Közgazdasági Értesítő, 1927. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1927-07-07 / 27. szám

2 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1927. július 7 „Textilbehozatalunk az előző évhez képest körül­belül 11 millió aranykoronával csökkent, ami azonban nem jelenti a fogyasztás csökkenését, hanem részben a textilcikkek olcsóbbodására, részben pedig arra veze­tendő vissza, hogy készáruk helyett kisebb értékű nyers­anyagokat és félgyártmányokat importáltunk, amelyeket azután a saját iparunkban dolgoztunk fel készárukká. Amíg a külkereskedelmi statisztika 1926-ban az általános fogyasztás emelkedését mutatja — az összes behozatal az árak esése dacára nagyobbodott körülbelül 11%-kal és ennek a növekedésnek jelentős része ipari nyersanyagokra, félgyártmányokra és üzemi segédanya­gokra esik — addig textilfogyasztásunk nem emelkedett, hanem megmaradt azon a színvonalon, amelyen már 1924 óta stabilizálódott. Amíg az egész textilbehozatal csökkenése az előző évhez képest aranykoronákban 4,1%-ot tesz ki, addig a nyersanyáknál a behozatal emelkedett 1%-kal, a fél­­gyártmányoknál 17%-kal, úgy hogy a csökkenés volta­képpen kizárólag a készárukra esik, amelyeknél az 1926. évi behozatal 11%-kal kisebb, mint volt 1925-ben. Esze­rint a közvetlenül nyersanyagokat feldolgozó, úgyne­vezett előipar (a fonóipar) az elmúlt évben is fejlődött, de csak egészen csekély mértékben, a félgyártmányokat feldolgozó iparok, amelyek magát a készárut állítják elő, ellenben igen jelentős fejlődést tüntetnek föl. Kö­rülbelül 8­2 millió aranykorona értékű nyersanyaggal és félgyártmánnyal többet dolgoztunk föl, mint az előző évben és ezzel körülbelül 20 millió aranykorona értékű készáruval többet termeltünk, illetve annyi készárunak a külföldről való behozatalát tettük fölöslegessé. A nyersanyagok tételénél az import emelkedése, ha nem aranykoronákban, hanem árúmennyiségekben beszélünk, szintén lényegesen több, mint 1%, aminek az oka a hanyatló árakban keresendő. A készárú-import az egész vonalon úgy arany­koronában, mint árumennyiségben csökkent. Kivétel úgyszólván csak a selyemszöveteknél van, amelyeknél a behozatal igen nagy mértékben emelke­dett, részben a francia kereskedelmi szerződés miatt is, de főleg azért, mert emelkedett a fogyasztás és így a mutatkozó import-többlet dacára a hazai gyárak is töb­bet termeltek. A textilipari export az 1926. év folyamán alig fej­lődött. Tovább csökkent a műselyemfonalak exportja. A készáruknál erősen emelkedett a konfekcionált cikkek és a kenderáruk kivitele, enélkül a statisztika a textilipari export csökkenését mutatná. Az elmúlt év a magyar textilipar szempontjából nem a további fejlődésnek, hanem a konszolidációnak esztendeje volt. A textilipari termelés teljes mértékben alkalmazko­dott az ország általános gazdasági helyzetében végbe­ment konszolidációs folyamathoz. A textilipar tehát már a múlt esztendőben beren­dezkedett a kereskedelmi szerződések rendszerére, szá­mításba vette a cseh kereskedelmi szerződést is. Textiliparunk üzemi kapacitásának, vagyis a gépek számának, a termelés mennyiségének fejlődése 1925. óta határozottan lassúbb tempót mutat. Rendkívül nagy jelentősége van az ipar konszoli­dációja szempontjából annak a minőségi fejlődésnek, amely különösen az elmúlt évben nagy mértékben ha­ladt előre és amely alatt azt értjük, hogy egyfelől gyá­raink rendkívül sok új cikknek a gyártására rendezkedtek be, másfelől fokozatosan áttértek jobb, finomabb, sőt egészen luxuskivitelű áruk gyártására is s e tekintetben ma már semmivel sem maradnak el a külföldi konkur­encia mögött. Párhuzamosan a minőségi fejlődéssel, lényegesen javult a helyzet a munkateljesítmény tekintetében is. A magyar textiliparnak az a hatalmas és eléggé nem méltányolt nevelőmunkája, hogy rövid pár év alatt több mint 20.000 új munkáskezet állított be az ország ter­melő gépezetébe, most kezdi meghozni magukra a gyá­rakra nézve is az eddigi áldozatok gyümölcseit. A magyar textilpar konszolidációjának egyik leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy megindult az ipar belső szervezkedése is, aminek első nyomaival az elmúlt évben találkozunk. A textiliparnak a közeljövőben egyik legfontosabb feladata a megfelelő ipari organizáció megteremtése és a magyar textilipar jövője nagyrészt attól függ, hogy ezen a téren milyen eredményeket sikerül elérnie. Bár az organizáció kérdése az iparra gazdaságilag rend­kívül fontos, a mai magyar textiliparból még nagy mér­tékben hiányoznak azok a pszichológiai előfeltételek, amelyek nélkül egy ipari organizáció megteremtése ép­­úgy elképzelhetetlen, mint a gazdasági előfeltételek nél­kül. Az aránylag még fiatal magyar textiliparban erősen individualista szellem uralkodik és az ipari szolidaritás iránt való érzék még sokkal csekélyebb, mint az ipari fejlődésnek jóval magasabb fokán álló külföldi orszá­gokban. A magyar textiliparnak alig egy-két ágában jött létre olyan szervezettség, amelyet komolyabb értelemben ipari organizációnak lehet nevezni. A magyar textilipar­nak saját szervezkedő képessége és belső szervező ereje még igen gyenge, nem volna tehát szabad az ipar or­ganizációs folyamatának kívülről akadályokat állítani az útjába, hanem azt ellenkezőleg irányítani, nevelni és támogatni kellene. Azok az okok, amelyek a magyar textilipar orga­nizációját ma szükségessé, aktuálissá s merjük mondani, az ipar jövője szempontjából valósággal életkérdéssé teszik, részben általános, részben speciális természetűek. A magyar textiliparnak a legnagyobb baja az, hogy noha az ipar a belföldi szükségletnek csak kétharmad részét fedezi, végeredményben az ipar mégis egy kis fogyasz­tási területre van utalva, amely a gazdasági életnek minden rendkívüli vagy egészségtelen tünetét azonnal megérzi és arra különösen érzékenyen reagál. Egy ilyen kis fogyasztási területen csak a termelési, az eladási és a hitel­organizációnak a legracionálisabb kiépítésével lehet az ipar rentabilitását biztosítani és erre szolgálnak azok a kartel-törekvések, amelyek a textilipar egyes ágaiban máris mutatkoznak. Különösen nagy jelentősége van ennek egy olyan iparban, aminő a textilipar, amely igen sokféle, de egymással konkurráló és egymást he­lyettesítő árukat produkál, rendkívül sok kereskedővel dolgozik és a fogyasztók egész tömegeit szolgálja ki. Az ilyen iparokban a termelés, az eladás vagy a hitel szervezetlensége a legkomplikáltabb bajokat okozhatja viszont az észszerű organizáció óriási erőforrásokat nyit az iparnak, anélkül, hogy ezért más gazdasági csopor­toknak, a fogyasztóknak stb. kellene áldozatokat hozni. Egy másik szempont, amely a magyar textilipar szervezkedését szükségessé teszi az, hogy nálunk sajnos az áruhitelek terén a viszonyok még mindig nem egész­ségesek. Érthető ezért, hogy az ipar az őt folytonosan fenyegető veszteségek, az inzolvenciák és kényszeregyez­ségek ellen védekezni igyekszik. Az áruhitelek elfajulá­sát megakadályozó kondíciók éppen azt eredményezik, hogy a forgalom a jól megalapozott és egészséges­ke­

Next