Közérdekű Levelek, 1925 (5. évfolyam, 85-104. levél)
1927-01-01 / 85. levél
letre nevelni, a százezreket életüktől megfosztani és milliókat anyagi nyomorba dönteni! Mert ilyen hatása volt az »értéktöbblet” néven nevezett világraszóló ostobaságnak, mely szól Marx szavai szerint a következőképpen : „Tegyük fel, hogy egy munkás napi élelmiszer átlagának termelése hatórai átlagmunkát igényel és hogy a hatórai munkateljesítmény három shilling pénzmennyiségben nyer kifejezést, vagyis a három shilling a munkaerő napi értékének pénz kifejezője, azaz az ára. Ha a munkás naponként hat órát dolgozik, naponként éppen annyi értéket termel, amennyivel a naponként szükséges élelmiszermennyiséget megvásárolja s igy mint munkás létét fenntartja." „Ámde a munkás bérmunkás. Munkaerejét tőkésnek adja el. Ha munkaerejét napi három shillingért,vagyis heti tizennyolc shillingért adja el, úgy munkaerejét értékében adta el. Tegyük fel, hogy fonómunkás. Ha naponként hat órát dolgozik, a gyapothoz napi három shilling értéket hozzákapcsol. Ez a hozzákapcsolt érték pontos egyenértéke a bérnek, annak a bérnek, vagy arnak, amelyet neki naponként munkaerejéért fizetnek. Ámde ebben az esetben nem maradna semmi értéktöbblet a tőkés számára. Itt botlunk bele a tulajdonképpeni nehézségbe. A tőkés, mint minden más vevő, azzal, hogy a munkás munkaerejét megvásárolta és értékét megfizette, jogot szerzett arra, hogy a megvásárolt árut fogyaszthassa, vagy felhasználhassa. Valakinek munkaerejét pedig csak úgy lehet fogyasztani, vagy felhasználni, hogy dolgoztatják, ahogy például a gépeket fogyasztják és felhasználják, mikor azokat mozgásba hozzák. Azzal, hogy a tőkés a munkás munkaerejének napi, vagy heti értékét megvásárolta, megszerezte a jogot, hogy ezt a munkaerőt az egész napon át, vagy egész héten keresztül felhasználja, vagy dolgoztassa.“ „Amikor a kapitalista a fonómunkás munkaerejének napi, vagy heti értékét megfizette, megszerezte a jogot, hogy ezt a munkaerőt, egész nap, vagy egész héten át felhasználja. Ennélfogva a munkást, mondjuk naponként tizenkét órán át dolgoztatja. Azon a hat órán túl amely szükséges ahhoz, hogy munkaerejének bérét, vegyértékét behozza, a fonómunkás további hat órát dolgozik, amit én a munkatöbblet óráinak neveznék, s ez a munkatöbblet egy bizonyos mennyiségű értéktöbbletben testesedik meg. — Ha fonómunkásunk napi határai munkájával egy háromshillinges értéket kapcsolt a gyapothoz, olyan értéket tehát, mely bérének pontos egyenértéke, úgy a tizenkétórás munkaidővel hat shillinges értéket kapcsol a gyapothoz s ennek megfelelő fonáltöbbletet termel. Miután munkaerejét a tőkésnek adta el, az egész általa létrehozott termék vagy ennek értéke a tőkés tulajdonába megy 98 . -