Nemzetgazdasági Szemle – 1883.

1. szám - Heltai Ferenc: Az ipartörvény revisiója

NEMZETGAZDASÁGI SZEMLE VII. ÉVFOLYAM. 1883. J­A­N­­T A K. X. FÜZET. AZ IPARTÖRVÉNY REVISIÓJA. Irta : HELTAI FERENCZ. Három közlemény. I. 1. A modern iparjog kifejlődése. A polgárosodás kezdetén az iparjog azonos a munkajoggal, a mely egyaránt megillet minden szabad embert; a rabszolga jog­talan, vele ura korlátlanul rendelkezik. Az állam ezen korban nem avatkozik a polgárok magán tevékenységébe, a­melynek határait és módját minden szabad egyén maga szabja meg. Az ó­kor klassikus államaiban a polgárság jogosítványa magában foglalt minden ma­gánjogot, így a munka szabad jogát is. Az ipari munkát e korban legnagyobbrészt a rabszolgák végzik, úgy a mint azt az úr előírja, szabad munkások, a szó mai értelmében, alig vannak. A középkori germán-frank államokban is a szabad munkajog volt az uralkodó, a­mennyiben az összefért a rabszolgasággal és a jobbágysággal. A szabad ember bármely foglalkozást űzhetett, minden megszorítás nélkül; az uri hatalomnak alávetett egyén természetesen csak azt, a­mit ura megengedett. Ezen kezdetleges korszakban az ipar nem bírt semmi jelentőséggel, mert minden család vagy udvar maga fö­dezte szükségletének legnagyobb részét; külön iparos osztály nincs. A fejedelmek, nagyobb urak és kolostorok udvarán majd minden mesterséget értő jobbágyok voltak letelepítve, a­kik eleinte kizáró­lag uzok részére dolgoztak, majd bizonyos szolgáltatásért szabadal­mat nyervén, mások számára is. A külön iparos osztály alakulása a városok keletkezésével egy időbe esik; a városok keletkezése pedig Közép-Európában szorosan összefügg ezen nagyobb uri udvarokkal. A városok urai saját érde- Nemzetgazd. Szemle, 1883. VII. évf. I. füzet.

Next