Közgazdaság, 1947. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1947-07-06 / 27. szám

4 KÖZGAZDASÁG VALASZ ES ... Domanovszky Áros A KÖZGAZDASÁG múlt heti számában Nagy Tamos megtisztelő terjedelemben, de kevés objektivitással és jóindulattal bírálta »Az és karnak az új világ küszöbén« című cikkemet. Legyen szabad az alábbiakban részletesen válaszolnom kifogásaira és vádjaira. Bírálata első felében Nagy Tamás az arany árszint-befolyásoló szerepére vonatkozó megállapításaimmal foglalkozik, — sokkal behatóbban, mint ahogyan ezt e megállapításoknak fettegéseimen belüli súlya és jelentősége indokolná- Mindenekelőtt kifogásoljam az árak alakulását az árukészlet és az aranykészlet alakulásával magyarázó elméletemet« és megállapítja, hogy ennek az elméletnek az alapján »persze még fogalmunk sem lesz arról, hogy a különböző fajta áruknak mekkora az ára«. — E megállapítása helyességét egy pillanatra sem vonom kétségbe — csakhogy én cikkemben egyáltalában nem foglalkoztam a »különböző fajta áruk« árának (az ú. n. relatív áraknak) az alakulásával, hanem egyedül az árnívó, masszóval a pénzérték fejlődésével. Az előbbi árelméleti, az utóbbi viszont pénzelméleti probléma; a két kérdés összekeverése közgazdász körökben Wicksell óta igen súlyos félrefogásnak számít. Abban is tökéletesen igaza van Nagy Tamásnak, hogy az árnivó, vagyis a pénzérték meghatározásában az arannyal teljesen egyenrangú szerepet játszanak a pénzhelyettesítők és a pénz forrási sebessége. Elvi összefüggést egyedül az arany menynyisége és az árnivó között csak a menynyiségi elmélet legembrionálisabb stádiuma tételezett fel . Ez azonban nem zárja ki azt. Hogy az arany mennyiségének a termelés volumenéhez való viszonya egy történeti perióduson belül tényleg mégis döntően befolyásolhatja az árnivót, — és én csak ennyit állítottam. (Az ilyen huzamosabb ideig tartó históriai konstellációnak az a Valószínű magyarázata, hogy a pénzhelyettesítők mennyisége és a forgási sebesség az aranymennyiség változásaival, ha nem is párhuzamosan, de arányosan változik, és így az egész fizetőeszközvolumen változásai ugyanúgy viszonylanak a termelés volumenének változásaihoz, mint az aranymennyiség változásai.) A szóbanforgó történeti tény dokumentálására utalok Warren és Pearson, közismert »Prices«-ére, amelynek 80. és 82. oldalán két diagramm a világ monetáris aranykészletének a világtermelés fizikai volumenéhez viszonyított nagyságát szembeállítja Anglia és az Egyesült Államok nagykereskedelmi indexeinek alakulásával Ez a szembeállítás az első világháborút megelőző 75 évben , valóban frappáns párhuzamosságot mutat A két diagramm természetesen nem elegendő alap valamely elméleti összefüggés megállapítására, de föltétlenül elegendő egy történeti tény leszögezésére, és én kizárólag ezt tettem. De elegendő alap annak az igazolására is, amit az első világháború előtti korszak árnivójának relatív stabilitásáról mondok, s amit Nagy Tamás szintén kétségbevon. , Idevágó fejtegetéseinek van azután egy szakasza, amely úgy hangzik mintha feltételezné rólam, hogy az árnivó alakulását, kizárólag az aranymennyiség függvényének tartom, anélkül, hogy tekintetbe venném a produktivitás, a termelés volumenének a szerepét. Ez annál meglepőbb, mert előzőleg — idézem! »az árak alakulását az árukészlet és az aranykészlet és az aranykészlet alakulásával magyarázó« állítólagos elméletemet támadta. Az eddigiekben Nagy Tamás kifogása az volt, hogy eltúlozom az arany befolyását az árnívóm. Viszont, amikor ahhoz a »jóslatomhoz« ér, hogy a jövőben az aranynak az árnívóra gyakorolt befolyása, amely már a két háború között csökkenni kezdett, valószínűleg tovább fog gyengülni, ha ugyan nem fog teljesen megszűnni, akkor megint nincs megelégedve velem. Nem ellentmondás ez! Szerinte »amíg a kapitalizmus kapitalizmus marad, az aranyat nem lehet detronizálni«. Az én témám szempontjából a legtöbb európai államban az aranyat máris »detronizálta« a külkereskedelem és nemzetközi tőkeforgalom állami ellenőrzése és a belső gazdasági élet állami irányítása: az arany ma már a világ tekintélyes részében sem az árnivóra, sem a külkereskedelemre, sem a nemzeti produktumra befolyást nem gyakorol.Azoknak a terveknek és törekvéseknek pedig, amelyek világszerte vissza akarják állítani az aranyvalutát, azt hiszem, igen kevés kilátásuk van a sikerrel Cikke második felében Nagy Tamás azt a megállapításomat támadja, hogy a következő évtizedekben a világ árnivója valószínűleg lassú, állandó, csek időleges stagnációk által megszakított emelkedő tendenciát fog mutatni, egyelőre még nem töretlenül, de a stabil foglalkoztatottság politikája, területi térhódításának ésbelső tökéletesedésének előrehaladtával egyre határozottabban-Azt , hogy én ezt a feltételezett mérsékelt, de állandó inflációs tendenciát a tervgazdaság rovására írom, s végül oda konkludál, hogy helytelen elméletemmel azoknak a rétegeknek adok támogatást, amelyek a magyar hároméves tervet akarják elgáncsolni, s így végeredményben politikai állásfoglalást akarok megalapozni. Bírálóm itt már teljesen elveszti lába alól a közgazdasági talajt és — teljesen indokolatlanul — a politika terére téved. Érvelésemmel már nem igen törődik, tartalmát alig bírálja, viszont ellenőrzés nélkül szabad folyást enged ellenszenvének, amit cikkem, — nem tudom, mi okból — kiváltott belőle.Ennek legeklatánsabb tünete az az állítása, hogy én az árnivónak valószínű emelkedő irányzatát a tervgazdálkodás hatásának tulajdonítom. Nagy Tamás éppen olyan jól tudja, mint én, hogy a döntő új tényezőt a teljes foglalkoztatottság politikájában látom, s ettől várom a mérsékelt árszintemelkedés irányzatának kiváltását A tervgazdaság és a foglalkoztatottság stabilizálásának gazdaságpolitikai elve két különböző dolog, s az előbbi nem feltétele az utóbbinak. Nekem is az a véleményem, hogy a világ a szocialisztikus gazdasági rend felé halad, s azt hiszem, hogy az elkövetkező évtizedek ,amikkel cikkemben foglalkozom, az átalakulás, a vajúdás korszaka lesznek (ezt akartam ki- Replika EGY KIS GA_Z_D_AS_AGT_ORTJE_NEJ A pesti City kezdetei City: angolul a »Várost, vagyis valamely régi, nagyranőtt város históriai magva, belvárosa, átvitt értelemben annak kereskedő, bankos, bírói, hivatali közepe, fertálya, negyede. A londoni City a pénzügyi, kereskedői és ipari szövetkezetek, testületek, céhek (Guilds) középpontja. Mi a pesti »City»t A régi pesti Belváros és a 18. század végén keletkezett »újváros«, a »Leopoldváros« határán keletkezett bankos, nagykereskedő, tőzsdés, miniszteriális, bírósági, varia,menti, ügyvédi negyed. Hol kezdődött? A mai Vigadó mellett 18. századvégi Nagy kávéházban, a Kermétzetben, a pestbredai Hajóhíd hídfőjénél, ahol pénzváltók, uzsorások, zálogadók tanyája volt. Pontosan úgy, ahogy a 17. év századi Londonban Mr. Henry Lloyd, a kávés, kávéházában, a világhírűvé lett is Caffee Lloydjéban cselekedte ugyanezt, majd megalapította a hajótér biztosítását, ebből lett a biztosítási ügylet, aminek az egész világon ettől lett Lloyd a neve.Az 1838. pesti nagy árvízben elpusztult Kemnitzer-ház helyén akkor épült Angol királyné vendégfogadó kávéháza 1840-ben már a gabonacenzálok és pénzágasok tanyája. Ágens, egykorú nevén »Hajhász«. A pénzváltók és »hajhászok« egy év múlva már a túlsó sarkon levő Magyar királyné, a mai Wurm utca sarkán levő Wurm-kávéház lakói Wurm József pesti vaskereskedő háza a Garanten és a Dunán letutajozott gömöri vas, az ózdi hámor lerakata. A felvidéki vasérc főbizományosa már az 1820-as években a francia üldözött hugenotta kálvinista Malvieux-család, Joseph Christian Malvieux vaskereskedő vereksziki először, hogy a Dunaparton az egykori Hajóhídtól, aHangli-tól a későbbi Lánchídig kőből rakott Quai, rakodópart épüljön, a pesti kereskedői rakodópiarc. Itt kötnek ki a vasastutajok és dereglyék. Monsieur Malvieux 1830 körül a Wurmházban kis pénzváltó boltot nyit. Ügyes, tisztakezű ember, Széchenyi István bizalmasa, hamar ismertnevű magánbankos. Ebből a kis bankosházból nőtt ki a Leszámítoló Bank. Háza a régi Wurm-ház, mellette a Wurm-utca, a ház neve Wurm udvar, a pesti City magva. 1827-ben megépül a »Pesti Kereskedői Pitvar«. A neve Casino. Casino degli Mercanti: ez nem klub, hanem kereskedői Gilde-ház. Gilde: ebből lett a Gyülde szó. Ugyanitt a közelben indul meg az ISSDjes években a Pesti Lloyd és az első Tőzsde■ Mellette a Példunasoron (Mária Valéria-utca) a többi bankos, ház és végig a posztósok, singes-rőfősök, fuvaros szállítmányozók házai.A többi jött magától. A Marokkói-udvar — udvarán a marokkói Emir szobra máig — kereskedőház, az Orczy-ház a gabona, gyapjú, gubacs, timsó börzéje. Aét Szerecsen utca (Paulay Ede utca) ezért máig ibőrösfertályt. A Váci országút a gépgyárosok fertálya. A Leopoldi körút a malomfertály. Az 1896-ban megnyílt aj Országházi idevonzza a kúriával együtt az ügyvédeket, majd az írógépkereskedőket és kialakul a pesti City egy vasbizományosból lett bankosból és egy csomó uzsorás >hajhászból«. Ez a magyar bankkapitalizmus pesti várostörténeti kezdete száz év dióhéjában-Bevilágna Borsody Béla dr. fejezni cikkem címében az »új világ küszöbé«vel). A kapitalizmus térvesztése, ami már az első világháborúval megindult (nem csak az oroszországi teljes átalakulására gondolok itt, hanem a kapitalizmus hatalmának állami megnyirbálására is a többi országokban), a második háború után lényegesen meggyorsult, (erről Nagy Tamás sokszor megfeledkezik, így pl. az arany mai szerepével, vagy a teljes foglalkoztatottság megvalósításának mai lehetőségeivel kapcsolatban) ,s e fejlődés iránya, félreismerhetetlenül továbbra is ez marad. Ebben az ámeneti korban azonban előreláthatólag a szocialisztikus gazdaság még kevés országban fog teljesen valóra válni. 1 — az általánosabb jelenség a gazdasági élet rése.9e.P állami irányítása lesz, mégpedig nagyon különböző intenzitási fokokkal és megoldási módokkal a különböző országokban. Erről az átmeneti állapotról, — amelyben az egyes országoknak állandóan küzdelmet kell majd foglalniok a gazdasági stabilitásukat kívülről fenyegető hatásokkal szemben, — mondom azt, hogy a foglalkoztatottság fenntartásának kísérőjelenségevalószínűleg az árnivó trand vonalának emelkedése lesz. Lehetséges, hogy az egész világ teljesen szocialisztikus szervezetének állapotában ez a tendencia eltűnnék, de az is lehetséges, hogy csökkentő intenzitással továbbra is érvényesülne, múltán legalább is: a természeti és technikai eredetű hullámmozgások (amelyeket bírálómnak nem volna szabad összetévesztenie a krízisekkel!) akkor sem fognak hiányzani. Ez a kérdés azonban már kívül esik cikkem tárgyának a keretén. Egyébként nem értem, hogy Nagy Tamás miért lát abban a feltevésemben, hogy az árnivó irányvonala a jövőben emelkedő lesz, támadást akár a tervgazdaság, akár a teljes foglalkoztatottság elve ellen. Nem gondolja, hogy már a teljes foglalkoztatottság politikája is nyugodtan elbírja ezt a tehertételt! hogy a ciklikusan ismétlődő krízisek és tömegmunknélküliség kiküszöbölése megér ennyit! Szerintem a válasz föltétlenül igenlő, különösen mivel már az erélyesebb állami irányítás is elérheti az enyhe inflációs tendencia antiszociális hatásainak semlegesítését. Angliának például az utolsó 8 év alatt a kb. 70—80 százalékos árnívóemelkedés ellenére is sikerült a reálbérszintet 25 százalékkal emelnie. Annyi bizonyos, hogy az állami irányításnak és még inkább a tervezésnek az árszint várható alakulásával föltétlenül számolnia kell. H a várható lehetőségek felfedése tehát az ügynek nem kárára, hanem csak hasznára lehet. Ami végül bírálómnak magyar Hároméves tervvel kapcsolatos aggályait illeti, ezeket nagyon erőlitetetteknek találom. Cikkem az általános tendenciákkal foglalkozik, s így tartalma közvetlenül nem húzható rá egyetlen konkrét országra sem. Azt hiszem ezt minden jóhiszemű és hozzáértő olvasónak észre kellett vennie- Cikkemnek a kamatnivóról és a takarékoskodásról szóló egész második fele például egyáltalában nem vonatkozik a végletekig tőkeszegény és horribilis kamatlábakkal küzdő Magyarországra. Emellett kifejezetten hangsúlyozom, hogy mondanivalóm nem a legközelebbi évekre vonatozik, amikora világ kaotikus állapota és a háború pusztításainak még nagyon is eleven hatásai lehetetlenné teszik minden határozottabb és nyugodtabb fejlődési tendencia kibontakozását, — hanem a valamivel távolabbi jövőre. Nagy Tamás célzásait cikkem állítólagos politikai tendenciájára tehát rosszindulatú inszinuációnak kell minősítenem. Befejezésül be kell még ismernem — bármennyire megbotránkoztatom is ezzel Nagy Tamást — hogy valóban »még mindig ott tartok«, hogy a kapitalizmus ciklikus válságainak okát elsősorban a pénz területén keresem. Bevallom, egészen komolyan hiszem, hogy az elmúlt században megfelelő pénzpolitikával a kapitalisztikus kizsákmányolás dacára is el lehetett volna kerülni az általános »túltermelési« válságok periodikus megismétlődését, — és megfordítva: a pénzelmélet és pénzpolitika háború előtti stádiuma mellett ezek a válságok akkor sem maradtak volna el, ha a kapitalisták kivétel nélkül nagyon önzetlen emberek lettek volna, s profitnak és kizsákmányolásnak nyoma se lett volna. Sőt mi több: Keynest is igen kitűnő közgazdásznak tartom, akinek pénzelméletét én egyáltalában nem merném egyszerűen »helytelennek« minősíteni. A ma általában Keynes neve alatt cirkuláló eredmények persze nem mind az övéi, de kétségtelenül ő is tett előre egy lépést a megismerés útján, s ennek a lépésnek, úgy gondolom, az átmeneti korszak fél-szocialista közgazdaságai komoly hasznát fogják még látni, — amint erre kiváló szocialisták már rá is jöttek. — Helyreigazítás. Dr. Nagy Tamás múlt heti számunkban megjelent cikkébe sajnálatos sajtóhiba csúszott be. »... a XIV. és XVII. század híres »évforradalma« helyett »a XVI. és XVII. század árforradalma« értendő. 1947 július 6