Közgazdasági Értesítő, 1931. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-17 / 3. szám
4 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1931 január 17 -ig is abban, hogy a megművelt terület nőtt és annak kihasználása javult. Reméljük, hogy a céltudatos rendszeres támogatás mihamarább éreztetni fogja hatását a mezőgazdasági termelés egész vonalán. Áttérve ezek után az ipari termelés helyzetének ismertetésére, mindenekelőtt általában megemlítem, hogy ez az aránylag kis múlttal bíró termelési ág már a háború előtt olyan fejlődési fokot ért el, hogy nemcsak a belszükséglet nagy részét tudta fedezni, hanem kivitelünk is tekintélyes volt már. Az ipari nyersanyagok forrásai túlnyomóan az országban voltak, az áruk kelendősége észrevehető mértékben nőtt a lakosság szükségleteinek és kultúrájának emelkedésével. A magyar ipar további fejlődését tehát bizton remélhettük. A békediktátum iparunkat érzékenyen sújtotta. Az ország területének több mint 5 részét elvették. Ipari termelésünk ezáltal a legsúlyosabb helyzetbe került, mert: vagy megmaradt valamely iparág nagyobb része Csonka-Magyarországon és a fogyasztóterülettől fosztották meg, vagy pedig az ipart vették el, amely a Csonka-Magyarországon megmaradt szükséglet fedezésére nélkülözhetetlen. Az első esetben megfulladt az ipar, mivel a háború utáni időben kivitelről szó sem lehetett; a másik esetben pedig sok esetben a szükséges iparcikkek beszerzése teljesen lehetetlenné vált, amennyiben a magyarországi fogyasztó a rossz viszonyok következtében még a legszükségesebb holmik itthoni beszerzéséhez szükséges összegeket sem tudta előteremteni, nemhogy külföldi áru vásárlásához szükséges valutákkal rendelkezett volna. Árucseréről, illetőleg árukivitel útján külföldi valuta szerzéséről pedig alig lehetett szó. Az abszurd gazdasági helyzetet előidéző békediktátum rendelkezései már csak azért is érthetetlenek, mert ezt a szép, földrajzilag csodálatosan egységes és ezer év alatt kialakult gazdasági területet azzal az indokolással darabolták fel, hogy a régi Monarchia területén újonnan létesült országok mindegyikének biztosítani kell az önálló gazdasági élet feltételeit. Ebből a célból tehát a világgazdaságban, ha nem is nagy jelentőségű, de mégis egészséges tényezőként szereplő, a legjobb fejlődésben levő gazdasági egységet szétromboltak, hogy az azelőtt a világgazdaságban termékenyen együttműködő részeket önállósághoz juttassák, amely önállóságban ezek a részek elvesztették régi szerepüket, új feladatukat pedig teljesíteni nem bírták. Azok a változások, melyeket a békediktátum az iparban idézett elő, nagyjában a következő számokkal jellemezhetők : 1913-ban volt 3750 gyárvállalatunk 393.000 munkással. Csonkamagyarországon maradt ezekből 2155 vállalat 225.000 munkással. Tehát összesen a vállalatok 57.4 %-a és a munkások 57.5%-a maradt meg nálunk. (A gyárak a tulajdonost, hivatalnokot és munkást összefogva, együttesen 1.300.000 léleknek adtak munkát, miből 375.000, tehát a 42%-a elveszett.) Bár a különböző ipari ágazatok háború utáni kifejlődése a békediktátum intézkedései által gyakorolt befolyások szerint különbözőképen alakult, megállapíthatjuk, hogy ma az általános válság súlya alatt az ipar minden ága nagyon szenved. Az a körülmény, hogy a mezőgazdasági terményeket csak nehezen és nagyon alacsony árakon lehet eladni, természetesen nagy hatással van a fogyasztók vásárlóképességére. A fogyasztás állandó és jelentékeny csökkenése elsősorban a mezőgazdaság részére dolgozó vegyiiparban és a gépiparban éreztette hatását. Azonban minden más iparág is szenvedett emiatt. Ehez járul az is, hogy az állami és közhatósági megrendelések gyérebbekké váltak, a hitelviszonyok a szanálás alatt és után leromlottak és csak újabban látunk valamelyes javulást vagy legalább is halvány reménységet e téren. A termelés csökkentése, a munkaidő megszorítása, munkások elbocsátása és ennek folyományaként a munkanélküliség elharapódzása voltak a fenti okok közvetlen következményei. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy ugyanakkor az állam költségvetése kedvezően alakult, sőt még a keres