Közgazdasági Értesítő, 1931. július-december (26. évfolyam, 26-52. szám)
1931-06-27 / 26. szám
1931 junius 27. KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ A munkaköözvetítés szervezése Magyarctízás cím (XX. sz. o.) Amig a mezőgazdaságban mutatkozó munkakereslet és munkakinálat kiegyenlítésére szolgáló munkaközvetítő szervek létesítése iránt a törvényhozás részéről már az 1898. évi II. t.-c. 77. §-ában történt intézkedés, addig a munkaközvetítésnek az egyéb foglalkozási ágakban leendő intenzívebb megszervezése iránt a törvényhozás részéről csak a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről hozott 1910. évi L. t.-c. 11. §-ában történt gondoskodás, amelyben kimondatott, hogy a minisztérium a felmerülő szükséghez képest, kötelezhet egyes városokat a munkaközvetítés ellátására, esetleg a város hatósági területén is túlterjedő hatáskörrel. Hogy a munkaközvetítés feladatainak ellátása állandó intézmény megteremtésével a háborút követő időkre is biztosíttassák, a törvényhozás részéről az ipari, bányászati és kereskedelmi munkaközvetítés hatósági ellátásáról szóló 1916. évi XVI. t.-cikkel történt gondoskodás, amelyben kimondtott, hogy az ipari munka minden nemében, úgyszintén a bányászat és kereskedelem körében a munkakereslet és a munkakínálat kiegyenlítésére, az e célból kijelölendő városok és községek a munkaközvetítés teendőit hatóságilag kötelesek ellátni és pedig teljesen díjmentesen. Amennyiben pedig egyes városok a munkaközvetítésnek saját hatósági területükön túl terjedő hatáskörrel leendő ellátására köteleztetnének, évi állami támogatásban részesíthetők. Ezt a törvényes intézkedést megelőzőleg az ipari és kereskedelmi munkaközvetítést főleg a különféle munkaadói testületek és munkásszervezetek, továbbá a jótékonysági egyesületek, részben meg az iparengedéllyel működő iparszerű foglalkozást közvetítő irodák végezték. Állami felügyelet alatt 1900. évben létesült, mint első, pártatlan és ingyenes, bár nem kimondottan hatósági jellegű, mindazonáltal az állam, a város és az ipari és kereskedelmi kamara támogatásával és fenntartásával a budapesti ipari és kereskedelmi munkaközvetítő intézet (VIII., Salétrom utcában), majd 1905-ben a pozsonyi és temesvári intézet, 1916-ban pedig a szegedi, tisztán városi jellegű intézet. Az 1916. évi XVI. t.-c. végrehajtása tárgyában a belügyminiszter úrral egyetértőleg 1917-ben kiadott 92.815. 1916. K. M. számú rendelettel történt tulajdonképen intézkedés az ország egész területére kiterjedő hatósági munkaközvetítők megszervezése iránt, úgy hogy az 1918. év végén már 16 kerületi hatósági munkaközvetítő és 863 városi és községi gyűjtőműhely várta készen a leszerelést. A megszervezési munkálatokat a törvény végrehajtási rendelete alapján felállított országos központi szerv, a „m. kir. állami munkaközvetítő hivatal” végezte, mely hivatal útján gyakorolja a kereskedelemügyi miniszter a főfelügyeletet is az összes intézetek felett. A szervezési munkálatokon kívül ez a hivatal gondoskodik az egyes intézetek által ki nem elégíthető munkakereslet és kínálat megfelelő kielégítéséről és végzi közvetlenül a munkaközvetítést Budapest székesfőváros, Kecskemét és Székesfehérvár városok, továbbá a Pest- Pilis-Solt-Kiskun és Fejér vármegyék, valamint Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék területén is. A hivatal állapítja meg a hatósági munkaközvetítő intézetek és hatósági munkaközvetítő gyűjtőhelyek ügyvitelének részleteit, a szükséges nyomtatványok, statisztikai összeállítások mintáit; gondoskodik a szükséges személyzet gyakorlati kiképzéséről, az 101.092. 1923. K. M. számú rendelettel rendszeresített munkaközvetítői szakvizsgák megtartásáról; gondoskodik továbbá a hatósági munkaközvetítő hálózat kiépítéséről, az országos munkapiac helyzetét feltüntető és ismertető heti jelentések (plakátok), havi és évi statisztikai kimutatások és jelentések összeállításáról és megfelelő közzétételéről. A hivatal feldolgozza és nyilvántartja ezenkívül az összes hatósági munkaközvetítők tevékenységi adatait, valamint az ingyenes köz- és magánközvetítő irodák össz-