Közérdek, 1895. január-június (7. évfolyam, 1-27. szám)

1895-05-12 / 19. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK Marosvásárhely, 1895 május hó 12-én. Ha tehát van az érdekeltekre kö­zelebb eső lap, hat tehát a törvény inten­­zioja ezen közelebb eső lapba rendeli közzé tenni az árverési stb. hirdetményt, akkor világos, hogy ezen elavult mi­niszteri intézkedés már hatályát vesztő és annak jogosultsága ma m­ár nincsen. A felek kényelmére is kell vala­micskét tekinteni. Miért legyen kény­telen a fél postai portot fizetni, leve­lezni, messze eső lappal, midőn a mel­lette lévő házban van a bíróság s­z­ék­­helyén és a vidéken olvasott (hely­beli) lapnak a szerkesztősége. Financziális szempontból is megvál­toztatandó a fenti intézkedés. Oda kell törekedni, hogy a jogszolgáltatás jó­ságainak minél olcsóbb legyen. S a nép érdeke is figyelmen kívül ne hagyasssék. Ezen okokból a tárgytalaná lett mi­niszteri intézkedést hatályon kívül kell helyezni. Minden lap szolgálatot teszen a köz­önyöknek, nem szabad a kiadás óriási terhe mellett az úgyis gyérjövedel­­met egy laptól sem elvenni- ip. m. SZÍNHÁZ. Minden szerepkör méltóan be van töltve úgy, hogy a kolozsvári nemzeti színház mint műintézet elsőrangú helyen áll az ország­ban. A 62. gy. ezred zenekara kitűnő zenét szolgáltat, nem győzzük eléggé ajánlani a műélvezet pártoló közönségünknek, hogy a bájos tavaszi estéket, legkellemesebben ilyen művészestélyeken jenet eltölteni. A megnyitó előadás „Bánk-bán“-nal volt, melyben E. Kovács Gyula mesteri alakítá­­sában gyönyörködtünk. Vasárnap a „Csikós“, ebben Szentgyör­­gyi remekeit. Hétfőn, a „Madarász“ operette ment Pin­térrel a cziniszerepben, ki iskolázott szép Hangjával sok tapsot aratott. Sípos­s Etelka a tavaly óta nagy natadást mutat. Termetében u m­e­g­f­o­r­m­­á­s­o­d­o­tt játéka és nangja bajjal és üdeséggel, nagy elismerésre számíthat, oly kedves, elragadó pajzán Postás Miska volt a nu ntkikja párját. Kedden: „Becstelenek“ előadása volt. ezervan: „Arany ember“ Kovács G­yula kitűnő Tímár Mihály, Szép Olga bájos Noémi volt. B­razovics szerepében Szentgyörgyi eredeti, kanno alakítást mutatott be. Sa­lamon K. kisasszonyban egy új csillagot látunk. Tímea szerepében bájos jelenség­­volt, rokonszenves hangja, elegáns modora méltán keltett feltűnést. Hunyadi Margit meg­álló­t,a helyét Tréza szerepé­ben. Péchy Kálmán új tagja a kolozsvári nemzeti színháznak, éppen ma lépett fel először. Péchy városunk szülöttje, csinos, magas karcsú alak, érdekes mély tüzű nagy szemekkel és tekintélyes sas orrával. A szí­­nészeti akadémiát is végezte, szóval ruti­nirt színészt látunk benne, Krisztián Tódor szerepében mesterien játszott. Csütörtökön: „Charlie nénje“ az az an­gol bohózat ment, szép közönség elött. A bohózatok behozatja ez, oldalfájásig kac­ag­­tatta a publikumot. Péchy Kálmán, Hege­dűs Gyula, Goth Sándor, Megyeri Dezső Vendrei Ferencz és Szerémy Zoltán ügye­sen kitettek magukért a fonák helyzeteket pompásan adták vissza. Pénteken: „Tiszturak a zárdában“ ada­tott „Traviata“ helyett, mely a Strakosch Feriea k. a. betegsége folytán nem volt előadható v­cziójának felsorolása ; ez nemcsak gazdag­ságát, hanem a szerkesztők ízlését s a ki­­adó-társulat áldozatkészségét is mindennél jobban dicséri. A vállalat befejezéséig már­­csak néhány füz­et van hátra. Kapható min­den hazai könyvkereskedésben füzetenki­nt 40 krért. Az Athenaeum Képes Irodalom­­történetéből megjelent a 32-ik füzet gazdag tartalommal és sok díszes illusztrá­czióval. Az első czikkben a vállalat főszer­kesztője , Beöthy Zsolt folytatja Arany János­ról írt tanulmányát, mely egyfelől a nagy költő egyéniségének és költészetének mélyre­ható bonczolása, találó jellemzése, másfelől a dolgozat szerkezete s nyelve tekintetében egyike a szerző legkitűnőbb esszyinek. A füzet 2-ik czikkében Rosák 40-es Jane 61 éves drámairodalmáról, ezúttal részletesen Szigligetiről, Czakáról és Teleki Lászlóról ír, azzal az eredeti felfogással, szellemes előadással, mely Rákosi minden dolgozatát jellemzi. A három­éves vaskos füzetben nem kevesebb mint 21 illusztráczió van, három külön mellékletül, a többi a szövegben: u. m. Aranynak Petőfi és Barabás által rajzolt képei, Aranyné, Szigligeti, Czakó, Teleki arczképei, Arany mell- és éremszobrai, a színlap, melyen mint színész szerepel, annak a Toldi-példánynak czimlapja, melyből remek trilógiájának tárgyát vette, egy angol levele (Petőfihez), nagykőrösi lakóháza, a Nagyidai czigányok czimképe, a szalontai Arany-szoba és síremléke, Szigligeti Két pisztolyának czímképe, pár sornyi kézirat a „Fenn az ernyőből“ és síremléke; külön a nemzeti színház első előadásának színlapja (szín­nyomatban), továbbá Kemény Zsigmondnak és Petőfinek kézirataiból hasonmások. Való­ban e nagyfontosságú vállalat dicséretére elég tartalmának és illusztráczióinak felso­rolása; ez nemcsak gazdagságát, hanem a szerkesztők ízlését s a kiadó-társulat áldozat­­készségét is mindennél jobban dicséri. A vállalat befejezéséig már csak néhány füzet van hátra. Kapható minden hazai könyvke­reskedésben füzetenkint 40 krért. A kolozsvári nemzeti színház személyzete, a tavaszi szezonra átrándult városunkba. Nagy örömmel vártuk a királyhágón inneni művésztársulatot, lelkesültséggel fogadtuk őket, de közönségünk általában véve meg­lehetősen tartózkodik a színház látogatá­sától. Ennek a körülmény­nek magyarázatát abban lelhetjük, hogy a helyárak fel van­nak srófolva és így a mai kedvezőtlen pénz­viszonyok visszatartják a családapákat a túlkiadásoktól. Az első helyek tavaly egy forintért voltak kaphatók, most húsz kraj­­czárral drágábbak, ami pedig egy három tagú családnál, kivált ha lehetőleg gyak­rabban óhajt színházat látogatni, tekinté­lyes összeget tesz ki. A társulatra vonatkozólag mondhatjuk, hogy pompásan megizmosodva látjuk. — Mi bajod, édes gyermekem? — Oh, nem néném, rebekte sírástól el­haló hangon a bájos teremtés. — Nos, beszélj drágám és ne ejts kétségbe, faggatá a leányt a nagynéni. — A báró ... ki mellettem . . . ült, szótagolta Helén. — Megsértett talán. — Igen . . . nem . . . — De kérlek édesem, beszélj értelmesen. — Eleinte olyan jól mulattatott és azután.. — És azután? — Elhalgatott, többszöri kérdésemre nem felelt, sőt . . . el is fordult tőllem, tördelte könygyöngyes gyönyörű szemeiben Helén. Madley asszony benézett a terembe, hol Adlersklan báró és még néhány hozzá ha­sonló ur erősen bucsuzgatott a nagy­követ­től. Rögtön észbe kapott és hangos kaczaj tört ki ajkain. Helén tágranyitott szemekkel bámult nagynénjére. — Te nagyon szivedre vetted a . . . báró viselkedését és azért felfoglak világosítani, viszonozta folytonos nevetés közt Madley asszony a húgát keblére húzta. A . . . báró — egy vendégkölcsönző intézet tagja. — Ah! — Igen ám, mert Parisban ilyen intézet is létesült. Előkelő utakat küldenek vendé­gekül olyan házakhoz, hol kevés, vagy egy­általában semmi vendég sincs. A báró is ilyen Neki ideje letelt. Csak a nagykövet cselekedett rosszul, mert nem volt elég­­előrelátó. Rövid időre szerződtette vendégeit. De azonnal megmondom neki, hogy máskor több időre szerződtesse a vendég­kölcsönző intézet tagjait. IRODALOM. Az Atheneaum Képes Irodalom­­történelemből megjelent a 32-ik füzet, gazdag tartalommal és sok díszes illusztráczióval. Az első czikkben a válla­lat főszerkesztője, Beöthy Zsolt folytatja Arany Jánosról írt tanulmányát, mely egy­felől a nagy költő egyéniségének és köl­tészetének mélyreható bonczolása, találó jellemzése, másfelől a dolgozat szerkezete s nyelve tekintetében egyike a szerző leg­kitűnőbb esszyinek. A füzet második czik­­kében Rákosi Jenő a 40-es évek drámairo­dalmáról, ezúttal részletesen Szigligetiről Czakáról és Teleki Lászlóról ír, azzal az eredeti felfogással, szellemes előadással, mely Rákóczy minden dolgozatát jellemzi. A három­éves vaskos füzetben nem keve­sebb mint 21 illusztráczió van, három kü­lön mellékletül, a többi a szövegben, a.­m Aranynak Petőfi és Barabás által rajzolt képei, Aranyné, Szigligethi, Czakó Teleki arczképei, Arany mell- és érez szobrai, a szinlap, melyen mint színész szerepel, an­nak a Toldi-példánynak czimlapja, melyből remek trilógiájának tárgyát vette, egy an­gol levele (Petőfihez) nagykőrösi lakóháza a nagyida cigányok czimképe, a szalontai Arany-szoba és síremléke, szigligeti Két pisztolyának cimképe, pár sornyi kézirat a „Fenn az ernyőből" és síremléke, külön a a nemzeti színház első előadásának szin­­lagja (szinnyomatban) továbbá Kemény Zsig­mondok és Petőfinek kézirataiból hason­mások. Valóban e nagyfontosságú vállalat dicséretére elég­ tartalmának és illusztrál H I R R O V A T. Maros-Vásárhely tt, 1895. május 11. — Lukács Béla díszpolgári oklevele. Városunk törvényhatóságának 15 tagból álló küldöttsége a Geréb Béla polgármester vezetése alatt a Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszter s most országgyűlési képviselőnek f. hó 6-án d­­u 1 órakor Budán disztéri lakásán nyújtotta át városunk díszpolgári oklevelét. A kül­döttséget vezető Geréb Béla polgármester a díszpolgári oklevél átnyujtását megelőző rövid, de szellemes beszédében igen szé­pen adott kifejezést, viszhangot városunk összpolgársága azon változatlan szeretete, tisztelete és bizalmának, mellyel ma is, midőn már nincs a hatalomnak iri­tokában viseltetik legnagyobb díszpolgárával szem­ben. Lukács Béla e reá nézve kitüntetőnek jelzett megtiszteltetését melegen megkö­szönve ígéretet tett, hogy jövőben, mint városunknak egyik polgára még jobban fogja keresni az alkalmat, melyben városunknak s polgárságának hasznára és boldogitására lehessen. Az átnyújtott és átvett díszpol­gári oklevelet megtekintvén s azt igen szép­nek, gondosan kiállitottnak találván, újab­ban érette meleg köszönetet mondott, mit a küldöttség tagjainak bemutatása követett. A fogadtatás Lukács Bélától megszokott oly előzékeny és szívélyes volt, hogy azt a küldöttség soha nem fogja feledni. A bemutatásokat Lukács Bélának a küldött­ség tagjaival­ fesztelen társalgása követett, mely idő alatt a kedves neje őnagyméltó­­sága is a fogadó termében megjelent, ki­nek szintén a küldöttség valamennyi tagja bemutattatott s azok mindegyikét igen szí­vélyesen fogadta. E bemutatást a kegyel­mes asszony megjelenése által félbesza­kított további szívélyes társalgás követte. Csaknem egy félóra időzés után a küldött­ség városunk legújabb díszpolgárától bú­csút vett, ki a küldöttség tagjait az István főherczeg szállójában d. u. 3 órára ebédre hívta meg. Ez ebéden jelen voltak: Bán- Őry Dezső báró miniszter­elnök, Lukács, Perczel és Dániel miniszterek, Miklós Ödön államtitkár, továbbá Kemény Kálmán báró főispán, Wekerle Sándor, Matlekovits Sán­dor, Gajzágó Salamon, Gajári Ödön, továbbá a küldöttség tagjai: Geréb Béla polgár­­mester, dr Bernády György gyógyszerész, Bucher Károly takarékpénztári igazgató, Wagner E. Lipót kereskedő, Sztupiczki Béla kereskedő, Vass Árpád adóhivatali tisztvi­selő, Farkas Izsák gyáros, Schwartz J­ános gabonakereskedő, Simon Ferencz s Weisz Vilmos kereskedők, szentgyörgyi Dénes ta­nító, Vida Károly iparos, Guláth György iparos, Gyulai Elek iparos és Pálffy Mihály ügyvéd. A kitűnő hangulatban lefolyt la­komán az első tesztot Bernády György dr mondotta Lukács Béla orsz. képviselőre majd Lukács Béla a miniszterekre mondott lelköszöntöt; Geréb Béla polgármester Wekerle orsz képviselőre; Wekerle nagy hatást keltett gyönyörű felköszöntöt Ma­rosvásárhely város közönségére, Far­kas Izsák gyáros Perczel Dezső miniszterre, Geréb Béla Bánffy Dezső báróra, Wagner F. Li­pót Bánffy Dezső mai politikai sikere föl­­említése kapcsán Dániel Ernőre, Perczel Dezső Gajzágó Salamonra és Kemény Kál­mánra, Miklós Ödön Lukács Béla nejére és családjára, Vass Árpád Lukács Lászlóra, Gajáry Ödön a szabadelvűségre, Gajzágó Salamon Geréb polgármesterre — Jubileum. Szentmarjay Dezső kir. törvényszéki elnökünknek tizedéves elnöki szolgálata alkalmából — a marosvásárhelyi, kir. törvényszék, a marosvásárhelyi, nyárádszeredai, szászrégeni és mezőbándi kir. járásbíróságok bírói, fogalmi és kezelő személyzete tagjai által — rendezett jubi­­liáris ünnepély f. hó 6-án tartatott meg a következő sorrendben: A jubiliáris napot megelőző este városunk szép haladásnak örvendő dalárdája — melynek szintén el­nöke a jubiliáns törvényszéki elnök úr, c­serenáddal tisztelte meg, melyet Petőfinek ismert „Hazám, hazám!“ dalával nyitott meg. A dalok elhangzásával a jubi­láns elnök úr szívélyesen mondott köszöne­tet a tisztelgő dalárdának nem várt figyel­méért. A jubiliáris napnak d. e. 11 órájá­ban első­sorban a helyi ügyvédi, másodsor­ban a helyi közjegyzői kar, harmadsorban a kir. törvényszék és elölnevezett járásbíró­ságok bírói, fogalmi és kezelő személyzeté­nek tagjai az Antal János kir. törvényszéki bíró vezetése alatt tisztelegtek a jubiláló elnök urnál, átnyújtván — meleg szavak kísérete mellett — a kék selyem plüssel bevont és Sz. D. ezüst monogrammal díszí­tett azon diszes albumot, mely a jubiláló kir. törvényszék és elölnevezett járásbíró­ságai tagjainak arczképeit s a következő emléksorokat tartalmazza. „Megőrizzük szi­vünkben annak a napnak emlékét, melyen 10 év előtt vezérünk lett a kitartó munkásság, ernyedetlen szorgalom mintaképe, szeretve tisztelt elnökünknek a marosvásárhelyi kir. törvényszék és ahoz tartozó kir. jbiró­ságok tisztviselői. Maros-Vásárhelytt, 1895. május 6.“ Este 8 órára a Letzter Samu jónevű vendéglője nagy éttermében 82 terítékű va­csora várta a jubiláló elnök és azon tisz­telőit, kik jubiláns ünnepélyén részt vettek, ezek pedig voltak a m.-vásárhelyi kir. tör­vényszék és elölnevezett kir. járásbíróságai­nak bírói, fogalmi és kezelő személy­zetének teljes száma; a helyi kir. ítélő tábla Kostka Géza tanácselnök, Ávédik Simon, Todorffi Domokos kir. táblai bírák, Dr Kab­­debó Ferencz és Vitályos Samu kir. köz­jegyzők s a helyi ügyvédi kar csaknem teljes száma. E díszvacsoránál az első poha­rat Antal János kir törvényszéki biró Szent­mariay Dezső jubiláló kir törvényszéki elnök hosszantartó életéért ürítette, melyet az asztal­társaság zajos éljenzése követett. Csongvay Lajos ügyvédi kamarai elnök maga és ügyvéd kartársa, Vitályos Samu és Dr Kábdebó Ferencz kir. közjegyzők a saját nevökben éltették a jubiláló kir törvényszék

Next