Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-02 / 1. szám
Szekszárdi, V. évfolyam. I. szám. Szombat, 1909. január 2. Néptanitókna ha az előfizetést egész beküldik, 5 kör. Megjelenik minden szombaton. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASAGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYESSSTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő : BOTNYÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.KÖZÉRDEK Szerkesztőség : Bezerédj István utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kör. negyedévre 2 kor. SO fill. Hanyatló városok Az évről-évre kibocsájtott staugzug- adatok szomorú világot vetnek a magyar városok népesedési mozgalmára. Az egész világon elterjedt nézet, hogy Franciaország az, mely szaporodási statisztikájával a leghátrább áll a kontinens népesedési mozgalmában, ám úgy látjuk, hogy sok magyar város felvehetné a versenyt a szomorú porondon s bizonyára ő nyerné el a pálmát is. A törvényhatósági városok egy ötöde részben stagnál, részben passzív szaporulatot mutat a legutolsó 31 esztendő statisztikáját tartva szem előtt. E városokban a maximális szaporulat százalékokban kifejezve 19 5 százalék volt, míg a minimális szaporulat 96 százalékot sem ért el, így név szerint a szaporulat Zomborban 31 év óta 24 százalék, Pancsován 178, Baján 104, Selmeczbányán 16• 7, Verseczen 174 százalék. A rendezett tanácsú városok közül a stagnáció a következőkben észlelhető: Kézdivásárhelyen a szaporulat az utolsó 31 év alatt 19-9, Békésgyula, Kismarton 1911, Nagykároly, Szamosujvár ^,Szászrégen 18-8, Szilágy,somlyó 18, Fehértemplom 17, Esztergom 16-6, Bártfa 15, Veszprém, Szentes, Bazin, Medgyes 10— 14, Pozsonyszentgyörgy, Újbánya 1869 óta 5, Szepesolaszi és Rozsnyó 6, Modor 3 5, Szentendre, Breznóbánya 2*5, Gyöngyös pedig csupán 0 3 százalék szaporulatot mutat. Tizenöt város népesedési mozgalma pedig egyenesen passzív. Vagyis létszámuk évről évre csökken, ami a bizonyos tönk előjele. Ezek betűrendben a következők:Abrudbánya, Dobsina, Felsőbánya, Gölniczibánya, Jolsva, Kisszeben, Leibic, Lőcse, Lubló, Nagyrőcze, Szakolcza, Szepesolaszi, Szepesváralja, Vízakna és Kamenicza. Észrevehettük, hogy a városok túlyomó többsége felvidéki, hol a kivándorás, a szociális viszonyok mostohasága s .. erkölcsi tekintetben igen kárhozatos .Egyke“rendszer a lakosság pusztulására vetett. Mindenesetre nagyban hozzájárul rég e bajokhoz az a gazdasági körülmény, hogy az ottani vidék virágzó bányásta pusztulásnak indult, az aknák kimetek s uj tárnák nyitására, művelésére em akad vállalkozó tőkepénzes. Ezek sajnos, igen szomorú eredmények s a javulást nem egyhamar remélhetjük. De a stagnáló városok közé Szekszárd Tátrán odasorolható. Népességének emeltése alig valamelyes. A legutolsó néptámlálás mérlegét nagyon lebillentette egy rég vasutasnak Bátaszékre áthelyezése. Ami a város külső képét illeti, gyarapodott ugyan az utolsó évtizedben egy pár díszesebb épülettel, dehát mindez, nem amaizonyos ,rohamos haladása. Hogy végrealahára rendezett tanácsú város lehettünk, ez már valami. Csakhogy itt is van egy kis baj, az, hogy megkéstünk egy pár évtizeddel. Hol lenne ma Szekszárd, ha a régi jobb időket okosan felhasználja? Azóta legalább átesett volna a városok »gyerekbetegségén« s ma küzd a rengeteg pótadóval, amely 3 év alatt 45 százalékról 82 százalékra sőt, ha a betegápolási, hitközségi terheket is hozzávesszük, 100 százalékon felüli összegre felszökött . . . De ne reerimináljunk. Mindig azt hirdettük, hogy aki haladni akar, annak nem szabad visszariadni semmi áldozattól, most sem vádként hangoztatjuk a városi pótadónak ily rohamos emelkedését, de csupán csak azért, hogy rámutassunk a városok hanyatlásának igazi okára, amely szerintünk nem más, minthogy teljesen magukra vannak hagyatva s így nem bírnak lépést tartani a fejlődő élettel, annak száz meg száz újabb követelésével. Jó, olcsó városi közigazgatást kell tehá legelőször is teremten s megszabadítani a jelenlegi admisztrációt súlyos terhetől. Évek óta hallunk már a városok térbe vett segélyezéséről, de az üdvös eszme még nem jutott tovább az »ankettezésnél«. A fogyasztási adók bizonyos részének átengedését is hányszor ígérték már , lmony azzal sokat pirosok baján, csakhogy lehetne segíteni a az államnak is minT mostohábbak lesznek anyagi viszonyail S hol késik a rendőrség államosiásai — Amit ez a költséges apparátus végez, s az már csakugyan tisztára »állami eladót.« S mi szükség van a városok árvaszékére, illetve árvapénzkezelésére, amikor a vármegyék pénztárait egyszerűen elkon fifikálta az állam? S nem érett meg a iost szegény-ügy az országos rendelésre ? S miért nem bízza az állam az idóügy teljes kezelését saját közegeire, kivetés, sürgetés, ellenőrzés költségei cen hány százezer koronát lehetne megtakarítani? ! íme hamarjában mennyi sok tehertelhetne megszabadítani a városokat. Élhetének azok ebben az esetben még igazi fociális s közgazdasági hivatásuknak is, íig igy összeroppannak a teher alatt, ekár pedig recsegni-ropogni fog az állam pülete is, szi: ha hetét figyelembe vehesse. Évvégből 1909. február hó 12 én szaktanácskozmány lesz a belügyminisztériumban, amelyen a vármegyék területén alkalmazott összes községi és körorvosok képviseletében egy-egy orvos fog részt venni. Ezen az értekezleten a nyugdíjintézményre vonatkozó mathematikai számadásokat, tervezeteket s módozatokat is tárgyalni fogják. Ezek szerint lesz : 1. Nyugdíj és aggkori ellátás. A nyugdíjigény 10 évi várakozási idő elteltével az évi fizetés, kárpótlék és személyi pótlék összegének 40 százalékában állapíttatik meg. Ez az arány betöltött, szolgálati évenkint 2 százalékkal nő és így 40 évi, megszakítás nélküli szolgálati év után 100 százalékra emelkedik, mely azután állandó marad. Negyven betöltött év után a nyugdíjhoz való jogosultsága az orvosnak akkor is megvan, ha nem szolgálatképtelenség miatt hagyja el állását. Ez a kedvezmény azoknak az orvosoknak is biztosittatik, kik 65 ik életévüket már betöltötték s legalább 30 éven át tagdíj fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Ezeknek azonban nem teljes összegű, hanem a tagsági éveik alapján őket megillető nyugdíjösszegre van igényük. 2. Özvegyi nyugdíj. A tagsági kötelezettségnek legalább 10 éven át eleget tett orvos özvegyének az elhalt férjet megillető nyugdíjnak felét kitevő * özvegyi nyugdíjra van igénye. 3. Nevelési járulék cimitén, ha az atya fizetési kötelezettségének legalább 10 éven át eleget tett, atyátlan árvák a következő ellátásban részesülnek : egy árva után fizeti az alap az özvegyi nyugdíj V5-ét, két árva után % ét, három vagytöbb árva után 8/s-ét. Szülötten árvák ennek kétszeresét élvezik A nevelési járulék megszűnik, ha a gyermek 18 éves korát elérte, ha ezt megelőzőleg elhal, avagy leánygyermeknél, ha ezt a kort megelőzőleg férjhez mennek. A végkielégítés abban az esetben esedékes, ha az orvos akkor hal el, vagy lesz szolgálatképtelen, mikor sem az özvegy és árva, sem maga az orvos ellátásra nem jogosult. A végkielégítés az egy évi törzsfizetés, személyi pótlék és az élvezeti kárpótlék 60 százalékában állapíttatik meg. A tervezet tekintettel van a jelenleg szolgálatban levő idősebb orvosokra is, akiknél azt contemplálja, hogy az 50—60 év közöttiek 5 vagy 10 várakozási évet megvásárolhatnak. Ennyi nagyjából az új nyugdíj-tervezet, amelynek megvalósítása egy régi kötelességteljesítés a közegészségügy lelkes bajnokaival szemben, akiknek derék, lelkes nemzeterősítő munkáját bizony-biz eddigelé még csak egy kis jóakarattal sem honorálták az arra hivatott hivatalos körök, de maga a nagyközönség sem. A községi orvosok nyugdíjintézete. A kjzségi körorvosok orsz. nyugdíjintézetének létesítését, az 1908 : XXXVIII. t.-c. Írja elő olyképpen, hogy ennek a törvénynek életbeléptetése után egy évre fel kell állítani a községi orvosok új nyugdíjintézetét. A belügyminisztériumban a megkezdték, mielőtt szükséges előmunkálatokat azonban végleges döntés történnék, Andrássy Gyula belügyminiszter szükségesnek tartja az érdekelt községi és körorvosok meghallgatását, hogy esetleges kívánságaikat A gyerek. AH tarisznyámból. — A „Közérdek“ számára. — Jó ideje már annak, hogy nyakamba vettem a tarisznyát. Telve volt minden széppel, csupa csillogóval. Kizárólag szinmagyar volt az, ami tartalmát képezte. A mi dicső történelmünk egyes ragyogó lapjai. Amik elmondják nekünk, hogy hogyan miképen lehetett Nyugat-Európa a „művelt nyugottá“ ; hogy mi voltunk az ajtón állók, míg ők belül nyugodtan rajzolhatták cirkulusaikat. Benne voltak a mi jeles magyar intézményeink, a mi nevelés rendszerünk, higiéniánk és sok minden. Mindaz, amit a jó szülők és áldott tanítóink szívünkbe oltva — útravalóul adnak.