Közérdek, 1899. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
2-ik oldal, Marosvásárhely, 1899. január hó 1 KÖZÉRDEK. Városi és vármegyei élet. 1. A székely főváros közgyűlése. Városunk, a székely főváros a múlt évben utolsó érdemleges közgyűlését deczember hó 23-ik napján tartotta meg. E gyűlés főtárgya volt a városi honatyák hiányzó számának titkos szavazás útáni kiegészítése. Mondanunk sem kell azoknak, akik ismerik városunk polgárainak városunk közügyei iránti érdeklődését, s akik ismerik, azokat hogy bizony városunkban, a közügyek elintézésénél nem egyszer történt meg, hogy az országos politika városunk közügyei elintézésében is bevitetett. S ezért a politikai ellenzéki párt e választás körül minden lehetőt megmozdított arra, hogy e választásnál a párt híveit a közgyűlés termében, a közügyek igazgatásának befolyásában bevihessék. Fáradságuk nem volt ingyen való. Czéljük kívánalmuknak megfelelőleg teljesleg sikerült, amit nem egészben ügyes és fáradhatlan eljárásaiknak köszönhetnek, hanem annak, hogy Geréb Béla városunk derék polgármestere, Mikó Árpád főispán ur őméltóságával történt előleges megállapodás folytán, oda törekedett, hogy a politikai ellenzék mindazon férfiai, kiket a város közgyűlés termében bevinni óhajtanak, bejussanak, hogy élő szemeikkel lássák, hogy városunk közügyei — az idő haladásai és követelményeinek megfelelőleg — másként nem mehetnek, mint mentek eddig. Kétségkívül reményében lévén annak, hogy a politikai ellenzéknek a városi közgyűlés termeiben bejutandó új tagjai is valamennyien városunknak a kor kívánalmainak megfelelő haladását és fejlődését kívánják, mindent elkövetnek, még áldozat árán is arra nézve, hogy városunk, a székelyek fővárosa a haladás és fejlődésben, Magyarországon nemcsak az utolsó ne legyen, hanem az elsők között foglaljon helyet. Ma már ismerjük városunk közgyűlésének uj tagjait s azok ismerete után nyíltan merjük kimondani: városunk polgármestere és főispánja nem fog csalódni, azon feltevésükben, hogy városunk közgyűlése uj tagjai városunk haladásának és fejlődésének útjában akadályokat gördítenének. Valamennyié városunk közgyűlése uj tagjai városunk polgárainak javaiból való, kiknek szivükön és lelkükön fekszik a székely főváros haladása és fejlődése. De mi is, polgártársainkkal meggyőződve vagyunk afelől, hogy a székely főváros haladását és fejlődését városunk polgárai anyagi viszonyainak és városunk jövedelmének megfelelő arányban fogják előmozdítani. Vajha Magyarország valamennyi törvényhatósági joggal biró városa, városunk, a székely főváros polgármestere és főispánja hason szabadelvű cselekvési erővel bírna. H. Vármegyei közgyűlés. M Marostordavármegye deczember hó 29-én rendkívüli közgyűlést tartott. A bizottsági tagok gyér sorokban jelentek meg, mert nem volt választás, t.i tisztviselő választás. Másféle választás , mint alább beszámolunk, volt elég. A közgyűlés két nevezetes interpelláczióval vette kezdetét, Berzenczey Istvánnak a közelegni hitt „ex-lex“ állapotok és Tholdalagi László grófnak a bor és húsfogyasztási adók tárgyában intézett interpellációjával. Berzenczey István interpellációja akörül forgott, hogy miután a vármegye tisztikara az alkotmányra esküt tett, azon esetben, ha az új évben törvényen kívüli állapot lépne életbe, megmaradnának-e a tisztviselők állásukban? s ha megmaradnának, miféle alapból lesz fizetésük folyósítva? Alispán az interpellációra adott válaszában mindenekelőtt kifejezést adván abbeli reményének, hogy ily állapotok nem következnek be, kijelenti, hogy a vármegye tisztikara törvényen kívüli állapotok bekövetkezte esetén is állásában megmaradna, mert megbízatását nem a kormánytól nyerte s ennélfogva a fennálló törvények ellenére kiadható kormányrendeletek végrehajtását teljesíteni köteles nem is lenne, tevékenysége szorítkoznék tisztán a mindennapi szükségletet kielégítő közigazgatásra. A tisztviselők fizetését ideiglenesen utalványozná más megyei alapok terhére, a mit általános meghatalmazásánál fogva megtenni jogában áll Tholdalagi László gróf interpellált a községek által kért italmérési engedélyek kiadása érdekében, minthogy a bor és húsfogyasztási adót, több község megváltván, közszükségletei fedezésére szolgáló némi jövedelemre ezen községek csak az esetben számíthatnak, ha egyúttal italmérési engedélyt is nyernek. Az alispán válaszából örvendetesen vettük tudomásul, hogy a községek részére italmérési engedélyek kiadása érdekében a pénzügyminiszter úrhoz a felterjesztés megtörtént, az alispánt e tekintetben mulasztás nem terheli,de nem értjük a miniszter úr válaszát, midőn a községeket az italmérési engedély iránti kérésükkel elutasítja, holott az 1892. évi XV. t.-cz. intenziója más és egyéb semmi sem lehetett, mint az, hogy azon községek, melyek a bor és husfogyasz- tást megváltották, az italmérést maguk teljesíthetvén, közszükségleteik fedezésére némi jövedelemre szert tegyenek. Alispán kijelentette azt is, hogy az ügyben a közigazgatási bíróság ítéletét fogja kikérni. (Kicsi reménység. Szerk.) Tizenegy bizottságot választottak meg a jövő évre, köztük legnevezetesebbet a közigazgatási bizottságot, melynek tagjaiul ritka egyértelműséggel: Tholdalagi László gróf, Altzner József, Szántó Elek, báró , Kemény Domokos lett beválasztva. Tiszti- ügyész helyettesül dr Láng Oszkár gyakorló ügyvéd közfelkiáltás utján választatott meg, ki már évek óta nagy szorgalommal tölti be ezen fontos, de semmi fizettséggel egybe nem kötött állást. Mint nagyfontosságú ügyet kell felemlítenünk Farkas Sámuel kóródszentmártoni lakossal az ősi marosszéki havas birtokok bükk erdő részében fennmaradt fák értékesítése tárgyában kötött szerződést. Ezen ügylet-ből származó jövedelem talán lehetővé teszi a havaskezeléssel járó kiadások fedezését, sőt eljut valami rendeltetési czéljára is. Az új alispán szakít a régi rendszerrel, s a rengeteg birtok jövedelmeztetése tekintetében eddig elő is többet tett, mint tettek megelőzőleg kétannyi idő alatt. Értékesítette a havasi legelőket, a vadászatot, megkísértett egyes üzemágakat s nagy körültekintéssel őrködik afelett hogy egyes községek a havasbirtokok hasznosítását maguknak ne monopolizálhassák. „Contra lex“ állapotra látszik vallani a törvényhatósági közgyűlésnek a vármegyei mezőgazdasági bizottság szervezetéről alkotott szabályrendelete azon intézkedése, hogy a gazdasági egyleti titkári állást szervez úgy, hogy annak fizetése az ebadóból fedeztessék. (Hát vármegyénkben ezen állásra miért van szükség? Ezt joggal véljük az intéző köröktől — nyilvánosan — kérdezni, mert köztudat szerint, vármegyénknek gazdasága sehol és semmi sincs. Az „Ősi Marosszék“-től átvett egyetlen havas gazdaságának jól megfizetett titkára van, ki annak — figyelemre alig méltó teendőinek — elvégzésére bőven elégséges s igy alig ha van szükség egy uj nyugdijképes gazdasági titkári állás beállítására és annak beállításával a már amúgy is túlterhelt házipénztár és vármegyei tisztviselői nyugdíjalap ujabbi megterhelésére, ha ép valakinek ezen szükségtelen állás rendszeresítésével (ingyen) kegyelem kenyéradása nem czéloztatik. Szerk.) Az ebadóra lett már megelőzőleg utalva az állatorvosoknak többé el nem odázható fizetésjavítási ügye is, és jogosan, mert a törvény is ezt rendeli. Alig hisszük, hogy mindkét szükségletet az ebadó kibírná. Mi következik tehát belőle? Vagy az, hogy egyik szükséglet sem nyer kielégítést, vagy hogy a törvényhatóság az állatorvosok jogos igényeit a törvény határozott rendelkezése daczára nem fogja tudni kielégíthetni s a titkár fizetéséért szakit előbbi határozataival, — az ebadóból befolyó jövedelmet a titkár fizetése rendelkezésére bocsájtván, vagy mint harmadik eshetőség jelentkezhetik újabb vármegyei pótadó kivetése. Mert csak nem gondolja a közgyűlés, hogy a szegény kuvaszok után kivetett adó kiapadhatatlan jövedelmi forrás, és az ebadó behozatala a kutyák „népességére“ kedvező befolyást fogna gyakorolni? A világért sem, sőt ellenkezőleg látszik állani a dolog, e hű állatok „lélekszám arányára“ ,az ebadó behozatala a legválságosabb állapotot fogja megteremteni. Bízunk a miniszter úr őnagyméltósága törvénytiszteletében, hogy az állategészségügyi törvénynyel ellenkező és czélszerűtlen szabályrendeleti intézkedéseket az állategészségügyi érdekek határozott rovására nem fogja jóváhagyni. Dixi. HÍRROVAT. — Boldog újévet kívánunk olvasóinknak. — Kitüntetés. A király Légrády Károly vármegyénknek ákosfalvi kerülete országgyűlési derék képviselőjét és a budapesti kereskedelmi- és iparkamara alelnökének, a közgazdaság és különösen az ipar terén szerzett érdemei elismeréséül a harmadosztályú vaskorona-rendet adományozta. — Kovács Ferencz kitüntetése. A mi tiszteletreméltó abbásunkat rendkívüli nagy kitüntetés érte a napokban. Ugyanis XIII. Leó pápa őszentsége, pápai praelatussá nevezte ki. A kitűnő főpap valóban megérdemelte, hogy oly munkás és tevékeny életének delén, az elismerés babérkoszorúja ékesítse büszke homlokát. Az üdvözlők seregéhez őszinte szívvel járulunk mi is, kérve az egek urát, hogy lelkipásztorkodásának emez uj, fényes grádusán atyai jóságával megáldja. Ez örvendetes hírünkkel kapcsolatosan megemlíteni kívánjuk azt, hogy városunk intelligens közönsége — vallás- és nemzetiségi különbség nélkül — az igazi közszeretet és tiszteletben álló apátplébánosunk megérdemlett pápai kitüntetése alkalmából tiszteletére január 8-ára a Transsylvania dísztermében bankettet rendez, melyre máris vallás- és nemzetkülönbség nélkül annyi sokan jegyezték alá magukat, hogy alig hisszük, hogy a Transsylvania díszterme annak befogadására elégséges legyen. — Uj alispán. Lapunk közelebbi számában tettünk volt említést arról, hogy Udvarhely megye főispánja Gróf Haller János a Jakab Gyula nyugdíjba menésével üresedésbe jött alispáni székben helyettes alispánkép Gróf Lázár Ádám főjegyzőt vármegyénk szülöttét ültette bele. A ma vett távirati tudósításunk szerint gróf Lázár Ádám a tegnap előtti rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag Udvarhely megye alispánjává választatott meg. Mi ismételten örömmel gratulálunk a gróf Haller János főispán ur ez ügybeni előre látó komoly eljárásának és a vármegye törvényhatósága szerencsés választásának, mivel az uj alispán urban a vármegye törvényhatósága egy munkás, szorgalmas és jól kiképzett erőt és csak nemesen gondolkozni szokott férfiút nyert. — Kettős eljegyzés. Petelei Márton helyi kereskedő családjában ünnep szombatján kettős eljegyzés volt. Ugyanis: Erzsike leányát eljegyezte Végh Béla cs. és kir. főhadnagy és Rózsika leányát eljegyezte Kádár Kálmán mérnök. Két szerény, jó leánnyal apad a leányok gárdája, de úgy hisszük, hogy azzal a két ambicziózus derék, leendő ifjú férjjel, szaporodni fog a minta családfők száma is Adja Isten hogy úgy legyen. Tiszta szívből kívánunk nekik boldogságot és hosszantartó megelégedésteljes életet. — Eljegyzés: Dr Kozma László a kolozsvári vasúti üzletvezetőségnél fogalmazó, Kozma Ferencz kolozsvári kir. tanfelügyelő és kir tanácsos fia deczember hó 26-án jegyezte el kolozsvári Szathmáry Rózika kisasszonyt. — Házias tánczestély. A helyi építőiparosok évi január hó 10-én a László vendéglő helyiségében házias jellegű táncrestélyt rendez, melyre a meghívókat e napokban küldötte szét. Kezdete este 8 órakor lesz a követésre méltó szép példa. Désy Zoltán Marostordavármegye alispánja a közelebb megtörtént törvényhatósági bizottsági tagok megválasztása alkalmával az alája rendelt közegekhez erélyes intézkedést tett arra nézve, hogy önmaguk feltolása helyett segítsék elő a vármegyébe közhasznunknak elismert, független egyéneknek vármegye bizottsági tagjainak leendő megválasztását. — Népgyűlés. Karácsony harmadnapján a Transsylvania nagytermében óriási közönség gyűlt egybe, tiltakozni a jelenlegi kormánypolitika ellen. A gyűlés elnöke Filep Albert volt, a főbeszédet Bedőházi János kollégiumi tanár olvasta fel. Szónokoltak még Szakáts Péter is kamarai titkár, Tóthfalusi József ev. ref. lelkész és Haner Ferenc. Az egyes szónokok mindnyájan nagy hatást értek el és elhattározta a gyűlés, hogy a mai állapotok dolgában felér az országgyűléshez. Megrendítő csapás Eperjessy György vármegyei főszámvevőt és családját ismét sújtotta az élet terhei közepette egy olyan csapás, amely az előbbivel együtt örökös fájdalmat plántált be a szülői és testvéri szívekbe. Még két hete hogy két éves kis leányát sírba tette, most a második leányát a hét éves Juliskát ragadta el a kegyetlen halál. Oh, a végzetnek ily mostoha megpróbáltatása nem az igazság mérlegével osztogatja ostorcsapásait; oh, hisz az a szerénységben és szivjóságban élő fiatal kis család nem érdemelte meg, hogy így megrendíttessék. Ahol még az édes szerelemben gyökeredzik a szülők egymás iránti vonzalma, ahol bimbó hajtások meg azok a kedves kis gyermekek, ott korai volt még ez a tarolás, kegyetlenség ez a megpróbáltatás. A magas menyekben lakó szent Atya hozza meg a derűt, atyai jóságával vegye védelme alá őket és vigasztalja nagy bánatokban, mely egész életökre egy keserves útravaló. — Egy fiatal leány halála. Nagy Imre polgártársunkat és családját súlyos csapás érte, leányuk a 17 éves Irén egy napi kínos szenvedés után elhunyt. A viruló szép ifjú leány ily hirteleni elhalálozása mély részvétet kelt mindazok kebelében, akik őt ismerték, mert benne a megtestesült szivjóság és a szelídség mintaképe veszett el. Az elhunytban Nagy Imre törvényszéki jegyző testvérét gyászolja. — Halálozás. Bodor Vilma, városunk egykorú kitűnő jogtudósa dr Scheitz Antal özvegye deczember hó 26-án rövid szenvedés után 58 éves korában meghalt. Temetése Kolozsvárt deczember 28-án délután 1/ órakor történt meg. A jó anya halálát dr Scheitz Vilmos, Scheitz Endre és dr Scheitz Pál és családjaik gyászolják. — Nincs párja a napi sajtóban a Pesti Hírlapnak tartalombőség és elterjedtség tekintetében, de nincs párja abban sem, ahogy ezt a bő tartalmat minél változatosabbá teszi, uj és uj rovatokkal egészíti ki s végül nincs párja az előfizető közönségnek egész éven át nyújtott kedvezmények tekintetében. Munkatársai a legjelesebb publiczisták és tárczairók, köztük a tárczairók legelseje: Tóth Béla, Murai Károly, Kóbor Tamás; vezérczikkirói: Kenedi Géza, Beksics Gusztáv, Ifj. Ábrányi Kornél, Balogh Pál, Vázsonyi Vilmos. Rovatai, melyekkel szintén páratlanul áll a napi sajtóban: A sakk-rovat, a bélyegkedvelők rovata s a bőséges vegyes- és szerkesztői üzenet-x rovat. Mindennap kivétel nélkül 20—24 oldalnyi terjedelemben jelenik meg, vasárnap és ünnepeken 32— 36—40 oldalon s ára mégis csak annyi, mint a jóformán fele annyit adó lapoké. Ehez járulnak a külön kedvezmények : minden hónapban minden előfizető kis jegyzéknaplót kap díjtalanul, s minden évben karácsonyi ajándékul egy nagy képes naptárt; az előfizetők fényképeikről potom áron életnagyságú arczképeket készíttetnek a kiadóhivatal utján s féláron rendel