Közgazdaság, 1948. január-május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1948-01-04 / 1. szám

®­Á­L­k: iU'i !jhfz. © ® W SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: FARKAS FERENC, HÁY LÁSZLÓ, KEMÉNY GYÖRGY, MAJOR RÓBERT III. évf., I szám Ára 2»— forint 1948 január 4 *■ • * & JANUÁRI BERUHÁZÁSOK: 115 MILLIÓ ■Hí—MIMPETfriRTOWWMUlllH.illTHI iramMMMHMMMtfMBBMIiJMiMMirirMIIIIIIBWHMUUMB^^ ■m<^>n> SZABAD KERESKEDELEM A SZOVJETUNIÓBAN ———■MIUW'imiMI^.AimOTj^hii^PriBfiVWrWligW——————I———HH——a—BBg—B3!—HB——■————■«—B—^WgRIBlliE^nffr>riYEmaJ^^JI»MKUHll WfB— HAZATÉRŐ MAGYAR VAGYONOK 1848—1948 Minden új esztendő várakozással tölti el az embert, mint ahogy új lendülettel indulunk neki minden új hónapnak, hétnek vagy akár napnak is. Ez az év azonban különös jelentő­ségű nekünk, magyaroknak. Apáink és nagy­apáink kuruckodó és dühös negyvennyolcasok voltak (már akik), noha nemigen voltak tuda­tában annak, mit jelent az: negyvennyolcasnak lenni. Ma, a felszabadult Magyarországon talán újból értékelni tudjuk a 48-at, a­ nagy fellángolás, a nagy felszabadulás és lelkesedés korszakát. Negyvennyolc azonban több is volt, mint puszta fellángolás. Negyvennyolc kettős jelen­tőségű számunkra. Megvan a maga világtörté­neti és magyar történeti értéke. Mert 1948-ban a párisi faubourgok proletárjai az első szocia­lista forradalom közös eszméivel mentek barri­­kádra, ugyanakkor Palermo, Drezda, Berlin és Bécs polgárai a polgárság jogaiért szállottak síkra. Nálunk Magyarországon elválaszthatat­lan egységbe fűződött össze a szociális és nem­zeti felszabadulás gondolata. És amikor »Európa csendes, újra csendes« lett, nálunk lobogtak még a forradalom és a szabadságharc lángjai. Magyarország az európai fejlődés élén járt, mert legtovább tartott ki a harcban, mert a leg­merészebben és a legteljesebben igyekezett megvalósítani a szabadság gondolatát és mert nálunk »nemzeti«-nek lenni annyit jelentett, mint forradalmárnak lenni, »polgárinak lenni annyit jelentett, mint a parasztság felszabadí­tásáért harcolni. A híres nyegyvennyolc csak jogilag tette a jobbágyot szabad polgárrá, hogy ne mondjuk, paraszttá. 97 évnek kellett eltelnie addig, amíg a jobbágyból lett magyar paraszt úgyszólván kivétel nélkül a 48-as jogok mellé földet is ka­pott. De már csak három év kellett ahhoz, hogy a földjét öntözőrendszerek hálózzák be, hogy műtrágyát, nemesített vetőmagot, gépet, felsze­relést kapjon, megnyíljék előtte az a lehetőség, hogy a botosispán, szolgabíró és csendőr­ szol­gaságok után megszabaduljon a látástól-vaku­­lásig való nehéz munka szolgaságából is. Iparunk alig néhány évvel, vagy hónappal 48 előtt indult el, félénken, tapogatózva és bi­zonytalanul. De a fejlődő magyar ipar nemcsak gépe­ket, kohókat, gyárakat és erőműveket termelt, hanem kitermelte azt a réteget is, amelynek igazán köze volt ahhoz, amit csinált, ami igazi gazdája volt és lett a gépnek és a gyárnak. Kitermelte a sajátos, rebellis, örökké elége­detlen, mindig harcrakész magyar munkássá­got, a magyar parasztság leszármazottaiból, s ez a munkásság az az erő, amely Mohács és Muhi után legnagyobb nemzeti katasztrófáink­ból is ki tudta, vezetni az országot. Mert nem­­csak elégedetlen, nemcsak rebe­lis, hanem ugyanakkor alkotó, megértő és áldozatkész is. Ez az a munkásság, amely a magyar paraszt­ság véréből fakad és azzal együtt építi az új országot — magának és maguknak. A magyar munkásság építő lendületével, a magyar ipar és vele együtt az egész magyar gazdasági élet ott tart, hogy az elkerülhetetlen és szükség-­­szerű fokozatokon át száz év alatt eljusson a tervszerűség és célszerűség állomásáig. Mit várunk 48-tól? Ezerkilencszáznegyvennyolctól ezernyolc­­száznegyvannyolc ígéretének beteljesítését vár­juk. Mgy. V * Újítások a kollektív szerző­d­éseknél Az új kollektív keretszerződés szeptember hó 29-én lépett élet­be, az iparági, szakmai és üzemi kollektív szerződéseknek ehhez kell alkalmazkod­­niok. A keretszerződés maga sok újítást hozott így a precíz munkaidőt, bérezés képén három térfi­­­­lek­ csoportot, a progresszív teljesítménybérrend­­­szer kiépítését és így tovább, de a dolgozókat — bár az iparági, szakmai és üzemi kollektív szer­ződéseknek alkalmazkodniok kell a keretszerző­déshez — mégis inkább utóbbiak érdeklik, hiszen ezek állapítják meg végeredményben szerzed jo­gaikat és természetbeni juttatásaikat, mindenkor az illető iparág, szakma­ vagy üzem különleges kérdéseihez, helyzetéhez megfelelően. Három hónap telt el a kollektív keretszerződés megjelenése óta, s még mindig igen sok szakmánál rendezet­len a kollektív szerződés. Annyi a vitás kérdés, hogy a munkavállalói és munkáltatói csúcsérdekképviseletek csak igen hosszas tárgyalások után tudnak megegyezni. Ed­dig a következő fontosabb keret-, illetve szakmai kollektív szerződések jelentek meg: gyáripari és kereskedelmi kollektív keretszerződés, továbbá a szakmai kollektív szerződések közül a faipari, vas- és gépipari, közhasználatú villamosműveké, pénz­intézeti alkalmazottaké kisipari, biztosítóintézetek magánalkalmazottaié, szállítmányozási vállalatok magán­alk­almazott­a­i­é, a szövetkezeti alkalmazot­také, végül a malomipari, textilipari, bőripari, vegyipari, tejipari, és konzervipari szakmai kol­lektív szerződés. A műszaki értelmiségiek szakmai kollektív szerződése kihirdetésre vár, míg a bá­nyászok, nyomdászok és az ásványolajiparban al­kalmazott munkavállalók szakmai kollektív szer­ződése tárgyalás alatt­ áll. Túlságosan részletekbe mennénk, ha minden egyes kollektív szrződésnél felsorolnánk, m­iben különböznek a régebbiektől. Egyöntetűen megálla­píthatjuk azonban, hogy a kollektív szerződések a legjelentősebb újításokat az egészségügyi és szociális intézkedéseknél vívták ki. A szerződések előírják, hogy az egészségre veszé­lyes és káros munkáknál a munkavállalóknak az Országos Közegészségügyi Intézet által jóváha­gyott, úgynevezett védőételeket (szalonna, tej, stb.) kell adni, a védőétel minősége és mértéke természetesen iparáganként, szakmánként, illetve üzemenként változó. Nagyon sok üzemet isme­rünk, ahol még mindig elhanyagolják az egészség­­ügyi berendezéseket. Minden egyes szakmánál szi­gorúan megszabják, milyen védőruházatról, mi­lyen világítási és hőmérsékletű munkahelyekről, milyen egészségügyi felszerelésekről kell gondos­kodni Leglényegesebb talán a­z akkordbérrendszer fejlesztése. Eddig úgyszólván szemre­ rögzítet­ték a normákat, így aztán előfordult, hogy a rossz norma alapján egy segédmunkás többet ke­resett túlértékelt teljesítménye alapján, mint egy szakmunkás. ,-"gaMag3raraRCT3na«^*iaimi'jiw.u»»iam»iJMkLU.i i min Új alapokra fektetik a normamegállapítást,­­ -bevezetik a pontos munkaidőmérés rendszerét, és ahol csak lehet, mindenütt kötelezővé teszik a tel­­jesítm­énybérrendszert. Értesülésünk szerint a bírósági fórumok fog­lalkoznak azzal a gondolattal, hogy összhangba hozzák a kollektív szerződéseket a jogi szabályo­zással. Vitán felül áll hogy ebben az esetben nem csökkenne a kollektív szerződések jelentő­sége, de a munkajogi kódex egyik előfutáraként jogszabályba foglalnák a kollektív szerző­dések mindegyikénél előforduló, visszatérő, egyforma rendelkezéseit. Ez a jogszabály vonatkozna az összes iparágra, de a kollektív szerződéseknek csak a munkafel­tételeket megállapító — és nem a szerződő felek közötti viszonyt rendező — határozmányait tart­a­l­­mazná. A rendeleti szabályozásnál tehát a munkai­­dő, a munkabérek általános szabályai, az adó­terhek, a fizetéses szabadság, a kulturális és szo­ciális szükségletek jönnének többek között tekin­tetbe. A hivatalos lap karácsonyi száma közölte a 15.500/1917. sz. kormányrendeletet a kollektív szerződésekről és az Országos Munkabér megálla­pító Bizottság bővített hatásköréről. A napilapok csak hozzávetőlegesen érintették a rendelet lénye­gét- pedig ez a rendelet döntő horderejű. Az OMB az iparü­gyi minisztérium égisze alatt működik. Eddig csupán a kollektív szerződések kihirdeté­sével foglalkozott, esetleg egy-egy vitás kérdésre válaszolt. Most megbízták az OMB-t a kollektív keret-, iparági, szakmai és üzemi szerződések jóváhagyásával. Ezentúl az OMB hagyja jóvá a kollektív szerződések alapján működő egyeztető bizottságok határozatait is. Ugyancsak az OMB szabja meg azoknak a foglalkozási ágaknak a munkafeltételeit és bértételeit, melyeknél jelle­güknél fogva nem lehet kollektív szerződést meg­állapítani. Konkrét példa: a sírásóknak nincs munkáltató érdekképviseletük, nem köthetnek kol­lektív szerződést,­­ az OMB-hez fordultak ügyük elintézése végett. Mindezen túlmenően az OMB beleszól minden egyes bérkérdésbe, nemcsak jóváhagy az eddigi regisztrálás helyett, hanem hivatott arra, hogy nivellálja a béreket. Végre eljött ugyanis az ideje annak, hogy ne csak frázisokkal, hanem a valóságban is megszüntessék az egyes iparágak vagy üzemek, nemkülönben az ipari és mezőgazdasági munkásság, to­vábbá bizonyos esetekben a fizikai és szel­lemi munkavállalók bére, illetve fizetése közötti szembeszökő aránytalanságokat. Az egyes gazdasági szektorokban dolgozók jutta­tásának egybehangolása előtt nyilvánvalóan előbb a szektorokon belül, az egyes iparágakban, szak­­(F­oly­tatás a 2. oldalon.)

Next