Közérdekű Levelek, 1931 (9. évfolyam, 151-152. levél)
1931-01-01 / 151. levél
A szeptember 1-i lázadás megmutatta, hogy a szociáldemokraták ma is az 1918-iki úton haladnak! Elkövetni mindent, hogy a munkások nyomorogjanak, a nyomorgókat elégedetlenné tenni, a táborukba beszervezni, azokat az utcára kivinni, a rendet fentartani hivatott karhatalomra uszítani. Ha a szerencsétlenek a rendcsinálás áldozataivá válnak, ezt az eseményt is további lázításra használják fel. Ugyanez történt most is. Ki akarták vinni a szerencsétlen munkásokat az utcára. A rendőrség az engedélyt nem adta meg. Erre ennek dacára a vezéreik mégis kivezényelték rabszolgáikat, azokat ráuszították a rendőrségre és a rendcsinálás áldozatait, mint a magyar munkásság mártírjait használták fel a további lázításra. A szeptember másodiki Népszava mintha csak külön lenyomata lenne az 1918. évi október 29-iki Népszava vezércikkének : „ Vér ömlött Budapest utcáin! A forradalom útjára kényszerítik az országot!“ — írta 1918-ban. 1930. szeptember 2-án pedig így írt: — „Halott bajtársaink fölött köszöntjük a föltámadott magyar proletárságot! Halottak feküsznek lehunyt szemekkel, néma ajakkal, mozdulatlanul a szeptemberi ég alatt. A mi halottaink! Hősi hatodai szeptember elsejének, a magyar proletáriátus hősies küzdelmének. Első szavunk nékik szól! A komor gyász szavai ezek a „kenyér vértanúinak“ véres tetemei fölött. Kiontott vérük bíborával írták bele nevüket a magyar munkásmozgalom történelmének hősi lapjaira. (A vezérek azonban erre a dicsőségre nem vágynak.) A magyar proletáriátus nem felejti el őket! Kihunyt életük nagy példa gyanánt lebeg majd százezernyi munkás szeme előtt az idők messzi horizontjáig.“ —„A sebeket, amiket kaptak, viseljék büszkeséggel, mint a hajénak szent bélyegét, amelyet a fájdalom és az extázis tüze forrasztott a testükre. “ (Peyer ugyan nem látszott valami büszkének.) — „Akiket bebörtönöztek, azok felé szolidaritásunkat küldjük. Viseljék el hősies türelemmel a rabság napjait és higyjenek a szabadulásban...“ (Ennek a türelemnek a határát a vezetőkön kellene kitapasztalni !) — „Nagy dolgot műveltek, úgy lehet, itt történelmi korszaknak verték be kapuit és tudtára adták mindenkinek, hogy a magyar proletárság nem halt meg, tudtára adták a világ minden országában élő szociáldemokratáknak, hogy Magyarország munkásságából nem hunyt ki a harci tűz és a Duna medencéjében tud is, akar is új és jobb világot teremteni.“