Közérdek, 1890. július-december (2. évfolyam, 28-54. szám)
1890-07-06 / 28. szám
| Előfizetési dijak: X Egész évre . . . 6 frt — kr. $ Félévre . . . . 3 frt — kr. 1 Negyedévre . . 1 firt 50 kr. 5* Egy hóra .... — 50 kr 4r Il-ik évfolyam. I I MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetések dija | | Felelős szerkesstő és lap.ulejd.ees: I kétSZei' ^LábOZOtt gamond SOF Vagy allí Pálffy Mihály, I nak térmértéke 15 kr’ C -tígy vén.. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. II Gáffy Bálint, Nyilt tér soronként 80 kr. Ijft Iciacó, SZERKESZTŐSÉGI: 128-ik szám. Marosvásárhelytt, 1890. julius 6. A Bolyai-utcza 15-ik szám a hovag " a lap szellemi részét illető közle- le mények, valamint az előfizetések # ► és reclamátiok intézendők. " DESia&óla.i'va.t&l: a l&elyl J o r. le. l.-isls:. n.jT-om.dájá'ba.M.- % q as Kéziratot nem küldünk vissza, s 4 £2 Csak bérmentes leveleket fogadunk eL ytt Olvasóinkhoz! Felkérjük mindazon t. olvasóinkat, kiknek előfizetésük lejárt, úgy nemkülönben azokat, kik előfizetéseikkel hátralékban vannak, szíveskedjenek előfizetéseiket minél előbb megújítani illetőleg a hátralékban lévő összeget részünkre postautalványon beküldeni, azon olvasóinkat pedig, kik lapunkat jövőre megtartani nem óhajtják, azt haladéktalanul visszautasítani, mert ellen esetben lapunk megtartóit, mint annak megrendelőit fogjuk tekinteni. A KIADÓHIVATAL, A „KÖZÉRDEK“ tárczája. EMLÉKE Benkő János volt görgényi ev. ref. egyházmegyei esperesnek. irta: HENTER PÁL marosjárai ref. lelkész. A történet, s főleg az egyháztörténet még igen későre jut el fejlődésének azon stádiumára, hogy minden számba vehető ember neve fel legyen jegyezve annak lapjain, sőt a múltból még azoknak neveit is sötét homály borítja, akik maguk csinálták a történelmet, pedig ha szent tisztelettel nézi lelkünk a reformátorok nagy, megdicsőült alakjait, bizonyára ép oly tiszteletet érdemelnek, a börtönök penészes odúinak lakói, a gályák nehéz béklyóinak hordozói, kik mosolyogva mentek a fris, meleg vértől párolgó vérpadokra, de meggyőződésüket fel nem adták soha! Az üldözések korszaka letelt, ma már — legalább a törvény szavai szerint — mindenki szabadon gyakorolhatja vallását ! Minden papnak önmaga és anyaszentegyháza iránt való, elengedhetlen kötelessége azt, amit jónak ismert, a mi szíve óhajtásaival, lelke legmagasabb rendű kívánságaival megegyezik minden erejével előbbre vinni, erősbödésére mindent megtenni, virágzásra juttatását elősegíteni. De ritkák azok a kiváló férfiak akiknek kedvező alkalmuk, elég erejük van arra, hogy cselekvéseik maradandó nyomokat hagyjanak fenn. Mentsen isten, hogy a magunk féle kicsinységek fölött kárhoztató ítéletet akarnánk hozni, hiszen mindenki hasznosítani igyekszik a neki adott tálentumokat; de az „ajándékokban különbség van !“ Vannak — jaj lenne, ha nem volnának — akik minden mellékes céloktól eltekintve, folyton, égre függesztett tekintettel, egyedüli és végczélnak tekintik az isteni ügyet, melynek örök életet szerezni, hogy azon „a pokol kapui diadalt ne vehessenek“, életök egyetlen feladatául tűzték ki, s arra minden megengedhető, minden tisztességes eszközt felhasználnak. Benkő János a görgényi ev. ref. egyházmegye volt esperese ezek közé tartozott, illő, hogy emlékét felújítsuk, s nevét átadjuk a történelemnek. „Nagyoknak, csak nagyok emelhethetnek emléket“, ezt mondja az őszinteség lelkével, erdélyi hazarészünk egy kimagasló, nagy egyházi szónoka. Sokáig vártam, hogy illetékes kezek, a nagyságnak megfelelőleg fogják méltatni az országosan „Benkő bácsidnak nevezett kiváló egyházi férfiú életét és édemeit, de a főtiszteletű, erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlésének jegyzőkönyvén kívül senki sem emlékezett meg felőle, s ha ott is a mi gyenge kezeink csak halvány vonásokat tüntettek fel, bizonyára erőtelenségünknek, nem jó akaratunknak tudható fel. Homeros nem tudhatni hol született. Smirna mint Rhodos; Kolophon, mint Szalamis; Khiosz, mint Argosz egyformán vallották magukénak, s Athéné a híres főváros büszkeségének tekintette. Benkő János születéshelyére nézve is eltérések forognak fenn. Némelyek szerint Udvarhelyszéken Bögözben, mások szerint a Mezőségen, Mező-Szakálban született. Valószínűbb ez utóbbi, mert így van jelezve a zsinati emlékkönyvben levő rövid életirasában is, melyhez kétségtelenül maga szolgáltatta az adatokat. Legyen bármiként büszkéknek valljuk magunkat, hogy a miénk vett. Született 1817 szeptember 14-én, (a zsinati emlékkönyvben 17 van írva toll hibából) ősi székely családból számozott Benkő Gábor és Kiss Zsuzsánna szülőktől, imMái Polgári iskolánkról. Városunk tanintézetei között a polgári fiúiskola intencióját ismerik legkevésbbé. Közönségünk jó része még mindég nincs tisztában tulajdonképeni czéljával. Nem is csoda, hiszen rendszeres ismertetésére nem adattak meg a szükséges eszközök. Az iskola fentartója a városi tanács takarékossági szempontból értesitőkre és évkönyvekre soha sem áldozott s igy azok, noha korunkban egyetlen valamirevaló intézet sem nélkülözheti, teljesen ismeretlenek. Hát mi nagyra becsüljük a városi tanács takarékossági törekvéseit, ha nem itt, ahol egy korunkban nagy szükséget pótló intézet ügyének előbb viteléről van szó, a takarékoskodást nem tartjuk indokoltnak. Az értesítők különben is oly kevésbe kerülnek, hogy azt a városi tanács az iskolák fentartási költségei mellé minden aggodalom nélkül felvehetné; ezzel végre eléretnék az, hogy a polgári iskolát a felnőtt generatió a maga valóságában ismerné meg. Közönségünk megszokta a polgári iskolát úgy tekinteni, mint a gyenge tanulók menedékhelyét. S ez tényleg úgy is van. Gyermekét a legtöbb szülő úri pályára akarja nevelni s ha az a kollégiumokban tehetség avagy szorgalom hiányában nem tud előre haladni, végső esetben a polgári iskolánál próbál szerencsét azon reményben, hogy ott mégis csak faragnak valamit belőle s utóvégre is lehet egy középszerű hivatalnok vagy tanító. Arra pláne kevés szülő gondol, hogy gyermekét kereskedői vagy iparos pályára nevelje s anna figyelmét jó eleve ezen pályák felé irányítsa. Ezen alapszik a tévedés. A polgári iskola hivatása az, hogy a tanuló ifjúságot a kor- és életigényeknek megfelelő ismeretekkel ellása és tért nyisson az iparos, kereskedői, gyári vagy ezekkel rokon természetű pályákra. Erre alapíttatott, ennek megfelelő szervezettel bír és ebben a szellemben működik a mi polgári iskolánk is. És ennek daczára mégis azt tapasztaljuk, hogy a végzett növendékeknek csak egy csekély százaléka s az is kedvezőtlenül , megy az említett pályákra, míg a többség a tehetségesebbek és jobb módúak tanítóképezdében, kereskedelmi akadémiában, vagy katona iskolában folytatják tanulmányaikat. Ha azt tudnók, hogy a kereskedelmi akadémiát végzett növendékeknek többsége valóban kereskedő és nem kis hivatalnok lesz, úgy meghajolnánk ezen törekvések előtt, de jól tudjuk, hogy míg a gyakorlati téren a közgazda - sági élet egészen érezhetőleg nélkülözi a tehetséges és képzett munkaerőket, addig a tanítói és hivatalnoki pályán fölös számmal vannak, olykor tétlenségre kárhoztatva jelesebb tehetségek is. Polgári iskolánknál különben az a baj,hogy felfelé hiányzik a folytatása. E bajon azonban segítve lesz ha amint az illetékes körök tervezik az iparmúzeummal és a létesítendő ipariskolával kapcsolatba hozatik. Az iparmúzeum a polgári iskola közelében már legközelebb felépül s remélni lehet, hogy állami támogatás mellett az ipariskola is pár év múlva létre jön. A polgári iskola ezzel egy teljes egésszé lesz s Marosvásárhely és vidékének igen jelentékeny intézetévé válik. Mindazonáltal polgári iskolánk létjogosultságát eddig is bebizonyította. E mellett tanúsít növendékeinek magas létszáma s az évzáró vizsgák eredménye. Vezetése jó kezekre van bízva, tanterve a gyakorlati élet igényeinek teljesen megfelel. Működésének üdvös hatása főlot abban kulminál, hogy olyan gyermeket, kiknek sem módjuk, sem tehetségük nincs a hosszabb tanfolyamú tudományos pályához, előkészíti annyira, hogy még mindig tisztességes életpályát szerezhetnek és ezzel megment többeket a proletárismustól s talán olykor az eszüléstől is. Jóllehet a tanárok működését megnehezíti olykor azon körülmény, hogy időközökben innen is onnan is szakadnak át uj növendékek, kik más irányban és más szellemben nyertek azelőtt oktatást, az azonban ne akadályozza őket feladatuk teljesítésében, mert hiszen az mindennapi dolog, hogy a gyermekek különböző tantárgyak és életpályák iránt bírnak nagyobb fogékonysággal. Ha tehát valaki nem lehet jó phylosophus abból nem következik, hogy ne lehetne olykor zseniális művész, kereskedő, iparos vagy mezőgazda. A polgári iskolának, illetve tanárainak ennélfogva legfőbb feladatuk az, hogy a növendékeket a gyakorlati pályák felé tereljék s lehetőleg befolyanak a szülőknél is gyermekeik pályaválasztására. Tanítsanak és neveljenek ebben az irányban, ebben a szellemben s használjanak fel minden alkalmat arra nézve, hogy növendékeiket a gyakorlati pályák iránt mentői fogékonyabbaká tegyék. Az idei évzáró vizsga eredménye meggyőzött minket arról, hogy a tanári kar hivatásának nemes buzgalommal igyekszik megfelelni. Csak azt kívánjuk, hogy ezen iskola mentői előbb I. A GYERMEK. Benkő János édes anyja Kiss Zsuzsánna élete árán váltotta meg Kiss Jánoskának életét, nehéz szülés fájdalmai között halt meg. Csecsemő, s általán kis gyermek koráról keveset tudunk. Réges-régen csittszentiványi pap volt Kiss József, Benkő János édes anyjának Kiss Zsuzsannának testvére a kis testvérének az árván hagyott kis gyermek édes anyjának elhalálozása után, magához vette az árva kis gyermeket, a kit, ma mint jó akaratú közvetítés folytán néhai Kiss Józsefnek elmodott, s 1880 márczius havában Maros-Szent-Királyon 96 éves korában elhalt özvegyétől sikerült megtudnunk Kiss József neje Bocskor Petronella szoptatta. Benkő Jánosnak gyermekéveiben is, nagybátyja Kiss József háza volt menedék helye s édes anyjakép, annak nejét Bocskor Petronellát ismerte, mert édesapja Benkő Gábor bár tiszttartói állást foglalt el, nem volt a szerencse kedveltje, sőt második házassága végzetessé vált reá nézve, mert második neje ,kinek nevét nem sikerült megtudnunk, de ha tudnék is elhallgatnék — második neje — minden — a férj kezelése alatt levő pénzeket magához vévén eltávozott és soha többé férjéhez vissza nem tért, e miatt Benkő