Közgazdasági Értesítő, 1927. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1927-07-07 / 27. szám

4 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1927. julius 7 A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium iparfej­lesztési tevékenysége. (1867—1914/15.) (Folytatás.) Az ipari és kereskedelmi célokra az 1896. évben 83.340 K-val nagyobb összeg irányoztatok elő, mely összegből 9140 K a budapesti I. ker állami tanítóképző intézet mellett fennállott és a vallás- és közoktatásügyi tárcából átvett asztalos tanműhely költségeire fordíttatott s ezáltal az ipari és kereskedelmi oktatás előmozdítá­sára a több szükséglet: 123,446 K-ra emelkedett. Ezt az emelkedést a miniszter azzal indokolta, hogy a fej­lődő iparnak szakképzett és művelt hazai munkástörzs iránt emelt igényeivel szemben egyrészt a már fennálló iparoktatási intézetek továbbfejlesztése és másrészt új intézetek létesítése ez évben sem volt mellőzhető, mert e szükséggel szemben a társadalmi tevékenységnek oly gyér jeleivel lehetett találkozni, hogy annak kielégítését még mindig túlnyomólag állami feladatnak kellett te­kinteni. Ez volt a helyzet egyébként a fejlettebb iparral bíró nyugati államokban is, ahol az iparoktatás még ma is elsőrendű állami feladatnak tekintetik. A fentebb említett emeléssel az 1896. évben a ke­reskedelemügyi tárca az állami szakiskolákra 483.822 K-t, egyéb iparoktatási célokra és kereskedelmi szakokta­tásra pedig 219.008 K-t, vagyis összesen 702.820 K-t fordított. A szükségletek indokolása során kiemelte a mi­niszter, hogy az egyes iparoktatási intézetek és azok tanerőinek állandósítása immár elodázhatatlan, mert egy­részt nem kívánható attól, aki egész életét az iparokta­tásnak szenteli, hogy ezt jövője biztosítása nélkül tegye, másrészt nem fejthető ki rendszeres, tervszerű működés akkor, midőn magának az intézetnek sorsa sincs biz­tosítva. E tekintetben különben a pénzügyi bizottságban a kereskedelemügyi tárca 1895. évi költségvetésének tár­gyalása alkalmából hangoztatva lett azon kívánság, hogy az állami jellegű iskolák költségei a költségvetésbe rész­letezve­­j­uttassanak be. Ezen kívánság maga után vonta, hogy az egyes iskolák és a tanszemélyzet állásai rend­szeresítessenek. A pénzügyi bizottság ezen teljesen indokolt kíván­ságának a kormány jelen alkalommal már teljes mérték­ben megfelelni vélt, amennyiben a költségvetésbe be­állította az összes állami jellegű intézeteket, melyeknek szervezete már végleg meg van állapítva, részletesen ki­mutatva a személyi járandóságokat és a dologi kiadásokat a bevételekkel együtt. Az egyéb iparoktatási célokra és kereskedelmi szakoktatásra felvett 219.008 K részletezésének magába a költségvetésbe való beállítása mellőzhető volt, mert egyrészt az ebben szereplő kisebb állami tanműhelyek nem oly fontosak, mint a külön felvett intézetek, más­részt az ebből segélyezett egyes iskolák állandósága még nem volt biztosítva és igy a segélyösszegek év­közben is változtak, miért is ezek tekintetében a szabad rendelkezést fenn kellett tartani. Az állami jellegű iparoktatási intézeteknél az 1896. évben rendszeresítendők voltak a szükséges igazgatói s tanári állások s ezzel egyidejűleg rendezendő volt azok nyugdíj-ügye is. Az igazgatók, tanárok és tanítók, úgy­szintén művezetők s általában az iskolák személyzete közül eddig csak a kassai gépészeti középipariskola, valamint a mágocsi agyagipari szakiskola alkalmazottai voltak állami közegek, mindazonáltal a többi iskolák személyzetének túlnyomó része — bár nem rendszere­sített állásokban — tényleg már alkalmazásban volt, ki­sebb részük pedig az 1896. évi költségvetés alapján alkalmaztatott. A tanszemélyzet közül ezúttal rendszere­sítetett 9 igazgatói, 23.,tanári és 3 művezetői állás, melyek közül ez utóbbi három állás a vallás- és közoktatás­­ügyi tárcától vétetett át. Az ezen állásokra kinevezett személyzet nyugdíjigénye a jövőben az államkincstár terhére elégítendő ki, mert az volt a terv, hogy állami tisztviselői jelleggel csak az igazgató és tanárok ruház­­tassanak fel, kik magasabb kvalifikációval bírnak (mér­nökök, építészek, szobrászok, akadémiai festők, közép- és polgári iskolai tanárok, míg a művezetők közül csak azok, akiket a vallás- és közoktatásügyi tárca adott át és akik ott már megszerezték az állami nyugdíjigényt; ezzel szemben a tanítók, tanítónők és a többi művezető az országos néptanítói nyugdíjintézetbe lép be, amihez a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárult. Ezt azon okból kellett ilyképen rendezni, hogy ezen tanerők jövője az államkincstár nagyobb megterhelése nélkül legyen biztosítható. Ez utóbbiak létszáma következő volt: 1 segédtanár, 3 tanító, 1 segédtanító, 10 tanítónő, 2 segédtanítónő, 18 művezető, 1 mester és másodmester, valamint a költségvetésben név szerint elő nem forduló kisebb állami tanműhelyek (bellusi, békési és tokaji kosárfonó, körmöcbányai csipkeverő- és szélaknai gyer­mekjátékkészítő tanműhelyek) személyzetéből 3 tanítónő és 4 tanító. Az említett nyugdíjintézetbe lépő tanerők nyugdíj­járulékai címén a kereskedelmi tárcát is némi költség terhelte, amennyiben ezen esetben mint iskolafentartó, az állam is hozzájárult a költségekhez. A tanerők javadalmazására nézve megjegyezte a miniszter, hogy az igazgatókra nézve, a kassai gépészeti középipariskola igazgatóját kivéve, aki már akkor is a VII. fizetési osztályban volt, a VIli. fizetési osztály leg­alsó fokozata állapíttatott meg, fentartva a jogot, hogy egyesek kezdetben a IX. fizetési osztályba is besorozha­­tók legyenek. Két igazgató tényleg ezidőszerint is ennek megfelelő fizetéssel volt alkalmazva. A tanárok a IX. fizetési osztály m­ásodik, illetve a X. fizetési osztály második és első fokozatába soroztat­­tak, mert ez felelt meg akkori javadalmazásuknak. A segédtanárok és a tanítók fizetései a IX., illetve a X., a tanítónők fizetései pedig részben a X., részben a XI. fizetési osztálynak megfelelően állapíttattak meg. Az egyes igazgatók s tanárok ezenkívül külön pótlékban részesültek azért, mert az illetőknek már magasabb illet­ményeik voltak, minélfogva a többletet működési pótlék gyanánt kellett részükre engedélyezni. Megjegyezte azon­ban a miniszter, hogy valamennyi alkalmazott, vagy alkalmazandó tanerő csak három évi ideiglenesség után véglegesíttetik, kivéve természetesen az olyanokat, kik más tárcáktól vétettek át, s ott már megállapított java­dalmazással véglegesítettek. A tanerők javadalmazására nézve meg kell még jegyezni, hogy a kassai és mágócsi iskoláknál, melyek annak idején a vallás- és közoktatásügyi tárca ügyköré­ben szerveztetek, ötödéves pótlékok voltak rendszere­­ s. Incze Ernő bőrgyára Újpest, Kisfaludy­ utca II. Egyetlen magyar speciális üzem, mely gyárt: könyvkötő-, kabát­­bútor-, diszmó- és papucskülönlegességi bőröket, fekete és színes cipőbélést úgy kecske-, mint juhbőrből. — Bérfestést vállal. Telefon: Lipót 920—02, József 353—19

Next