Közérdekű Levelek, 1932 (10. évfolyam, 159-160. levél)
1932-01-01 / 159. levél
és a „magángazdálkodás“ megengedése hozta megint bizonyos mértékig rendbe. És ez a változó gazdasági rendszer hasonló erdménnyel — megint csak Károlyi Imre megállapítása szerint — megismétlőidzitt a Stalin uralkodása alatt is: — „Lenin halála után Stalin (valódi nevén Dsugásvili) kal, patintotta kezébe a hatalmat. Trotzkijt és követőit félretolta, mert ezek vissza akarták téríteni Oroszországot a szélsőséges iránytól, a nagy parasztok (kulákok) kiirtását és a földbirtok teljes kommunizálását követelvén. Trotzkijék száműzetése után azonban azoknak követelése szerint fordított a kormányzás irányán. A kulakokat tényleg kiirtotta, az ellentálló falvak lakosságát halomra lövette, a megmaradt részüket pedig erdőirtásra hajtva pusztította el. A középparasztok (seredniákok) közül az ellentállókat szinte elpusztította, az alkalmazkodni akarókat a kollektív mezőgazdasági üzemekbe szorította be. A kis parasztok (jedniákok) sokkal könnyebben voltak a kollektív üzemekbe való belépésre rávehetők. Ezzel az embertelen, céltudatos eljárással két dolgot is elért Stalin: először is kiírtatta a nagyparasztokat, akik a szovjet állam egyetlen komoly ellenforradalmi tényezőjévé válhattak volna. Másodszor létre tudta hozni a kollektivizált nagy mezőgazdasági üzemeket (colchos), melyek a szocializált állami birtokkal (sovhos) együtt ma már az összes mezőgazdasági művelésre alkalmas terület 65 százalékát képviselik, sokkal nagyobb termelésátlagokat eredményeznek, mint a nyomorúságosan felszerelt és megművelt még megmaradt egyes paraszt birtoktestek.“ Maga Károlyi állapítja meg, hogy Stalin később eltiltotta az embereknek kollektív üzemekbe való „erőszakos“ további betervelését. Hogy itt megint a kommunizmus csődjéről van szó, az kiolvasható Károlyi következő megállapításából: „A Trockisták száműzetését követő időben erős jobboldali ellenzéke támadt Stalinnak, a legkomolyabb, a legképzettebb kommunista teoretikusok személyében. (Ryikov, Bucharin, Tomskij)... ezeket előbb ártalmatlanná tette, hivatalaikból kidobta, utóbb pedig gazdaságpolitikai követeléseiket kisajátította és ő maga vitte keresztül. Legutóbbi irányító nagy beszédében még határozottabban jobbfelé kanyarodást mutatott. — Nem üldözteti már a volt polgári társadalom megmaradt tagjait, „mert azok már azonosították magukat az új világrenddel."“ Érdekes fényt vet az oroszországi viszonyokra Károlyinak az a megjegyzése, hogy: „a szabadforgalom, szabadkereskedelem, horribilis árait más megfizetni képtelen, mint a megmaradt, mgtűrt, szabadkereskedelemmel foglalkozók csoportja.“ Furcsa viszonyok lehetnek ott, a „proletár” államban.