Közgazdasági Értesítő, 1930. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1930-11-15 / 46. szám
1930 november 15. KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 15 6. végül a budapesti táviró- és távbeszélőigazgatóság vezetője: Csábi Gyula, Paár Ferenc, Rajkó Mihály, Győrik János, Skrekó József, Kovács Miklós, Füstös István, Szigeti András óhidi, Donáth Gábor, Fehér István paksi, Kácsándi József, Nagy József titkai, Peterdi Benjámin, Udvardi Sándor pátyi, Kovács Vince versei, Barcza Béla, Bodnár Béla és Csánicz Sándor havibéres kisegitőszolgákat. Ipari és lereskedelmi Köszigaszgatás Alapszabályjóváhagyás A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a Sportvállalkozók Ipartársulata alapszabályait az 1930. évi 146.142. sz. a. kelt rendeletével az 1884. évi XVII. t.-c. 150. §-a alapján jóváhagyta. A darálásról szóló rendelet alkalmazása A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 131.881. 1930. K. M. XI. számú elvi határozata Azok, akik elemi erő felhasználásával végzett darálásra az 1927. évi 110.983/XI. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet kiadása előtt a molnáriparra szóló képesítés igazolása nélkül iparigazolványt nyertek, valamint azok is, akik nem elemi erővel végzett darálásra, mint szabadiparra nyertek iparigazolványt, tevékenységüket a daráláson felül a molnáripar munkakörébe tartozó egyéb munkákra csak abban az esetben terjeszthetik ki, illetőleg ezekre a munkákra csak abban az esetben térhetnek át, ha a molnáriparra szóló képesítettségüket szabályszerűen igazolják és a molnáriparra szóló iparigazolványt szereznek. Az elemi erő felhasználásával végzett darálásnak a molnáripar körébe utalása tárgyában 1927. évi 110.983/XI. szám alatt kiadott kereskedelemügyi miniszteri rendelet az elemi erő felhasználásával végzett darálást nem nyilvánította külön iparrá és nem mint ilyent kötötte képesítéshez, hanem az eltérő gyakorlat megszüntetése céljából megállapította, hogy az a molnáripar munkakörébe tartozik, vagyis a molnáripari tevékenységnek egy része. Ennek a megállapításnak következményeként meg kellett volna állapítani azt is, hogy mindazokat az iparigazolványokat, amelyeket egyesek elemi erővel végzett darálásra kaptak anélkül, hogy molnáriparra szóló képesítettségüket igazolták volna, mint tévesen kiadottakat vissza kell vonni. Ez azonban súlyos sérelmet jelentett volna az érdekeltekre. Ezért a rendelet visszaható erővel nem lett felruházva és nem érinti a rendelet megjelenése előtt kiadott iparigazolványok hatályát. Ilyképen azok, akik molnáripari szakképzettség igazolása nélkül, a rendelet megjelenése előtt a darálásra iparigazolványt nyertek, nem a szerzett jog alapján, hanem csak kivételes méltányosságból folytathatják tovább a darálást. Ezt a kivételt, mint minden kivételt, szorosan kell magyarázni és így a molnáriparra szóló képesítés nélkül a darálásra kiállított iparigazolvány nem ad jogot arra, hogy tulajdonosa tevékenységét a daráláson kívül a molnáripar munkakörébe tartozó egyéb munkákra is kiterjessze vagy ezekre áttérjen. Ilyen kiterjesztésnek vagy áttérésnek csak a molnáriparra szóló képesítés igazolása és a molnáriparra szóló iparigazolvány megszerzése esetében van helye. (131.881/1930. K. M.) A szatócsipar üzlethelye A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 126.899. 1930. K. M. XIX. számú elvi határozata Felterjesztésének melékleteit az 1930. évi február hó 21-én 117.827/1929. számú leiratomban foglaltakra való utalással további eljárás végett azzal küldöm le, hogy a 12.880. 1904. K. M. sz. elvi határozat a szatócsipar, illetve a vegyeskereskedés üzletkörét csak körülírta, azonban ezen iparok gyakorlását az üzlethely szempontjából nem korlátozta. Ennélfogva a szatócsipar gyakorlására jogosító iparigazolvány a törvényes feltételek fennforgása esetén Budapest székesfőváros bármely területére kiadandó. Budapest, 1930. évi március hó 18-án. A miniszter rendeletéből: Bukovszky s. k. miniszteri tanácsos. Szatócsok illatszerárusítása A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara véleménye szerint az a kérdés, miszerint illatszertárakon, drogériákon és gyógyszertárakon kívül más üzletek mennyiben foglalkozhatnak pipere- és illatszeráruk árusításával, kétfelé választandó. Külön bírálandó el a divatárukereskedők és borbélyok árusítási tevékenysége és külön a vegyeskereskedők és szatócsok ilynemű árusítása. Ami ezt illeti, megállapítható, hogy nevezett kereskedőknek áruköre igen tág és pedig elsősorban kiterjed mindazokra a cikkekre, amelyek a háztartás és gazdaság körül általános és sűrű használatban vannak. Ehhez járul az az üzletkör is, amely szerint a szatócsnak jogában áll a sajátképpeni üzletkörén kívül kiterjeszkedni minden egyéb, a kereskedelemben szokásos olyan cikkekre, amelyek forgalombahozatalával speciálisan foglalkozó szaküzlet az illető községben vagy városban nincs. Ezeket a cikkeket szatócsoknak vagy vegyeskereskedőknek csak akkor szabad forgalomba hozni, ha az illető szakmába vágó speciális üzlet (drogéria, illatszerkereskedés) az illető helyen nem áll fenn. Ez esetben is az árusítási tilalom csak olyan cikkekre vonatkozhattak, amelyek nem a háztartásban és gazdaságban általános és sűrű használat tárgyai. Az olyan cikkek tehát, pl.: fertőtlenítőszerek, mosdószappanok, stb. még akkor is bevonhat