Közérdekű Levelek, 1922 (1. évfolyam, 1-15. levél)
1922-05-01 / 1. levél
Gondolkozzanak felette, bírálják el keményen és ha így cselekedve, mégis igaznak fogadják el, terjesszék ezt az igazságot ismerőseik körében is. Ha valakit nem győztek volna meg fejtegetéseink, úgy kérjük, véleményét tudassa velünk, talán igaza lesz, hiszen mi is tévedhetünk, mi is tanulhatunk. A neres célt szolgálja, hja meggyőzünk, de az is fga meggyőzetünk. Ha meggyőzetünk, készséggel fogjuk elismerni, ha nem, úgy egy másik levelünkben gondolatunkat majd alaposabban igyekszünk kifejteni. Így reméljük a kérdések lehető tisztázását. Ha tisztelt olvasóink valamelyikének valamely közérdekű ügyben kérdezni valója lenne, vagy bármi, hazánk sorsára hasznosítható eszméje volna, úgy azt — ha a hely és az idő megengedi,- általunk ítélt fontosságához képest leveleinkben tárgyalni fogjuk. Az eszmék közül a véleménykülönbséget rendesen az okozza, hogy az ezeknek megjelölésére hasznát elnevezést mindenki máskép értelmezi és rosszindulatú emberek sokszor szándékosan félremagyarázzák. Fő törekvésünk tehát ezeknek a mindennap hallott, vagy olvasott kifejezéseknek a nézetünk szerinti valódi értelmét megadni. Miután a gyűlölet elválaszt, a szeretet összekapcsol, a becsületes magyar embereket egymás ellen uszító jelszavaknak kell legelső sorban a szeme közé néznünk. Osztálygyűlölet és az ezáltal szított osztályharc juttatta hazánkat a mai keserves állapotba. Ez a jelszó bontotta meg a becsületes magyarság sorait épen akkor, mikor az összetartásra a legtöbb szükség lett volna. Nézzük meg tehát, van-e oka gyűlölni magyar embernek a magyar embert és van-e szükség arra, hogy szűkreszabott ideiglenes határainkon belül egymás ellen harcoljanak a jó magyarok, mikor körölöttünk vad ellenségek kíméletét nem ismerő gyűrűje fojtogat mindnyájunkat ? Osztályharc. A szociáldemokraták evangéliumának, a marxizmusnak egész lényegét ez az egy szó fejezi ki. Ehhez elsősorban legalább két osztályra van szükség. Marx is így állítja be és ily osztályokul nevezi meg a burzsujok és proletárok osztályát. Hogy azonban az emberek közül ki tartozik az egyik és ki a másik osztályhoz, azt úgy Marx, mint összes követői oly zavarosan határozták meg, mely meghatározás alapján csak azt lehet megállapítani, hogy proletárok ők és követőik-és burzsuj mindenki más. Hogy tehát a munkáskérdésben a legelső lépést megtehessük, magát az osztálykérdést kell vizsgálat alá fognunk, mert jogosan feltehetjük, hogy ha Marx mondja, hogy vannak olyan osztályok, melyeknek egymással harcban kell állaniok, — úgy valószínűleg nincsenek — és ha mégis oly gyakran állanak az emberek egymással harcban, úgy a harcos felek nem osztályok szerint vannak csoportosítva. A mindennapi életben állandóan találkozunk az „osztály“ kifejezéssel, a legkülönfélébb csoportosításban. A történelemben plebejusok, patríciusok, nemesek és jobbágyok, mint rangbeli osztályok; gazdagok és szegények, mint vagyonbeli osztályok; papi, katonai, földmivelő és iparososztály, mint foglalkozási osztályok. Addig, amíg a társadalmi osztályok egymástól intézményesen voltak elválasztva és az egyénnek benne kellett maradnia abban az osztályban, melyben született, még lehetett osztályok harcáról beszélni, de amint ezek a válaszfalak lehullottak, harcra több szükség nincs, hiszen mindenkinek meg van a lehetősége arra, hogy abba az osztályba kerüljön, amelyben az életet gyönyörűségnek tartja. E joggal élnek is az emberek és ma már az egyes osztályok között a határok úgy elmosódtak, hogy osztályoknak osztályok elleni harcáról beszélni sem lehet.