Közgazdasági Értesítő, 1906. január-szeptember (1. évfolyam, 1-39. szám)
1906-01-04 / 1. szám
Iparfejlesztés. A denaturált iparsó árának megállapítása 1906. évre. M. kir. pénzügyminister. 103.113/1905. Körrendelet valamennyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak és az aknaszlatinai és marosujvári m. kir. főbányahivatalnak. A magyar kereskedelmi részvénytársaság mint a m. kir. sójövedék vezérügynöksége által Szigetkamarán és Marosujvárt létesített denaturáló telepeken kiszolgáltatandó és szódával denaturált iparsóra nézve fentartom a jövő 1906. évre azon árakat, amelyeket a múlt 1904. évi deczember hó 24-én 112.470. sz. a. kiadott és a »Pénzügyi Közlöny« 1905. évfolyamának 2. számában közzétett körrendeletemben az 1905. évre megállapítottam. Vagyis a tiszta iparsó ára egyszáz métermázsán alóli mennyiségben métermázsánként 2 korona 77 fillér, tisztátalan iparsóé pedig 2 korona 37 fillér. Egyszáz métermázsa vagy azon felüli mennyiségnél métermázsánként a tisztánál 2 korona 40 fillér, a tisztátlannál pedig 2 koronát fog ezentúl is kitenni, mely árhoz azonban a szigetkamarai iparsótelepen még 18 fillér métermázsánkénti szállítási díj hozzászámítandó. Popovics s. k., államtitkár. Az országos ipartanács 1905. évi deczember 11. és 12. napjain Farádi Vörös László kereskedelemügyi minister elnöklete alatt a kiviteli emlékirat tárgyában tartott ülésének jegyzőkönyve. I. nap. 1905. deczember 11. Hétfő. Vörös László kereskedelmi minister, elnök . T. ipartanács ! Először jelenve meg a t. tanács körében, kötelességszerűleg üdvözlöm a t. tanács egyes tagjait s egyszersmind az előkészítő bizottság t. elnökének, az előkészítő bizottság tagjainak s általában az ipartanács minden tagjának köszönetemet fejezem ki azon hazafias elhatározásért, mely szerint a kormányváltozás daczára megbízatásaikat megtartani s engemet, illetőleg a kereskedelmi ministériumot a tanács körébe utalt ügyek intézésénél — mondhatnám talán, még fokozottabb odaadással és buzgósággal — támogatni szívesek voltak. A napirendre áttérve, mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy az ipartanács talán még sohasem állott fontosabb feladat előtt, mint éppen az emlékirat tárgyalásakor. Gyáriparunk már eddig is sok tekintetben odafejlődött, hogy kivitelre szorul, azonkívül napról-napra igyekszünk gyáriparunkat fejleszteni s e fejlődés egyik alapfeltétele az kell, hogy legyen, hogy kivitelt biztosítsunk számára, amennyiben sem eddig fejlődött, sem jövőre fejlesztendő hazai iparunk a hazai fogyasztásból tisztán megélni nem fog. A kereskedelmi kormányzat figyelmét ez a körülmény nem kerülte el, ennélfogva behatóan foglalkozott azokkal az intézkedésekkel és intézményekkel, amelyek már eddig is a kivitel fejlesztésére fennállottak, de amelyek a nagyobb kivitel biztosítása czéljából szükségképpen fejlesztendők. Maga ez az emlékirat, amelyet az ipartanács előkészítő bizottsága több ülésen át letárgyalt s amelylyel az előkészítő bizottság körülbelül azonosítja is magát, megjelöli azokat a teendőket, azokat az irányelveket, amelyek kivitelünk