Közérdek, 1891. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1891-10-18 / 43. szám
TÁRSADALMI-, KÖZGAZDASÁGI-, JOGI-, KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP ^ — .................. ■ ■..— 3 Előfizetési dijak: 7 MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.| »„„«ése* dija: ; I Egész évre. . . 6 frt - kr. . ....... ‘ Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy u- 1 mélyek?vitató« Seteik * ^ Félévre .... 3 frt — kr. jj PÁLFFY MIHÁLYnak térmértéke 15 kr. j + és reclamátiok intézendők. jí * Negyedévre . . 1 frt 50 kr. f ügyvéd. ' I Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. j £ 5 I Egy hóra . . . . - 50 kr £ G Á L F F Y BÁLINT, ’I Nyüttér soronként-80 kr. I ^ I Z& &S kia.d.0 a : C*»k Imhktt lifiluk tL Jt #- ’<:>-« V=V .:W W»«: WWV*«« -* M I I [I *§ III-ik évfolyam. 43-ik szám. Marosvásárhelytt, 1891. október 18. Caveant Consules. (Egy papi kijelölés ötletéből.) A kik olvasóink közül nem lennének ismeretesek a kálvinista papi kijelöléssel, azoknak kedvéért jelezzük itt nehány sorban ezen intézmény mivoltát. A kálvinista anyaszentegyház codifikált törvényei közé illesztette, hogy az elhunyt pap halálát követő György vagy Mihály naptól számítandó egy félév leteltével minden papi állomás betöltessék , tehát az egyházak köröztetésének, a félév leteltén belől meg kell történni, ha az egyházak további üresen tartására fontos okok fenn nem forognak A körözésnek olyan határnap kitűzésével kell megtörténni, hogy mindazok a papok és papjelöltek, kik valamely lelkészi állomás elnyeréséhez kualifikációjuknál fogva jogosultsággal bírnak, idejében vehessenek értesülést a pályázat megnyitásáról. A törvény 313 §-a szerint: „a folyamodványok beadhatására kitűzendő határidő, az illető esperessel egyetértőleg megállapított határnapokon kezdve legfelebb 50 napig tart.“ A lejárt határidő után az esperes a pályázók névjegyzékét közli az egyházközséggel, s utasítja a kijelölő bizottság képviselőinek megválasztására s egyszersmind törvényszabta módon kitűzi a kijelölés idejét, mikor összeül a kijelölő (kandidáló) bizottság, mely áll: I. Az egyházmegye részéről: a) az esperesből vagy helyetteséből, mint elnökből; b) az egyházmegyei idősebb főgondnokból, ki ha akadályozva lenne, helyetesíti a következő gondnok s ha valamennyi gondnok (rendesen 4, 2 fő és két algondnok van) akadályozva lenne az idősebb gondnok nevez helyettest s igy tovább. Ha pedig egy gondnok sem nevezne helyettest, az esperes van jogosítva a gondnok helyett, egy egyházmegyei képviselővel betölteni. c) az egyházmegyei közgyűlés által választott két papi biztos közül az egyikből, ezeket az esperes sorban hívja be. Van tehát az egyházmegye részéről három jelölésre jogosult egyén és több nincs. A három közül is az elnök csak akkor szavaz, ha döntő szót kell adni ! II. Az egyházközség részéről: d) a főpatrónusból, ahol van ilyen, s aki vagy személyesen vagy megbízottja által gyakorolja e jogot; e) a kisebb patrónusok által választott egy képviselőből; f) Száz családnál kevesebb népességű egyházközségben, az egyházközségi közgyűlés által választandó három, a száz családnál népesebb egyházközségben , négy képviselőből. Tehát az egyházközségek részéről négy, legfőlebb öt, illetőleg hat egyénből. Ez a bizottság, mely ilyeténképpen 6, 7, 8, 9 tagból állhat, átvizsgálván a folyamodók okmányait, felel: elsőosztályú egyházakba legfőlebb nyolcat; második, harmadik, negyedik osztályú egyházakba legfőlebb hatot, bármelyik osztályú egyházba legalább hármat, kivéve ha a folyamodók száma kevesebb háromnál. Hogy ezt az intézményt, hogyan lehetett beilleszteni, a kálvinista követelt szabadelvűség keretébe, ezzel a kérdéssel legtávolabbról sem kívánunk foglalkozni. A törvény törvény. Mi tiszteljük minden vallásfelekezet törvényét, s törvényen alapuló jogok gyakorlatának megsértését, a lelkiismeretbeli szabadság ellen intézett attentátumnak tekintjük. De, ám! A törvény legyen igazán törvény, s leginkább respectálják azok, akik a törvénynek tiszteletet szerezni elsősorban vannak hivatva! Ha egyházi hivatott felsőbb körök testületek nem tartják és tartatják meg a törvényt, mint akik a vezetett testületek erkölcsi természeténél fogva arra különösképpen hivatvák: mit várhatunk akkor másoktól? Arra sem reflektálhatunk, hogy a kijelölő bizottság minő szemüveget szokott kaszálni a folyamodók okmányainak, bizonyítványainak elbírálásában, mert ez a hatalom senkinek, még saját lelkiismeretének sem felelős, holott nem volna szabad a kijelölésnél, magánérdekek győzelemre segítésének eszközévé törpülni, hanem a jók legjavának kiválasztására, lelkiismeretes meggyőződéssel közreműködni. Tudtunk szerint harmadfél évtizedes keletű a kálvinistáknál *) a candidáció „mestersége“ s ha életének a gondviselés továbbra is kedvezne nem sokára az egyházközségek elárusítására vagy sevilis hajlamokért azok elajándékozására vezetne, de — hitünk szerint — a deczemberbe megtartani szándékozott országos zsinat, rá fogja teríteni, a jól kiérdemelt halotti szemfedőt Igen sajnáljuk, hogy ez ideig mondottak megvilágítására speciális esetet kell felhoznunk. Ha nem csalódunk — nem is a régen múltban — a kijelölés körül szintén szabálytalanság történt és csudák csudája akkor is most is a nagy kiterjedésű, tekintélye marosi ev.ref. egyházmegyében, ugyan ő azon h. elnök vezetése alatt! A régebb keletű törvénytelenség az erdélyi ev. ref. egyházkerület hivatalos egyházi közlönyében részesült akkor megérdemelt elbánásban; most mi vagyunk kénytelenek felemelni szavunkat. He vesse senki szemünkre hogy, mint nem „egyházi“ lap, felvetjük e kérdés fonalát; mi a „közérdeknek“ és nem „magánérdeknek“ állunk szolgálatában, s úgy hisszük, hogy a kálvinista anyaszentegyház külömböző intézményeinek személyes képviselői működésük tényeivel — ha őseik hagyományos szabadságszeretetét kislelkűleg el nem vetik maguktól — a *) Nincs is a föld kerekségén, semmiféle más felekezetnél, sőt még a magyarországi kálvinistáknál sincs, egészen erdélyi kálvinista specialitás. — F. A „KÖ Z É R D E K“ EREDETI TÁRCZÁJA. 7 f Őszi korzó. A Széchenyi téren egy női kalapüzlet előtt egy kiálló cövek van. Kérem a lássan, én nem vagyok baleset eleni biztosító társulatnál bejegyzett firma s mégis majdnem baloldalamra estem, mikor egy uj holdas este bandukoltam a korzón. Tizenharamdika, péntek és azon üldöző gondolatok kergették agyamat, nem volna-e jó már meg (itt történt a botlás) megházasodás/ E komoly eszmélődés a botorkába könynyen veszélyessé válható pillanatában azonnal kirepült agyamból , arra a mérges gerjedelemre értem meg — momentán — hogy az építészeti bizottságot a legközelebbi városi közgyűlésen hevesen meginterpellálom, a kövezet lerakó társulathoz feliratot intézek és a lámpagyújtogatókat kiáltatom az egész világról. ..1 1 Elgondoltam, hogy a szépítészeti bizottságra nem illik rá az a közpéldabeszéd, hogy „a szálkát meglátja, de a gerendát nem.“ A cövek mellett meglátta a lámpafát a mi jöhet gerendaszámba, be is festették közelebbről zöldre, de a cöveket nem vették ki. A kövezet lerakó társulat nem rég paráit azon részén a trotoárnak s nem gondolta meg, hogy nálunk még nincsen faburkolat, tehát ne várassa hiába azt a szegény cöveket amig a kátrányos agventummal enyhittetnék keménysége. A lámpagyujtogatókra meg azért van pikkem, mert ők Lőcsei Sp. 30 év előtti kalendáriuma szerint világítanak, és pedig olyan formán, hogy ha ott holdtöltő van előírva, akkor ők a lámpákat nem töltik meg „futógém“-mel. Persze Flamarrion Cautill nevezetű urasággal nem igen találkozunk s igy nem kívánhatjuk, hogy a hold járását szabályozzák lámpát gyújthatnámságuk szerint. Ha olykor sötét van, így gondolkoznak: ha sötét van, ne járjanak az utczán. És ez helyes. Döhösös ralék és rágyújtottam egy virginiára. Az égő gyufánál konstatáltam, hogy „a korzón este kényesen sleppel sok úri dáma.“ A botorkálás ötletéből már ekkor csak annyira terjedt ki figyelmem, hogy nézzem meg, vájjon nem repedt-e meg a három év óta féltékenyen viselt lakkczipőm ? Mikor megnyugodtam a felől, hogy nem ette meg semmi a czipőm borit, elismerő szemet vetettem egy kacsagó suszter inasra, aki szemtanúja volt botlásomnak és hála istenkedett, hogy nem történt semmi bajom, vagy hogy azért, mert megbotoltam. Felhajtottam a hawe-rockom I. gallérját, zsebembe sülyesztettem kezeimet és mint egy divatos blazirt ifiút, lépegettem fel azon a kövezeten, mely felől most már tökéletesen megvoltam győződve, hogy az bánatkővel van kirakva. Külömben is az élet keservei tépdesték balfejemet. Látom azt a sok úri dámát, kinek-kinek egy-egy boldog halandó lépegetett jobbján, csak én sétáltam egyedül. Egy balra káplárnak mind a két felén pláne délceg hősgyetegek kocogtak. A varróintézetekből bomlottak ki szebbnél-szebb leányok s mindegyik után bomlott egy pár uracs. Még az újságkihordó lánykát is üldözte szerelmével egy bornemissza kefekötő. A kéményseprők fehérmellényesen, a molnárok fekete kabátban lépegettek, a ki a saját édes tulajdon életepárjával, ki meg a váltógazdaság elve szerint más feleségével cihelődött mulatságosait, jóízű kacajoktól áradozva. Amint megállottam, a Francziskánytok temploma ajtajánál özönlött ki egy garmadája a nőnemnek az estéli rorátéról jőve. Kerestem fürkésző szemekkel az ismerős leányokat. Mennyi is volt közöttük, de válogattam. Egyikhez nem csatlakoztam azért, mert a kicsi mamája sírni szokott a templomban s igy azután is vigasztalni szokás. A másikhoz azért nem csatlakoztam, mert dideregve jött ki s féltem, hogy jelenlegi hangulatommal nem tudom felmelegíteni. A harmadikhoz azért nem mertem csatlakozni, mert még nem tudtam tökéletesen leszokni arról, hogy a hölgyeket nem illik „fehérnép“ számba venni, pedig azért nagyon megharagudott egyszer rám, persze a mama. Aztán jött még egy egész sor, de vagy az volt az akadály, hogy a közelebbi bálon nem vittem el mindnyáját az első négyesben tánczolni vagy az, hogy a lóverseny alkalmával miért javítottam így ki beszédüket, ha nem így ejtették ki e szót: hendikep. A menet, jobban mondva „jövet“ vége felé kétségbeesetten kezdtem tapiskálni, hátha ma egyedül kell megtennem a séta korzót ? E pillanatban egy jó, flegmatikus kisasszony ismerősöm jött ki az ajtón s tekintetével keresetlenül fel is talált, mosolygott is és barátilag nyújtotta felém csókolni való kutyabőrkertyűs kezét. Egy javakorában levő hölgy gardírozta, ki rokona is volt neki, mert a nagymamája nénjével kezdettek bele egyszerre, egy harisnya fejelésbe tizenkét éves korukban (a harisnya úgy tudom már kész is van !) . Vidám beszélgetésbe fogtunk, amíg a fényes kirakatok előtt sportszerűen végigsétáltunk egy párszor, már felejtettem a szépítészeti bizottságot meginterpellálni, a kövezet lerakókat meg lámpagyújtogatókat megbolygatni csendes munkájukban. A javakorabeli hölgy annyi illemtani prédikációval volt szíves minket traktálni, a miért mi néha idegen szavakat használtunk beszéd közben, ő persze csak saját anyanyelvén tudott beszélni s igy azt hitte, hogy mi isten tudja, talán vele csúfolkodunk. Isten ments! Hogy hozzájuk csatlakoztam, az volt ma estére legnagyobb botlásom, de hogy a leendő feje nagyot fog botlani, az is bizonyos. Csak most jutott eszembe, hogy házasodási terveimről majd megfeledkeztem, de mielőtt tervem ténynyé válnék, ilyenszerű nénikék létezése esetére, biztosítnám magam baleset ellen. Julián: