Közgazdasági Értesítő, 1927. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1927-07-07 / 27. szám
4 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1927. julius 7 A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium iparfejlesztési tevékenysége. (1867—1914/15.) (Folytatás.) Az ipari és kereskedelmi célokra az 1896. évben 83.340 K-val nagyobb összeg irányoztatok elő, mely összegből 9140 K a budapesti I. ker állami tanítóképző intézet mellett fennállott és a vallás- és közoktatásügyi tárcából átvett asztalos tanműhely költségeire fordíttatott s ezáltal az ipari és kereskedelmi oktatás előmozdítására a több szükséglet: 123,446 K-ra emelkedett. Ezt az emelkedést a miniszter azzal indokolta, hogy a fejlődő iparnak szakképzett és művelt hazai munkástörzs iránt emelt igényeivel szemben egyrészt a már fennálló iparoktatási intézetek továbbfejlesztése és másrészt új intézetek létesítése ez évben sem volt mellőzhető, mert e szükséggel szemben a társadalmi tevékenységnek oly gyér jeleivel lehetett találkozni, hogy annak kielégítését még mindig túlnyomólag állami feladatnak kellett tekinteni. Ez volt a helyzet egyébként a fejlettebb iparral bíró nyugati államokban is, ahol az iparoktatás még ma is elsőrendű állami feladatnak tekintetik. A fentebb említett emeléssel az 1896. évben a kereskedelemügyi tárca az állami szakiskolákra 483.822 K-t, egyéb iparoktatási célokra és kereskedelmi szakoktatásra pedig 219.008 K-t, vagyis összesen 702.820 K-t fordított. A szükségletek indokolása során kiemelte a miniszter, hogy az egyes iparoktatási intézetek és azok tanerőinek állandósítása immár elodázhatatlan, mert egyrészt nem kívánható attól, aki egész életét az iparoktatásnak szenteli, hogy ezt jövője biztosítása nélkül tegye, másrészt nem fejthető ki rendszeres, tervszerű működés akkor, midőn magának az intézetnek sorsa sincs biztosítva. E tekintetben különben a pénzügyi bizottságban a kereskedelemügyi tárca 1895. évi költségvetésének tárgyalása alkalmából hangoztatva lett azon kívánság, hogy az állami jellegű iskolák költségei a költségvetésbe részletezvejuttassanak be. Ezen kívánság maga után vonta, hogy az egyes iskolák és a tanszemélyzet állásai rendszeresítessenek. A pénzügyi bizottság ezen teljesen indokolt kívánságának a kormány jelen alkalommal már teljes mértékben megfelelni vélt, amennyiben a költségvetésbe beállította az összes állami jellegű intézeteket, melyeknek szervezete már végleg meg van állapítva, részletesen kimutatva a személyi járandóságokat és a dologi kiadásokat a bevételekkel együtt. Az egyéb iparoktatási célokra és kereskedelmi szakoktatásra felvett 219.008 K részletezésének magába a költségvetésbe való beállítása mellőzhető volt, mert egyrészt az ebben szereplő kisebb állami tanműhelyek nem oly fontosak, mint a külön felvett intézetek, másrészt az ebből segélyezett egyes iskolák állandósága még nem volt biztosítva és igy a segélyösszegek évközben is változtak, miért is ezek tekintetében a szabad rendelkezést fenn kellett tartani. Az állami jellegű iparoktatási intézeteknél az 1896. évben rendszeresítendők voltak a szükséges igazgatói s tanári állások s ezzel egyidejűleg rendezendő volt azok nyugdíj-ügye is. Az igazgatók, tanárok és tanítók, úgyszintén művezetők s általában az iskolák személyzete közül eddig csak a kassai gépészeti középipariskola, valamint a mágocsi agyagipari szakiskola alkalmazottai voltak állami közegek, mindazonáltal a többi iskolák személyzetének túlnyomó része — bár nem rendszeresített állásokban — tényleg már alkalmazásban volt, kisebb részük pedig az 1896. évi költségvetés alapján alkalmaztatott. A tanszemélyzet közül ezúttal rendszeresítetett 9 igazgatói, 23.,tanári és 3 művezetői állás, melyek közül ez utóbbi három állás a vallás- és közoktatásügyi tárcától vétetett át. Az ezen állásokra kinevezett személyzet nyugdíjigénye a jövőben az államkincstár terhére elégítendő ki, mert az volt a terv, hogy állami tisztviselői jelleggel csak az igazgató és tanárok ruháztassanak fel, kik magasabb kvalifikációval bírnak (mérnökök, építészek, szobrászok, akadémiai festők, közép- és polgári iskolai tanárok, míg a művezetők közül csak azok, akiket a vallás- és közoktatásügyi tárca adott át és akik ott már megszerezték az állami nyugdíjigényt; ezzel szemben a tanítók, tanítónők és a többi művezető az országos néptanítói nyugdíjintézetbe lép be, amihez a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárult. Ezt azon okból kellett ilyképen rendezni, hogy ezen tanerők jövője az államkincstár nagyobb megterhelése nélkül legyen biztosítható. Ez utóbbiak létszáma következő volt: 1 segédtanár, 3 tanító, 1 segédtanító, 10 tanítónő, 2 segédtanítónő, 18 művezető, 1 mester és másodmester, valamint a költségvetésben név szerint elő nem forduló kisebb állami tanműhelyek (bellusi, békési és tokaji kosárfonó, körmöcbányai csipkeverő- és szélaknai gyermekjátékkészítő tanműhelyek) személyzetéből 3 tanítónő és 4 tanító. Az említett nyugdíjintézetbe lépő tanerők nyugdíjjárulékai címén a kereskedelmi tárcát is némi költség terhelte, amennyiben ezen esetben mint iskolafentartó, az állam is hozzájárult a költségekhez. A tanerők javadalmazására nézve megjegyezte a miniszter, hogy az igazgatókra nézve, a kassai gépészeti középipariskola igazgatóját kivéve, aki már akkor is a VII. fizetési osztályban volt, a VIli. fizetési osztály legalsó fokozata állapíttatott meg, fentartva a jogot, hogy egyesek kezdetben a IX. fizetési osztályba is besorozhatók legyenek. Két igazgató tényleg ezidőszerint is ennek megfelelő fizetéssel volt alkalmazva. A tanárok a IX. fizetési osztály második, illetve a X. fizetési osztály második és első fokozatába soroztattak, mert ez felelt meg akkori javadalmazásuknak. A segédtanárok és a tanítók fizetései a IX., illetve a X., a tanítónők fizetései pedig részben a X., részben a XI. fizetési osztálynak megfelelően állapíttattak meg. Az egyes igazgatók s tanárok ezenkívül külön pótlékban részesültek azért, mert az illetőknek már magasabb illetményeik voltak, minélfogva a többletet működési pótlék gyanánt kellett részükre engedélyezni. Megjegyezte azonban a miniszter, hogy valamennyi alkalmazott, vagy alkalmazandó tanerő csak három évi ideiglenesség után véglegesíttetik, kivéve természetesen az olyanokat, kik más tárcáktól vétettek át, s ott már megállapított javadalmazással véglegesítettek. A tanerők javadalmazására nézve meg kell még jegyezni, hogy a kassai és mágócsi iskoláknál, melyek annak idején a vallás- és közoktatásügyi tárca ügykörében szerveztetek, ötödéves pótlékok voltak rendszere s. Incze Ernő bőrgyára Újpest, Kisfaludy utca II. Egyetlen magyar speciális üzem, mely gyárt: könyvkötő-, kabátbútor-, diszmó- és papucskülönlegességi bőröket, fekete és színes cipőbélést úgy kecske-, mint juhbőrből. — Bérfestést vállal. Telefon: Lipót 920—02, József 353—19