Közgazdasági Értesítő, 1933. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1933-07-01 / 26. szám
2 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1933 július 1. vagy nyilvános eladási helyiségekben vagy pedig az illető árukat előállító személyeknél bevásárlásokat eszközölhessen, vagy megrendeléseket gyűjthessen. Ez a jog azonban nem terjed ki a megrendeléseknek közvetlenül a fogyasztóknál gyűjtésére s a külföldi kereskedő, illetve utazója árukat nem hozhat magával, csak árumintákat. Amennyiben a külföldi belföldön bármilyen alakban (telep, fióktelep,állandó képviselet stb.) állandó telepen kíván kereskedői tevékenységet kifejteni, az ennek lehetősége tekintetében irányadó jogszabályokat részben az 1875 :XXXVII. t.-c., részben az 1922 :XII. t.-c. és az e törvények alapján kiadott rendeletek, különösen a 78.000/1923. K. M. sz. rendelet tartalmazzák. Az említett két törvény rendelkezései szoros kapcsolatban állanak egymással. A kereskedőkre vonatkozó általános jogszabályokat a kereskedelmi törvény tartalmazza, azt a kérdést azonban, hogy a kereskedő tényleg jogosított-e és milyen feltételek mellett a kereskedői ipart gyakorolni, az ipartörvénynovella szabályozza. Ez utóbbi törvény 3. §-a és az annak végrehajtásaként kiadott 78.000/1923. sz. rendelet 3. §-a értelmében azokat a feltételeket, amelyek szerint külföldi honos belföldön kereskedői tevékenységet folytathat, elsősorban a nemzetközi szerződések határozzák meg. Nemzetközi szerződés hiányában külföldi honos a kereskedői tevékenység megkezdésére és gyakorlására csak az esetben kaphat iparjogosítványt, ha igazolja, hogy saját állama a magyar honosokkal szemben hasonló eljárást követ. Azt, hogy ez a viszonos eljárás feltétele egyes államok részéről fennforog-e, esetenként vagy általános rendelkezéssel a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg. A viszonosság fennforgása esetén a kereskedői tevékenység folytatása szempontjából különbség a belföldi és külföldi között általában nincsen, vagyis a külföldi, amenynyiben lakhatási engedélyt szerez, az ipartörvényben megállapított általános feltételek igazolása esetében a kereskedői tevékenység folytatására iparigazolványt, illetve a kereskedelem iparengedélyhez kötött ágaira (amilyen pl. a drogueria üzlet folytatása, élőállatokkal való kereskedés) iparengedélyt kaphat. A külföldi részvénytársaságok, valamint szövetkezetek részéről belföldön fiókintézet vagy ügynökség útján folytatandó tevékenység tekintetében a kereskedelmi törvény 210—216. §-ai értelmében különleges rendelkezések állanak fenn. Ezek a rendelkezések is a belföldi részvénytársaságokra és szövetkezetekre irányadó normatív szabályok keretében maradnak, vagyis a külföldi részvénytársaság és szövetkezet belföldi fióktelepe sincsen külön engedélyhez kötve. Csupán egy törvényünk van az a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről szóló 1923. évi VIII. törvénycikk), amelynek értelmében a biztosító magánvállalat létesítéséhez hatósági engedély szükséges és ilyen engedélyt csak a részvénytársaság, illetve a kölcsönös biztosító társaság alakjában működő vállalat részére lehet megadni. Az e törvény értelmében szabályozott hatósági engedély azonban lényegében szintén nem azonos a szoros értelemben vett engedéllyel, mert az engedély megadása vagy megtagadása ez esetben sem függ a hatóság diszkrecionális jogkörétől, hanem a törvény részletesen felsorolja azokat a feltételeket, amelyeknek fennforgása vagy fenn nem forgása esetében az engedélyt meg kell adni, vagy meg kell tagadni, úgy hogy a hatósági engedély ez esetben sem megy túl a normatív szabályok rendszerén. (69.439/1927. K. M.) Szegedményes (konvenciós) iparosoknál segédi vagy szakmunkás minőségben szerzett szakbavágó gyakorlat igazolása. A 78.000/1923. K. M. sz. rendelet 33. §-a első és második bekezdésének szövege nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy a második bekezdésben foglalt rendelkezés csak a törvény életbelépése után alkalmazásba vett egyénekre vonatkozik, ellenben nem vonatkozik azokra az egyénekre, akiket a törvény életbelépése a rendelet 31. §-ában említett üzemek vagy szegődményes iparo