Közérdek, 1891. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

Ill­IK ÁVFOLYA­M. Ezután következett a lóvásártérnek meg­vizsgálása, melyről a polgári képviselők ki­nyilatkoztatták, hogy a v­záradásnak kitéve nincsen. Katonai részről azonban az ezred­­orvos által kifogásoltatott, azért, mert a viz­­áradásnak kitett földeknek közelében fekszik s e miatt a környék ártalmas kigözölgésn­el ki van téve; továbbá mert azon helynek egy része meg betöltetlen, végül mert ivóvíz csakis a talajból nyerhető s ez is kétes mi­nőségű. A bizottság ennek következtében vizsgá­lat tárgyává tett még más 3 helyet u. m. az alsó vasúti állomással szemben fekvő köves­dombot, melyet a varacstól igen távolinak talált azután a királykát lelett a lövöldéhez vezető útközúti területet, a melyhez megki­vántató összekötetést igen költségesnek nyilvánított és elvétre a Teleki kertet, melyet a katonai képviselők legalkalmasabbnak min­dottak. A városi tiszti főorvos hivatkozva 26 évi tapasztalataira, a katonai ezredorvosnak a lovasai íveire nézve felhozott aggályait telje­sen elenyésztette, miután ferlette, hogy a ma­ros melletti építési hely a környék káros kigőzölgéseinek nincsen kitéve, s 15 év óta a betegülési esetek ottan mindig gyérebben fordulnak elő és aligha van a maros környé­kén meg oly hely, mely az üde levegőnek és a tisztító széláramlatnak jobban volna kitéve mint az. Szerinte a cholera és typhus jár­vány alatt is meg volt attól a kérdéses hely kímélve s a talaj minősége is ottan kedve­zőbb, mint magában a városban és a Teleki­ben a pokrospatak okozta posványok kigő­zölgése miatt kevésbé alkalmasak. A sóvá­­sártér az ivóvizet illetőleg is előnyös bír a mások felett, mert mind a maros, mind pe­dig a malomárok havasi vize állandóan sekes folyású léven, az éjszaki szelekkel vegyülve, a talajvíznek gyors kicserélését eszközli s a talajfertőztetését megakadályozza. Minthogy a város érdeke úgy hozza ma­gával, hogy a saját tulajdonát kepező hely hasznosittassék s ezáltal a kisajátitási költ­ség , más egyéb kiadások megtakarítasánal, biztos adatok szerezhetése végett a lóvásár­­tér lejtmerese a városi mérnök és a műszaki igazgató által végrehajtatott. Eredmény ked­vező volt, mert bebizonyult, hogy az 0,65 czentimeterrel lenntebb fekszik a régi ma­lov­asok feletti hittaijanai es 0 90 csentime­­terrel magasabb azon pontnál, mely a leg­nagyobb vízállást jelzi; a kutasásból pedig kiderült, hogy 2­50 centiméter mélységben ivóvíz találtatott, mely 0 70 czentiméternyi állandó magasságra nőtt, miglen akutfeneke 1 méter mélységre agyagos, 150 czenimé­terrel lenne bb­kavicsos. A vegyesbizottsági tárgyalás végül azon megállapodásra jutott, hogy miután felsőbb helyen egy rendes laktanyának építése ren­deltetett el s ennek következtében a fiók­­­­laktanya építésére nézve szerkesztett terve­­­­zet hatályon kívülivé tétetett, a tárgyalás­i merőben új alapra vezettetett át, a­melyen,­­ hogy egy részletes építési tervezet készít­tethessék, az érdekelt ministérium­ok jóváha­gyása eszközöltessék. Ezen bizottsági jegyzőkönyvet a városi ta­nács következő javaslat kíséreté­ben terjesz­tette be. Méltaztassék a törvényhatóság bizottság határozatiig kimondani, hogy a városi kö­zönség kész egy szabályszerű (rendem) lak­tanyát T. gyalogsági ezred és 1 zászlóalj törzs, valamint 6 század részére, vagy ha a varacs 1 ezredtörzs, 1 zászlós­­ és 1 pót­­zászlóalj keret, meg 1 vadász pótszázad ke­ret számára fenn­tartatnék, az esetben 2 gya­logzászlóalj és 2 zászlóaljtörzs részére, egy erre alkalmas különálló helyre építtetni, s az elkészítendő tervrajzok és költségvetés jóváhagyása után az építkezést még 1891. év folyama alatt megkezdeni, a laktanyának a varacs melletti építésében pedig csak azon végső esetben bocsátkozni, ha ezen kívül más alkalmas hely feltalálható nem volna. A laktanya építési helyéül javaslatba ho­­zatik a bizottság polgári tagjai által első helyen felajánlott lóvásártér és a Banyai-féle telek s az esetre, ha a tiszti pavilion ottan elhelyezhető nem volna, e czélra a „2 pisz­toly“ hoz czímzett korcsoma, vagy a varacs­­csal szemben fekvő régi czédulaház telkei. Mert ezen helynek alkalmas volta ellen az ezredorvos részéről egészségi szempontból felhozott aggályok, a városi tiszti főorvos felvilágítása következtében elenyészetteknek tekintendők, miután az ivóvízbeli szükséglet vagy a Marosba alkalmazandó szülőkészü­lék által, vagy esetleg a piaczi kútból víz­­vezető csatornán át fedezhető, az épülendő laktanya udvara pedig az országúttal egyenlő magasságra kavicscsal feltöltendő volna. A tanácsi javaslat támogatásául felhozatik még azon körülmény, hogy a jelzett helyek a város tulajdonát képezvén, a laktanyának oda építése sokkal kevesebb költségbe ke­rülne, miglen annak katonai részről a fenn­­álló vára­shoz tervezett csatolása a kisajá­títási-, épületbontás­-, földtöltési és egyen­­getési , meg alapépítményi- más­különben majdnem teljesen elkerülhető kiadások min­tegy 60.000 forintnyi hasznot nem hajtó befektetett tenne szükségessé s e kívül a fel­­állítandó új épületeknek a régiekkel csopor­tosítása a tulajdon birtoklásában is előbb­­utóbb zavart idézne elő. Az esetre ha a lóvásártéreni építkezés a bi­zottsági tárgyalás folyama alatt katonai részről felhozott indokokból továbbra is ki­­fogásoltatnék, ajánlatba hozatik annak egész­ségi szempontból az országos egészségügyi bizottság által leendő felülvizsgáltatása, mi­után azon terület a laktanyák építésénél egészség műszaki szempontból az idevonat­kozó utasítás 404—411 pontjai által elősza­bott feltételeknek a városi tiszti főorvosnak jegyzőkönyvre adott véleményére való tekin­tettel a laktanya építési helyéül tökéletesen megfelel és máskülönben az ellen egyátalá­­ban semmi kifogás sem emelhető. Végül indítványoztatott, hogy az alaprajzi elrendezésnek a katonai műszaki igazgatóság felügyelete alatti elkészítése végett egy a nagyobbszabású laktanyai építkezések terve­zésében jártas mérnöknek előre m­agállapí­­tandó díjazás mellett Gyulafehérvárra külde­tése határoztassék meg, hogy annak alapján az építési és költségtervek minden késede­lem nélkül elkészíthetők legyenek. Fenntebbi tanácsi javaslat a polgármester által a város melletti építkezés tetemes ki­adásairól adott részletes felvilágosítás után egyhangúlag elfogadtatván, határozattá emel­kedett. Közügyek. I. A „marosvásárhelyi kereskedelmi- és iparkamara“ alakuló közgyűlését — mint la­punk múlt évi utolsó számának hírrovatában röviden jeleztük — múlt év deczember hó 28-án tartotta meg városunk tanácsháza köz­gyűlési termében. A gy­űlést báró Bánffy Zoltán főispán, mint miniszteri biztos jelzett napon délelőtt 10 ó/a órakor nyitotta meg, üdvözölvén a megjelent új kamara tagjait s hangsúlyozta,­­ hogy e kamara létesítésével a székely­föl­­döni kereskedők és iparosoknak egy régi óhajuk valósul meg, melynek ötletéből a megjelent tagokat higgadt és komoly eljárásra hí­vja fel s a jegyzőkönyv vezetésére titkárja Flölcy Mihály urat jelölte ki, kinek egy­úttal elrendelte a kamarai tagok névsorá­nak felolvasását és a megjelent tagoknak számba vételét. A kamara tagjainak megállapított névsorral felolvasása s a megjelent tagok számbavétele után a kamara elnökségére ejtetett meg a titkos szavazás útjáni választás, mi­nek folytán elnöknek — Wagner Li­pót városunk fiatal, kereskedelmi aka­démiát végzett, világot látott kereskedőjével szemben — Tauszik B. Hugó az erdélyi keres­kedelmi és hitelbank, az erdővidéki barna­­kőszén-bánya titkára, az Assicurationi Ge­nerali erdélyi képviselője választatott meg. Mi a többség óhajának, a Tauszik B. Hugó urbanus összpontosulását csak örömmel tud­juk üdvözölni mert Tauszik B. Hugó ur egy elismert előzékeny, finom modorú, szolgálat­­kész, s kiváló szorgalmú és munkás egyéniség. A kereskedelmi téren is hisszük, hogy birni fog azon minősítéssel, melyre egy kamarai elnöknek múlhatatlan szüksége van, mert hisz, mint bank és kőszénbánya titkára, s mint egy biztosító társulat vezérügynökének bőven volt alkalma magának a szükséges is­meretek megszerzésére. Azt azonban sajnosan kell constatálnunk, hogy Erdély negyedik kereskedő- és a szé­kelyek fővárosában — a hói a kereskedők igazán nagy számban vannak, a hói a keres­kedők évtizedeken keresztül zugolódtak, zak­látták az ipar és kereskedelmi kamara fel­állításáért és ott a kereskedők maguk közül nem találtak egy oly kereskedést űző egyé­niséget, a kit méltónak, érdemesnek találtak volna a kamara elnökségére, a mely jelenség elmaradottság — valóban oly sajnos jelenség — mely feljegyzetlenül nem maradhatott s városunk kereskedői osztályának haladásául be nem tudható. Alelnöknek a pereskedői osztály Wagner Lipót elnöki canditatust, az iparos osztály Szabó István városunk derék iparossát vá­lasztotta meg. A gyűlés 12 óra órakor véget ért s főispán ur , maga a gyűlés tagjait a csizmakészitő ipartársulat ujonnan épített vendéglőjében rendezett ebédre hívta meg, a­hol a házi­gazda meghívása folytán a vendég­koszorút szíves megjelenésükkel, vallás különbség nélkül, a ritka szeretet és becsülésben álló Kovács Ferencz apát-plébános, Geréb Béla polgármester és Lázár Benedek főkapitány is megtisztelte. Pohárköszöntő volt quantum satis szelle­mes és nem szellemes. A házi­gazda b. Bánffy Zoltán ez alkalom­mal is megmutatta, hogy ő e város polgára s ő nemcsak városunk érdekei kivívásáért mindenre, hanem még polgárainkkal — ha azok úgy kívánják — mulatni is kész s mu­latott is azokkal csaknem éjfélig úgy, igazi fesztelen jókedvvel. A kedélyes lakomának csak az éjfél, a főispánunknak szűnni nem akaró éljenzések melletti távozása vetett végett. II. Vármegyénk mult év decz. 30-án tar­totta rendkívüli közgyűlését. A 68 számból álló tárgysorozat rövid 3 óra alatt letárgyalva lett és pedig jobban, mintha minden egyes tárgy felett — csupa személyes ellenszenvből — órákig tartó dic­­itek mondattak volna. Székelyeink, a­kik azért jöttek be, hogy hallják országos és megyei közügyeink miben állását, azok rövid idő alatt meghallották s családi tűzhelyeik­hez még az­nap vissza­utazhattak, hogy küldőiknek megmondhassák a közgyűlésben hallottakat. Nem egy közgyűlési tagtól hal­lottuk a gyűlés eloszlásakor, hogy mennyivel jobban van így, mikor a női urak nem jönnek a gyűlésbe, mert ha eljönnek is csak torzsalkodni jönnek, már pedig anélkül még jobban el lehet igazítani vármegyénk ügyét, mint igazítsuk torzsalkodással stb. stb. stb. Szabó István ein» te tart« bessl nyitja meg a közgyűlést, idén a­e­­dik évtized küszöbén az egy támogató hívja fel Marosvásárhely prait. A jegyzőkönyv hitelesíti felkéri Deák Lajos kir. tanfelügyel Szentgy. István iparos urak. László Gyula igazgatóságentésénel­­vezető részében elmond­ja :hy az ip polgári egylet ma nemcsak K­osvásárl.­nek képezi elsőrangú, erkötestületét­­nem Erdély hasonirányu­­leteinél is elsők között foglal helyeti, itt hely arra van hivatva, hogy a pd elem műv­ségét fejlessze, ipari és tállmi szemp­­okból a különböző erőkelyesítse, ad kifelé tükröt, fokmérőjét szi a polgári műveltségének és haladási stb. A jeli­tés további folytatásában jtelen­ti az elvet, hogy az iparos pd egylet öns­zélyezési egyesületté alaksék át s ez következőkben okolja meg „A marosvásárhelyi ip. polgári egyi nem más, mint részben tdaiini, részbi pedig kulturális intézmén mint ilyennt hivatása ép oly fontos,­­ a milyen né­külözhetetlen maga az A közszüksé hozta létre, vagy is int a haladó ke szellemének kényszer­én folyt be azt nézve, hogy Marosvásár­­­z. kir. váró polgársága egy ilyen vitet megalkosson s azt fenntartsa, védelm s a körülmé­nyekhez képest fejlessze,adez pedig há­romféle oknál fogva válmi helyzetünk­ben szükségessé: először art, hogy e vá­ros iparosai, illetve poni a különböző társadalmi osztályok elbi­­zonyitsák azt, hogy a haladás és m­űvés iránt kellő érzékkel bírnak, a kor ifiszavát megér­tették és tömörülnek a nézve, hogy a czivilizált világ versenyébe iltóképen részt vegyenek; másodszor azongy a székely­föld legnagyobb és legelsőosának polgár­sága a maga tisztességes teéseiben minta­képül szolgáljon a többi ság városok pol­gárainak; harmadszor pe azért, hogy a túlnyomóan idegen ajkú zeltségek által lakott Erdély legmagyara városa ne ma­radjon hátra az idegen­eik által nagyra fejlesztett többi erdélyi vöktől. Az önsegélyzés eszméjei után hála is­tennek városunkban már ének erre hi­vatott intézetek, nem tanu­lfogadhatónak, de különben is — ugyao— Baross Gá­bor kereskedelemügyi miérnek a beteg­segély­zés és a baleset elb­iztositás ügyé­nek törvényhozás utján hő állami szer­vezését ezélzó legújabb irényjavaslatai épenséggel fölöslegessé te, hogy mi ezen eszmével tépelődjünk. „Másnemű bajai és beégei vannak az iparosoknak, melyeken­ben társadalmi uton lehet segíteni. Az iparidekek háttérbe szorítása, az iparosok elmlottsága és ezek­nek kísérője: az üzleti pis képezik azon betegségeket, melyek minálunknak fájnak Végül igy fejezi be: „ügylet maga al­­­kalmat nyújt arra, hogy ivelődjünk, ta­nuljunk és megism­erjülzon eszközöket, melyekkel az említett­­on segíthetünk, másfelől megint alkalmat fujt arra, hogy ezen egylet teljes erkölcsejével foglaljunk állást és száljunk síkra magunk jól felfo­gott érdekei mellett. Az egyes ember hiába panaszol s talán ha kiabál, nem halgatják meg, ám ha e testületté tömö­rült tényező szólal fel jó érdekei mellett, s az imponálni, az felszólalnak inkább tud­­ érvényt szerezni, stb. stt A közgyűlés úgy az eki megnyitónak,­­ mint az igazgató jelentés jegyzőkönyvbe­n leendő iktatását egyhangú kimondta. A jövő évi költségeányzat 1860 frt bevételben és 1831 frt kasban állapíttatott meg. A számvizsgáló bizott­ba megválasztot­tak: Molnár József, Papános és Deuse Manó, a leltárvizsgálóbttságba: Petrás Géza, Szathmári József és Hntgyörgyi István Ezek után elnök tisztáival együtt le­köszönt, a közgyűlés azoan egyhangú fel­kiáltással az elnököt s vs együtt az összes tisztikart újból megválthatta. A választ­mányba mint uj tagok valasztattak Deák Lajos kir. tanfelügyelő és Bányai Ferencz mészáros. A közgyűlés folytatása 891. évi január 11-ére (jövő vasárnapra fizetvén ki, elnök az ülést bezárta, Török Jánosné, Gálffi Róza, valódi szé­kelynő, jól megtermett alak, erős izomzattal, tüzes fekete szeme inkább kihívó, mint lebi­lincselő ; nagy homloka s férfias nézése nagy bátorságra mutat, hazaszeretete rajongásig megy, később ennek lett áldozata. E jelesnő­­ről is írtam több helyen, könyvben s lapokban. Forradalmi katonára nézve ily hölgy tár­saságában lenni ritka szerencse. Én éreztem s hálás voltam érette. Természetes, hogy háborús dolgokról folyt a szó. Nekem a csatáinkról kellett beszél­nem, hogy folyt le a január 20-iki szebeni véres csata? Miért tartott hét napig a piaki­i? S kétszeri visszavonulás után, hogy fordult oly kedvezőre Bem harmadik táma­dása? Én elmondottam, s a lelkes hölgyeket rendivül érdekelte elbeszélésem közvetlensége s az élénk színezés. Elbeszéltem a tábori élet néhány részle­tét, hogy néha hetekig nem voltunk szobá­ban, hideg földön, kövezeten s ha van háltunk, megváltozni nem volt idő, főtt, rendes ételt napokig nem kaptunk; igen sokszor lovon útközben szundikáltunk, néha egész éjét elő­őrsön töltve, kémlelve: hol van, mit csinál az ellenség? Máskor a földre hajtottuk fe­jünket s úgy hallgattuk, ha van e mozgás az ellenség hallgató táborában, midőn csel­ből nem raktak őrtüzet? nem közelit e va­lahol czirkáló csapat s előőrs? Mert a föld jó hangvezető, ráhajolva félórai távolságra is megtudtuk hollétét a lovak patkója dobo­­gásáról, erről, vagy amiról közeledik e az ellenség ? (Folyt. köv.) -KÖZÉRDEK-II­ARO8VÁSÁRSELYŰ­ , 1891 ANYA Az Ip. polg. egyl. közgyűlése. A marosvásárhelyi iparos polgári egylet deczember 28 án tartotta meg évi közgyü­­lését. A közgyűlés tárgyai a következők voltak:

Next