Közérdekű Levelek, 1926 (4. évfolyam, 61-84. levél)

1926-01-01 / 61. levél

ismertetjük beadványunkat. Kérvényünk bevezetésében idézzük a Népszava 1924 évi december hó 21-iki számából az „Élő szó is nyomatott betű“ című cikkből a következőket: „Az előadások százain terjeng mostanság a szocializmus igéje és a könyvek ezrei futnak szét minden héten, hogy felolvasszák a befagyott koponyák konokságát. Öröm látni a százakat és ezreket a mi előadásainkon. Ugyanolyan öröm látni az ezreket és tízezreket a mi irodalmunk vásárlása közben. Hogyan csillognak a már látó szemek! Hogyan tteszeznek a könyvek halk megszólalására a már halló fülek. Ho­gyan életesednek közömbös és lomha ezernyi életek! Ez idézet után így folytatjuk: „Ezzel az agitációval vettük fel a harcot és hála Istennek, bizonyos eredményt már tudunk felmutatni. Kérésünk azt hisszük elég szerény, hiszen csak azt kérjük, hogy a magyar állam nem­zetvédelmi munkánkat ugyanolyan mértékben támogassa, mint a nemzetellenes irányban, a jóravaló magyar munkások lelkét állan­dóan mérgező Népszavát. Vagyis a mi irataink ugyanazt a postai szállítási kedvezményt élvezhessék, mint a Népszava.“ Ez az a nagy kedvezmény, amelyet kértünk és megkaptunk! Minden szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy az állam magasabb támogatását is megérdemelnénk, mert hiszen olyan munkát végzünk, amely tulajdonképen állami feladat volna. Az országutak mentén útjelző táblákat helyeznek el, amelyek a helyes utat mutatják. Ilyen útjelző táblák vagyunk mi a társa­dalmi kérdések országútján! Akik a háborút bejárták, vagy a harcvonaltól nem messze laktak, láthatták működésben a fényszórókat. Sötét éjszakákban ezekkel járatták végig az ellenséges lövészárkok vidékeit. Ezekkel világítottak be az ellenség hadállásaiba. Ezekkel leplezték le az ellenség hadmozdulatait. Ilyen fényszórók vagyunk mi a kommu­nisták elleni háborúban. Alig képzelhető el, miféle gazemberségek és szerencsétlen­ségek történnének egy-egy nagyvárosban, ha nem volna ,éjjeli világítás, ha a gazemberek a sötétségtől védve üthetnének rajta a békés polgárokra és a sötétség leplezné menekülésüket az elkövetett gaztett után. Ilyen bajelhárító szolgálatot teljesítünk mi a magyar társadalmat veszélyeztetők ellen. A legelső tűzjelzés után egy pillanat múlva már száguldanak a tűzoltók a vész helyére és te­ljes erejük megfeszítésével igyekez­nek a veszélyt elfojtani és a tűz terjedését megakadályozni. Elkép­zelhetetlen a pusztulás, az a kár emberéletben és anyagiakban, ami egy­ községet érne tűzoltóság nélkül. Ilyen tűzoltók vagyunk mi a kommunista gyújtogatással szemben.

Next