Közérdek, 1893. július-december (5. évfolyam, 27-54. szám)
1893-07-02 / 27. szám
V. évfolyam 27-ik szám. Marosvásárhely, 1895. julius hó 2. Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tartalmú hetilap Megyeren minden vasárnap. Hirdetéseiet elfogad és közvetít Budapesten* Eckstein Bernát Bird. irodája Fürdő-utcza 1sz. — Taubner Károly, hird. irodája Izabella-utcza 33. sz. — Goldberger A. I Bírd irodája Váczi-utcza 9. sz. Előfizetési díjak: Egész évre . . .12 korona. Fél évre .... 6 korona. Negyed évre . . . 3 korona. Egy hóra .... 1 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Pálffy Mihály ügyvéd. Adi Árpád kiadó. Hirdetések díja: Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 30 fillér. Bélyegdíj minden beigtatás után 60 fillér. Nyílt tér soronként 1 korona és 60 fillér. — Kéziratot nem küldünk vissza. Csak bérmentes leveleket fogadnak el Szerkesztőség: Bolyai utcza 15-ik szám, ahova a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és reklamálók intézendők. Kiadóhivatal: Adi Árpád könyvnyomdájában. A székelyföldi iparmuzeum. A székelyföldi iparmúzeumot a székely művelődési és közgazdasági egylet létesítette az 1885 iki országos kiállítás alkalmából, a létesítésben nagy érdemei vannak Hajós János, a „Székelyegylet® volt elnökének, Turóczynak és Nagy Gábornak. A múzeumot Ráth Károly a kereskedelmi múzeum jelenlegi igazgatója szervezte. Ő szerezte be legnagyobb részt ajándékozásokból a múzeum gazdag gyűjteményét s a díszes kiállítású szekrényeket s a muzeum létrehozása után sem szűnt meg gondoskodni a gyűjtemények gyarapításáról. A múlt héten is egy fél vagyon szállítmányt küldött igen becses tárgyakkal s közelebbi látogatása alkalmával megígérte, hogy az ősz folyamán, de különösen az ezredéves kiállítás alkalmával, gondoskodni fog arról, hogy iparmúzeumunk gyűjteményei újabb technikai becscsel bíró tárgyakkal fölfrissíttessenek. Ráth Károlynak a múzeum létesítésében kiváló érdemei vannak. Az állandó múzeumi csarnok létesítésének eszméjét Kovács Ferencz elnök vetette föl még 1886 június hó 27-én, mikor a muzeum az ideiglenes helyiségben megnyittatott. Az akkor rendezett estély jövedelme, 80 frt, az állandó csarnok alapja gyanánt tétetett le. Miután a muzeum gyűjteményei az ideiglenes helyiségben állandóan veszélyeztetve voltak, a vidéki választmány 1888-tól kezdve erélyes moz■ galmat indított meg az alap gyarapittása czéljából. Felhívásokat intézett a székely vármegyék és városok képviselőtestületeihez, hangversenyt rendezett Szászrégenben, mely 566 forintot jövedelmezett. Helyi érdekű iparkiállítást rendezett helyben, mely 200 frtot hozott az alapnak. Ily módon a válaszarány egy év leforgása alatt a 80 frtos alapot 2000 frtra emelte. 1889 július 26 án Baross Gábor és Wekerle Sándor váratlanul meglátogatták az iparmúzeumot s e körülmény döntő befolyással volt az iparmúzeum sorsára. Kovács Ferencz rámutatva az épület veszélyes voltára, fölkérte a minisztereket, hogy támogassák az egyletet ama törekedésében, hogy a kincseket érő gyűjteményt biztosíthassák. Kovács Ferencznek rendkívül ügyes föllépése folytán a két miniszter nyomban kilátásba helyezte 12 ezer frt segély kiutalását, mely pár hónapra rá hivatalosan meg is szavaztatott. A pénzügyminiszter később az 1890. évi jótékonyczélu államsorsjáték jövedelméből még 8600 frtot, majd Lukács Béla még további 4ooo frtot, a székely-egylet 5ooo frtot, Marosvásár,hely közönsége építkezési helyet és 100 ezer téglát adományozván, hozzá,foghattunk az állandó csarnok építéséhez, melyet Isten segedelmével be is fejeztünk. A múzeumi csarnok tervét Kiss István fővárosi mérnök és műegyetemi magántanár készítette s ő vezette a munkálatokat is tejesen ingyen — méltó, hogy róla a legnagyobb elismeréssel emlékezzünk meg. Soós Pál építészünk szintén remekelt a munkájával s ő maga is hozott áldozatot. Ami végül a rendezési munkálatokat illeti, teljes elismeréssel kell adóznunk László Gyula múzeumi őr keresk. és iparkamarai m.titkárnak, ki úgy az ideiglenes, mint az állandó helyiségben a tárgyak szakszerű rendezését igazi ügyszeretettel eszközölte. Nevezett a rendezési munkálatokon kívül, folyton tevékeny részt vett a muzeum fejlesztését czélzó törekvésekben. Az uj csarnok, a telekkel együtt, megér most 56 ezer frtot. A muzeum gyűjteményei 18 ezer frtot képviselnek. A muzeum hasznosításának kérdése is meg van oldva az állami szakiskola létesítésével s igy intézetünk szép jövőre lesz hivatva. A „KÖZEKIEK“ tár»ozása. Jobbadán Mihály Amerikában/) Igaz történet több folytatásban. Irta: Sipulussz ELSŐ FEJEZET. A házi ur távirata. Jobbadán Mihályt felesleges bemutatnom. Önök mindnyájan ismernek egy-két házmestert s minden házmesterben van egy két vonás az én Jobbadánomból. Ha az alak mégis ismeretlenek tetszik önök előtt, csupán annak tulajdoníthatják, hogy a házmesterek kizárólag éjjel nyitnak kaput s éjjel minden házmester fekete. Vagyis a jellemző vonásai nem ismerhetők fel. Hogy én Jobbadánban hamarabb fölfedeztem a jellemző tulajdon*) Ezt a tárczát a Budapesti Hírlap szívességéből közöljük. Első közleménye ez egy tárczasorozatnak, mely a Budapesti Hírlapban Sipusz tollából megindult s Jobbadán chikágói kalandjait beszéli el. E Jobbadán-tározákból lapunk mutatványul többet fog közölni. Szerk. Ságokat, mint mások, azt annak köszönhetem, hogy hajnalban szoktam haza járni. S hajnalban nem minden házmester fekete. Némely ember, ha dühbe jön vagy be van csipe, mutatja magát az igazi mivoltában. A házmestert csak a kapunyitáskor lehet a igaz mivoltában felismerni, így én Jobbadánt egészen lelke mélyéigtanulmányozhattam. Jobbadán Mihály alelnöke a Hunyadi János asztaltársaságnak, mely azonban se hadi erényeket nem ápol, se keserüvizet nem iszik s igy a Hunyadi névhez semmi joga sincs. De hát ezt eddig senki se firtatta én se firtatom. Sokkal nagyobb dolgoknak nincs joga sokkal nagyobb dolgokhoz (mint pl Angliának Indiához) s ezt se feszegeti senki. Jobbadlán Mihály azon házmesterek közé tartozik, akik lemondásnak és áldozatnak tekintik azt, hogy ők házmesterek. Az ilyenektől a kapunyitás kegy és leereszkedés melyet bizonyos fájó mosolylyal, az elnyomottak, pályatévesztettek fájó mosolyával teljesítenek. Sosáig tűnődtem azon, hogy Jobbatlán mely hivatásáról mondott le, midőn a házmesterség végtelen ösvényére lépett. Nem sikerült megtudnom. De képzeljék el Napóleont, aki a harmincz éves háborút hallja maga körül tombolni, ő pedig kénytelen posztot mérni, teszem azt, a lipcsei szabómestereknek ilyen volt Jobbadán Mihály.. Hunyady János demokratikus irányú asztaltársaság volt s Jobbadán ott igen erélyesen szokott föllépni a mágnások, a papok, a zsidók, szóval mindazok ellen, a kitinek házuk is a mi fontosabb kapujuk van, melyet szegény embereknek nyitogatni kell. Gyakran kifejtette, hogy a zártkapu a rabszolgaság jelképe, mert mindenütt, ahol rabok van- nak, egy egész csomó kapunak zárva kell lenni. Enélkül rabok nem képzelhetők. A házmester tehát a szabadságot képviseli, mert hivatásszerűleg nyitogatja a zárt kapujat. A kapupénzt óvatosan elkerülte, mert nem volt népszerű tárgy mindazon hunyadijánosok előtt, akik nem voltak házmesterek. Jobbadán olvasott ember volt. Az újságot mindig végigböngészte s könyveket is szorgalmasan bújta. A könyvekben nem annyira az értelmet, mint inkább a szép kifejezéseket kereste s a mi neki megtetszett, azt megfigyelte és használta. Mikor alelnökké választották, gratuláltam neki, mire ő így felelt: •— Érdem előzi a méltóságot. — És miféle érdem? Kérdem, aki igen jól ismertem az ő nyelvét. — Szónoklat és intelligenczia. — És akkor miért nem tették meg mindjárt elnöknek? — Közeli elhunyás miatt több mint bizonyos. — Az elnök beteg? — Nem mondható, de megrendült egészségnek örvend. A borivás okszerűtlenségét sínyli. — Sokat iszik? — Inkább gyakran, de sokat. Egy idő óta Jobbatlán a szokottnál tovább várakoztatott a kapu előtt. Máskor se siet a nyitással, de sohse szóltam neki, mert tudom , hogy fáj neki a kapunyitás. Az utóbbi idő - ben azonban Jobbadán vasúti vonatnak kezdte magát érezni s csak a harmadik csengetésre indult el. Egyszer aztán megszólítottam : — Jobbadán ur nagyon sokáig várat magára. Hogy lehet olyan mélyen aludni? — Jobbadán végignézett s felelt: — Alvás a tőke öröme. — Hát maga nem alszik? — Jelenleg keveset. Éjjel soha. — Hát mit csinál? — Fejtörést folytatok. — Valami baja van. — Nincs, de lesz. — Váltója jár le? — Mellékes gond. Más bántalmaz. — Mi az ? — Mondani nem lehet. Mutatni igen. Holnap bátor leszek. Toráénak amerikai vendége. Mr. Baross Sámuel Amerikának, a szabad földnek lakója, Bostonnak volt unitárius papja, jelenleg a „Christian Register“ (Keresztény Tudósítónak) szerkesztője s a „New York Heroldnak“ nak európai tudósítója, Anglia, Hollandia, Olaszország, Görögországban a klassikus földek, Ithacának és a déli tenger több szigeteinek át-beugaztában, Trójának és Schliemann ásatásainak megtekintése után ■ ellátogatott hozzánk Magyarországra s egyenest Kolozsvárra, hogy unitárius testvéreit láthassa. Mondanunk felesleges, hogy mily igazi meleg, testvéri fogadtatásban részesült. Tiszteletére ebédet adott Kovács János unitárius tanár, amely alkalomból asztalához a kolozsvár egyházközönség szine-javát meghívta. A harmadik fogásnál a házigazda köszöntötte fel vendégét angolul, mire rögtön a vendég emelt poharat a házigazdára, úgymondott: Kovácsnak Amerikábani megjelenése olyan volt reájok nézve mint a felkelő nap az égen, mely melegét reájok árasztotta. Továbbá ugymondott: Kovácsnak köszönhető, hogy a magyar unitáriusoknak az amerikaiaktól az évi rendes segélyen kivül még 10.000 frtot gyűjthetett. Felköszöntötte még Ferencz József püspök is szokott angolul lekötelező kedves modorával a távolból jött kedves vendéget. Voltak még más és még több igen szép felköszöntők. A kedélyesen lefolyt ebédnek csak délesti 6 óra a házigazda és Mózes András kedves s kis leányaik kitűnő, megkezdett zongorajátéka vetett véget. Brassai bácsi a magyar tudós világnak egyik büszkesége, ekkor már nem Kolozsvárit, hanem Tordán időzvén, a messzi távolból jött angol nem tudott anélkül Magyarországról távozni, míg az öreg Nesztort — aki Magyarországon az, mint Martenau Angliában — fel nem kereste s igy történt meg, hogy a tudós angol Tordac a Boros György tanár kíséretében meglátogatta, eljött a Tordara is, a mint monda, azért, hogy Bracsai bácsit élő szemeivel láthassa s hogy megcsókolhassa azon földet, melyen magyaror-