Közérdek, 1892. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
vették azon városok, ahol már van telephon ! Kopogtatni kell a kormánynál. Van hozzá jogczimünk, úgy sem kaptunk még semmit felülről soha. A derék Baross megígérte ezt nekünk és ha el nem rabolja — egy ország kárára — et a sors, úgy bizton megkapjuk. Egyesüljenek az érdekelt városok, kopogtassunk együtt. S ha hasztalan, akkor a megyék, városok nyissák fel erszényeiket. Ők az érdekeltek elsősorban. Előre! Szégyen egy századdal elmaradni a kortól! Városi Közügyek, Szabályrendelet M.-Vásárhely se. kir város területén a bejelentési kötelezettség átalánossá tételéről, a bejelentési hivatalról és a bejelentettek nyilvántartásáról. iI. FEJEZET. (Vége) 22. §. A hivatalfőnök a 7. § hoz képest hozzá benyújtott bejelentési lapokat gondosan átnézi és ha azok adatainak helyessége vagy teljessége iránt aggály forog fenn, a valódi tényállásról szükség esetében a helyszínen meggyőződést szerez s annak alapján a kiigazítást hivatalból eszközli. 23. §. A hivatali főnöknek általában joga van valahányszor oly jelenségek forognak fenn, melyekből a bejelentett adatok valódiságára vagy teljességére nézve alapos kételyek támadhatnak, vagy melyekből következtethető, hogy egy, vagy több egyén be nem jelentetett, helyszíni nyomozást eszközölni, vagy az illetőket kihallgatás végett megidézni, meg nem jelenés esetében pedig rendőri eljárás útján intézkedni. A hivatal főnöke a szakköréhez tartozó ügyekben kivánt, felvilágosításokat, világi, egyházi és katonai hatóságoknak. Írásbeli megkeresésekre hátiratilag, egyes hivatalos ügyben eljáró hatósági közegek megkeresésére pedig rövid uton és azonnal megadni köteles. Magánosoknak a hivatal helyiségben szóbeli értesítés dij nélkül. Írásbeli értesítés pedig 25 kv. díjért adatik. A hivatal főnök az ezen rinen bevett dijak felöl szabályszerű naplót vezet, s azo ■ kat a napló kivonatának csatolása mellett a tanács utján havonként a város házipénz- tárába szolgáltatja be. 25. §. A bejelentési hivatal a Budapest fővárosi bejelentési hivatala részére fensőbb helyen megállapított bejelentési lapokat, nyilvántartási lajstromokat és egyéb nyomtatványokat használja, kezelési ügyrendjét pedig a városi tanács állapítja meg. Az 5. § ban érintett vendégkönyvek szintén a fővárosi hatóság által megállapított minta szerint készítendők és vezetendők. III. FEJEZET. Büntetőhatározatok. 26. §. Aki a 3. §-ban előírott bejelentési kötelezettségét elmulasztja, valamint azon vendégfogadós, szállodatulajdonos és iparossegédek szállójának kezelője, ki az 5. §. által előírott nyilvántartási könyvet egyáltalán nem, vagy pontatlanul vezeti, vagy a városi rendőrkapitányság közegének felhívására betekintés végett át nem engedi, nem különben az is, ki a bejelentési lapok kitöltéséhez szükséges adatokat a bejelentésre kötelezettnek bemondani, esetleg a személyazonosságot igazoló okmányokat vele közölni vonakodik úgyszintén azon bejelentési kötelezett, ki a lapok kitöltésének ezen akadályát a városi bejelentési hivatalnál legott feljelenteni elmulasztja, kihágást követ el s 50 krtól 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy megfelelő elzárással büntettetik. 27. §. Aki szállodákban, vendéglőkben és az iparossegédek u. n. szállóiban az idegenek nyilvántartására rendelt vendégkönyvbe vagy jegyzékbe, ha a könyv vagy jegyzék átadása mellett arra felhivatott, nevét, állását és lakhelyét be nem írja, közbiztonság elleni kihágást követ el s az 1879 évi XL. t.-cz. 72. §-a alapján 50 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, a ki pedig a hatóság tévedésbe ejtése végett nevét, állását, vagy lakhelyét hamisan írja be, ugyanazon törvényszakasz alapján, száz írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. 28. §. Vendéglősök, szállodatulajdonosok és az iparossegédek u. n. szállóinak kezelői, kik a náluk megszállott idegent, megszállásuk időpontjából számítva 12 óra alatt az előbbi szakaszon megjelölt bejegyzése fel nem hívják, vagy a mennyiben az idegen felhívásnak a fennebbi időpont alatt eleget nem tenne, erről a hatóságot nem értesítik; szintén közbiztonság elleni kihágást követnek el s az 1879. évi XL. t.-cz. 73. §-a alapján 50 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Ugyanezen büntetés éri a szolgaszemélyzetnek azon tagját is, akit a szolgálatadó által e tekintetben reá bízott kötelességek elmulasztása terhel. 29. §. A városban megszábott külföldi, aki nevét és kilétét a vett felszólításra bemondani, valamint azon lakást adók, fogadósok, vendéglősök, kik az idegennek megszállásáról a városi bejelentési hivatalhoz a jelen szabályrendeletben előirott 24 óra alatt megtenni elmulasztják, közbiztonság elleni kihágást követnek el, mely kihágásnál, elbírálására az 1879. évi XL. t.-cz. 726.és13.§§-aiban megállapított büntetések azon'ij megjegyzéssel terjesztetnek ki, hogy a magánlakást adók ,25 írt pénzbüntetéssel, illetőleg megfelelő elzárássall büntetetnek. 30. §. A kihágások elbírálásánál a 38.547/880 számú m. kir. Belügyministeri szabályrendelet azon megjegyzéssel jelentetik ki mérvadónak, hogy az 1879. évi XXVII. t. ez. 20 §-ára való tekintettel az idézett szabályrendelet 8. § a alapján a kihágásos ügyekben való elsőfokú bíráskodással a bejelentési hivatal főnöke bizatik meg. 31. §.Ezen szabályrendelet a m. kir. belügyminisztérium által történt jóváhagyás után, szabályszerűen kihirdetendő s kihirdetés után 30 nap múlva lép életbe, végrehajtásával a városi tanács bizatik meg. Marosvásárhely sz. kir. város törvényhatósági bizottságának 1891. jzxiius 1- én tartott, közgyűléséből. Geréb Béla s k. Hints Károly s. k. polgármester, főjegyző. pest üvegfedelü központi pályaudvarára, a hol annyi könyvet, ejtettem akadémista koromban, ha ott kellett elválnom „szivem királynőjétől.“ Kiszállottunk, rengeteg ember, örvendező árczok, futó hordárok, szemfüles rendőrök, jó szimatu finánezok ölelő karokkal közeledtek felénk. Megvizsgálták a koffereket és oh végzet, Bertalan bácsinak a kofferje kicserélődött. Amint kibontják — egy vállfűző, megszámlálhatatlan skatulya s egy harisnyába belevarrva egy csomó ezüstpénz. Látjuk, hogy egy hátracsapott feketetohas kalapu terjedelj üres asszonyság kétségbeesetten szaladozik s kiabálja mindelik hordárnak, hogy az ő kofferét elcserélték, az övében sem dohányos zacskó, sem férfi ,gallérok, sem mansetták nem lehet ” nek. Szerencsére azonnal helyreüthettük a tévedést. Hogy a bérkocsis is becsapta őket, mondani sem szükséges. Már jó előre volt szállásunk fogadva egy elhagyott özvegy aranyművesnénél. Az útitársak meglepő sikkel csókoltak kezet az özvegy izrael néninek és bemutatták magukat. Rendre mindnyájan elbeszélték otthon hagyott családjuk ügyét-hajóit. Én indítványoztam, hogy mosakodjunk ki és induljunk meg a városba mozogni. Odahaza egy úr, már jó eleve örömmel vette tudomásul, hogy Pestre készülünk s kis funkcziával megjegyezte, a peleskei nótárius szerint, hogy: „meglátják valahára Mátyás király palotáját “ A Pannónia kávéházit» mentünk legelőször ! !, a belsz éti indítványoma mindnyájan „bőrös kávét“kértünk a pinczér úrtól. Mikor innen távoni akartunk, mindnyájan kezetfogtak a pinczérrel és jó egészséget kívántak. Az utczatorkolatoknál hol őket, hol engem fenyegetett a kocsik általi elgázolás veszélye. Hol egyiket, hol másikat kellett kirángatnom a kocsikból. A kereskedések kirakataiban levő tágakat esőernyőikkel mutogatták s mégis adta Menyhért bácsi az árát egyiknek, mert egy suhancz kölök megtaszitotta s a nagy ablaküveget irtózatos csörömpölések közepett benyomta. Megakartam szökni tőlük, de a lelkismeretem vissatartott. Tehát együtt veszekedtünk a kereskedővel, hogy miért tart akkora ablakokat. A helyi képviselőt telefon utján odakértük s annak a gyezessége mellett váltót kellett adni szegény Menyhért bácsinak, hogy mihelyt hazajövünk, az árát azon- nal elküldi. Az egyetem előtt villanyos vasútra akartunk ülni. Bertalan bácsi nyugodt flegmával töltögette a pipáját, hiszen — úgymond — „a lovak még sehol sincsenek.* Persze a vonat elsérült, mi tátott szájjal bámultunk utána. Ekkor megmondtam, hogy sietni kell ám, jön a másik vonat, itt láthatatlanok a lovak. A Ráczfürdőben az önműködő székekre leültettem őket és szörnyű riadalommal ugráltak fel a zuhogó, meg csapkodó zuhanyától. A Babhus pofa alatt levő kádba ült az egyik, kit ő kigyelme (persze hideg vízzel) nyakon öblintett szájából. A törülköző szobában Bertalan bácsit legelőször lebontották egy lepedővel, ki irtózatos „gyilkos“ kiabálásban tört ki és a törülő szolgát nyakoncsipte, azt hivén, hogy őt meg akarja merjeszteni. A villanyozásnál menykőcsapástól féltek s mikor a toalettszobán vonultunk át, a késes tyúkszemvágó fogadott. Bezzeg, odamondott neki Boldizsár bácsi: „menjen, menjen, már ismerjük magukat.“ Ahogy kiléptünk a fürdőhelyiségből egy hálaadó sóhajt bocsátott mindelik, Bertalan bácsi jó keresztényhez illően háromszor hányt magára keresztet. Csak összenéztek, de mit sem szóltak, hanem kissé félénk hangon kértek engem a kalauzolásra. A kacsagás is, a méreg is fojtogatott. Már dél jóval elmúlt, elvezettem őket a „zöldkoszorúhoz“ czímzett vendéglőbe, ahol, egy németül beszélő kapitánnyal majdnem összevesztek. A vörös bor tetszett és jó délutánig ott pipázgattunk. Délután megtekintettük a Citadellát, uzsonnára betértünk ott egy kia korcsmába. Ott a bor még jobban megtetszett úgy, hogy már tiz óra volt mikor elkiabáltam magam mérgesen „cabul, Menyhért bácsi szájon kapott a német szóért. Az öregek formaliter be voltak tranezferálva a bortól. Elkezdtem beszélni, hogy ilyen helyen nem tanácsos ám este mászkálni, mert az embert hamar fejbekollintják. Azon pillanatban szalad őrületesen lefelé egy suszter inas. Na, mondom, futhatunk mi is. Mém Boldizsár bácsi legelöl, de a sötétben nem látva, a hegyoldalába épített egyik ház fedelére zuhan, irtózatos robajjal. A házbeliek ki, aligalig tudtunk elmenekülni. Bezzeg ugyancsak lihegtek és átkozták a főváros közbiztonságát. A lánczhídfőnél bérkocsiba kellett szállanuuk, annyira ki voltak már merülve a gyaloglástól. Hazaérkezve a házmesterrel kezet fogtak és bocsánatot kértek a késő éjjeli alkalmatlankodásért. A házmester azzal vigasztalta őket, hogy nincs semmi baj, csak egyegy hatost szúrjanak le. Reggel négy órakor már talpon voltak, mint odahaza Erdőszent-Cserepesen. Hiába biztattam őket, hogy az nem ér semmit, mert még nincs élet Pesten. Elkezdtek sétálni a szobában fel s alá, éktelen pipafüstölést rendezve. Bertalan bácsi lement az utczára, egyet fordult s már nem tudott hazajönni. A 14-ik számot nem találta sehol. Ott volt a 13., a 15., de nem volt közbe a 14. Megállott egy helyben és bámult. Nem mert onnan megmozdulni. Aztán mikor nyolcz óra felé lementünk, majd hogy meg nem csókölt örömében. E nap javarészt villámreggelizénnel töltöttük. A Szikszaiba két-két adag kolbászt elnyeltek ti£*tiz pohár sör kíséretében. Azonkitül különféle a sajtokat. Az étlap egyik pontja is is fellelkesitette a földieket s varázaütésre mindhárman „székelygulyás“-sra rendeltek. Mikor fizetésre került a dolog, elősoroltak mindent ami volt, de a boldog domborulattal bíró poczakos Boldizsár bácsi nem tudott beszámolni arról, hogy a hány olyan apró császárzsemlét evett meg. Azt mondta a fizető pinczérnek, hogy nézze meg egy akkora emberbe hány mehet bele s aztán annyit számítson. A pinczér egy kosával számított fel. A menet megindult az Emke zászlójával és mi utifja. Olyan gyuradásban volt szerencsénk részt venni, a mi „elfelejthetetlen lesz még halálunk óráján is.“ Mikor a király kő- Az állati hullaégető. A Maros balpartján, a szentgyörgyi országút vonal és a Maros által határolt liget azon részén, mely az állatvásár terén pár száz lépéssel felül van, a gáton kissé alul, ott van az állati hullatér, tövises sodronynyal van elterítve, hogy oda szabadon járó állat be ne juthasson. Ott a hullatér közepe táján van felépítve Tamás János Marosvásárhely sz. kir. város állatorvosának nagy horderejű találmánya, az állatiragályanyagok pokoli tüze, égető kemenezéje. Egyszerű tégla alkotmány, mely mintegy 3 m. magas, 5 m. hosszú és 3 m. széles lehet. Tetején magas bádog kémény. Északi oldalán aranyos betűkkel ott díszeleg a „Patent“, mely a kutatónak fáradozó lelkes embernek fényes bizonnyitványa, és elismerése a küzdelem eredményéért. Északi oldalán van a kemencze szádája, melyen a befutás történik, míg a déli oldal szábáján a megsemmisítendő hulla tolatik be, a szárnyas vasajtók mögé. Egy háromkerekű vaskocsi van, melyre alegnagyobb háziállatot akár egy ember felhúzhat, mert fogaskerekekkel és húzó kötéllel van elátva. Mikor a hulla kocsin van, a pompásan kitéglázott utón felhúzatik a száda elé, ahol a kocsi felszínén alkalmazott domborsínek forgó csigája beleillik a kemencze két oldalán levő homorú sínekbe, és így a kocsi felszínén levő vasrostélylyal egyetemben, könnyen betolható a kemenczébe. Itt, a vasrostélyba felülről lecsüngő lánczok kapocsa beleakasztatik és kivülről szintén fogaskerekek segélyével felhúzható éppen a boltbós kemencze legfelső részébe. Mikor a hullámgy el van helyezve, akkor a kemenczébe tüzet esegujtanak, az ajtókat becsukják és megkezdődik az égési folyamat. A kemenezének alsórészében zsir felfogó készülék van, mely a felfogott forró zsirt a déli ajtó alsó részénél kibocsátja, a hol az felfogható. Ugyanitt, a hullaszállitó kocsin maradt véres'kocsis fenék, mely lapos serpenyős alakjával bir, betolható,és igy a legkisebb hullarész megsemmisíthető. A kémény csak eleinte, később alig füstöl, füstjén a nagy légvonat folytán, undorítóbűr nem érezhető. E hó 30-án d. u. 3 órakor mutatta be Tamás János állatorvos találmányát, minek megtekintésére több száz tőből álló közönség vonult ki az állati hullatérre. Ott láttuk a födmivelésügyi minisztériumtól kiküldve Klima Miklós Budapest fővárosi felügyelőt, oti vált Sándor László alispán, Geréb Béla polgármester, Kovács Ferencz apátplebázios a gazdasági egylet elnöke, Lázár Benedek rendőrfőkapitány, Oroszlán Istv. tanácsos, Tarcali honvédőrnagy, Agyagási Károly megyei főorvos, Sequins Ferencz áll. főállatorvos, Csázik János honv. huszárezred állatorvos, a belyi és vidéki állatorvosok, orvosok, több táblabiró és igen nagyszámú intelligens közönség. Hullával nem rendelkezvén megvette a feltaláló Lila nevű lovát 10 írton, leszúratta és az egész folyamatot bemutatta a szakértő közönségnek. Felhúzatta a kocsira lovát lefejtette (ekkor még le is fotografálták a tabuleansot), hogy egyúttal zsírfelfogókészülékének gyakorlati hasznát is bemutathassa 100 kiló fagyurt is adott hozzá, mivel a leölt hulla igen roszul táplált állat volt. A hullát 4 óra 5 perczkor betolták a kemenezébe és feltaláló 5 órakor már konstatáltatta, hogy a hullának csak csontszénből álló termékei vannak a rostélyon. A közönség feltalálót lelkesen megéljenezte. Tekintettel arra, hogy a kemeneze alig pár nappal épült fel nedves téglákból, még nincs kiszáradva, az ajtók nem csuknak egyáltalában, a kémény alacsony, a segédkező gyepmester személyzetnél meg a „féltékenység“ is dolgozott, sok kellemetlen incidens történt, de egyebekben a bizottság elfogadta és teljes megelégedését nyilvánított a feltalálónak. Klima Miklós felügyelő meg „jó hírt visz a minisztériumba. Állategészségügyünknek és kapcsolatosan az emberegészségügynek páratlan szolgálatot