Közérdekű Levelek, 1924 (2. évfolyam, 39-41. levél)

1924-01-01 / 39. levél

Előfizetési d­ij : 24 levélre 24000 korona 12 , 12000 , 6­­­6000 Egyes szám­ára 1000 korona XXXIX. és XL. levelünk technikai akadályok miatt 1924. szept. 30-án jelent meg. Má­sodik évfolyam. Budapest, 1924. január hó. Főposta, 95. sz. postafiók. KÖZÉRDEKŰ LEVELEK MEGJELENIK HAVONKINT KÉTSZER Semmi írói jogot fenn nem tartunk! Közlemé­nyeinket egészben vagy részben, a forrás meg­nevezésével vagy anélkül, bárki felhasználhatja, sokszorosíthatja. im SSs­­*■t XXXIX. LEVÉL. Beszéljünk egyszer magunkról. NAGY JÁNOS URNÁK SZOMBATHELY. Kisfaludy Sándor­ utca 62. Szives sorait köszönettel vettük és azért tartjuk részünkre igen értékesnek, mert belőle az igazi jóakaratot olvassuk ki. írójában pedig olyan igazi magyar természetű hazánkfiát lett szerencsénk megismerni, aki jóindulatában nemcsak dicsér, hanem kifogásol is és véleményét akkor is egészen őszintén kifejti, ha nézete szerint az általunk elfoglalt álláspont nem helyes. A „Közérdekű Levelek“ megindításakor az első levelünkben egyenesen arra kértük olvasóinkat, hogy azt amit írunk: „bírálják el keményen“ ... Ha valakit nem győztek volna meg fejtegetéseink, úgy kérjük, „véleményét tudassa velünk“, mert csak így tisztázódhatnak az eszmék. A dicsérő sorok mellett nem kívánunk sokáig maradni. Egyszerűen megkö­szönjük a nekünk nagyon jól esett elismerést. A kifogásokra azonban részletesen akarunk válaszolni. Az első kifogás csak valami félreértésen alapulhat. Uraságod ugyanis a következőket írja: „Egyik levelükben azt bizonyítják, hogy a munka élvezet. Hát erre csak az a megjegyzésem, hogy az az illető úr, aki ezt állítja, vajmi keveset dolgozhatott az életben. Csak hírből ismerheti azt a munkát, melyben társaimmal együtt szenvedünk. Minket kérdezzenek meg, akik tényleg dolgozunk és állandóan idegen munkát végzünk. Lehetséges az, hogy van olyan munka, amelyikben a fáradság élvezettel párosul, azonban mint munkások kiknek minden lépését ellenőrzik, az amolyan élvezeti munkában nem részesülünk.“ Olyan levelet, amelyben mi a munkát élvezetnek jeleztük volna, mi nem írtunk. Ellenkezőleg, egy egész levélben, mindjárt a II. Levelünkben, melynek a ,,Munka dicsőítése“ a címe, egyenesen ugyanazt mondjuk, amit Önök: „A valóság az, hogy az emberek nem tudnak munka nélkül élni, de dolgozni sohasem szeret­tek, ha a dolog alatt azt a munkát értjük, melyet el kell végeznünk, hogy igénye­inket ki tudjuk elégíteni. Ki kell már egyszer nyíltan mondani, hogy a munka nem élvezet.“ Ez azt hisszük elég világosan volt megmondva. Uraságodat, ha erre a levélre célzott, talán a következő mondat tévesztette meg: „lehet egy és ugyanazon foglalkozás munka is és élvezet is.“ E mondat a jelen társadalomnak szervezetten hajótöröttjei.

Next