Közgazdaság, 1946. július-december (1. évfolyam, 1-24. szám)
1946-07-21 / 1. szám
2 . ........... Zetovich László Bankjaink a stabilizáció előtt és után Háború és őrségváltás A háború és a felszabadulás utáni inflációs idők teljesen elterelték bankjainkat a normális, békebeli feladatoktól. A háborút folyamán a bankok aktív üzletága egyre fokozottabb mértékben a fegyverkezés és a németországi emport finanszírozása felé terelődött. Az egészséges, magángazdasági finanszírozás egyre inkább háttérbe szorult. A Pénzintézeti Központ budapesti tagintézetei összes kihelyezéseiből 1938 végén állami kihelyezésekre 7,4% esett, magánkihelyezésekre 92,6%. 1944 július 30-án — ez az utolsó, összesített adat a felszabadulás előtt — az állami kihelyezésekre 61% esett és a magánkihelyezésekre mindössze19%. Eltolódást idézett elő aháború a bankok pénzforrásaiban is. A bankoknak a háborús finanszírozáshoz nagyon sok pénzre volt szükségük. Ezt a pénzt a betétképződés még abban az esetben sem fedezte volna, ha nem zavarják meg különböző körülmények. Egyrészt az antiszemita rendeletek és túlkapások hátráltatták a betétképződést, másrészt az 1938. évi úgynevezett milliárdos terv inflációt indított el. Ezzel eleinte csak szakemberek voltak tisztában, később azonban, főleg a háború utolsó éveiben, a nagyközönség is egyre nagyobb mértékben veszítette el bizalmát a pengő iránt és felesleges pénzét betét helyett értékállóbb javakba igyekezett fektetni. Ennek következtében a betétképződés egyre kedvezőtlenebbé alakult, s a bankok a háborító finanszírozáshoz szükséges pénzeket csaknem teljes egészükben a Nemzeti Banktól voltak kénytelenek beszerezni. 1938 végén a bankoknál a betétek az összes tehernek 39%-át tették , ki,a jegybanknál lévő Viszontleszámításra az összes tébéisnekepítési égésijén 10%-a esett. 1944 június 30-ig a betétekre eső hányad 29,5%-ra esett, a jegybanknál lévő viszontleszámításra eső rész viszont felemelkedett 48,5%-ra. Lényegében tehát az történt, hogy a bankok működése egyrefokozottabb mértékben vált bürokratikus tevékenységgé: pénzt kaptak ajegybanktól és ezt továbbították az államkincstárhoz. A kamatkülönbözeten természetesen kerestek, amíg azonban normális békeidőkben élelmes és agilis üzleti politika kellett mind a betétek megszerzéséhez, mind a pénzek kihelyezéséhez, addig a háború folyamán ez a tevékenység természetszerűleg egyre nagyobb mértékben vált egyszerű, irodai munkává. Ez az egyik magyarázata annak, hogy nagybankjaink üzletmenetében az ú. n. »őrségváltás« komolyabb bajokat nem okozott. Az új igazgatók is meg tudtak annyit csinálni, hogy a Nemzeti Banktól pénzt kértek és azt megfelelő nyereség mellett az államkincstárhoz továbbították. „.»és a felszabadulás után? A felszabadulás után megszűnt a fegyverkezés, és megszűnt a Németországba irányuló kivitel finanszírozása. Ennek ellenére a bankok üzletmenete lényegében ugyanaz maradt, ami a háború utolsó éveiben volt. Az államháztartás óriási hiánya következtében fejlődött ki az a páratlan infláció, amelyet a közelmúltban keresztüléltünk. Természetes, hogy ilyen körülmények között betétképződésről beszélni tulajdonképpen nem lehetett. Valamelyes betétképződés csak az adópengőbetétek bevezetésével indult meg, 1940 februárjában. Addig az időpontig azonban, pénzintézeteink kénytelenek voltak továbbra is egyre fokozottabb mértékben venni igénybe a Nemzeti Bankot. .1945 december 31-én az itt tárgyalt pénzintézeteknél az összes fehérből mindössze 6,6% esett a betétekre, a jegybank-., nál lévő ■viszóntleszámitásrá 'viszont 87,7%.Ami a pénzek kihelyezését, illeti, az összes kihelyezéseknek 61%-a volt állami kihelyés és 1944 június 30-án. Ez az amngezzáfa a felszabadulás után, 1945 december 31-ig 91,5%-ra emelkedett. Az adópengő-betétek bevezetéséig tehát az volt a helyzet, hogy a bankok továbbra is egyre fokozottabb mértékben vettek fel kölcsönöket a Nemzeti Banktól és ezeket a kölcsült nőket továbbították az államkincstárhoz. A bankoknak csaknem egész üzletmenete ebből állott. Amikevés, magángazdasági kölcsönt nyújtottak, az is csaknem teljesen megszabott keretek között és a kormányzat által kijelölt személyek számára történt. Az adópengő-üzlet Az adópengőbetétek bevezetése némileg változtatott a helyzeten. 1946 április 30-án az összes tehernek több mint 27%-át tették ki a betétek, a Nemzeti Bankra eső hányad viszont lecsökkent 68%-ra. Ugyanígy kedvezőbb helyzetet látunk 1945 vége óta a kihelyezések oldalán is. 1946 április 30-án az összes vagyonnak már csak 54%-a esett az állami kihelyezésekre és 24%-a a magánkihelyezésekre. Nem ennyire kedvező a kép akkor, ha figyelembe vesszük a bankoknak a Nemzeti Banknál vezetett azon zsírószámláját, amelyen a ki nem helyezett adópengőbetéteiket helyezték el. Ha ennek a számlának az egyenlegét is állami kihelyezésnek tekintjük, akkor 1946 április 30-án az állami kihelyezések az összes vagyonnak még ■mindig több, mint 75%-át tették ki. Noha a kép így már nem annyira kedvező, mégis a fejlődés 1946 január óta előnyösre fordult és április végétől tovább javult. Az a körülmény, hogy állami kincstárjegyeket ima már csak, a Pénzintézeti Központ, az OFI és az OKA vesznek át, természetszerűleg oda viszi a bankokat, hogy egyre nagyobb mértékben álljanak a magángazdaság rendelkezésére. Részben ez is egyik magyarázata annak, hogy az adópengőbetéteknek egyre nagyobb hányada került kihelyezésre és ilyen módon a nem állami kihelyezésekre egyre kisebb hányad jut. Ez a javulás azonban még csak kezdetleges. A stabilizáció eljövetelekor fog igazán lendületet venni az az egészséges irányzat, hogy a bankok elsősorban nem a Nemzeti Banktól vesznek majd fel pénzt, hanem betétek útján gyűjtik össze az erőforrásokat és azokat főleg a gazdasági élet számára fogják rendelkezésre bocsátani, nem pedig az államkincstárnak a folyó kiadások fedezésére. Az infláció két oldala Az infláció más szempontból is befolyással volt a bankok üzletmenetére. 1938 végén az itt tárgyalt bankok összes vagyona közel 400 millió dollárt tett ki (a dollárt úgy itt, mint az alábbiakban is mindenütt, a magánárfolyamon számilius). Ez az összes vagyon 300 millió dollár alá esett 1944 július 30-ig. A felszabadulás után fokozottabb mértékben megindított infláció miatt ez az összes vagyon 1945 decent- bér 30-ig 3,8 dollárra csökkent. Ez az összezsugorodás részben csak könyvelési technikai. Tiszta a dolog az állami kihelyezéseknél. Ezek 1944 július 30-án 164 millió dollárt tettek ki, 1945 végén csak 2,8 millió dolárt, annak ellenére, hogy 1945 folyamán a bankok óriási öszszegű kincstárjegyet vettek át. A bankoknak ez a követelése elértéktelenedett. Nem ez volt a helyzet egyes magánkihelyezések esetében, elsősorban az értékpapíroknál és ingatla■zoknál. Az ingatlanok értéke gyakorlatilag tán célról sem csökkent olyan mértékben, mint ahogyan a pénz elértéktelenedett. Az értékpapírállományból viszont csak egyes közületi papírok értéktelenedtek el. Igaz, hogy a bankok értékpapírállományának jelentős része elveszett, az ostrom folyamán. A megsemmisítési eljárás révén azonban ezeket a papírokat nem tekinthetjük elveszetteknek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az értékpapírok legnagyobb része még arányban is milyen jelentős áremelkedést ért el, akkor nyilvánvalóvá válik az, hogy a bankok vagyontételei közül egyesekben jelentős rejtett tartalékok vannak. 4. A stabilizáció eljövetele után ezeket a vagyontételeket fel kell majd értékelni. Az infláció révén, viszont a bankok terheik legnagyobb részétől megszabadultak.. 1938 végén a bankoknál levő összes betét 153,5 millió dollárt tett ki. Ez az összeg 1944 július 30-án 87,8millió dollár volt, 1945 december 31-énpedig csak 0,22 millió dollár, amely az adópengőbetétek révén (1946 április 30. 1,4 millió, dollárra emelkedett. A jegybanknál levő viszontleszámítás, amely 1944 június 30-án még 144.5 millió dollárt ért, 1945 december 31-ére 2.9 millió dollárra esett, annak ellenére, hogy a felszabadulás óta a jegybank óriási összegeket bocsátott a pénzintézetek rendelkezésére. Az adópengőben történő kölcsönnyújtások folytán a jegybanknál levő viszontleszámítás 1946 április 30-áig 3,5 millió dollárra emelkedett. A stabilizáció esetében megszűnik a bankoknak az a lehetősége, hogy terheiktől az infláció révén szabaduljanak ugyanakkor, amikor egyes vagyontárgyak megőrzik értéküket. A bankoknak tehát ebben az irányban is egészségesebb és szolidabb üzleti politikára kell áttérni. El fognak maradni az inflációs nyereségek és a jövedelmeket csak fokozott mozgékonysággal, hozzáértéssel és ügyességgel lehetmajd biztosítani. A bankszervezet leépítése Erre a bankoknak nemcsak a közgazdaság érdekében lesz szükégük, hanem önmaguk miatt is. Jelenlegi bankszervezetünk ugyanis túlméretezett, még a Hitelbank—MÖKTÁRt fúzió után is. "Az adópengő számolás meglehetősen igénybe vette a bankok tisztviselői karát A stabilizációval azonban ez a többletmunka megszűnik és akkor ki fog derülni az, hogy mind az alkalmazottak, száma, mind maga az egész bankszervezet sokkal nagyobb, mint amennyit egészséges üzletmenet mellett a ban- ■ kok jövedelme el tud tartani. Az első világháborút követő trianoni békeszerződés után a harmadrészére csökkentett ország átvette az 1914. évi Magyarországnak, csaknem egész bankszervezetét. Lényeges fúziókat, főleg személyi okok miatt nem lehetett létrehozni; az egyetlen nevezetesebb fúzió, amely a két világháború között létrejött, a MÁT beolvadása volt a Hitelbankba. •Mivel hitelszervezetünk túlméretezett, azért működése természetesen drága. A magas költségeket a két világháború között pénzintézetteink csak úgy tudták ellensúlyozni, hogy egyrészt általánosságban rosszul fizették az alkalmazottaikat,- másrészt a leírások terén általánosságban elmaradtak a szükséges szín- vonal mögött. A magyarországi pénzintézetek átlagosan a személyzet javadalmazására az összes költségeknek igen kis hányadát fordították. Ebben jobb fizetést csak egy racionalizált bankszervezet nyújthatott, volna. Az uralkodó rendszer egyik fő célja az volt, hogy politikailag támogassa és jutalmazza főiskoláink jobboldali »fiatalságát«, így jött létreaz állástalan diplomások elhelyezésére irányuló akció, amely amúgy is túlméretezett hitelszervezetünket további tisztviselők felvételére kötelezte. A személyzeti létszám ilyen fejlődése éppen nem volt alkalmas arra, hogy elősegítse a bankfúziókat, amelyeknek legfőbb akadálya egyes nagytőkéseink személyes érdeke volt. A túlméretezettszemélyzeti létszámnak kettős következménye volt nálunk; egyrészt általánosságban az igen alacsony fizetések,másrészt a leírásoknak elhanyagolása. * ~ '* A stabilizáció után hozzá kell látnunk bank- szervezetünk racionalizálásához. Ez a fenti problémák megoldását is lehetővé fogja tenni."*" KÖZGAZDASÁG ,, 1946. Júnn.21.- pem TŐKE* HITEL