Közérdek, 1891. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1891-07-05 / 27. szám
III-IK ÉVFLYAM a helyben lévő takarékpénztárak saját emberei által költségmentesen tekintetik be) felmerülő költségeket ápróbni tenni a hitelre szorult ingatlan tulajdonos képtelen, s mi ennek a következése legtöbb esetben ? az, hogy a szegény hitelt kereső birtokos mondjuk Vajában, helytt Nyárádszeredában, Bérében stb. stb. községben rászorul a még most is bővében utalgó 120% kölcsönnek élvezésére. Már egy maga ezen körülmény elég lenne arra, hogy igazságügyérünk nagy reformátora Szilágyi Dezső haladékot nem tűrőleg a nyárádszeredai járásbíróságot telekkönyvi hatósággal lássa el, s hogy ezáltal a munkás és becsületes székely népet tartsa meg az általa karddal és vérrel szerzett földének és mentse meg a telekkönyvnek mielőbb megnyitásával a még ma is vagyonátt rákfeneként éledő 120%-os tőkéjüket kamatoztató hitelezők markából s az oláhországbai kivándorlástól Éppen Nyárádszereda és környéke a nyárádszeredai járásbíróság területe az, a melyet a székelység zöme lakja hol a birtok bámulatos apró (80 □ öltől számítva.) parcellára van osztva. A 137553 hectár terület 231,834 parczellára van daratolva, mig a marosvásárhelyi kir.biróság területén a 78156 hectár birtokterület csak 139,264 parczelára oszlik. íme, itt is Nyárádszereda mellett beszélnek a számok. A távolsága és nehezen hozzáférhetés okozza, hogy a nép a telekkönyvelést elhanyagolja és ezzel magának és másoknak óriási kárt okoz. Van eset bőven rá, hogy a telekkönyv lapján nyoma sincs annak, , hogy 3 szer 4-szer cserélt már tulajdonost a tulajdoni. lap és a régi tulajdonos adósságáért dobra verik a negyedik jogutód tulajdonát, vagy ha ezen 4-ik tulajdonosnak eszében jut a megvásárolt jószágtestet magára telekkönyveztetni, ezt nem foganatosittathatja, mert a tulajdon csere jog folytonosságát beigazolni képtelen. Nem jogász olvasóink kedvéért — a többek közül — egy példát hozunk fel ez utóbbi állításunk megvilágítására A nak van egy birtoka, s az telekkönyvezve van A-ra,4-tól megveszi B, Btől G, de egyik sem íratja át telekkönyvileg a tulajdonos változást. C-től megveszi D, és ez a C által adott bekebelezési engedély alapján magára akarja íratni a birtokát, visszautasítják, mert a telekkönyvi tulajdonosként még mindig szerepelvén, csak az ezzel kötött szerződést respectálhatja a telekkönyvi hatóság. Sokszor az ily jogfolytonosság a halálesetek miatt be nem igazolható, de ha be is , az mindig igen költséges. De ha minden érdek parancsolólag lép fel a Nyárádszeredai telekkönyv megnyitása mellett, miért nem adatik meg az felülről ? Talán locális érdekek állják útját? De hogy! Ez a maroknyi 1000-ret nem tevő nép az önfeláldozásig vállalt terhet, épen azon reményben, hogy telekkönyvet kap. Az a nép mely úgyis erején felül 43% községi pótadót fizet 10%-os kölcsönt vett fel 20000 frt erejéig hogy a kir. jbiróságnak megfelelő épületet teremtsen. Ígérve volt telekkvi hatóság is, ígérve volt competens helyről és igy mert kölcsön vett pénzzel a kir. jbiróság és telekkönyvi hatóság részére 20,000 írttal az igazságügyi kormány által adott tervezet szerint hivatali helyiséget építni. Több mint 10 éve üresen állnak a tervezetnek megfelelőleg — kölcsönvett pénzen — épített termek, telekkönyvi hatóság nincs, de van az igazságügyi kormány által adott tervezet szerint kölcsönvett pénzen épitett hivatali helyiség kölcsön tőkéjének kamatja. Az áldozatokat meg tett helység vagyona az ön hibáján kívül elpusztúl, a nép már is a nagy kamat, a nagy községi pótadó alatt össze görnyed, egy, két pár éve elszegényedik. Kérvény-kérvényt vált fel ez ügyben. — Vármegyénk az annak és egyeseinek közügyeiért élő derék alispánja Sándor László, s maga a törvényhatóság, de még Szentmarjay Dezső kit törvényszéki elnök is mindent megtett, hogy Nyárádszereda e régi és e jogos óhaja teljesedésbe mehessen, de fájdalom ez ideig eredmény nélkül. S mi volt az oka Nyárádszereda és vidéke ezen jogos és joggal meg nem tagadható kívánalma teljesítésének ? Az, hogy Nyárádszereda a kért telekkönyvi hatóság elhelyezésére szükséges hivatali helyiséget örök időkre ingyenesen s a telekkönyvnek elhelyezésére szükséges záros szekrények és a hivatalnok számára kellető bútorokat nem ajánlotta fel. Ezen körülményvolt oka, hogy Nyárádszereda és vidéke telekkönyv nyitásáért beadott kérése mindig elutasítva lett s ily alakban kapott választ igazságügyérünktől csak a mult hóban Nyárádszereda közönsége. Valóban érthetlen. Valóban kicsinykedés és államunk tekintélyére megalázónak tartjuk igazságügyi kormányunk ezen eljárását s azt, hogy saját állami ág rendezett s költségeit busásan kifizető hivatala helyiségét, felszerelését, az adókkal már úgy is túlterhelt, a nagy állami, törvényhatósági, közoktatási, kórházi tisztv. nyugdijas, ut-, községi pót- és isten tudja miféle — adók alatt már elkényszeredett néptől — ingyen követelni Ma az államháztartás pénzügy egyensúlya helyre állott már, az áldozat, melyet a ha alatvalók és pontos adófizetők felülről kérnek elenyészően eltörpül a közérdekkel szemben, de financziális szempontból nem minust, hanem plust eredményezne a telekkönyvi hivatal felállítása. Eloszlanék a distantia, a hozzáférhetlenség akadálya és mindenki néhány krajczár úti költséggel telekkönyvét rendbe hozhatná. A telekkönyvi lapok hitelesítése ivenként lerovandó 1árt bélyeggel, valamint a terhek bekebelezése, törlése, tulajdonváltozások stb. stb. iránt beadott kérvények bélyegeiből oly összeg folynék be, melyből nemcsak a szükséges hivatali személyzet fizetése tennék, de bizton fölösleg lenne. S mi legtöbb? Az a jó székelység e parányiban érezne valamit, hogy nemcsak ő tesz és él a magyar államért hanem a magyar állam is jogos kívánalma teljesítése iránt figyelemmel van. CSARNOK. LA MODESTIE. (Közgyűlési karczolat.) (Folytatás.) „A közgyűlési napidijak kérdése örvendetes megoldást nyervén, az egyházmegyei tanács tagjainak napidijai Pyrhusi győzelemmel határozattá emeltetvén, a leskelődő rosszakaratnak, a tanácsülések reductiojára vonatkozó, maliciosus indítványa sem sikerült. Most már folytathatom nagyszabású, számvevői előterjesztésemet. Már az eddigiekért is az elismerés koszorúja köríti halántékaimat, hanem ami most jó, az hálára fog kötelezni minden érdekeltet és nem érdekeltet, s ama gyöngy eszméért, melyet szívem érzelmei tengerének mélységeiből hoztam föl, — nem minden veszély nélkül való búvárkodással, mert majd megfulladtam, a kéjes gyönyörűségtől, mikor megtaláltam a drága gyöngyöt, a dicső eszmének kifejezésre juttatásáért — — mondom kétségtelenül érdemesítem magam, mindenki előtt — első sorban — azon ámuló elismerésre: „„soha ember még igy nem szólott /““ „Mindenki előtt tudva van, hogy rui haszonlesésből, a múltban a papság megrablása kiséreltetett meg. Még ez előtt több mint egy évtizeddel, azon szennyes indítvány került a felszínre hogy az özvegy-árvás gyám pénztár részvényes tagjai, a részvénytőke gyarapítására fizessenek 5 frt 25 krajczár, azaz öt forint 25 krajczár évi járulékot. Akadtak is néhányan, a részakaratú részvényesek között, akik egy évben az 5 frt 25 kr járulékot ki is fizették, de a nemesen gondolkozó, jóakarata nagy többség nem fizetett, nem csak a felismert önzés indokából, hanem azért is, hogy ez a részvényesek végveszedelmére volt kigondolva, mert ha mindenki fizet vala, ezen meggondolatlansággal, a minden perczben gyilkoló Demokles-kardot akasztotta volna a részvényesek igen nagy részének a feje fölé. Mert ugyanis, ha egy részvényestag özvegye, az özvegy-árvás gyámpénztárból 200—400 frt évi segélyt nyerne, a legkívánatosabb az özvegység lenne, mivel a nyomorult részvényesek összes évi fizetése ezt az összeget nem éri el, mely körülmény az özvegységre váró asszony kezébe adná a gyilkoló fegyvert, mellyel kioltsa életét a tengődő részvényesnek! Ezen igazán nemes, és fenséges indokból tehát a részakaratú indítvány szerencsésen kimúlt ez árnyékvilágból. Az emberiség javának átka legyen emlékezetén . . .•* „Mindazonáltal mégis elég nagy bűne a múltnak, hogy az özvegy-árvas gyámpénztár egy évtized alatt alig 3000 forintról 14—15 ezer forintra emelkedett, a hasonczélú „Bajnóczi“ alapon kívül, s az özvegyek szaporodása mellett is 15—18 forint helyett 60 — 70 forint évi gyámsegélyt nyújt, az azon kívül is bőségben tuszkáló özvegyeknek és árváknak! S meg kell vallanom, hogy pár évvel ezelőtt - - nem úszhatván szembe a piszkos áradattal — belegyzésemet kelle adnom abba, hogy állandó évi járulékképpen 5 frt azaz öt forint rendszeresíttessék, ami egyházmegyei közgyűlésen határozattá is lett emelve, s ezen határozathoz én is hozzájárultam, mert az én szélesre terjedő ismereteim és meggyőződésemnél fogva, bármely indítványt könnyen magamévá tehetek, tehát én is hozzájárultam — mondom eléggé mégis meg nem gondolva a dolgot, s a dologban benne rejlő irtózatos veszélyt, de idejekorán észrevettem végzetessé válható tévedésemet, s a határozatot a jegyzőkönyvből nem írtam ki, hozzá felterjesztést nem készítettem, s igy a határozat felsőbb helyen meg nem erősittetvén, nem érvényes, mely körülmény alkalmat nyújtott nekem, fölismert tévedésem jóvátételére, miért is indít- ványozom, hogy: „„a részvényesek özvegy- j árva, gyámpénztári évi járuléka szállittassék le egy forintra, a többit — 5 forintig — fizessék a részvényesek egy felállítandó temetkezési egylet javára.“ „Kérem — szólal fel — a uth. director asia — a temetkezési egyesület eszméje az enyém, az eszme életrevalóságáról kísérlet útján győződtem meg, s ez az indítvány, az indítvány bizottság előterjesztésében, ha nem is kellőleg, de irántam némi elismeréssel méltatva is van, ne tessék hát indítványai sorába felvenni.“ „Kérni vagyok bátor nt. h. director elöljárósági tagtársamat — felel nt. h. számvevő a fia — méltóztassék bevárni az eredményt, mert abból ki fog tűnni, hogy indítványom keretébe, csak azért vettem fel a temetkezési egylet nagy eszméjét, mert ez indítványom magasröptű eszméjével, szoros kapcsolatban van, s lehet, hogy az indítványi bizottság előterjesztésében, a temetkezési egylet — deus ex machina — előállása indokolásából hiányzik az, ami a nagy eszme megtestesülését, acut szükség jellegével ruházta fel. Méltóztassanak hát az. elöljárósági tagtársaim megtisztelni magukat, indítványom indokolásának meghallgatásával-“ Ha a gyámsegély alaptőke kevésbbé gyarapodik, annál kevésbbé lesz okuk, az özvegységre váró, vételjogosult asszonyoknak részvényes férjeiket legyilkolni és ezen körülmény folytán, az életbiztonság veszélyeztetése nagyobb dimensiókat ölteni nem fog, s minthogy az illetőnek, aki természetes halállal sétál át a más világra, egy kis úti költséget kell adni, — megritkulván a halálozási esetek — az egylet a befizetések által azon helyzetbe jut, hogy a megtakarított járulékból, a meghaltunk kezébe nyomhatja Cáron részére az obolást, s ezen kívül, míg ott túl conditiot nyerhetne a megélhetésre, biztosítja, hogy nem hal meg éhen, mint itt 1 alatt könnyen osztályrészébe juthatott volna ez a szerencse. Elég indok az évi járulékok leszólítására. Ezen humánus czélon kívül, a gyámsegély-alaptőke gyarapodásának meggátlására sokkal magasabb, morális tekintetek folynak be elhatározóig. Figyelmet kérek“. „Ha a gyámsegélyre utalt özvegyek és árváknak, a nyerendő, biztos megélhetési mód helyett, legalább az éhen hálástól megmentő segélyt nyújtana, akkor kérem az illető őtt vegyek és árvák, a henyeség párnáján töltenék el életüket, már pedig örök igazság marad, - amit a francziák maguknak követelnek, holott egyenesen tőlem származik — örökigazság marad — mondom — az én példabeszédem: „„segíts magadon, s megsegít az isten /“ “ „A munka edzi meg az akaratot, szerez gyönyörűséget a léleknek, fejti az emberi jellemet, neveli az erény és erkölcs igéző szépsége iránt való érzéket, ajándékoz az embernek magas méltóságot. Az embertől, nem mindég ember születik. Az emberi szervezetre munka által érdemesíti magát az, aki embertől született. “ „És kérem, ami azt hiszem mindnyájukra nézve meglepő leszen, a világ épen most foglalkozik behatóan a socializmus kérdésével, Békésben és speciálizer Battonyán szerencsés megoldást nyert, s a jövő még nagyobbb sikerekre fog vezetni, történjék azonban bármikép, minállunk is akadnak Castrol Enriquez spanyol grandrőhöz hasonló, nagy szívű jóakaró nők, kik munkát adnak az árva San Sebastián Juliátmnaknak, vérezzenek bár nem 60, hanem 160 ezer sebből, milyen édes lesz nekik az a kenyér, amelyről tudják, hogy ők szerezték. Ah! kérem, egész lelkem ez eszmében olvadott fő és szét folyt a vérkeringés útján egész testembe, azért vagyok ilyen átszellemült!“ „Ezek után azt hiszem, idealizálhat békésgyulai lelkésztársunk, mert az általa — hiszem hogy szintén csupán haszonlesésből — elhintett magvak itt nálunk közveszélyes és mindenkép, nagy és dicső ellenes voltuknál fogva termő talajra nem fognak találni.* „Mert meggyőződésem szerint, frappánsabbul, fenségesebb eszmekören forgó érvekkel nem lehetne bizonyítani, hogy milyen szükséges dolog, az özvegy-árvás részvényes gyámpénztár évi járulékait leszállítani. Hasonló meggyőződésben élek, hogy indítványom nemcsak elfogadtatik, hanem a részvényesek, kiknek életbiztonsága, az özvegyek és árvák, kiknek gyönyört és magas méltóságot szerző munkára szoktatása czéloztatik, az én szülővárosomban, még életemben, egy — engem szónoki helyzetben ábrázoló — emlékszobrot fognak nekem állítani, s belehelyeznek egy Edison féle fonográfot, hogy az Meuvion-szobraként, de nemcsak napfeljöttekor, hanem az idő minden órájában hirdesse, az én nagyságomat és dicsőségemet a végtelenségig. A késő nemzedék pedig — mikor le fogom rázni nagylelkemről a pervátort — a késő nemzedék — mondom — áldva, áldván emlékezetemet, imádságba foglalja nevemet, mint a ki — nem úgy mint a kit Megváltónak neveztek, egy ezeréves ország megalpitását megtagadta a várakozó Izraeltől — a ki már t. i. én — mondom — milliárd évre terjedő boldog ország alapkövét, ezennel letettem: „Dixi et salvavi animam meam“. Az indítvány és indokolása fenségességének hatása alatt „elyhangúlag határozatba ment, hogy „az évi részvény járulékok leszállittatnak 5 forintról 2 (mondd kettő) forintra, személy válogatás nélkül és a kik az 5, öt forintot egyszer sem fizették meg, nyilvánosan meg dicsértetnek, a kik pedig megfizették a két forinton felül lévő összeget előre nem iratik javukra, hanem a gonosz ezészatok istápolóinak megbüntetésekép vissza tartozik, s mint gonosz árulás vérdija: „a jövevények temetkezésére, a fazékosok mezejének megvásárlására“ feldittatik. “ (Máté XXVI. r. 7. v.) „Meghozatván az örökemlékű határozat, folytathatom h. számvevői indítványomat!“ „Istenem ! Hát én arra születtem, hogy az eddigi pyramidális botlásokat tördeljem le egyházmegyei életünk testéről?“ „A régmúlt mult és közelmúlt idő valóságos és élőhalottak kell a józanon gondolkozó emberiség itélőszéke elébe idéznem pedig olyan lettemből kívánnám, hogy nyugodjanak csendesen! De hát az egyháztörvények meggyilkolását czélzó, minden jobb — KÖZÉRDEK — MAROSVÁSARHEEYTT, 1891. JULIUS 5.