Közérdek, 1891. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1891-11-08 / 46. szám
TÁRSADALMI-, KÖZGAZDASÁGI-, JOGI-, KÖZIGAZGATÁSI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési dijak: ? % Egész évre . . 6 frt — kr. ^ Félévre . . . . 3 frt — kr. f ^ Negyedévre . . 1 frt 50 kr. jj° * Egy hóra . . . . — 50 kr . . ♦ III-ik évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: PÁLFFY MIHÁLY, Iciadó. 46-ik szám. Marosvásárhelytt, 1891. november 8. ügyvéd. Hinlptésere dija: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 15 kr. Bélyegdij minden beigtatás után Sö kr. Nyilttér soronként Hö kr. GÁLFFY BÁLINT, I'’'1 SZERKESZTÖSÉC3:* . 15 Bolyai-utcza 15-ik szám & hova t ^ a lap szellemi részét illető közle- tetmények, valamint az előfizetések ^ % és reclamátiok intézendők. 5* ZZia,d.alj.iTra,ta,l. a helyi * x. Ts. l.-lsk. H.yona.cLácá.'ba.M. g Kx 55 Kéziratot nem küldünk vissza. te _ Csak bérmentes leveleket fogaduak el. Pauperismus! Ahányszor egy „más“ végű szó jön forgalomba a társadalomban, annyiszor megborsódzik az ember háta, tapasztalatból tudva, hogy ez csapást jelent. Materialismus, nihilismu.s, autisemitismus, stb. . . . 8tb. és most újabban: Pauperismus. A szótár szerint a pauperismus szegénységet jelent. Csapás, társadalmat megingató csapás a szegénység ? Nem, százszor is nem. És ha a társadalom, az élet nyújtotta tapasztalat a szótárral öszhangzanék nem kellene szembe szállani a pauperismussal. Nyomor és nyomorultság ezek a pauperizmus igaz, ha kifejezői. Nyomor, ha a szegénységgel küzdelem végleg elnyomja az egyént külső materiális okok elvonásával. Nyomorultság, ha lelki csüggedés, belső meghasonlás stb., de mindig belső okok vonják meg a materiális kelléket az adott phisikai lehetőségek ellenére. Ez a nyomor nagy csapás a társadalomra; nem csak erőt von el az összműködésből, de önmagának rothadsága folytán rothasztja környezetét. Az érző szív megdöbbenve olvassa a mindennapi híreket. Itt és itt kiütött éh typhus, emitt életerős embereket találtak fel holtan, éhségtől elkényszeredve elhagyott odúkban; fővárosi hivatalnokot találnak, ki 5 gyermekével bútorszállító kocsi belsejében lakik, 3—4 tagból álló családot öl meg hideg, de őrületes nyugalommal a családapa. Meggyőződése szerint jót tesz velük, mert hiszen megmenti őket a nyomortól. És a nyomorultak? A salonból fütyürészve távozik a monoclis dandy, hogy félóra múlva kártya adóssága miatt golyót röpítsen nyomorult fegyverével még nyomorultabb agyába. A műveletlen leüti az út mentén legjobb barátját. Éhes volt és ennek tarisznyájában kenyér van. A pauperizmus dobja a szüzet a kéjencz ölébe , adja a válóperek özönét, okozza a párbaj mániát és az öngyilkosok ezreit szüli. Szembe kell végre szállani e jelenséggel. Fel kell ismernünk a baj óriási jelentőségét és méltó nagy aparatussal kell ellene küzdeni. Nem pénz a helyes orvosság! Hiszen maga a szegénység nem társadalmi fekély, sőt a szegénység forrásából — ha ez tiszta — fakad a legtöbb erény. A szegénység szorgalom, megelégedés, tiszta ambitio stb. kutforrása lehet, de a nyomor csak rosszat szülhet. Megelőzi a külső elzüllés, a társadalom szabályainak lábbal tiporása, majd a belső elzüllés követi és kész a börtön és bitófa virága ! A baj indító okát kell megölni, a baj csiráját kell egészségessé tenni! A szegény csak akkor esik nyomorba, ha belső meghasonlás vagy külső csapás folytán elcsüggedt, elveszíti munka kedvét, reménytelenné lett. Ilyennek hiába adunk kezébe pénzt. Utálattal költi el minél előbb, hogy még mélyebben sülyedjen a nyomorba Villanyozzuk fel az ilyenben az élet kedvét, a munkaszeretet, a tisztes verejtékkel szerzett falat jóleső tiszteletét. Tanítsuk az ilyet bízni, remélni, tanítsuk hinni a vallásban, társadalomban, de mindenekelőtt önmagában! mert az ily individumnak lelki énje veszett el testi énjéből és ezért esett nyomorba vagy lett nyomorult! Társadalmi halottak nem oly veszedelmesek, mint a nyomor megbélyegzettjei, mert ezek társadalmi gyilkosok is! A humanitás törvényeivel élesszük fel ez erkölcsi halottakat. A humanitás fegyvereivel öljük ki a társadalom e mételyét. De ne bántsuk a szegénységet, mert a szegénység már magában is erény hanem üldözzük, öljük ki a nyomort és nyomorultságot, a pauperizmust. Csillag Máté: A „KÖZÉRDEK“ EREDETI TÁRCZÁJA. M---J- Mariann regénye. Lili megjövendölte, hogy Mariann bele fogszeretni Ödönbe. Tulajdoképp egyébről sem beszélt, mint rólla. Mariann elég boszos is magára, hogy aki soha szívdobogást nem érzett férfinév hallatára, most izgatott és türelmetlen, hogy a hintó elment a nagymama meg Lilivel a sokat emlegetett mérnök elébe. Hm, mégis csak ritka férfinek kell lennie, hogy még a nagymama is elébe ment. Oh mennyire henczegett Lili, hogy ő már ismeri kedves vendégüket, nem győzött eleget beszélni róla. De úgy kell Mariannak, mert szeret örökké otthon ülni, még Pest sem csábította. Bezzeg most kiváncsi. Hej, ha még sejtene . . . valamit. — Oh! kérlek — szólt ilyenkor Mariann — nem vagyok kiváncsi, bizonyosan magad jól ítélsz, s külömben is túlságosan magasztalod kedves mérnökötöket. De ilyenkor a nagymama is Lili pártjára állt, s esze mosolyogtak, ők tudják mért, s Lili rendesen azzal végzé: — Ne bizon meglásd, te is megszereted ! Mariánnak sehogyse ment ki az eszéből, hogy a mérnök pár napra vendégük lesz. Az üveges ebédlőben volt reggelihez teritve. Marianu kezébe vette horgolását, hogy szokott módon töltse a napot, azonban a türelmes munka sehogyse esett jól. Hirtelen a lapokat bontotta ki s mögéjük temetkezett. Hogyan? a betűk tömkelegéből mindössze két aggasztóan kedves kék szemet látott elé ragyogni s egy szellemes férfi arczot . . . . Lili szörnyen szegényesen festette se barátját, kire annyire büszke volt. Végre is Mariann ledobott kötést, lapot s hősiesen azt monda: — Jöjjön a minek jönni kell! mert, hogy jönni kell valaminek, az bizonyos. Erre vall minden. Erre saját megdöbbentő nyughatatlanságom is. Ekkor a hintó egy kanyarodással a lépcső előtt volt s Lili már kint kezdte kiabálni: — Mariánn, Mariánn, ő megérkezett,nézd itt van ! S mosolyogva vonszol egy elegáns urat eléje. Mindnyájan mosolyognak, mintha némi titkos egyetértés volna köztük, Mariann éppen azért elhatározd, hogy nyugodt marad. Kezét nyújtja s mig jól szembe néznek meggyőződik, hogy a mérnök ,az csakugyan szép férfi. Lili oly önérzettel fogja karján, mintha ez teljesen az ő érdeme lenne. Mariann mosolyogva csóvál fejet. — Lili kérlek engedd kissé szabadon vendégünk, az nem fog akadályozni, hogyOh! már Ödön is tudja, jegyzé meg Lili, hogy belé fogsz szeretni, legalább én azt tartom. — Remélem nem haragították nagyon reám, mond a mérnök Mariann kezét megfogva, úgy töredelmes bocsánatot kérek s Ígérem nem vagyok veszedelmes. A nagymama azonban nem sok fontosságot tulajdonított ennek s reggelihez sürgette. Ödönnek Mariánnal szembe mutatott helyet A mérnök meghajolva, otthonos vidámsággal foglalt helyet. — Még egy kis tejszint, Ödön ? kérdi a a nagymama igazi gondossággal. — Nálam ez nélkülözhetlen a jó kávéhoz. — Csakugyan mond a mérnök, jobb kávét soha nem ittam, s mialatt kavargatja folyton Matianra néz. Ez pedig csodálkozik — Íme egy férfi, mintha az égből potyant volna le, olyan friss az ismeretség, itt ül vele szemben, kávéját élezettel szürcsölve s e mellett úgy néz reá, mintha régi, régi jó barátok lennének. — Na lám! kiált közbe Lili, ki egész piros lett a kávéivástól, mondtam, hogy mindenben nagyszerű, más férfi éppen nem szereti a kávét. — Tudod is te még válaszolt a nagymama, hogy mit szeretnek a férfiak. — Persze ! Jancsi bácsi tán mindig füstölt húst reggelizik, Elemér ellenben a nyalánkságokat imádja, s ha pont 10 órakor a csokoládé nincs orra előtt, igen szerencsétlennek érzi magát. — Mily haszontalanságokat fecsegsz, jegyzé meg a nagymama. — Na igen szeretek beszélni, meghalnék ha annyit kellene hallgatnom, mint Mariánn csodálom igazán — jószántából hogy teheti. — Mariánn a szemeivel beszél, szólt most a mérnök. — Hogy-hogy? kérdé Mariánn, mondjak tán önnek valamit? — Körülbelül igaza lesz Lilinek az Ön szemei sejtették, hogy kénytelenek leszünk simpátirozni egymással. Mindnyájan nevettek. — Ez érdekes ! De várjon hiszi is ? — Annyira, hogy be fogom bizonyítni. — Oh, oh! — mond Lili — oly jól érzem magamat, s mennyire szeretnék már mindenen túl lenni. Nemde Ödön, maga is jól érzi magát? A mérnök e kérdésre egy morzsát dobott felé: — Csodálatosan jól érzem magam, s várjon kedves vis a-visom ezt olyan természetesnek tartja, mint én? Mariám vállat vonz. — Látom — felelé — a legcsodálatosabb dolgok elég természetesen folynak. íme a nagymama felmegy Lilivel Pestre, ott találkoznak, Póli néni állítólag igen kedves kuriai, pénzügyi, közigazgatási, bírói, miniszteri és kir. táblai elvi és határ jelentőségű döntvények rozatok. ) A volt földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minisztérium az 1885. évi 4647. szám alatti határozatában kimondotta azt, hogy az úgynevezett varróleányok, akik vagy házhoz menve ott dolgoznak, vagy a kapott munkát haza viszik s ott végzik el, rendes iparosoknak nem, iparossegédeknek még kevésbbé tekinthetők. S ezen határozatával a czimzett minisztérium egyúttal az ily varró nők foglalkozását házi iparnak minősítette, s e varrónőket felmentette az iparigazolvány váltásának kötelezettsége alól, kijelentve, hogy a varrónői foglalkozás, mely alatt általában a műhely és segédszemélyzet nélkül folytatott ruhavarás és fehérnemű készítés értetik, nem tartozik az ipartörvény alá. A bűnügyi zárlat és biztosítási végrehajtás csak a károsított fél kérelmére rendelhető el s igy a felmerült foganatositási djjak és költségek is ez által fedezendők és előre előlegezendők. A biztosítási végrehajtás foganatosításánál, tekintet nélkül arra, hogy a polgári vagy büntető biró megkeresvénye alapján eszközlendő, az 1881. LX. t.-cz. szabályai a mérvadók. (Curiai kat. 1891. október hó 13-án, 7824. sz.) Áruknak fizetésképesség színlelése mellett, a fizetési képtelenség tudatával való vásárlása megállapítja a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtést. (Curiai hat. 1891. okt. 9 én, 392. sz.) Oly költségnek követelése, melynek fizetésére az ellenfél kötelezve nincs, az ügyvéd becsületét és tekintélyét sérti. (Curiai hat. 1891. okt. 17-én, 343. sz.) Abban az esetben, ha az árverési vevő javára az általa bírói árverésen megvett ingatlanra a tulajdonjog bekebelezése már jogerősleg elrendeltetett, az 1881. évi LX. törv. czikk 180. § a alapján a birtokba helyezés többé el nem rendelhető. (A debreczeni kir. ítélő tábla 1 fő (3638—891.) számú elvi jelentőségű határozata.^ *) E rovat a napi életben gyakrabban előforduló újabb és régibb döntvények és határozatok közlésére van fenntartva. Szerk.