Közérdek, 1890. január-június (2. évfolyam, 1-27. szám)
1890-02-23 / 9. szám
TÁRSADALMI-, KÖZGAZDASÁGI-, JOGI-, KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. •v MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.! Hirdetések dija ■&SD8&&— Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ESY kétSZer' hasábozott gamOlld SOI' Vagy UUPálffy Mihály, ! nak térmértéke 15 krügyvéd.. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Gálffy Bálint, Nyilttér soronként 80 kr. feladó. * Előfizetési dijak: ? § Egész évre . . . 6 frt — kr. p ^ Félévre . . . 3 frt — kr. ^ Negyedévit • • 1 ú t 50 kr. I Egy bóra . . . . — 50 kr & ' ve Ilik évfolyam. Csak bérmentes leveleket fogadunk el, 9-ik szám. Marosvásárhelytt, 1890. február 23. * SZERKESZTŐSÉG: * £ Bolyai-utcza 15-ik szám a hova a ." a lap szellemi részét illető közle- x £ mények, valamint az előfizetések? * és reclamátiok intézendők. (f ^iac3.a h.i'va,ta,l. a helji! jy pr. Is. l.-isls. n.yora.d.ájában. ^ % — Kéziratot nem küldünk vissza. —ök !Gr. Andrássy Gyula !! Gyászba borult a haza, Erdély-Magyarország, gyászba Európa, s a kegyelet sirvazokogó keblek nagy bánatába fészkeli meg magát, a vigasz nem talál kútfejekre, mert nincs vigasztaló, lesújtott mindnyájunkat, megtört a bánat mindenkit, kényeket csavart a honfiúi szemekbe: Andrássy Gyula gr. meghalt. A Quarnero virágos partja gyógyító balzsamos levegőjével sem segitett, a tudomány mélyre ágazó gyökerei, a gyógyszerészet intelligenciája is meghajlott s az élettől megváltó, a bú, a keserűségre inditó halál felütötte viaszsárga fejét. Nem tudunk mély keservünknek tolmácsolói lenni, hisz kony áztatja a szemet, az arczot, a kéz imára kulcsolódik s a tántorithatlan tisztelet a zsenialitás előtti meghódolás egy véghetlen elméjű nagy ember, egy unikum-államférfi előtt remegés fóg el s a gyász elerőtlenit. Egy ősrégi székely nemes család kebléből indult ki az alkotó géniusz s a természet fenséges következetességével oda emelte, a hol a fejedelmi ragyogás drága sugarai legközelebbről érinthetik fennkölt lelkületét. A zseni ösztöne gyors szárnyakon ragadta oda a hova egy méltó hivatás betöltésére páratlan volt, oda ragadta, a hol tisztelő bámulattal hódol a haza, a világ! A nézetek tapintatos kiegyeztetője, a küzdelmek egyenes lelkű harczosa, az átalakulások büszke ügyvivője, az „élő felakasztottak“ leg-szerencsésebbike, Deák Ferencz méltó párja és dicső utóda. Bismarc és Andrássy Európa két bálványa . A volt miniszterelnök, a volt külügyminiszter csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula ő cs. és apost. kir. felsége valóságos belső titkos tanácsosa, I. oszt. spanyol grand, az aranygyapjas-rend lovagja, Szent- István-rend nagykeresztese, a porosz fekete sas-rend, az orosz Szt.Andrásrend és a többi császári orosz-rendek, az olasz Annunciatta-rend, a bajor Hubertus-rend, a szász ruta koronarend, a würtenbergi korona-rend, a franczia becsület-rend, a belga Lipótrend, a görög Megváltó-rend, a portugalli torony és kard-rend, a török Osmanie-rend (briliánsokban,) a badeni hűség-rend, a németalföldi Oroszlánrend nagykeresztese, a sour Johannita-rend nagykeresztese, a svéd Serafinrend lovagja, a siami korona-rend és a perzsa Shah arczkép (brillántokban) birtokosa és több kisebb rend tulajdonosa. Gróf Andrássy Gyula 1823. márcz 23-án született Zemprémben; másodszülött fia volt gr. Andrássy Károlynak. Atyja, mint hires lovas és gentlemennt, szellemességéről hires,sokat beszéltetett magáról s habár nemvolt a közélet embere, mint élet és gavallér ismert alakja volt az országnak s e tulajdonok éppen oly szerencsés plántában virágzottak beojtva a magasabb politika remekműveivel, melyet az ország és Európa eseményei Andrássy kitüntetésére, lángeszének fennlobogtatására szolgáltattak. 1867-ben a király fejére teszi a koronát, a béke megvan, a dualizmus kész, az osztrák katonai szellem megtörése és Ausztria-Magyarország a hatalmasan alkotó kézből kikerült. Magyar volt testestől, lelkestől, magyar a politikája s még a ruházkodása is magyar szabótól telt ki, Volosca e nagy gyász szintere, Magyarország gyászos emlékei közt állasz s íme csak alig egy év leforgása alatt Meierling és Volosca került abba a gyásznaplóba, ahova minden jól érző magyar hazafi könyezve néz. Városunkon fekete lobogók sokasága lengedez, szivünkben meg nagy bánat s egy remény : „feltámadunk“. A „KÖ Z É RDEK“ EREDETI TÁRCZÁJA. JULIÁNNA: Jó hogy van az ember, az embernek nevenapja, mellénye s annak a gombja. Ha nem volna ember, nem volna névnap, ha nem volna mellénye, nem volna minek a zsebé-ben tartani az órát (az igaz néha szükség télén) s ha nem volnának a mellénynek gombjai az ember sok helyről elmaradna, mert nem tudná elhatározni magát, hogy: menjek, ne menjek ? így jártam én is (persze előre fontolóra vettem a gombok számát), a „jó indulat“ amúgy is megvolt, hát az ekős gombra esett: menjek, második gombra ne menjek, szóval oda lyukadt ki (nem a mellényzsebem mert most csakugyan elveszett volna az órám) hogy menjek s rémséges tónusból elorditám magamat, hogy: fogj be Pista! És mentem, futva árkon, bokron, hegyen, völgyön át, hol szánnton, hol sárba, hol elszáradt lombos horkoló erdők, hol betakart szántóföldek közt,fel sem véve,hogy fázik a balkezem egyik ujja. Még egy kis trapp és egy suhintás, hogy a hasznos háziállatok valami prédával surranjanak fel a szép urasági lakház elé. El is felejtettem, hogy a falu végén levő pléhtáblát felolvassam , az ásitozó t. olvasó ak, hát adjunk egy ne- I vet ennek a falunak: M.Madaras, eequ'ial | ! nevet az uraságnak is éppen az abc követ . jkező betűje legyen vezeték neve, igy tal in j ! nem lesz gyanús a dolog, hogy valakivel j ! személyeskedem. Szóval: Ferencz kedves | ! bátyámmal állottam szemközt s roppant le- ! vetköztető udvariassággal s akáczfától hatalmmasan doromboló kályhával fogadott. A férfiak szobái már is füstfelhővel voltak kibé lelve s ez azt jelenté gyújtsunk rá, elkezdtem rengeteg konfidenciával pödörni huszár koromból datálódó kis bajuszkáidat, a kezelőket megfordítottam s én már szalonképesnek érzem mivoltomat. Gyűlt a vendégsereg, ki 4, ki 2., ki 3 lóval, ki lóháton, ki gyalog, ki cseberbe állítva, kit a szolgó vezetett, s kit „tolvaj lámpása, kancsal pislantásai vezéreltek. Persze nem mindenki rántotta ki magát még otthon , mint én, s így volt alkalmam gyönyörködni a mosakodó ifiurakba, meg kefélődző öreg urakba , s ez volt az oka annak, hogy már kezdtem hálálkodni, hogy milyen jó is a marka az embernek: beleásithat. Eltekintve ezektől kirohantunk kávézni s még mielőtt leültünk volna (persze!) a kedves háziasszony hallatlan szeretetre méltóságával kötelezett le, garancziát nyújtván e finom jó modorával, hogy a mai fesztelen mulathatás éppenséggel nincs kizárva, így megbátorodva nem röstellettem a kávés csére aljáról kikaparni a bennmaradt mikrot, mert ezt én nagyon szeretem, s elkezdtem „kurizálni“: kié ez a nagy olajos kép? hát ez kié? stb. A házi kisasszonynak csak akkor kezdtem udvarolni, mikor észleltem tánc közbe a besütött kályha ázsiai forróságát. No, de bocsássa meg az Isten annak az aranyos lánynak, hisz ő minket melegen akart fogadni! Majdnem az udvariatlanság küszöbére léptem, mikor „meleg kályha gyújtott fel egy szép lány iránt“ — azt mondom, s nem a szeme? Erről egyelőre hallgassunk s tudjuk meg, hogy „némán hallgat az igazi. . . .“ Szóval nincs helye itt az esélének, s kikérem magamnak, hogy ilyen diszkrét dolgot feszegetni merjek! . . Jaj de kedvesek voltak azok a czigányok! földig érő fekete köpenyt viselt mindnyája, szóval ennek az estélynek bándi volt a bandája s ügyesen is csinálta a hejehuja nótákat, meg a hebeges polkákat. A keringőt rendesen leejtettük, a csárdásba egyszer a selyem zsebkendőt lejtettük, de ez mindjubilux ahoz képest, hogy a kis J. Árpád bácsi milyen helyre négyeseket rendezett, s hogy tudta uralni Fáraó ivadékait egész reggeli 9 óráig. Éjfél tájba a kedves és szép (bocsánatot kérek kedves Ferencz bátyám?!) háziasszony a vacsora eszméjét kezdte tányérok koczogtatásával pengetni s kezdődött a lukullusi lakoma! Itt a városba a rosz nyelvek azt beszélték már, hogy a kapufélfák tetején hatalmas tálakban puding fog égni, s a kapu előtt borpatak folyik, melyen keresztül felvonó hid lesz építve piskótából, csörgő fánkkal behintve, hogy sik ne legyen. Volt ám ott az asztalon annyi minden, a mit csak teremthet egy kitűnő háziasszony és háziúr jelessége, elkezdve elején s végezve végén, a mi tabus nem volt? Ez igazán nem olyan, mint a kolbász, melynek pláne két vége is van. Volt pohárköszöntő a háziasszonyra, a háziúrra, a 70 tagból álló társaságra s még a megboldogultakra is! Volt hús és hűtlen (!) csepp kifogyhatatlan mennyiségben, volt szép szemsugár millió és trillió ragyogásban. Volt az, urak szobájában toborzó (soha ennyit nem kaczagtam) persze a „toborzó urakhoz“ hűtlen volt a bús csepp s ezért tették próbára és nagyszerű sikerrel még mindég aczélos lábaikat, volt ott adoma és anekdóta, volt szép ének, persze hozzá nagyszerű „kolofónium“ (ez is csak aféle, amint azok a hús és hűtlen cseppek). Megint visszatérjek e a vacsorához. jó étvágygyal bíró olvasó? Volt szárnyas és szárnytalan, lábas és lábatlan, hideg és meleg, újság és nem újság (pl. bor) s mind kitűnő és kitűnő. Folytonos „készültségben“ ásítoztak a „csókok“ (meglehet ezt Városunk regale-ügye. Lapunk közelebbi száma hírrovatában „Új nemesek“ czím alatt röviden megemlítettük városi tanácsunknak azon intézkedését, melylyel városunk összes polgárságát, kereskedőit és iparosait oly elkeserítőleg felháborította, melyhez hasonló felháborításban még az absolut rendszer alatt is soha nem részesittetett s ehez hasonló mértékben polgári jogaik megtámadására még a legöregebb lakója is városunknak nem emlékezik. Értjük városunk tanácsának városunk polgárai által - indokolt megbotránkozással — fogadott idézett inttézkedése alatt a f. évi február 7 től , 1001. számú s „Hirdetmény“ czim alatt kibocsátott azon határozatát, melylyel városunk szesz- és sör-regale albérlőit arra jogosítja fel, hogy városunk szesz- pálinka és sör italmérési jogosultságukat az 1888. évi XXXV. t.-cz végrehajtása tárgyában kiadott végrehajtási utasításokban megszabott korlátok között „monopólium szerüleg gyakorolhassák“ . S ezzel kapcsolatosan közhírré tette azon határozatát is, hogy a város területére behozott a) „minden egy liter szesz vagy pálinka után a 100 foka alkohol mérték szerint számított szesz tartalomhoz mérten fokonként 3/10 kr vagyis egy liter szesz után 27 kr, azon szeszes italok után pedig, melyeknek szesz tartama meg nem határozható, literenként 24 kr, és b) a magán fogyasztásra bármely mennyiségben behozott sör hectolitere után 2 forint. Városi fogyasztási dij, illetőleg behozatali illeték fizetendő a városi pénztár részére. S ezen fogyasztási dijak, illetőleg behozatali illetékek fizetés kötelezettsége alól egyedül csak a városunk szesz- és sörregales albérlői vetettek ki. Mások, kik e behozatali illeték lefizetése nélkül merészelnek városunkba vagy területére szeszt, pálinkát, finomított szeszes italt behozni sub penam 12 írtig terjedhető pénzbírsággal fognak fenyittetni. A fent írtakon kívül még behozatali vámszím alatt minden ötven liter szesz után g krt, a bornak hectolitere után 90 krt kell fizetni, mindazoknak, kik városunkba, avagy területére, akár magán fogyasztásra, akár tovább adásra szeszt, avagy bort óhajtanak behozni.