Közérdek, 1895. január-június (7. évfolyam, 1-27. szám)
1895-05-12 / 19. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK Marosvásárhely, 1895 május hó 12-én. Ha tehát van az érdekeltekre közelebb eső lap, hat tehát a törvény intenzioja ezen közelebb eső lapba rendeli közzé tenni az árverési stb. hirdetményt, akkor világos, hogy ezen elavult miniszteri intézkedés már hatályát vesztő és annak jogosultsága ma már nincsen. A felek kényelmére is kell valamicskét tekinteni. Miért legyen kénytelen a fél postai portot fizetni, levelezni, messze eső lappal, midőn a mellette lévő házban van a bíróság székhelyén és a vidéken olvasott (helybeli) lapnak a szerkesztősége. Financziális szempontból is megváltoztatandó a fenti intézkedés. Oda kell törekedni, hogy a jogszolgáltatás jóságainak minél olcsóbb legyen. S a nép érdeke is figyelmen kívül ne hagyasssék. Ezen okokból a tárgytalaná lett miniszteri intézkedést hatályon kívül kell helyezni. Minden lap szolgálatot teszen a közönyöknek, nem szabad a kiadás óriási terhe mellett az úgyis gyérjövedelmet egy laptól sem elvenni- ip. m. SZÍNHÁZ. Minden szerepkör méltóan be van töltve úgy, hogy a kolozsvári nemzeti színház mint műintézet elsőrangú helyen áll az országban. A 62. gy. ezred zenekara kitűnő zenét szolgáltat, nem győzzük eléggé ajánlani a műélvezet pártoló közönségünknek, hogy a bájos tavaszi estéket, legkellemesebben ilyen művészestélyeken jenet eltölteni. A megnyitó előadás „Bánk-bán“-nal volt, melyben E. Kovács Gyula mesteri alakításában gyönyörködtünk. Vasárnap a „Csikós“, ebben Szentgyörgyi remekeit. Hétfőn, a „Madarász“ operette ment Pintérrel a cziniszerepben, ki iskolázott szép Hangjával sok tapsot aratott. Síposs Etelka a tavaly óta nagy natadást mutat. Termetében u megformásodott játéka és nangja bajjal és üdeséggel, nagy elismerésre számíthat, oly kedves, elragadó pajzán Postás Miska volt a nu ntkikja párját. Kedden: „Becstelenek“ előadása volt. ezervan: „Arany ember“ Kovács Gyula kitűnő Tímár Mihály, Szép Olga bájos Noémi volt. Brazovics szerepében Szentgyörgyi eredeti, kanno alakítást mutatott be. Salamon K. kisasszonyban egy új csillagot látunk. Tímea szerepében bájos jelenségvolt, rokonszenves hangja, elegáns modora méltán keltett feltűnést. Hunyadi Margit megállót,a helyét Tréza szerepében. Péchy Kálmán új tagja a kolozsvári nemzeti színháznak, éppen ma lépett fel először. Péchy városunk szülöttje, csinos, magas karcsú alak, érdekes mély tüzű nagy szemekkel és tekintélyes sas orrával. A színészeti akadémiát is végezte, szóval rutinirt színészt látunk benne, Krisztián Tódor szerepében mesterien játszott. Csütörtökön: „Charlie nénje“ az az angol bohózat ment, szép közönség elött. A bohózatok behozatja ez, oldalfájásig kacagtatta a publikumot. Péchy Kálmán, Hegedűs Gyula, Goth Sándor, Megyeri Dezső Vendrei Ferencz és Szerémy Zoltán ügyesen kitettek magukért a fonák helyzeteket pompásan adták vissza. Pénteken: „Tiszturak a zárdában“ adatott „Traviata“ helyett, mely a Strakosch Feriea k. a. betegsége folytán nem volt előadható vcziójának felsorolása ; ez nemcsak gazdagságát, hanem a szerkesztők ízlését s a kiadó-társulat áldozatkészségét is mindennél jobban dicséri. A vállalat befejezéséig márcsak néhány füzet van hátra. Kapható minden hazai könyvkereskedésben füzetenkint 40 krért. Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetéből megjelent a 32-ik füzet gazdag tartalommal és sok díszes illusztráczióval. Az első czikkben a vállalat főszerkesztője , Beöthy Zsolt folytatja Arany Jánosról írt tanulmányát, mely egyfelől a nagy költő egyéniségének és költészetének mélyreható bonczolása, találó jellemzése, másfelől a dolgozat szerkezete s nyelve tekintetében egyike a szerző legkitűnőbb esszyinek. A füzet 2-ik czikkében Rosák 40-es Jane 61 éves drámairodalmáról, ezúttal részletesen Szigligetiről, Czakáról és Teleki Lászlóról ír, azzal az eredeti felfogással, szellemes előadással, mely Rákosi minden dolgozatát jellemzi. A hároméves vaskos füzetben nem kevesebb mint 21 illusztráczió van, három külön mellékletül, a többi a szövegben: u. m. Aranynak Petőfi és Barabás által rajzolt képei, Aranyné, Szigligeti, Czakó, Teleki arczképei, Arany mell- és éremszobrai, a színlap, melyen mint színész szerepel, annak a Toldi-példánynak czimlapja, melyből remek trilógiájának tárgyát vette, egy angol levele (Petőfihez), nagykőrösi lakóháza, a Nagyidai czigányok czimképe, a szalontai Arany-szoba és síremléke, Szigligeti Két pisztolyának czímképe, pár sornyi kézirat a „Fenn az ernyőből“ és síremléke; külön a nemzeti színház első előadásának színlapja (színnyomatban), továbbá Kemény Zsigmondnak és Petőfinek kézirataiból hasonmások. Valóban e nagyfontosságú vállalat dicséretére elég tartalmának és illusztráczióinak felsorolása; ez nemcsak gazdagságát, hanem a szerkesztők ízlését s a kiadó-társulat áldozatkészségét is mindennél jobban dicséri. A vállalat befejezéséig már csak néhány füzet van hátra. Kapható minden hazai könyvkereskedésben füzetenkint 40 krért. A kolozsvári nemzeti színház személyzete, a tavaszi szezonra átrándult városunkba. Nagy örömmel vártuk a királyhágón inneni művésztársulatot, lelkesültséggel fogadtuk őket, de közönségünk általában véve meglehetősen tartózkodik a színház látogatásától. Ennek a körülménynek magyarázatát abban lelhetjük, hogy a helyárak fel vannak srófolva és így a mai kedvezőtlen pénzviszonyok visszatartják a családapákat a túlkiadásoktól. Az első helyek tavaly egy forintért voltak kaphatók, most húsz krajczárral drágábbak, ami pedig egy három tagú családnál, kivált ha lehetőleg gyakrabban óhajt színházat látogatni, tekintélyes összeget tesz ki. A társulatra vonatkozólag mondhatjuk, hogy pompásan megizmosodva látjuk. — Mi bajod, édes gyermekem? — Oh, nem néném, rebekte sírástól elhaló hangon a bájos teremtés. — Nos, beszélj drágám és ne ejts kétségbe, faggatá a leányt a nagynéni. — A báró ... ki mellettem . . . ült, szótagolta Helén. — Megsértett talán. — Igen . . . nem . . . — De kérlek édesem, beszélj értelmesen. — Eleinte olyan jól mulattatott és azután.. — És azután? — Elhalgatott, többszöri kérdésemre nem felelt, sőt . . . el is fordult tőllem, tördelte könygyöngyes gyönyörű szemeiben Helén. Madley asszony benézett a terembe, hol Adlersklan báró és még néhány hozzá hasonló ur erősen bucsuzgatott a nagykövettől. Rögtön észbe kapott és hangos kaczaj tört ki ajkain. Helén tágranyitott szemekkel bámult nagynénjére. — Te nagyon szivedre vetted a . . . báró viselkedését és azért felfoglak világosítani, viszonozta folytonos nevetés közt Madley asszony a húgát keblére húzta. A . . . báró — egy vendégkölcsönző intézet tagja. — Ah! — Igen ám, mert Parisban ilyen intézet is létesült. Előkelő utakat küldenek vendégekül olyan házakhoz, hol kevés, vagy egyáltalában semmi vendég sincs. A báró is ilyen Neki ideje letelt. Csak a nagykövet cselekedett rosszul, mert nem volt elégelőrelátó. Rövid időre szerződtette vendégeit. De azonnal megmondom neki, hogy máskor több időre szerződtesse a vendégkölcsönző intézet tagjait. IRODALOM. Az Atheneaum Képes Irodalomtörténelemből megjelent a 32-ik füzet, gazdag tartalommal és sok díszes illusztráczióval. Az első czikkben a vállalat főszerkesztője, Beöthy Zsolt folytatja Arany Jánosról írt tanulmányát, mely egyfelől a nagy költő egyéniségének és költészetének mélyreható bonczolása, találó jellemzése, másfelől a dolgozat szerkezete s nyelve tekintetében egyike a szerző legkitűnőbb esszyinek. A füzet második czikkében Rákosi Jenő a 40-es évek drámairodalmáról, ezúttal részletesen Szigligetiről Czakáról és Teleki Lászlóról ír, azzal az eredeti felfogással, szellemes előadással, mely Rákóczy minden dolgozatát jellemzi. A hároméves vaskos füzetben nem kevesebb mint 21 illusztráczió van, három külön mellékletül, a többi a szövegben, a.m Aranynak Petőfi és Barabás által rajzolt képei, Aranyné, Szigligethi, Czakó Teleki arczképei, Arany mell- és érez szobrai, a szinlap, melyen mint színész szerepel, annak a Toldi-példánynak czimlapja, melyből remek trilógiájának tárgyát vette, egy angol levele (Petőfihez) nagykőrösi lakóháza a nagyida cigányok czimképe, a szalontai Arany-szoba és síremléke, szigligeti Két pisztolyának cimképe, pár sornyi kézirat a „Fenn az ernyőből" és síremléke, külön a a nemzeti színház első előadásának szinlagja (szinnyomatban) továbbá Kemény Zsigmondok és Petőfinek kézirataiból hasonmások. Valóban e nagyfontosságú vállalat dicséretére elég tartalmának és illusztrál H I R R O V A T. Maros-Vásárhely tt, 1895. május 11. — Lukács Béla díszpolgári oklevele. Városunk törvényhatóságának 15 tagból álló küldöttsége a Geréb Béla polgármester vezetése alatt a Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszter s most országgyűlési képviselőnek f. hó 6-án du 1 órakor Budán disztéri lakásán nyújtotta át városunk díszpolgári oklevelét. A küldöttséget vezető Geréb Béla polgármester a díszpolgári oklevél átnyujtását megelőző rövid, de szellemes beszédében igen szépen adott kifejezést, viszhangot városunk összpolgársága azon változatlan szeretete, tisztelete és bizalmának, mellyel ma is, midőn már nincs a hatalomnak iritokában viseltetik legnagyobb díszpolgárával szemben. Lukács Béla e reá nézve kitüntetőnek jelzett megtiszteltetését melegen megköszönve ígéretet tett, hogy jövőben, mint városunknak egyik polgára még jobban fogja keresni az alkalmat, melyben városunknak s polgárságának hasznára és boldogitására lehessen. Az átnyújtott és átvett díszpolgári oklevelet megtekintvén s azt igen szépnek, gondosan kiállitottnak találván, újabban érette meleg köszönetet mondott, mit a küldöttség tagjainak bemutatása követett. A fogadtatás Lukács Bélától megszokott oly előzékeny és szívélyes volt, hogy azt a küldöttség soha nem fogja feledni. A bemutatásokat Lukács Bélának a küldöttség tagjaival fesztelen társalgása követett, mely idő alatt a kedves neje őnagyméltósága is a fogadó termében megjelent, kinek szintén a küldöttség valamennyi tagja bemutattatott s azok mindegyikét igen szívélyesen fogadta. E bemutatást a kegyelmes asszony megjelenése által félbeszakított további szívélyes társalgás követte. Csaknem egy félóra időzés után a küldöttség városunk legújabb díszpolgárától búcsút vett, ki a küldöttség tagjait az István főherczeg szállójában d. u. 3 órára ebédre hívta meg. Ez ebéden jelen voltak: Bán- Őry Dezső báró miniszterelnök, Lukács, Perczel és Dániel miniszterek, Miklós Ödön államtitkár, továbbá Kemény Kálmán báró főispán, Wekerle Sándor, Matlekovits Sándor, Gajzágó Salamon, Gajári Ödön, továbbá a küldöttség tagjai: Geréb Béla polgármester, dr Bernády György gyógyszerész, Bucher Károly takarékpénztári igazgató, Wagner E. Lipót kereskedő, Sztupiczki Béla kereskedő, Vass Árpád adóhivatali tisztviselő, Farkas Izsák gyáros, Schwartz János gabonakereskedő, Simon Ferencz s Weisz Vilmos kereskedők, szentgyörgyi Dénes tanító, Vida Károly iparos, Guláth György iparos, Gyulai Elek iparos és Pálffy Mihály ügyvéd. A kitűnő hangulatban lefolyt lakomán az első tesztot Bernády György dr mondotta Lukács Béla orsz. képviselőre majd Lukács Béla a miniszterekre mondott lelköszöntöt; Geréb Béla polgármester Wekerle orsz képviselőre; Wekerle nagy hatást keltett gyönyörű felköszöntöt Marosvásárhely város közönségére, Farkas Izsák gyáros Perczel Dezső miniszterre, Geréb Béla Bánffy Dezső báróra, Wagner F. Lipót Bánffy Dezső mai politikai sikere fölemlítése kapcsán Dániel Ernőre, Perczel Dezső Gajzágó Salamonra és Kemény Kálmánra, Miklós Ödön Lukács Béla nejére és családjára, Vass Árpád Lukács Lászlóra, Gajáry Ödön a szabadelvűségre, Gajzágó Salamon Geréb polgármesterre — Jubileum. Szentmarjay Dezső kir. törvényszéki elnökünknek tizedéves elnöki szolgálata alkalmából — a marosvásárhelyi, kir. törvényszék, a marosvásárhelyi, nyárádszeredai, szászrégeni és mezőbándi kir. járásbíróságok bírói, fogalmi és kezelő személyzete tagjai által — rendezett jubiliáris ünnepély f. hó 6-án tartatott meg a következő sorrendben: A jubiliáris napot megelőző este városunk szép haladásnak örvendő dalárdája — melynek szintén elnöke a jubiliáns törvényszéki elnök úr, cserenáddal tisztelte meg, melyet Petőfinek ismert „Hazám, hazám!“ dalával nyitott meg. A dalok elhangzásával a jubiláns elnök úr szívélyesen mondott köszönetet a tisztelgő dalárdának nem várt figyelméért. A jubiliáris napnak d. e. 11 órájában elsősorban a helyi ügyvédi, másodsorban a helyi közjegyzői kar, harmadsorban a kir. törvényszék és elölnevezett járásbíróságok bírói, fogalmi és kezelő személyzetének tagjai az Antal János kir. törvényszéki bíró vezetése alatt tisztelegtek a jubiláló elnök urnál, átnyújtván — meleg szavak kísérete mellett — a kék selyem plüssel bevont és Sz. D. ezüst monogrammal díszített azon diszes albumot, mely a jubiláló kir. törvényszék és elölnevezett járásbíróságai tagjainak arczképeit s a következő emléksorokat tartalmazza. „Megőrizzük szivünkben annak a napnak emlékét, melyen 10 év előtt vezérünk lett a kitartó munkásság, ernyedetlen szorgalom mintaképe, szeretve tisztelt elnökünknek a marosvásárhelyi kir. törvényszék és ahoz tartozó kir. jbiróságok tisztviselői. Maros-Vásárhelytt, 1895. május 6.“ Este 8 órára a Letzter Samu jónevű vendéglője nagy éttermében 82 terítékű vacsora várta a jubiláló elnök és azon tisztelőit, kik jubiláns ünnepélyén részt vettek, ezek pedig voltak a m.-vásárhelyi kir. törvényszék és elölnevezett kir. járásbíróságainak bírói, fogalmi és kezelő személyzetének teljes száma; a helyi kir. ítélő tábla Kostka Géza tanácselnök, Ávédik Simon, Todorffi Domokos kir. táblai bírák, Dr Kabdebó Ferencz és Vitályos Samu kir. közjegyzők s a helyi ügyvédi kar csaknem teljes száma. E díszvacsoránál az első poharat Antal János kir törvényszéki biró Szentmariay Dezső jubiláló kir törvényszéki elnök hosszantartó életéért ürítette, melyet az asztaltársaság zajos éljenzése követett. Csongvay Lajos ügyvédi kamarai elnök maga és ügyvéd kartársa, Vitályos Samu és Dr Kábdebó Ferencz kir. közjegyzők a saját nevökben éltették a jubiláló kir törvényszék