Közgazdasági Értesítő, 1906. január-szeptember (1. évfolyam, 1-39. szám)

1906-01-04 / 1. szám

fejlesztése érdekében a legközelebbi jövőben létesítendők volnának. Természetes, hogy az emlékirat csak irányelveket jelöl ki; ezeknek a gyakorlati életbe való átvitele feltételezi azt, hogy a gyakorlati téren működő egyének és férfiak e javaslatokkal szemben állást foglaljanak és e javaslatok gyakorlati végrehajtására nézve az ipartanácsot, illetve a kereskedelmi ministériumot szakszerű tanácsaikkal támogassák. Ennek az emlékiratnak részletes ismertetését természetesen mellőzhetem, miután az ülés egybehívása alkalmával bátor voltam ezt az emlékiratot a t. Tanács tagjaival közölni s fel kell tételeznem, hogy a tanács t. tagjai ezt az emlékiratot behatóan tanulmányozták és erre nézve bizonyos állást is foglaltak el. Nekem csak egy kérésem van, t. i. tekintet nélkül arra, hogy a közgazdasági­­ügyek intézésében minő álláspontot foglal el valaki, leplezetlenül és tartózkodás nélkül szíveskedjék véleményét az itt előadott javaslatokról előterjeszteni, mert így azután becses anyagot gyűjt a ministérium arra nézve, hogy a gyakorlati életben hogyan lehet legczélszerűbben ezeket az intézkedéseket és intézményeket érvényesíteni és megvalósítani. Mielőtt a részletes tárgyalásra áttérnénk, azt a kérdést bátorkodnám intézni az előkészítő bizottság elnökéhez, szíveskedjék röviden jelezni azt az álláspontot és azokat a szempontokat, a­melyeket a javaslattal szemben az előkészítő bizott­ság a maga tárgyalási során elfoglalt. Dr. Wekerle Sándor, az ipartanács előkészítő bizottságának elnöke : Nagy­méltóságú miniszer úr! T. bizottság! Azon kiváló fontosságánál fogva, melylyel a kiviteli relácziók ápolása az egész közgazdasági életre bír, úgy a meglevő gazdasági termények értékesítése, mint a szükséglet beszerzése, valamint az ipar­­fejlesztés szempontjából, az előkészítő bizottság csak örömmel vette, hogy a keres­kedelemügyi kormány ily széles alapokra és tényekre fektetett, kitűnő emlékiratot dolgozott ki a kivitel fejlesztése tekintetében. Azért örömmel foglalkoztunk e kér­déssel több ülésen át, a leglelkiismeretesebben és behatóan tárgyaltuk az előnne terjesztett memorandumot, tanulmányoztuk és megvitattuk eddigi berendezéseinket, azok czélszerűségét és sikerét, szemügyre vettük a külföld hasonló intézményeit és berendezéseit s ezek egybevetése után azt a czélt tartva szem előtt, a­melyet elérni kívánunk, alkottuk meg véleményünket a teendők felől. Nagyon természetes, hogy a kereskedelem konjunkturális természeténél fogva olyan keretet egy kiviteli emlékiratra nézve felállítani, a­mely mindent magában foglaljon és olyan legyen, hogy a jövendő teendőket mind magában foglalja, az lehetetlen. A kereskedelem épen a konjunktúrák megfelelő kihasználásából áll. A gazdasági élet nem engedi magát keretekbe szorítani; így tehát előre megállapí­tott dolgokkal, előre megállapított eszközökkel úgy működni, hogy azokkal kimerítsük a feladatot, az lehetetlen, hanem igenis a fő irányelveket, ezeket tanulmányoztuk. Először is azokat a tapasztalatokat, a­melyeket eddigi berendezéseinkből, azok eddigi működéséből és sikereiből merítettünk, azokat leszűrtük. Másodszor figyelembe vettük azt, hogy financ­iális tehetségünk mire képesít, minő eszközök állhatnak rendelkezésünkre és itt merném mondani, hogy egész egyértelműséggel azt az álláspontot fogadtuk el, hogy nem a szűkkeblűség, hanem csak jelenté­keny áldozatok hozatala bizonyíthatja a magyar közgazdasági érdek felvirágozá­­sát. És ezek közül a legalkalmasabb eszközök egyike a kiviteli relác­iók segí­tése. Nem menthettünk ki mindent, ismétlem, csak irányelveket és nagy kereteket

Next