Közgazdasági Értesítő, 1906. január-szeptember (1. évfolyam, 1-39. szám)

1906-01-04 / 1. szám

Iparfejlesztés. A denaturált iparsó árának megállapítása 1906. évre. M. kir. pénz­­ügyminister. 103.113/1905. Körrendelet valamennyi m. kir. pénzügy­igazgatóságnak és az aknaszlatinai és marosujvári m. kir. főbánya­­hivatalnak. A magyar kereskedelmi részvénytársaság mint a m. kir. sójövedék vezérügynöksége által Szigetkamarán és Marosujvárt létesített denaturáló telepeken kiszolgáltatandó és szódával denaturált iparsóra nézve fen­­tartom a jövő 1906. évre azon árakat, a­melyeket a múlt 1904. évi deczember hó 24-én 112.470. sz. a. kiadott és a »Pénzügyi Közlöny« 1905. évfolyamának 2. számában közzétett körrendeletemben az 1905. évre megállapítottam. Vagyis a tiszta iparsó ára egyszáz métermázsán alóli mennyiség­ben métermázsánként 2 korona 77 fillér, tisztátalan iparsóé pedig 2 ko­rona 37 fillér. Egyszáz métermázsa vagy azon felüli mennyiségnél métermázsánként a tisztánál 2 korona 40 fillér, a tisztátlannál pedig 2 koronát fog ezentúl is kitenni, mely árhoz azonban a szigetkamarai iparsótelepen még 18 fillér métermázsánkénti szállítási díj hozzászámí­tandó. Popovics s. k., államtitkár. Az országos ipartanács 1905. évi deczember 11. és 12. napjain Farádi Vörös László kereskedelemügyi minister elnöklete alatt a kiviteli emlékirat tárgyában tartott ülésének jegyzőkönyve. I. nap. 1905. deczember 11. Hétfő. Vörös László kereskedelmi minister, elnök . T. ipartanács ! Először jelenve meg a t. tanács körében, kötelességszerűleg üdvözlöm a t. tanács egyes tagjait s egyszersmind az előkészítő bizottság t. elnökének, az előkészítő bizottság tagjainak s általában az ipartanács minden tagjának köszönetemet fejezem ki azon hazafias elhatározásért, mely szerint a kormányváltozás daczára megbíza­tásaikat megtartani s engemet, illetőleg a kereskedelmi ministériumot a tanács körébe utalt ügyek intézésénél — mondhatnám talán, még fokozottabb odaadás­sal és buzgósággal­ — támogatni szívesek voltak. A napirendre áttérve, mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy az ipar­tanács talán még sohasem állott fontosabb feladat előtt, mint éppen az emlékirat tárgyalásakor. Gyáriparunk már eddig is sok tekintetben odafejlődött, hogy kivi­telre szorul, azonkívül napról-napra igyekszünk gyáriparunkat fejleszteni s e fej­lődés egyik alapfeltétele az kell, hogy legyen, hogy kivitelt biztosítsunk számára, a­mennyiben sem eddig fejlődött, sem jövőre fejlesztendő hazai iparunk a hazai fogyasztásból tisztán megélni nem fog. A kereskedelmi kormányzat figyelmét ez a körülmény nem kerülte el, ennélfogva behatóan foglalkozott azokkal az intéz­kedésekkel és intézményekkel, a­melyek már eddig is a kivitel fejlesztésére fenn­állottak, de a­melyek a nagyobb kivitel biztosítása czéljából szükségképpen fej­lesztendők. Maga ez az emlékirat, a­melyet az ipartanács előkészítő bizottsága több ülésen át letárgyalt s a­melylyel az előkészítő bizottság körülbelül azonosítja is magát, megjelöli azokat a teendőket, azokat az irányelveket, a­melyek kivitelünk

Next