Nemzetgazdasági Szemle – 1883.
1. szám - Heltai Ferenc: Az ipartörvény revisiója
AZ IPARTÖRVÉNY KEYISZO TA. közben felhasználtak minden eszközt a város lakosságának növelésére, mert jövedelmük a városi lakosság szaporodásának arányában gyarapodott. Szabadalmakat adtak a lakosoknak: szabadokká tették a beköltözőket, ha egyénileg nem voltak szabadok ; megadták a polgároknak bizonyos mértékben az önkormányzati jogot. Az iparűzés ekkor is szabad volt, mert senki sem bírálta, mint szerezték meg az egyes mesterek, a mesterségük folytatásához szükséges képzettséget és ügyességet. A középkori állam egyik alapelve volt a szabad emberek egyesülési jogának elismerése. Ezen jog különösen a városokban emelkedett jelentőségre, mert főleg ezekben voltak találhatók nagyobb számban olyan elemek, amelyek érdekeik közössége következtében leginkább érezték az egyesülés szükségét. Az egyesülés éle addig, míg a teljes városi szabadság ki nem volt víva, a város ura ellen fordult, akivel szemben az összes polgárok sorakoznak; amint azt elérték, az egyes polgári osztályok egymás között is elkülönülnek, és így versenyeznek a városi hatalom birtokáért. Ez a fejlődés menete nemcsak Olaszországban, hol a városok külön államokká váltak, hanem Németországban is, hol a városok területi uralmat nyertek, sőt Francziaországban is, de ott az állami hatalom megszilárdulása meggátolta az önálló városok keletkezését. Az egyesülési jog alapján sorakoztak az egyes polgárok a Gildekbe, a czéhekbe, melyek eleinte csak vallásos és etnikai czélokat követtek. A czéh nyitva állott mindenki előtt, ki abba be akart lépni, mert minél számosabb taggal rendelkezett valamely czéh, annál nagyobb volt tekintélye. A czéh a fejlődés ezen fokán tisztán magánjellegű egylet, amelynek tagjait a közös védszent tisztelete és a kölcsönös segítség és oltalom fogadalma köti össze. Mint váltak ezen tágabb értelemben vett czéheken belől a külön iparos czéhek az iparos osztály önkormányzati közegeivé, az még nincs kellőleg földerítve. Csak annyi bizonyos, hogy ezen korban a czéh még mint a városi hatóság közege jár el, annak nevében bírja hatalmát. Kizárólagos privilégiumokkal a mesterség üzésére a czéhek nem bírtak; a városi hatóság az u. n. szabad mestereknek mindig megadhatta az iparűzési jogot. A czéhek fejlődésének ezen korszaka, mely Németországban körülbelől a tizenötödik századdal végződik, volt a czéhek és egyúttal a kézműipar aranykora. A czéh keretén belől az iparos osztály mesterekre, legényekre és inasokra tagozódott, ez képezte a