Közgazdasági Értesítő, 1933. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1933-10-21 / 42. szám
26 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1933 október 21. azt az ellátást köteles szolgáltatni, amely a baleset esetére biztosítottaknak, illetőleg családtagjaiknak a balesetbiztosítási törvény szerint jár. A biztosítási kötelezettség szünetelésére alapot nyújtó szabályzatot a Társadalombiztosító Intézet vizsgálja felül, annak határozatát pedig hivatalból a budapesti kir. ítélőtábla, mint társadalmi biztosítási felsőbíróság, de csak abban az esetben, ha nem az államról, vagy önkormányzati testületről van szó. Az 1912.LXV. t.-c. 42. §-a értelmében azt az állami alkalmazottat, aki nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, de teljes szolgálatképtelenség állapotába került, a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más rendkívüli esemény folytán, kedvezményes nyugdíj idő számítás illeti meg. A különböző alkalmazásban álló alkalmazási kategóriáknál ezt a törvény különbözőképen szabályozza. Ugyanez a szakasz kimondja, hogy a nyugdíjtörvény alá tartozó összes állami alkalmazottak, akiknek a balesetbiztosítási törvény értelmében baleset esetére kártalanításra van igényük üzemi, vagy a balesetbiztosítási törvényben említett baleset esetén úgy a maguk, mint hozzátartozójuk részére a balesetbiztosítási törvényben megállapított káralanításnak megfelelő ellátásra tarthatnak igényt abban az esetben, ha az alkalmazott, illetőleg hozzátartozói részére a nyugdíjtörvény alapján járó ellátás a kártalanítás összegét el nem érné. A törvény ezen rendelkezése foglalja törvénybe a 4616/1910. M. E. számú rendeletet, amely azonban szintén érvényben van és az eljárást is ez szabályozza. Ezen rendelet szerint baleseti kártalanítás ügyében, a hivatal, a vállalat főnökének meghallgatásával, az illetékes miniszter határoz. Ezen határozat ellen a társadalombiztosítási bírósághoz lehet fordulni, ha a fél a miniszteri döntéssel nem elégszik meg, azaz ugyanolyan módon bírálja el a bíróság a biztosítás hatálya alól kivont alkalmazottak baleseti kártalanítási igényét, az 1922 :IV. t.-c. értelmében, mint a biztosítási kötelezettség alá esőkét. Amint látjuk, az állami és önkormányzati, valamint az ismertetett törvényben meghatározott többi testületek alkalmazottai és munkásai ki vannak véve a kötelező balesetbiztosítás hatálya alól azért, mert ezeknek balesetük esetén ugyanaz a kártalanítás jár, mint a kötelező biztosítás hatálya alá tartozóknak. Egyébként ezt a szabályt tartalmazta már az 1907 :XIX. t.-c., a régi munkásbiztosítási törvény, is. A törvény ezen rendelkezéséből következik az, hogy a balesetbiztosítás hatálya alól kivett munkaadók lépnek a biztosító intézet helyére és ugyanazt tartoznak szolgáltatni, mint amit az intézet szolgáltatna baleset esetén, azaz az ilyen munkaadó sem tartozik, a büntető bírói ítélettel megállapított vétkesség esetétől eltekintve, teljes kártalanítással, hanem csak azzal, amit a törvény a biztosító intézetre nézve megállapít. Az 1927.XXI. t.-c. 58. §-ának további bekezdései kimondják, hogy a munkaadónak a balesetbiztosítási kötelezettség szünetelése okából munkavállalójával szemben fennálló kártalanítási kötelezettsége nyugszik, amíg baleseti sérült munkavállalóját, a baleset idején volt munkakörének megfelelő mindenkori javadalmazásnál nem kisebb javadalmazással és az abban az időben volt munkakörénél nem alacsonyabbrendű munkakörben, alkalmazza. A korábbi esetleges balesetekből folyó járadékok esedékes részleteit azonban a munkaadó köteles a biztosítási kötelezettségének szünetelése esetében akkor megfizetni, ha az üzemi baleset a balesetbiztosítási kötelezettség szünetelése előtt történt. Ugyancsak köteles a munkaadó az egyéb kártalanítások kiszolgáltatására is. Ugyanez a rendelkezés áll azokra a munkaadókra, akiknek balesetbiztosítási kötelezettségét a törvény hatálybalépése előtt az 1907 :XIX. t.-c. 10. §-a alapján szüntették meg. A törvény ezen része bizonyos előnyt nyújt a baleseti biztosítás kötelezettség