Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-07 / 1. szám

lyebbre nem tekintő felszínesség vett erőt úgyis az elméken. Az élet csupa lemondás, betöltetlen vágy. Igaza van egy nemrég elhunyt neves írónak: Ritkul a dal, nóta, a vidám tréfa, annál gyakoribb az Istenkáromlás, a hitetlenség . . . Tanácskozási termeink üresek. Kínálkozó botrány, szenzáció kelt csak érdeklődést. Ritkul a férfias, igaz szó, a magyaros, nyílt, egyenes cselekvés, mert az igazság kimondása bizonyos kényelmetlenséggel jár s nem hoz, de inkább elviszi — a konyháról a kenyeret . . . S ezen a kóros, beteges állapoton csak egy segíthet: a magyar társadalom felébredése, az egészséges közszellem megteremtése nemzeti alapon! Ezt próbáljuk keltegetni, élesztgetni . . . Ezért írunk, ezért agitálunk. Tudjuk, érezzük azonban, hogy azt az egészséges közszellemet nem mi fogjuk megteremteni, mert ahhoz gyengék vagyunk. Épen ezért a mi gyengeségünkhöz magától a nagyközönségtől várjuk az erőt, a szellemi és anyagi támogatást, bizalommal kérjük erre Tolnavármegye művelt közönségét. Mi legfeljebb csak azt az ígéretet tehetjük, hogy a becsületes törekvés sohasem fog hiányozni belőlünk s szóval és tettel mindég ott leszünk, ahova a közérdek kiáltó szava hív bennünket ! Hazafias üdvözlettel: a „KÖZÉRDEK“ szekesztősége. ROVATAINK. — Visérczikk. — A közélet, társadalom felszínre kerülő fontosabb kérdéseit vitatjuk meg e helyen, elfogulatlan, tárgyilagos kritikával, a szenvedélyesig, durva hang kizárásával Hívok, magasabb eszmék küzdőporondja lesz e hely, egyének elvérezhetnek, de az igazságnak győznie kell. Közéletünk nem egy kitűnősége tett már ígéretet, hogy a fontosabb vármegyei, közgazdasági és tártilalmi kérdésekben hallatja majd véleményét. Örömmel várjuk a sok ígéret teljesítését, ha rajtuk kívül nyitva lesz e hely mindenki előtt, akinek a közjó előmozdítására ideája, praktikus gondolata, érdekes eszméje akad. Sőt fontosabb elvi kérdésekben nyitva lesz e hely a velünk ellentétes nézeten levőknek is, mert a gyémántot gyémánt köszörüli , a felvetett eszmének is csak a megvitatás, a tárgyilagos kritika adhatja meg a tit. .. Z. A vár—megye ! Szándékosan választom el ez összetett szó részeit egymástól, mert ha az első után csak akkora teret engedünk is a gondolkodásnak, mint egy kötőjel hossza, mindjárt szembeötlőbbé válik az intézmény jelentősége, melyet már neve is kifejez. Mint eszme eredeti, — mint typus magyar, mint intézmény a múlandósággal szemben hazánkban minden másnál ellenállóképesebb, István király államalkotó bölcseségének és szervező képességének ezer éves tanúsága, — — lehet mondani — a nagy, teremtő agynak királyi gondolata a Vármegye! Vár volt eleinte a szó szoros értelmében , majd az idők folyamán felszívta magába a mai önkormányzati egység közjogi attribútumait, s ez az átalakulás, a korszellem igényeihez való ezen idomulása, fejlődésképességének legfényesebb bizonyítéka. Fejlődésképessége viszont kulcsa az ezer évvel való diadalmas daczolás titkának. Az egymást követő különböző korszakokban más és más volt a várak helyőrsége is: kezdetben fegyveres csaptitok, később a politikai jogok kizárólagos birtokosa — a nemesség, s ma a jogegyenlőség szabadabb szellemétől áthatott korunkban, a terület szerinti illetékesség által megvont határok közt élő nagy közönség széles rétegeinek a közjó szolgálatába szerződött, mandatáriusai, le bár korszakok váltották fel a egymást, változott az őrség, változtak fegyverek, melyekkel harczoltak, letűntek és keletkeztek intézmények, pusztult, — majd idegen elemek beolvasztásával felfrissült az ország népe, az emberi művelődés terjedése és haladása a cultúra minden terén ezer meg ezer újitást hozott létre, eszmék avultak el és helyükbe újak születtek, átalakult sokszorosan az egész társadalom, szóval a várak körül megváltozott minden, sőt magát a várat is nem egyszer megreformálta a kor szelleme ; — ezer éven keresztül nem változott a czél, melyért e várak küzdöttek, ezer év óta egy a jelszó, melyért lelkesednek : Igaza ! Az államczél szempontjából tekintve, a vármegyék tulajdonképen nem egyebek, mint a haza Védelmének, a haza szeretetének, si haza boldogításának mindnyájukkal kiös eszméjétől áthatott állam-microoraxiismusok. S habár az államé lét fejlődésével és belterjességének növekvésével természetszerűleg velejár, hogy az államhatalom erősbödése arányában mindig több és több életfiiilziót von saját működése körébe., az e microorganismusok mégsem váltak feleslegessé, mert a viszonyoknak, a közműveltség terjedésével kadbi^átos szakadatlan átalakulása, a helyi, szükségletek iránt elevenebb érzékkel biró önkormányzati tevékenység fej iáiétinek oly irányú törvényszerűségét rejti magában, melynél * óva mindig ujabb és újabb olyan közérdekkel lesz, kénytelen foglalkozni, mely a közigazgatónak kevésbbé összetett viszonyok: a '’legi'élél éT kezdetlegesebb állapotában, szabályozás tárgyát még egyáltalában nem is képezhette. A folytonos átalakulással járó fejlődésnek ezen szükségszerű rendje , tehát az okoskodás segélyével ugyanazt a perspective nyitja legrégibb , typicus magyar intéményünk jövőjét illetőleg, min amilyet a föllendülés és hanyatlás korszakainak váltakozásaitól sűrűn lobkizott s ennélfogva átalakulásokban szintén gazdag ezer éves mult lanti ágai mutatnak. S ennél az eredménynél megállapodhatunk, mert bizonyára minden jó magyarba, fira nézve csak megnyugtatót is. tett az a tudat, hogy abban a talál nem is nagyon messze jövőben,Jín iiegyben a legnagyobb társadalmi problémák kerülnek megoldásra s melyet ma még a legélesebb tekintetű soc’nylog szemei elől is sürü ködpárák födnek el, — mert az uj rend, melyrif a folyamatban levő evolúció, miit eredménynél megállapodni fog, megijaáírozhatatlan: — hazánki egy ezrpleghek sokszoros átalakulásai által kipuhílt, intézmény megbecsülhetetlen kincseket erő elasticitására támaszkodhatik. Simontsits Elemér: Nagy súlyt fektetünk erre a rovatra. Verteil jónevű poéták írják, de azért nem ragaszkodunk felkapott nevekhez. Tért nyitunk annak, ami szép, ami jó, másodrangú kérdés, hogy azt a szépet és jót ki írja? Áll ez a prózai dolgokra is. Nem futunk a fővárosi nagyióka után, úgyis legselejtesebb dolgaikat adják csak vidéki lapoknak. Megjelent, sikerültebb tárczáikat sem adjuk eredeti gyanánt. A vidéknek írunk, írjon a vidék nekünk de a vidék színe java írjon. Mert a téren is osztják jogosultságát annak az újabb áramlatnak, mely minden vidéknek nemcsak külön gazdasági, de külön irodalmi középpontot kíván. Ugyan a sajtó decentralizálása ez, de üdvös és szükséges is, mert ideálunkat, a magyarság karakterét, az irodalom nemzeti irányát sokkal inkább kidomboríthatja a vidék hamisítatlan magyarsága, mint a kozmopolita főváros nagyhangú magyarosága és csinált népiessége. — Tárcsánkból kizárjuk, a ledér, sikamlós irányt, az arczpiritó mezítelenséget. Nem akarunk úttörők lenni a modern klassicitás terén, de haladunk a régi jó ízlés ösvényén, úgyis nagyon benőtte már a dudva és a — gaz. — haldoklik .. . haldoklik a szép czigány lány Otthon, árván, egyedül . . . Míg apja a palotában az uraknak hegedül. Mi van azzal a rongy fával hogy így megsír, kesereg? JSótártul, neki bucul H vidám vendég sereg. Újráztatják . . . s a dal rózsák Szomorúan hullanak, Otthon meg a szép czigány lány s Elszenvedett az alatt! RHCrore LH8ZLÓ. A „Rubinszki“ és „Pecsovics“világ Tolnavármegyében.* Irta: Bodnár István A nemzeti megújhodás örökre emlékezetes korszakában, a múlt század huszas éveitől kezdve 1848-ig, Tolna vármegyének jelentős szerep jutott.Nagyjai a közéletben s a diétákon az első sorban küzdöttek s a liberális eszmék legelső zászlóvivői közé tartoztak. Csapó Dániel az „első magyar nemzetgazda“, az Országos Gazdasági Egyesület egyik főalapítója; Bezerédj István az első jobbág- szabadító s önkéntesen adózó magyar nem Berczel Mór, „Rákóczi Ferencz után az . .msurgens „kuruc“, illetőleg honvéd tábornoka a magyaroknak;“** továbbá Nemeske •; Kiss Pál fiumei kormányzó, unoka-Felelős szerkesztőnknek a Vasárnapi Újságban. épen most folyó eme hosszabb közleményét is»rgall lapok Tolnavármegye történetéből« czimü most kimaradt rovatunkba szántuk, de mert sok időszerű közlemény jött össze. Tárcza rovatunkbi inkább ennek a vármegyénk nem egy család, közelről érdeklő czikknek közlését gondolta előbbrevalónak. I* Perczel Mór saját szavai.