Közérdek, 1893. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-01 / 1. szám
Marosvásárhelytt, 1893. január 1-én. r Aselremélt hosszú életnek örvendett siár mostani reményünk szerint mégövőben is hosszú életnek örvendő ipunk, midőn e beállott újévvel az V- évfolyamába lép, kötelességünke véljük teljesíteni, midőn ez alkalomal részletesebben is foglalkozunk lapunk követendő irányával és megismertjük olvasóinkkal mindama nehézséget, melyekkel egy vidéki lap szerkezése jár. Más elismeréssel kivánunk adózni miindeekelőtt azon lelkes pártfogóinknakkik úgy előfizetéseikkel, mint szeller, támogatásaikkal lehetővé teszik l?ünk megerősödését és további fejlődéét. Szégyenelve kell bevallanunk. De itt, hogy míg városunkban, a székeek fővárosában sok előkelő, tiszte birtokos, közhivatali állást elfogta hivatalnok, ügyvéd, kereskedő és soros polgártársunk nevét előfizetőmk sorában feltaláljuk, addig hiába keressük vármegyénk s annak közsgei hivatalosai és tekintélyes birtokai, kereskedői és iparosai neveit, mert azt abban nem tudjuk feltalálni. Viasztalásunkra, nagy elégtételünké szolgálónak találjuk azon körülmnyt, hogy városunk és vármegyék irányadó körei, valamint városunk és vármegyénk derék intelligentiájnak távol lakó, de szülőföldjükhöz a távolból is ragaszkodó tagjai — lpunk megindulása óta — állandóan búgó támogatóink, kiknek ez után is hazfias kötelességeik teljesítéséért — nemt mulaszthatjuk el szívből köszönetet mondani. Ami a szellemi támogatást illeti e tekintetben örömmel jelenthetjük, hogy úgy a megyénkben, mint a távolabb élő írói nemzedék részéről nem remélt buzgó támogatásban részesültünk és így azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy e folyó évben is teljes mérvben kielégíthetjük tisztelt előfizetőinket és olvasóink általunk nagyra becsült várakozását. Egyeseket, egyesületeket, hatóságokat és intézeteket tisztelettel kérünk szíveskedjenek ezentúl is mindenről tárgyilagos rövidséggel értesíteni, amit a társadalom érdekében szükségesnek vélnek tenni. Egy vidéki lap fenntartása és szerkesztése nem oly könnyű dolog, mint azt igen sokan képzelik — mert eltekintve attól, hogy az a szükséges anyag hiányából — a kisvárosias, a közvetlen személyi érdekek okából, elég terhes munkával jár. Sok elentétes érdek követeli kielégítését egy olyan olvasó közönség részéről a melylyel a szerkesztő és munk tatai úgyszólván együtt élnek* ! A kinek valamely czikk szájaize szerint való, az dicséri a lapot, de jaja, szerkesztő fejének, ha valamely megyei, vagy kisvárosi nagyság sértve érzi magát a kimondott igazsággal vagy pláne a visszaéléseket fedő fátyol fellebbentetik. Ilyenkor szemedre hányja, hogy írni sem tudsz, hogy csak hazafiságból jártatja a lapot, melyet nyomban visszaküld, vagy visszaküldéssel fenyeget és fűnek-fának jósolgatja a lap mielőbbi megbukását stb. stb. Azt hisszük, hogy a lefolyt 4 és fél év alatt is ahányféle városi, megyei, egy-egy rohamot intézzenek a piruló hallgatók zsebei ellen. Az élvezni szerető közönség ezúttal nemcsak a budapesti híres „Kék Macská“-val, hanem a piripocsfalvi , Szürke Egérrel is megelégedett volna. Könnyen érthető érdeklődéssel várták tehát a jó kenyere-téglásiak a kósza hir beteljesedését, amely nem kevesebbet ígért, minthogy a vidéki magyar-német, lengyel-zsidó daltársulatok legjobbja, a „Fehér Medve“ jön, — ha jön, Heuréka ! — dicsértessék annak szent neve, aki az erkölcsnemesítő tengereket ismertté tettel — nem csak jön, hanem már itt is van! A jódlkozó társulat ez egyszer csakugyan megfelelt hírének és eléggé élvezhető is volt, eltekintve attól, hogy a magyarosodást — sajnos — igen nagy mértékben terjesztették. (Hogy a román kakas csípje meg az oldalukat !) Germán hajlamaimnál fogva azonban az én kedvenczem Tulipán Éva volt . . . . a magyar énekesnő. Az én életemben köztudomás szerint az Éva név nagy szerepet játszik, Éva napkor születtem, Éva napján estem át szerencsésen az egyetemi szigorlaton, Éváért párbajoztam kétszer, Éva szép szemeiért ültem a mintaadós városban lévő államfogházban néhány rövid hetet, és ugyancsak Éva volt az, aki a „Kóser libamáj“ czímű vendéglőben megegyesületi, közoktatási, társadalmi ügyban s azok mindegyike részrehajlatlan tárgyilagossággal e lap hasábjain anélkül tárgyaltattak, hogy a közügy iránti érdeklődésünket és meggyőződésünk szavát egy pillanatra is alárendeltük volna személyi, magán, vagy a klikk érdekeinek. Ezt tesszük jövőben is emelt fővel tiszta lelkiismerettel és közügyek iránti teljes odaadással. A „Közérdek“ elsősorban a magyar nemzeti, állami eszme és kultúra szolgálatában áll, buzdítva és serkentve minden olyan nemes törekvést, mely eme magasztos czél felé irányul. Másodsorban éber figyelemmel kívánja kisérni a székely főváros és vármegyénk anyagi és szellemi mozgalmát, köz- és társadalmi életét. Szellemére nézve nyíltan bevalljuk, hogy mint eddig, úgy a jövőben is a nyugodt, józan és a szabadelvű haladás barátai leszünk. Az eszmék kifejtésének módját tekintve, a mérséklet és az ellenvélemények tisztelete fog mindig vezérelni. Vitás esetekben tért és alkalmat adunk arra, hogy érv küzdjön érv ellen; a a jogica, dialectika fegyverei élesek lehetnek, de a személyeskedést, ha a közügy ezt nem kívánja meg, amint kerültük eddig, kerülni fogjuk jövendőben is. Hogy mindenkinek szájaizére fejthessünk ki egyes közérdekű eszmét, azt tőlünk kívánni nem lehet, ha csak részrehajlóknak nem akarjuk tekintetni magunkat, épen ezért kijelentjük azt is, hogy ellenvélemények higgadt,szetartott keresztény nőegyleli bálon egy elkeresztelt pofonhoz juttatott. . . . Oh, az Éva veszedelmes név, különben ezt paradicsomon kívül boldogult Ádám apánk is megmondhatná! Mikor meghallottam, hogy azt a szép,szőke énekesnőt, aki gyönyörű ezüstcsengésű hangjával rezgésbe hozta a szíveket, — szintén Évának hívják, daczára annak, hogy nem vagyok tánczos hatalmasan czeppedlizett örömében a lelkem. Ők önök marosvásárhelyiek nem tudják, mire lettem volna én képes e szép kék szemekért ! Képes lettem volna a Niagarát átúszni érette és mezítláb Jeruzsálembe zarándokolni, — csakhogy egyedül őt halljam, egyedül őt lássam. . . . Egy sarokba ülve néztem Tulipán Évát. Néztem hosszasan, merev tekintettel , mialatt kedvencz nótámat (a „Ha én nekem pénzem volna“ kezdetüt) énekelte pacsirta szerű hangjával, úgy fájt az a keménynek hitt szívem, hogy miért nem bírom őt is egészen . . . . az ötödik Évát. Kicsordult az áruló köny szememből. Barátaim azt kérdezték, hogy talán az újfajta „Senioritás“ szivar füstje kábított el. . . . Nem szóltam semmit. Nem akartam, hogy kinevessenek azért, mert annak a szép énekesnőnek a tekintete kábított el annyira. Az utolsóelőtti estén észrevettem hogy mélyeskedéstől ment előadására lapunk hasábjai mindenkor és minden méltánylást érdemlő esetben nyitva állanak az érdekeltek részére. Aki máskép fogja fel a sajtó nemes hivatását, az csak vagyonszerzési mesterséget űz és a közvélemény megvetését méltán megérdemli. Nem kérkedünk eddig szerzett érdemeinkkel, annyit azonban nyugodt öntudattal és tiszta önérzettel el merünk mondani, hogy szerény lapunk 4 és V. évi fennállása óta megyénk és székelyfővárosunk sok oly fontos és életbevágó kérdésével foglalkozott, melyeknek részrehajlatlan kifejtése az irányadó körökben is komoly megfontolásra érdemesíttetett a mint például felhozhatjuk, a királyi táblánk áthelyezése terve ellen bevezetett állandó szellemi harczunkat, a polgári törvénykezési rendtartás és a végrehajtási törvény hézagainak, valamint a katonai büntető törvénykönyv, bűnperrendtartás, a katonai bíróság, a becsületügyi bizottság szervezésére vonatkozó, továbbá tanügyi s végül számtalan iparügyi stb. stb. — a fővárosi sajtó által is elismeréssel fogadott és szórólszóra reprodukált — czikkeink bizonyítanak. Ezeken az országos érdekű czikkeinken kívül sok más minket közelről érdeklő kérdésekben elfoglalt álláspontunk, mely nemcsak a helyi közvélemény megelégedésével találkozott, de azon körökben is hódítottunk, ahová a közodaj szerint is tényleg bejutott. Ez lesz törekvésünk e beállott újesztendőben is és mi csak örülni fog Tulipán Éva magánosán ül a terem (vulgó, magtár) egyik félre eső zugában. Dobogó szívvel közeledtem feléje. — Kisasszony .... szóltam hozzá zavartan és meghajtottam magamat, — nevem sárga- és fehérrépafalvi Kukoriczásy Elemér hírlapíró, a „Füllentő“ czimű és rotácziós gépen negyvenötezerötszázhuszonöt példányban nyomódó vegyestartalmú napilap hírrovatának a vezetője. Az énekesnő rám nézett azzal a gyönyörű kék szemeivel és fitymáló hangon mondá: — Fidonci micsoda bolond név az a Kukoricza ? Azzal elfordult és az „Uodecti, dódecsi“ nótát dúdolgatta. Kissé meghökkentem ezen a furcsa fogadtatáson, hanem azért — ámbár nem vagyok Schlesinger — mégsem hagytam magam. — Nagysád elhiheti nekem, hogy a műveit keleten ilyen nevek vannak most divatban. .... Különben azért nemes vagyok, hebegtem némileg zavartan. Éva, a kegyetlen Éva leányzó, hallgatott. — Kisasszony! Semmi felelet. — Fräuleini Néma csend. — Mademoiselle! Rémes hallgatás. — Miss! Untató szünet ! „A KÖZÉRDEK“! eredeti tárcsája. Tulipán Éva. — Ifjúkori naplómból. — I. Forró, napsugaras idők jártak. Az idő is kiállhatatlan volt, az adóprés is kiállhatatlanul működött: a városka népének tehát mindenfélekép melege volt. Kenyere-Téglás, ott a magas szilasbolhási halmok tövében, egy zemplénmegyei kihalt ínséges faluhoz hasonlított. Semmi élvezet, semmi látványosság benne. Csupán a csordából a mai kor igényeinek teljesen megfelelőleg átalakított „Széchenyi üget“ telt meg esténkint zsúfolásig a szabadba siető derék kenyeretéglási úri közönséggel, akik kéjes gyűrt nyérrel szívták a sétány jobboldalán felhalmozott szénaboglyák balzsamos illatát és hallgatták nagy élvezettel a tópartra kimászkáló és vérszomjas szúnyogokra dühös hajtó vadászatot tartó jótorkú kecskebékák andalító danáját. Kenyere-Tégláson színész még sohasem fordult meg; nem is tudták ott, hogy mi fán teremnek Thalia simára borotvált nyomorgó papjai. Csupán az erkölcsnemesitő tengereket ismerték, akik hébe-korba felszöktek ütni náluk kisded satorlájukat, hogy e 1 -ső szám. Marosvásárhelytt, 1893. január 1. Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tarlatoi^etilap Megyeren minden vasárnap. i? $ f’ j |j X907i n,r,l,.tfe,.k díja: UL i ‘J . . .g»«rkw»tt«ég: _ ' j" ■ Felelős szerkesztő és laptuluijflonos: Era kétezer h.sobo.ott B^end sorVÉl**^ “XlflzAk tó, Egefivre . . . 12 korona. .... . térmértéke SO fillér. a lap szellemi r eszet illető koz-Félre .... 6 korona. Pálffy Mihály ügyvéd. Bélyegárj minden beigtatás után 60 fillér. remények, valamint az elofizete-Negl évié . . . 3 korona. _ * ...... Nyilttér soronként 1 korona és 60 fillér. sek és r®kila“^sok;“ é.Zendek• t? , , Adi Árpád kiadó. — Kéziratot nem küldtink vissza. . , Egora .... 1 korona. H _____________________ Cs„ bérmente, ,„,lekat (.gtdaBk . Adi Árpád könyvnyomdájában. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------