Közérdek, 1891. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1891-11-08 / 46. szám

TÁRSADALMI-, KÖZGAZDASÁGI-, JOGI-, KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.­­ Előfizetési dijak: ? % Egész évre . . 6 frt — kr. ^ Félévre . . . . 3 frt — kr. f ^ Negyedévre . . 1 frt 50 kr. jj° * Egy hóra . . . . — 50 kr . . ♦ III-ik évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: PÁLFFY MIHÁLY, Icia­d­ó. 46-ik szám. Marosvásárhelytt, 1891. november 8. ügyvéd. Hinlptésere dija: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy an­nak­­ térmértéke 15 kr. Bélyegdij minden beigtatás után Sö kr. Nyilttér soronként Hö kr. GÁLFFY BÁLINT, I'’'1 SZERKESZTÖSÉC3­:* . 15 Bolyai-utcza 15-ik szám & hova t ^ a lap szellemi részét illető közle- t­et­mények, valamint az előfizetések ^ % és reclamátiok intézendők. 5* ZZia,d.alj.iTra,ta,l. a h­elyi * x. Ts. l.-lsk­. H.yona.cLácá.'ba.M. g Kx 55 Kéziratot nem küldünk vissza. te _ Csak bérmentes leveleket fogaduak el. Pauperismus! A­hányszor egy „más“ végű szó jön forgalomba a társadalomban, annyiszor megborsódzik az ember háta, tapasz­talatból tudva, hogy ez csapást jelent. Materialismus, nihilismu.s, autisemi­­tismus, stb. . . . 8tb. és most újabban: Pauperismus. A szótár szerint a pauperismus sze­génységet jelent. Csapás, társadalmat megingató csapás a szegénység ? Nem, százszor is nem. És ha a társadalom, az élet nyújtotta tapasztalat a szótár­ral öszhangzanék nem kellene szembe szállani a pauperismussal. Nyomor­ és nyomorultság­ ezek a pauperizmus igaz, ha kifejezői. Nyomor, ha a sze­génységgel­ küzdelem végleg elnyomja az egyént külső materiális okok el­vonásával. Nyomorultság, ha lelki csüggedés, belső meghasonlás stb., de mindig belső okok vonják meg a materiális kelléket az adott phi­sikai lehetőségek ellenére. Ez a nyomor nagy csapás a társadalomra; nem csak erőt von el az összműködésből, de önmagának rothadsága folytán rot­hasztja környezetét. Az érző szív meg­döbbenve olvassa a mindennapi hí­reket. Itt és itt kiütött éh typhus, emitt életerős embereket találtak fel holtan, éhségtől elkényszeredve elha­gyott odúkban; fővárosi hivatalnokot találnak, ki 5 gyermekével bútorszál­­lító kocsi belsejében lakik, 3—4 tag­ból álló családot öl meg hideg, de őrületes nyugalommal a családapa. Meggyőződése szerint jót tesz velük, mert hiszen megmenti őket a nyo­mortól. És a nyomorultak? A salonból fü­­tyürészve távozik a monoclis dandy, hogy félóra múlva kártya adóssága miatt golyót röpítsen nyomorult fegy­verével még nyomorultabb agyába. A műveletlen leüti az út mentén legjobb barátját. Éhes volt és ennek tarisz­nyájában kenyér van. A pauperizmus dobja a szüzet a kéjencz ölébe , adja a válóperek özönét, okozza a párbaj mániát és az öngyilkosok ezreit szüli. Szembe kell végre szállani e jelen­séggel. Fel kell ismernünk a baj óriási jelentőségét és méltó nagy aparatussal k­ell ellene küzdeni. Nem pénz a helyes orvosság! Hi­szen maga a szegénység nem társa­dalmi fekély, sőt a szegénység forrá­sából — ha ez tiszta — fakad a leg­több erény. A szegénység szorgalom, megelé­gedés, tiszta ambitio stb. kutforrása lehet, de a nyomor csak rosszat szül­het. Megelőzi a külső elzüllés, a tár­sadalom szabályainak lábbal tiporása, majd a belső elzüllés követi és kész a börtön és bitófa virága ! A baj indító okát kell megölni, a baj csiráját kell egészségessé tenni! A szegény csak akkor esik nyomorba, ha belső meghasonlás vagy külső csa­pás folytán elcsüggedt, elveszíti munka kedvét, reménytelenné lett. Ilyennek hiába adunk kezébe pénzt. Utálattal költi el minél előbb, hogy még mélyeb­ben sülyedjen a nyomorba Villanyoz­zuk fel az ilyenben az élet kedvét, a­­ munka­szeretet, a tisztes verejtékkel szerzett falat jóleső tiszteletét. Tanít­suk az ilyet bízni, remélni, tanítsuk hinni a vallásban, társadalomban, de mindenekelőtt önmagában! mert az ily individumnak lelki énje veszett el testi énjéből és ezért esett nyo­morba vagy lett nyomorult! Társadalmi halottak nem oly vesze­delmesek, mint a nyomor megbélyeg­zettjei, mert ezek társadalmi gyilko­sok is! A humanitás törvényeivel élesszük fel ez erkölcsi halottakat. A humani­tás fegyvereivel öljük ki a társadalom e mételyét. De ne bántsuk a szegénységet, mert a szegénység már magában is erény hanem üldözzük, öljük ki a nyomort és nyomorultságot, a pauperizmust.­­ Csillag Máté: A „KÖZÉRDEK“ EREDETI TÁRCZÁJA. M---J-­ Mariann regénye. Lili megjövendölte, hogy Mariann bele fog­szeretni Ödönbe. Tulajdoképp egyébről sem beszélt, mint rólla. Mariann elég boszos is magára, hogy a­ki soha szívdobogást nem érzett férfinév hallatára, most izgatott és türelmetlen, hogy a hintó elment a­ nagymama meg Lilivel a sokat emlegetett mérnök elébe. Hm, mégis csak ritka férfinek kell lennie, hogy még a nagymama is elébe ment. Oh mennyire henczegett Lili, hogy ő már ismeri kedves vendégüket, nem győzött eleget beszélni róla. De úgy kell Mariannak, mert szeret örökké otthon ülni, még Pest sem csá­bította. Bezzeg most kiváncsi. Hej, ha még sejtene . . . valamit. — Oh! kérlek — szólt ilyenkor Mariann — nem vagyok kiváncsi, bizonyosan magad jól ítélsz, s külömben is túlságosan magasz­talod kedves mérnökötöket. De ilyenkor a nagymama is Lili pártjára állt, s esze mosolyogtak, ők tudják mért, s Lili rendesen azzal végzé: — Ne bizon meglásd, te is megszereted ! Mariánnak sehogyse ment ki az eszéből, hogy a mérnök pár napra vendégük lesz. Az üveges ebédlőben volt reggelihez teritve. Marianu kezébe vette horgolását, hogy szo­kott módon töltse a napot, azonban a tü­relmes munka sehogyse esett jól. Hirtelen a lapokat bontotta ki s mögéjük temetkezett. Hogyan? a betűk tömkelegéből mindössze két aggasztóan kedves kék szemet látott elé ragyogni s egy szellemes férfi arczot . . . . Lili szörnyen szegényesen festette se barát­ját, kire annyire büszke volt. Végre is Mariann ledobott kötést, lapot s hősiesen azt monda: — Jöjjön a minek jönni kell! mert, hogy jönni kell valaminek, az bizonyos. Erre vall minden. Erre saját megdöbbentő nyughatat­­lanságom is. Ekkor a hintó egy kanyarodással a lépcső előtt volt s Lili már kint kezdte kiabálni: — Mariánn, Mariánn, ő megérkezett,nézd itt van ! S mosolyogva vonszol egy elegáns urat eléje. Mindnyájan mosolyognak, mintha némi titkos egyetértés volna köztük, Mariann éppen azért elhatározd, hogy nyugodt ma­rad. Kezét nyújtja s mig jól szembe néznek meggyőződik, hogy a mérnök ,az csakugyan szép férfi. Lili oly önérzettel fogja karján, mintha ez teljesen az ő érdeme lenne. Mariann mosolyogva csóvál fejet. — Lili kérlek engedd kissé szabadon ven­dégünk, az nem fog akadályozni, hogy­­Oh! már Ödön is t­udja, jegyzé meg Lili, hogy belé fogsz szeretni, legalább én azt tartom. — Remélem nem haragították nagyon reám, mond a mérnök Mariann kezét meg­fogva, úgy töredelmes bocsánatot kérek s Ígérem nem vagyok veszedelmes. A nagymama azonban nem sok fontossá­got tulajdonított ennek s reggelihez sürgette. Ödönnek Mariánnal szembe mutatott helyet A mérnök meghajolva, otthonos vidámság­gal foglalt helyet. — Még egy kis tejszint, Ödön ? kérdi a a nagymama igazi gondossággal. — Nálam ez nélkülözhetlen a jó kávéhoz. — Csakugyan­­ mond a mérnök, jobb ká­vét soha nem ittam, s mialatt kavargatja folyton Matian­ra néz. Ez pedig csodálkozik — Íme egy férfi, mintha az égből potyant volna le, olyan friss az ismeretség, itt ül vele szemben, kávéját élezettel szürcsölve s e mellett úgy néz reá, mintha régi, régi jó barátok lennének. — Na lám! kiált közbe Lili, ki egész pi­ros lett a kávé­ivástól, mondtam, hogy min­denben nagyszerű, más férfi éppen nem sze­reti a kávét. —­ Tudod is te még válaszolt a nagymama, hogy mit szeretnek a férfiak. — Persze ! Jancsi bácsi tán mindig füstölt húst reggelizik, Elemér ellenben a nyalánk­ságokat imádja, s ha pont 10 órakor a cso­koládé nincs orra előtt, igen szerencsétlen­nek érzi magát. — Mily haszontalanságokat fecsegsz, jegyzé meg a nagymama. — Na igen szeretek beszélni, meghalnék ha annyit kellene hallgatnom, mint Mariánn csodálom igazán — jószántából hogy teheti. — Mariánn a szemeivel beszél, szólt most a mérnök. — Hogy-hogy? kérdé Mariánn, mondjak tán önnek valamit? — Körülbelül igaza lesz Lilinek az Ön szemei sejtették, hogy kénytelenek leszünk simpátirozni egymással. Mindnyájan nevettek. — Ez érdekes ! De várjon hiszi is ? — Annyira, hogy be fogom bizonyítni. — Oh, oh! — mond Lili — oly jól ér­zem magamat, s mennyire szeretnék már mindenen túl lenni. Nemde Ödön, maga is jól érzi magát? A mérnök e kérdésre egy morzsát do­bott felé: — Csodálatosan jól érzem magam, s várjon kedves vis a-visom ezt olyan termé­szetesnek tartja, mint én? Mariám­ vállat vonz. — Látom — felelé — a legcsodálatosabb dolgok elég természetesen folynak. íme a nagymama felmegy Lilivel Pestre, ott ta­lálkoznak, Póli néni állítólag igen kedves kuriai, pénzügyi, közigazgatási, bí­rói, miniszteri és kir. táblai elvi és hatá­r jelentőségű döntvények rozatok. ) A volt földmivelés, ipar és kereskedelem­ügyi minisztérium az 1885. évi 4647. szám alatti határozatában kimondotta azt, hogy az úgynevezett varróleányok, a­kik vagy házhoz menve ott dolgoznak, vagy a kapott munkát haza viszik s ott végzik el, rendes iparosoknak nem, iparossegédeknek még ke­­vésbbé tekinthetők. S ezen határozatával a czimzett minisztérium egyúttal az ily varró nők foglalkozását házi iparnak minősítette, s e varrónőket felmentette az ipar­igazolvány váltásának kötelezettsége alól, kijelentve, hogy a varrónői foglalkozás, mely alatt ál­talában a műhely és segédszemélyzet nélkül folytatott ruhavarás és fehérnemű készítés értetik, nem tartozik az ipartörvény alá. A bűnügyi zárlat és biztosítási végrehaj­tás csak a károsított fél kérelmére rendel­hető el s igy a felmerült foganatositási d­j­­jak és költségek is ez által fedezendők és előre előlegezendők. A biztosítási végrehajtás foganatosításá­nál, tekintet nélkül arra, hogy a polgári vagy büntető biró megkeresvénye alapján eszközlendő, az 1881. LX. t.-cz. szabályai a mérvadók. (Curiai kat. 1891. október hó 13-án, 7824. sz.) Áruknak fizetésképesség színlelése mellett, a fizetési képtelenség tudatával való vásárlása megállapítja a ravasz fondorlattal való téve­désbe ejtést. (Curiai hat. 1891. okt. 9 én,­­ 392. sz.) Oly költségnek követelése, melynek fize­tésére az ellenfél kötelezve nincs, az ügy­véd becsületét és tekintélyét sérti. (Curiai hat. 1891. okt. 17-én, 343. sz.) Abban az esetben, ha az árverési vevő javára az általa bírói árverésen megvett in­gatlanra a tulajdonjog bekebelezése már jogerősleg elrendeltetett, az 1881. évi LX. törv. czikk 180. § a alapján a birtokba helye­zés többé el nem rendelhető. (A debreczeni kir. ítélő tábla 1 fő (3638—891.) számú elvi jelentőségű határozata.^ *) E rovat a napi életben gyakrabban előfor­­duló újabb és régibb döntvények és határozatok közlésére van fenntartva. Szerk.

Next