ napi lappá lesz, nem állok meg a 20-ik pohárig és ha ekkor a földforgását tanulmányozandó hasonlatokhoz fordulok és az aranyos kis Jenkécske rám kérdi naivitással. Igazi bort ivott a bácsi ? Úgy fogom neki bebizonyítani, hogy a piczi jót fog kaczagni bele! B. u. é. k. . . . de igazi B. u. é. k. a kicsi Jenkének! És addig is mig az 1000 ik prenumeráns bekoczogtat s napilappá emeli a „Közérdek“-et, várva a koronás vizitkártyájú B. u. é.-kákát . . önzetlen őszinteséggel kivánom úgy kedves örök humorú urambátyámnak, mint olvasóinak. B. u. é. k ! Csillag Máthé: Törvénykezés. A magyar jogász-világ újévi ajándéka. Néhány nappal ezelőtt jelent meg a „Felebbvitel a sommás eljárásban“ czímű előadói tervezet, készítette az igazságügyi miniszter úr megbízásából Plesz Sándor budapesti egyetem tanár. E tervezet úgy látszik, mint a közvetlen szóbeliség előhírnöke köszönt be hozzánk; közelről érdekel tehát az minket, nem csak azért mert itj, hanem azért is, mert judikatúránk átalakításának mikénti keresetülvitele tükröződik le abban. Természetesen nem felel meg e javaslat azok igényeinek, akik a közvetlen szóbeliség hangzatos eszméjébe kapaszkodva, az egész vonalon egyszerre várták az újítást. A fővárosi szaklapok nem foglalkozhattak még az idő rövidsége miatt behatóbban azzal: a hírlapok közül egy pár s köztük az „Egyetértés“ is határozottan elítéli e javaslatot, mint amely nem felel meg a Szilágyi Dezső igazságügyi programjajában foglalt magasabb koncepczióknak. Mi azonban itt a vidéken, távolabb a fokustól s számot vetve az adott körülmények és tapasztalatainkkal, nem foghatunk e tekintetben kezet fővárosi kollegáinkkal. Megmondjuk röviden hogy miért? Egy törvénytervezet keletkezésének vázlata, magába kell, hogy foglalja annak bírálatát is s az őszinte, elfogulatlan bírálat és tárgyilagos vitának mindig meg van a maga haszna: érdeklődést kelt az és fogalmakat tisztáz. A „ki sokat markol, keveset fog“ mondja a közpéldabeszéd s a ki az adott viszonyok közt tudicaturánk egyszerre is rohamos átalakítását kívánja, az eltéveszti a czélt, ront ahelyett, hogy javítana. A közvetlen szóbeliség egyszerrei alkalmazását kezdettől fogva lehetetlennek tartottuk s őszintén valljuk meg, féltünk attól, hogy az új igazságügyi miniszter úr magas röptű szelleme a gyakorlati életen túl helyezkedve, egyszerre oly törvénykezési uyitás