Közérdek, 1891. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1891-07-05 / 27. szám

III-IK ÉVFLYAM a helyben lévő takarékpénztárak saját emberei által költség­mentesen te­kintetik be) felmerülő költségeket á­­próbni tenni a hitelre szorult ingatlan tulajdonos képtelen, s mi ennek a kö­vetkezése legtöbb esetben ? az, hogy a szegény hitelt kereső birtokos mondjuk Vajában, helytt Nyárádsze­­redában, Bérében stb. stb. községben rászorul a még most is bővében utalgó 120% kölcsönnek élvezésére. Már egy maga ezen körülmény elég lenne arra, hogy igazságügyérünk nagy reformátora Szilágyi Dezső haladékot nem tűrőleg a nyárádszeredai járásbí­róságot telekkönyvi hatósággal lássa el, s hogy ezáltal a munkás és becsü­letes székely népet tartsa meg az ál­tala karddal és vérrel szerzett földé­nek és mentse meg a telekkönyvnek mielőbb megnyitásával a még ma is vagyonátt rákfeneként éledő 120%-os tőkéjüket kamatoztató hitelezők mar­kából s az oláhországbai kivándor­lástól Éppen Nyárádszereda és környéke a nyárádszeredai járásbíróság területe az, a melyet a székelység zöme lakja hol a birtok bámulatos apró (80 □ öltől számítva.) parcellára van osztva. A 137553 hectár terület 231,834 par­­czellára van daratolva, mig a maros­vásárhelyi kir.­­biróság területén a 78156 hectár birtok­terület csak 139,264 parczelára oszlik. íme, itt is Nyárádszereda mellett beszélnek a számok. A távolsága és nehezen hozzá­fér­­hetés okozza, hogy a nép a telek­könyvelést elhanyagolja és ezzel ma­gának és másoknak óriási kárt okoz. Van eset bőven rá, hogy a telek­könyv­­ lapján nyoma sincs annak, , hogy 3 szer 4-szer cserélt már tulaj­­­donost a tulajdon­i. lap és a régi tu­­­­lajdonos adósságáért dobra verik a­­ negyedik jogutód tulajdonát, vagy ha­­ ezen 4-ik tulajdonosnak eszében jut a megvásárolt jószágtestet magára telekkönyveztetni, ezt nem foganato­sittathatja, mert a tulajdon csere jog folytonosságát beigazolni képtelen. Nem jogász olvasóink kedvéért — a többek közül — egy példát hozunk fel ez utóbbi állításunk megvilágítá­sára A nak van egy birtoka, s az telekkönyvezve van A-ra,­­4-tól meg­veszi B, Btől G, de egyik sem íratja át telekkönyvileg a tulajdonos változást. C-től megveszi D, és ez a C által adott bekebelezési engedély alapján magára akarja íratni a birtokát, vissza­utasít­ják, mert a telekkönyvi tulajdonosként még mindig­­ szerepelvén, csak az ezzel kötött szerződést respectál­­hatja a telekkönyvi hatóság. Sokszor az ily jog­folytonosság a halálesetek miatt be nem igazolható, de ha be is , az mindig igen költséges. De ha minden érdek parancsolólag lép fel a Nyárádszeredai telekkönyv megnyitása mellett, miért nem adatik meg az felülről ? Talán locális érdekek állják útját? De hogy! Ez a maroknyi 1000-ret nem tevő nép az önfeláldozásig vállalt terhet, épen azon reményben, hogy telekkönyvet kap. Az a nép mely úgyis erején felül 43% községi pótadót fizet 10%-os kölcs­önt vett fel 20000 frt erejéig hogy a kir. jbiróságnak megfelelő épü­letet teremtsen. Ígérve volt telekkvi hatóság is, ígérve volt competens hely­ről és igy mert kölcsön vett pénzzel a kir. jbiróság és telekkönyvi hatóság részére 20,000 írttal az igazságügyi kormány által adott tervezet szerint­­ hivatali helyiséget építni. Több mint 10 éve üre­sen állnak a tervezetnek megfelelőleg — kölcsönvett pénzen — épített termek, telekkönyvi hatóság nincs, de van az igazságügyi kormány­­ által adott tervezet szerint kölcsön­vett pénzen épitett hivatali helyiség kölcsön tőkéjének kamatja. Az áldozatokat meg tett helység vagyona az ön hibáján kívül elpusz­­­túl, a nép már is a nagy kamat, a­­ nagy községi pótadó alatt össze görnyed, egy, két pár év­e elsze­gényedik. Kérvény-kérvényt vált fel ez ügy­ben. — Vármegyénk az annak és egyeseinek közügyeiért élő derék al­ispánja Sándor László, s maga a törvény­­hatóság, de még Szentmarjay Dezső kit törvényszéki elnök is mindent meg­tett, hogy Nyárádszereda e régi és e jogos óhaja teljesedésbe mehessen, de fájdalom ez ideig eredmény nélkül. S mi volt az oka Nyárádszereda és vidéke ezen jogos és joggal meg nem tagadható kívánalma teljesítésének ? Az, hogy Nyárádszereda a kért te­lekkönyvi hatóság elhelyezésére szük­séges hivatali helyiséget örök időkre in­gyenesen s a telekkönyvnek elhelyezé­sére szükséges záros szekrények és a hivatalnok számára kellető bútorokat nem ajánlotta fel. Ezen körülmény­­volt oka, hogy Nyárádszereda és vidéke telekkönyv nyitásáért beadott kérése mindig elutasítva lett s ily alakban kapott választ igazságügyérünktől csak a mult hóban Nyárádszereda közön­sége. Valóban érthetlen. Valóban kicsiny­­kedés és államunk tekintélyére mega­lázónak tartjuk igazságügyi kormá­nyunk ezen eljárását s azt, hogy saját állami ág rendezett s költségeit busá­san kifizető hivatala helyiségét, felsze­relését, az adókkal már úgy is túlter­­­helt, a nagy állami, törvényhatósági, közoktatási, kórházi tisztv. nyugdijas, ut-, községi pót- és isten tudja miféle — adók alatt már elkénysze­redett néptől — ingyen követelni Ma az államháztartás pénzügy egyen­súlya helyre állott már, az áldozat, melyet a ha alatvalók és pontos adó­fizetők felülről kérnek elenyészően el­törpül a közérdekkel szemben, de fi­­nancziális szempontból nem minust, hanem plust eredményezne a telek­könyvi hivatal felállítása. Eloszlanék a distantia, a hozzáfér­­hetlenség akadálya és mindenki néhány krajczár úti költséggel telekkönyvét rendbe hozhatná. A telekkönyvi lapok hitelesítése ivenként lerovandó 1­árt bélyeggel, valamint a terhek bekebe­lezése, törlése, tulajdonváltozások stb. stb. iránt beadott kérvények bélyegei­ből oly összeg folynék be, melyből nemcsak a szükséges hivatali személy­zet fizetése tennék, de bizton fölösleg lenne. S mi legtöbb? Az a jó székely­ség e parányiban érezne valamit, hogy nemcsak ő tesz és él a magyar államért hanem a magyar állam is jogos kívá­nalma teljesítése iránt figyelemmel van. C­SARNOK. LA MODESTIE. (Közgyűlési karczolat.) (Folytatás.)­ ­ „A közgyűlési napidijak kérdése örvende­tes megoldást nyervén, az egyházmegyei ta­nács tagjainak napidijai Pyrhusi győzelemmel határozattá emeltetvén, a leskelődő rosszaka­ratnak, a tanács­ülések reductiojára vonat­kozó, maliciosus indítványa sem sikerült. Most már folytathatom nagyszabású­­, számvevői előterjesztésemet. Már az eddigiekért is az elismerés koszorúja köríti halántékaimat, hanem ami most jó, az hálára fog kötelezni minden érdekeltet és nem érdekeltet, s ama gyöngy eszméért, melyet szívem érzelmei tengerének mélységeiből hoztam föl, — nem minden veszély nélkül való búvárkodással, mert majd megfulladtam, a kéjes gyönyörű­­­­ségtől, mikor megtaláltam a drága gyöngyöt, a dicső eszmének kifejezésre juttatásáért — — mondom kétségtelenül érdemesítem magam, mindenki előtt — első sorban — azon ámuló elismerésre: „„soha ember még igy nem szólott /““ „Mindenki előtt tudva van, hogy rui ha­szonlesésből, a múltban a papság megrablása kiséreltetett meg. Még ez előtt több mint egy évtizeddel, azon szennyes indítvány ke­rült a felszínre hogy az özvegy-árvás gyám pénztár részvényes tagjai, a részvénytőke gyarapítására fizessenek 5 frt 25 krajczár, azaz öt forint 25 krajczár évi járulékot. Akadtak is néhányan, a részakaratú részvé­nyesek között, a­kik egy évben az 5 frt 25 kr járulékot ki is fizették, de a nemesen gondolkozó, jóakarata nagy többség nem fi­zetett, nem csak a felismert önzés indokából, hanem azért is, hogy ez a részvényesek vég­veszedelmére volt kigondolva, mert ha min­denki fizet vala, ezen meggondolatlansággal, a minden perczben gyilkoló Demokles-kardot akasztotta volna a részvényesek igen nagy részének a feje fölé. Mert ugyan­is, ha egy részvényestag özvegye, az özvegy-árvás gyám­pénztárból 200—400 frt évi segélyt nyerne, a legkívánatosabb az özvegység lenne, mivel a nyomorult részvényesek összes évi fizetése ezt az összeget nem éri el, mely körülmény az özvegységre váró asszony kezébe adná a gyilkoló fegyvert, mellyel kioltsa életét a tengődő részvényesnek! Ezen igazán nemes, és fenséges indokból tehát a részakaratú in­dítvány szerencsésen kimúlt ez árnyék­világ­ból. Az emberiség javának átka legyen em­lékezetén . . .•* „Mindazonáltal mégis elég nagy bűne a múltnak, hogy az özvegy-árvas gyámpénztár egy évtized alatt alig 3000 forintról 14—15 ezer forintra emelkedett, a hasonczélú „Baj­­nóczi“ alapon kívül, s az özvegyek szaporo­dása mellett is 15—18 forint helyett 60 — 70 forint évi gyámsegélyt nyújt, az azon kívül is bőségben tuszkáló özvegyeknek és árvák­nak! S meg kell vallanom, hogy pár évvel ezelőtt - - nem úszhatván szembe a piszkos áradattal — beleg­yzésemet kelle adnom abba, hogy állandó évi járulékképpen 5 frt azaz öt forint rendszeresíttessék, ami egy­házmegyei közgyűlésen határozattá is lett emelve, s ezen határozathoz én is hozzájá­rultam, mert az én szélesre terjedő ismere­teim és meggyőződésemnél fogva, bármely indítványt könnyen magamévá tehetek, tehát én is hozzájárultam — mondom eléggé mé­­gis meg nem gondolva a dolgot, s a dolog­ban benne rejlő irtózatos veszélyt, de ideje­korán észrevettem végzetessé válható téve­désemet, s a határozatot a jegyzőkönyvből nem írtam ki, hozzá felterjesztést nem ké­­szítettem, s igy a határozat felsőbb helyen meg nem erősittetvén, nem érvényes, mely körülmény alkalmat nyújtott nekem, fölis­mert tévedésem jóvátételére, miért is indít-­­ ványozom, hogy: „„a részvényesek özvegy- j árva, gyámpénztári évi járuléka szállittassék le egy forintra, a többit — 5 forintig —­­ fizessék a részvényesek egy felállítandó temet­­kezési egylet javára.“­­ „Kérem — szólal fel — a ut­h. director asia — a temetkezési egyesület eszméje az enyém, az eszme életrevalóságáról kísérlet­­ útján győződtem meg, s ez az indítvány, az­­ indítvány bizottság előterjesztésében, ha nem is kellőleg, de irántam némi elismeréssel méltatva is van, ne tessék hát indítványai sorába fel­venni.“ „Kérni vagyok bátor nt. h. director elöl­­járósági tagtársamat — felel nt. h. számvevő a fia — méltóztassék bevárni az eredményt, mert abból ki fog tűnni, hogy indítványom­­ keretébe, csak azért vettem fel a temetke­zési egylet nagy eszméjét, mert ez indítvá­nyom magas­röptű eszméjével, szoros kap­csolatban van, s lehet, hogy az indítványi bizottság előterjesztésében, a temetkezési egylet — deus ex machina — előállása in­dokolásából hiányzik az, ami a nagy eszme megtestesülését, acut szükség jellegével ru­házta fel. Méltó­ztassanak hát az. elöljárósági tagtársaim megtisztelni magukat, indítványom indokolásának meghallgatásával-“ Ha a gyámsegély alap­tőke kevésbbé gya­rapodik, annál kevésbbé lesz okuk, az öz­vegységre váró, vételjogosult asszonyoknak részvényes férjeiket legyilkolni és ezen kö­rülmény folytán, az életbiztonság veszélyez­tetése nagyobb dimensiókat ölteni nem fog, s minthogy az illetőnek, a­ki természetes ha­lállal sétál át a más világra, egy kis úti költséget kell adni, — megritkulván a halá­lozási esetek — az egylet a befizetések ál­tal azon helyzetbe jut, hogy a megtakarított járulékból, a meghaltunk kezébe nyomhatja Cáron részére az obolást, s ezen kívül, míg ott túl conditiot nyerhetne a megélhetésre,­­ biztosítja, hogy nem hal meg éhen, mint itt 1 alatt könnyen osztályr­észébe juthatott volna ez a szerencse. Elég indok az évi járulékok leszólítására. Ezen humánus czélon kívül, a gyámsegély-alaptőke gyarapodásának meg­­­gátlására sokkal magasabb, morális tekinte­­­tek folynak be elhatározóig. Figyelmet kérek“. „Ha a gyámsegélyre utalt özvegyek és ár­váknak, a nyerendő, biztos megélhetési mód helyett, legalább az éhen hálástól megmentő segélyt nyújtana, akkor kérem az illető őt­t vegyek és árvák, a henyeség párnáján tölte­nék el életüket, már pedig örök igazság marad, -­­ amit a francziák maguknak köve­telnek, holott egyenesen tőlem származik — örökigazság marad — mondom — az én példabeszédem: „„segíts magadon, s megse­gít az isten /“ “ „A munka edzi meg az akaratot, szerez gyönyörűséget a léleknek, fejti az emberi jel­lemet, neveli az erény és erkölcs igéző szép­sége iránt való érzéket, ajándékoz az ember­­nek magas méltóságot. Az embertől, nem mindég ember születik. Az emberi szervezetre munka által érdemesíti magát az, aki em­bertől született. “ „És kérem, ami azt hiszem mindnyájukra nézve meglepő leszen, a világ épen most foglalkozik behatóan a socializmus kérdésé­vel, Békésben és speciálizer Battonyán sze­rencsés megoldást nyert, s a jövő még na­­gyobbb sikerekre fog vezetni, történjék azon­ban bármikép, minállunk is akadnak Castrol Enriquez spanyol grandrőhöz hasonló, nagy szívű jóakaró nők, kik munkát adnak az árva San Sebastián Juliátmnaknak, vérezze­nek bár nem 60, hanem 160 ezer sebből, milyen édes lesz nekik az a kenyér, a­melyről tudják, hogy ők szerezték. Ah! ké­­rem, egész lelkem ez eszmében olvadott fő és szét folyt a vérkeringés útján egész tes­tembe, azért vagyok ilyen átszellemült!“ „Ezek után azt hiszem, idealizálhat bé­késgyulai lelkésztársunk, mert az általa — hiszem hogy szintén csupán haszonlesésből — elhintett magvak itt nálunk közveszélyes és mindenkép, nagy és dicső ellenes voltuk­nál fogva termő talajra nem fognak találni.* „Mert meggyőződésem szerint, frappánsab­bul, fenségesebb eszme­kör­en forgó érvekkel nem lehetne bizonyítani, hogy milyen szük­séges dolog, az özvegy-árvás részvényes gyám­­­pénztár évi járulékait leszállítani. Hasonló meggyőződésben élek, hogy indít­ványom nemcsak elfogadtatik, hanem a rész­vényesek, kiknek életbiztonsága, az özvegyek és árvák, kiknek gyönyört és magas méltósá­got szerző munkára szoktatása czéloztatik, az én szülővárosomban, még életemben, egy — engem szónoki helyzetben ábrázoló — emlék­szobrot fognak nekem állítani, s bele­helyeznek egy Edison féle fonográfot, hogy az Meuvion-szobraként, de nemcsak napfel­­jöttekor, hanem az idő minden órájában hir­desse, az én nagyságomat és dicsőségemet a végtelenségig. A késő nemzedék pedig — mikor le fogom rázni nagylelkemről a per­­vátort — a késő nemzedék — mondom — áldva, áldván emlékezetemet, imádságba fog­lalja nevemet, mint a ki — nem úgy mint a kit Megváltónak neveztek, egy ezeréves ország megalpitását megtagadta a várakozó Izraeltől — a ki már t. i. én — mondom — milliárd évre terjedő boldog ország alap­kövét, ezennel letettem: „Dixi et salvavi animam meam“. Az indítvány és indokolása fenségességé­nek hatása alatt „ely­hangúlag határozatba ment, hogy „az évi részvény járulékok le­­szállittatnak 5 forintról 2 (mondd kettő) fo­rintra, személy válogatás nélkül és a kik az 5, öt forintot egy­szer sem fizették meg, nyil­vánosan meg dicsértetnek, a kik pedig meg­fizették a két forinton felül lévő összeget előre nem iratik javukra, hanem a gonosz ezésza­tok istápolóinak megbüntetése­kép vissza tar­­tozik, s mint gonosz árulás vérdija: „a jöve­vények temetkezésére, a fazékosok mezejének megvásárlására“ fel­dittatik. “ (Máté XXVI. r. 7. v.) „Meghozatván az örökemlékű határozat, folytathatom h. számvevői indítványomat!“ „Istenem ! Hát én arra születtem, hogy az eddigi pyramidális botlásokat tördeljem le egyházmegyei életünk testéről?“ „A régmúlt mult és közelmúlt idő való­ságos és élőhalottak kell a józanon gondol­kozó emberiség itélőszéke elébe idéznem pedig olyan lettemből kívánnám, hogy nyu­godjanak csendesen! De hát az egyháztör­­vények meggyilkolását czélzó, minden jobb — KÖZÉRDEK — MAROSVÁSARHEEYTT, 1891. JULIUS 5.

Next