Közérdekű Levelek, 1923 (2. évfolyam, 17-38. levél)
1923-01-01 / 17. levél
Mostan tehát már nem lehet becsületes magyar emberek árán az igazságszolgáltatás sújtó karjától menekülni. Jóleső dicséretként hangzik Farkas megállapítása: „A hatósági egyének nem tudtak a szociális fölfogás magaslatára emelkedni.“ „Csak a szociáldemokrácia teszi emberré az embert. Ebben a hitben haladunk, megyünk előre és leteperjük, aki utunkba áll.“ Hogy is mondja a magyar ember ? Nevetséges az, mikor a bolha köhög. Miután a vita elvágásával az ellenzék száját sikerült bedugni, Farkas István előadó, jogával élve ment neki az elégedetlenkedőknek, óvja a párt tagjait, hogy a demagógia, gyanúsítás és rágalmazás eszközeivel éljenek.“ Pedig azok nem is rágalmaztak, de igazat mondtak. Vagy talán amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek ? Az új pártvezetőség választásánál az ellenzék listáját Garami és Buchinger nevet nyitották meg, amin Farkasék rettentő módon felbőszültek. Az ellenzék kisebbségben maradt, mire Farkas a többség nevében kijelentette, hogy ,,ez nem azt jelenti, mintha a magyar munkásság nem azonosítaná magát teljesen a két távollevő elvtárssal, csak azt, hogy nem bízhatják a párt vezetését olyan elvtársakra, akik még nincsenek itt a soraikba.“ Egyik állítás sem igaz! A magyar munkásságnak semmi eszmény- és érzésközössége Garamival és Buchingerrel nincs, mert a magyar munkásság Vanczák szerint sem kommunista. A magyarországi szociáldemokrata-kommunista párt tényleges vezetője pedig ma is a külföldön élő Garami. Farkas azt mondja, hogy „mindnyájan reméljük, hogy nemcsak ez a két elvtársunk, de a többi emigráns is a közeljövőben hazajöhet és együtt szolgálhatja velünk a magyar munkásosztály igaz ügyét.“ Inkább azt danolhatták volna: Várlak várlak, de hiába várlak. Farkas István záróbeszédében elpanaszolja, hogy „a pártiskola felállítása nehézségekbe ütközik.“ Az ország és munkásság érdekében kívánunk még több nehézséget. — Hiszen, hogy milyen volna az az iskola, arra rögtön rámutatott a Farkas után felszólaló Zsirai Lajos: ,,A munkásságnak vezető férfiakra van szüksége. A régiek internáló táborokban pusztultak el, vagy meggyilkolták őket.“ „A vidékről is rendszeresen be kell vonni az elvtársakat a pártiskolába, hogy azután odakint eredményes munkát végezhessenek. Propper Sándor „látja azt a rettentő küzdelmet, amit a munkásság vívott a háború előtt — látja, mint nélkülöztek a munkások családjai is a háború alatt, míg maga a munkásság fegyverrel kezében védte az országot“. Láthatta, mert itthon ült, hízhatott az általa annyira megsajnált nyomorgó nép verejtékén és ásta itthon a kommunista aknákat „Látja az októberi forradalomban, amint a lerongyolt munkás fegyverrel a vállán védi a magántulajdont“ de nem teszi hozzá, hogy az ő parancsok ellenére ! „Látja kibontakozni a második forradalom elnyomhatatlan veszedelmét“, amely hazánkra zúdította a legpiszkosabb rémuralmat, a proletárdiktatúrát. „És látja az ellenforradalom vérözönét“, de nem látta a proletárdiktatúra iszonyatosságait. Nagy kegyesen kinyilatkoztatja, hogy a nemzetgyűlésen ők nem fogják felvetni a felelősség kérdését, de ha a kormány piszkálja ezt, köve