Közérdek, 1894. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1894-01-07 / 1. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK Marosvásárhely, 1894 január hós7, sötét gondolatokkal. Talán igaza van a festő ecsetjének ? talán a vén anyóka elviszi az összes emberi gyarlóságainkat. Öltsünk vidám arczot az uj esztendő üdvözléséhez. Hiszen nincsen kizárva az egyes és összeség javulása. Hiszen a keserű ma, aztán édes holnap, a borús után derült nap következett? Hiszen a tévedés, a ferdeség beismerése és felismerése a javasulás felé vezető első és hatalmas lépés. Pandura szelenczéjének a remény most legaktuálisabb. De ne a véletlenbe, az esélyekre, külső hatások szerencsés találkozására fektessük reményünket, de saját lelki világunkra és az onnét súgott tényekre, melyhez érzünk akaraterőt. Legyen reményünk, hogy önmagunknak fogunk tudni kormányossai lenni a helyes és igaz felé. Ha higgadt megfontolással levonjuk a távozott év eseményei nyújtott tapasztalatokat, ha tanulni akarunk és fogunk múltból, akkor tényleg jogos reménynyel tekinthetünk a beállott új esztendő elé. Nehéz feladat ez, de már a görög ókori bölcsek adtak egy varázsigét, melylyel meg lehet azt valósítani: „Ismerd meg tenmagad“, önmagunk megismerése egy a saját hibáink felismerésével és egy a javasulással. Vigyünk tehát reményt a beállott 1894 be. Vigyünk erős elhatározást úgy cselekedni másokról is, úgy gon-dolkozni másokkal egész éven át, mint óhajtjuk, hogy mások velünk cselekedjenek és rólunk gondolkozzanak. Íme ezen gondolatokat ébresztette fel bennük az 1894-ik év. Kik nem így gondolkoznak, dobjanak ránk követ. S most előfizetőnknek boldog ujj évet kívánva üdvözöljük az 1894-ik esztendőt. $ szerkesztőség. ■ /A« - r - '- \ |{ -H - ' „___________________• . dani. Ha rá néztem akadozott, ha a földre néztem elhallgatott és lábacskáit idegesen húzta be szoknyája alá. Ah, milyen formájan állottak azok a hajadon orromba lábak, a gömbölyű telt bokán. A Baba, az én hajadon játszótársam nem volt többet a régi. Félt töltem. Zavart volt. Zavart? A népes szalonok gyönyörű csalogányja. Hogy lehet az? Nem tudom. Talán szerény lelkét sértette a múlt leplezetlen pajzánsága. Talán tolakodó tekintetem igen othoniasan érezte magát a más gyönyörűségén, szinte jogot formálva a régi szokás alapján és ez bántotta őt? Igen, igen eltaláltam , ez az ! Oh az a boldog férj, mennyire irigyeltem helyzetét ebben a pillanatban! Ő bizonyára boldogabb, mint én lettem volna éves az asszonnyal, mert a leírás tudata változtatta meg őt és az én szerelmem ebben a metamorphosisban, legtovább csak a báb üres álcráját kapta volna. De a boldog férfi egy gyönyörű pillangót kapott annak minden szépségével, mézével. ’ Pillangót ? Ah nem, egy szende szép * asszonyt. Agyamat egy kellemetlen gondolat, sötét felhőként bobta be. Hosszul kezdtem érezni ! Üdvözlet Jókai Mórhoz. A „Kemény Zsigmond Társaság“ választmánya következő üdvözlő iratot küldötte az ünnepelt íróhoz félszázados írói jubileuma alkalmából: Mélyen tisztelt nagy hazánkfia! Az a nemzet, mely félszázadon keresztül a te költői alkotásaid által elbájolva, pihenő perczeiben nemesebb élvezetet főként nálad keresett, a költői alkotás ragyogó példáit, az előadásnak ép oly ragyogó, utolérhetetlen művészét a te műveidben bámulta és tanulta, a balszerencsében a te bizalmadból bizalmat, a te hitedből hitet mentett a jövőre, most az elismerés koszorúját nyújtja neked. Most, midőn e hazának a te szellemed által megdicsőitett bérczei Kárpátoktól Adriáig a te nevedtől viszhangzanak, mi a „Kemény Zsigmond Társaság“ alábbi ideiglenes tisztviselői is, a tagok nevében elküldjük hozzád szerény üdvözletünket. A gondviselés tartsa meg soká már is hallhatatlanná vált életedet, hogy neveddel együtt tedd még dicsőbbé e nemzetet, melynek most sincs nagyobb büszkesége, mint te és a te müveid. Hazafias tisztelettel lévén Maros-Vásárhelytt, 1894. január 4-én hazafi tisztelőig Kovács ferencz ideigl. elnök, lakatos gazmel ideigl. titkár, magama a régi kedves pajtás körében. Ha nem akartam magam nevetségessé tenni, hát mennem kellett. A képzelt barátság otthonából távozni, hidegen, keverten, borzasztó volt. És ő még csak nem is marasztott, azt sem mondta, hogy látni ki van még egyszer. De igen. A sötét felhőből lecsapott a villám égetve, gyújtva, rombolva, mindent. És azt a villámot egy pict kéz forró szorítása idézte elő. A Baba, a régi Babai . . . Nem. Az asszony szorította meg kezemet és merev nyugodtsággal nézett a szemem közé. Most, először. Nézésében volt valami megvető gúny, valami hideg kihívás. Észrevette zavaromat és ez neki diadal volt. A Baba ebben a lelki harczban — nem —■ játékban is győzött. Győzelme tudatában felnyitá előttem aszszonyi lelkének titkos írással nyomtatott könyvét, szép két szemét. És én elolvastam abból a könyvből... Oh az a boldog férj, mennyire nem irigyeltem helyzetét ebben a palanatban! Vidéki levél. ~ Sz.-Udvarhely decz. 26-án. Tisztelt szerkesztő úr! Városunk dalegylete dr. Vajda Emil karnagy vezetése mellett decz. 26-án azaz karácsony másodnapján az iparoskor nagytermében tánczai egybekötött dalestélyt rendezett a következő műsorozattal. 1. Dalünnepen Them Károlytól a fiumei dalázünnepélyen műsordarabja előadja a dalegylet. 2. Ébresztő szövegét írta Bajza József zenéjét Goli János éneklik Martini Adolf, Kapcsai Bernát, Koronkai Ferencz és Balázs Ernő, zongorán kíséri Foltin Gusztáv. 3. Ize monológ dr. Vajda Emiltől, előadja Szabó Gyula egyl. m. tagja. 4. Tarka madár Népdalegyveleg Hoffer Károlytól énekli a daiegyiot. 5. Hangverseny Domintól előadják Bernhold Béla dr. Vajda Emil a zongora részt Bernhold Clotild ő maga játsza. 6. Dalár szózat id. Ábrányi Kornéltól a fiumei dalárünnepély omus darabja előadja a dalegylet. 7. „Seien de la csára“ csárda jelenet mumró 6. Hubai Jenőtől hegedűn dr. Vajda Emil zongorán kiséri Foltin Gusztáv. 8. Dalia Stornhtól előadja a dalegylet 9. Banditák bordala Ernámtól előadja a dalegylet Foltin Gusztáv zongora kísérete mellett. A dalegylet nagyon figyelmes, az énekelt darabok szövegét a meghívó egy lapjára kinyomatta és a pártoló tagokat pedig abba a kedvezménybe részesítette, hogy csak feledijt kötelesek fizetni. A dalestély nagyon jól sikerült. Különösen megnyerte a közönség tetszését a banditák bordala és az ébresztő. Azonban az összes dalok közül kimagaslott a hangverseny kettőse, ahol különösen nem a művész Vajda játéka tűnt fel, hanem Reinhold Clotilde nagysága gyakorlott futamai a zongorán, úgyszintén Reinhold Béla VII. k. o. tanuló tiszta és művészi játéka hegedűn. Szintén most is mint minden alkalommal Vajda Emil karnagy és reáliskolai tanár részesítette a közönséget abba a szerencsébe, hogy elragadó és művészies játékát élvezhesse. Máskülönben Vajda egész játékán kitetszik az a művész, ki már 50-nél több hangversenyen szerepelt. Dalegyletünk a legjobbak közé tartozik az országba, az orsz. dalárversenyen is a 2-ik díjat (egy arany koszorút) nyerte, a dalegylet tagjai nem csinálnak szereplésekből maszály dolgot. Eljárnak rendben jó kedvvel dr. Vajda Emil lakására, az énekek betanulására, hogy dicsőséget szerezzenek a székelyeknek, hogy a székely is tud művész lenni, ha akar, ha van jó vezetője pld. a jövő évben is elmennek a fiumei dalár ünnepélyre versenyezni. Érdekessé tette a dalestélyt az a körülmény is, hogy Jakab Elek orsz. levéltárnok indítványára bemutatták a timborát egy lanthoz hasonló kiváló félben levő székely, illetve hun fiangszert, a timbora bemutatása ugyan nem volt felvéve a programba, de Vajda Emil engedelmet kért, hogy bemutathassa egyúttal felkéri a közönséget és a hírlapírókat, hogy ne bírálják úgy meg, a mint egy művész kezében lévő virágzó hangszert, hanem mint egy kezdetleges kihaló félben lévő ős székely, illetve hunos hangszert. Jakeab Elek jeles tudósunk, ki szintén a székely ivadék, kit a székelyek történelmének legparányibb pontja, minden mozzanata annyira érdekel, mint senkit a világon, itt lévén éppen a megyénk monográfiája megírásával foglalkozva, figyelmes tett a kihaló félben lévő hangszer iránt. Véleménnye keletkezése felöl az volt, hogy mivel a római pásztor a nád szél alkalmával való susogás és zúgása után alkotta az ugynevezett a pán sipot, a mely a nád susogását utánozta éppen igy a timborát a hírneves vagy régibb keletű székely, mely szintén pásztor nép volt az erdő zúgását akarta utánozni a timborában. Igaz, hogy ez csak kalkulátió, valamint a római pán sípja alkotásának a következtetése kalkulátió, hanem annyi bizonyos, hogy sok a valószínűség benne. De most jut eszembe, hogy a dalestély leírásához kezdettem. Tehát érdekessé tette e dalestélyt a timbora bemutatása. Egy etédi székely Hegyai László mutatta be. ohne genirung vette a timborát egy kicsi húros ladikót és kezdette pengetni a tolószárral, a húros jószág kezdett zúgni, a zaj miatt nem lehetett kivenni az elején, de később csakugyan kihangzott egy régi székely nóta melódiája kísérve a hangszer zúgásától, mely valóban az erdő Táji lombjainak zúgását utánozta kiven, óriási tapsvihar közt végezte be játszását egyet siritve bajuszán és összeütve patkós csizmáját, leszált az emelvényről. Nekem ugy tetszeett mintha egy hargitás pásztorgerkócz legeltetve a nyáját, szeles ősszel a fák zúgásai közt szomorúan énekelné Mádéfalva keserves nótáját. A timbora egy elvitathatlan adat arra, hogy a székely, illetve a hun is szerette a zenét. A dalestély 8 órakor kezdődött és csak viradtkor végződött tánczal. Jövedelem is meghaladta jóval reményeinkkel, habár városunk intelligentiája tüntetőleg nem vett részt a dalestélyen, amit bizony csaknem szívesen konstatáltunk. p. j. — Újévi gratulácziók kir. táblánk elnöke Elekes Pálnak a kir. tábla testületét tisztelgő személyzete nevében Fekete Gábor tanácselnök a tőle már megszokott ékes sza■ vakban, Fekete Gábor tanácselnöknek szintén a nálla is testületileg tisztelgett a kir. t tábla személyzete nevében Kovács János kir. táblai biró, kir. tszékünk elnöke Szentmariay Dezsőnek a testületileg tisztelgő kir. tszék és helyibiróság nevében Antal János kir. tszéki biró, a b. Kemény K. főisp. valóságos belső titkos tanácsosnak, az alispán betegsége miatt, a tisztelgő várnagyés tisztikara nevében Dózsa Elek főjegyző, a vármegye alispánjának szintén Dózsa Elek főjegyző, iparkamaránk fáradhatatlan derék és ügybuzgó elnöke Tauszik B. Hugónak az iparkamara beltagjai tisztelgő testülete nevében Réthi Dezső iparkamarai titkár, Geréb Béla városunk polgármesterének a tanács és rendőrsége nevében Lázár Benedek rendőrkapitány tolmácsolták az újévi üdv kivándalmaikat. — Bírósági vizsgálat. A helyi kir. tszék elnöke Szentmariay Dezső a helyi kir. tbiróság ügykezelésének megvizsgálását a napokban fejezte be. A talált munka eredmény valósággal meglepte, s megkötését nem is találjuk indokolatlanaknak mert Csipkés Árpád aljbiró múlt évben decz. 1-ig elintézett 3957. polgári 1394 bf. ügyszámot, 77 sommás pert, 223 örökösödési 722 egyéb polgári és 428 vétség és kihágást, Szántó Gergely kir. altb. 4616 bf. ügyszámot 1355 vétség és kihágást és 258 egyéb bűnvádi ügyet. Hincs Miklós kir. ibiró ur a bíróság vezetésével, a bagatel perek, a Gecse intézet, hologyomok eklésiák, kórház és a kereskedői számla perek állásával foglalta el magát. Az ügyvitel kezelésére vonatkozólag a vizsgálóelnök úresetjéről tudomásunk nincs, de hisszük, hogy árgusi szemei nem kerülték,ki hogy pár évtől fogva sürgetési napló abiróságnál nem vezettetett rendesen, melynek feltűnő hiányos vezetését nem csekély károk és hátrányok árán a peres felek fedezték fel s azt is hisszük, hogy az ügykezelés mikénti vezetésének szigorúbb ellenőrzésére a szükséges intézkedést megtette. — Az „Iparos Polgári Egylet“ évi rendes közgyűlését 1893 decz. 27-én kette meg és az alapszabályok értelmében i. hó 7-én d. u. 2 órakor folytatja az egyleti helyiségben. A közgyűlés első napján az elnök Szabó István ügyesen összeállított beszéddel nyitotta meg a gyűlést, miután az igazgató-választmány évi működéséről szóló jelentést-olvasta fel Szentgyörgyi Dénes jegyző. Az ily közgyűléseken szokásos tárgysorozat többi pontjának lejárta után a tisztújítás következett. A tisztikar régi tagjai mind lemondottak. Sokoldalú elfoglaltsággal vertve ki magukat visszavonultak az ügyek vezetésétől. Megválasztottak a következők: elnök dr. Bernády György, alelnökök Petri Zsigmond, jegyző Szentgyörgyi Dénes, igazgató Kovács Géza, pénztárnok Simon Ferencz, gazda Makrai Lajos, könyvtárnok Súgó Lajos. — A tűzoltó bál iránt mely e hó 13-án lesz rendkívül érdeklődés nyilvánul, annyival is inkább, hogy ilyen firma alatt rég tánczolt a székely főváros közönsége. Aztán a derék tűzoltóság nemes hivatásánál fogva is megérdemli, hogy városunk minden kasztja ott legyen az ok ritka mulatságukon. A terem jelvényekkel nagyon II I R K O V A T. Marosvásárhely 1864. január 6.I