Nemzetgazdasági Szemle – 1886.

Nagyobb közlemények - Báró Fiáth Miklós: A házi állatok összeírása 1884-ben I.

2 A HÁZIÁSÍT­ATOK ÖSSZEÍRÁSA 1884-BEN. ről még tájékozással sem bírunk. Csakis ezen adatok részletes isme­rete által nyerhetünk állattenyésztésünk állapotáról, annak fejlődé­séről, úgy netaláni hanyatlásáról hű képet és csak az által nyerhet a kormány és a gazdaközönség tevékenységére nézve biztos alapot és irányt. Ezen felvétel szükségét a gazdaközönség is méltányolja már, az országos gazdasági egyesület pedig a múlt év tavaszán tett előterjesztést a szarvasmarhalétszám kimutatásának érdekében Ehhez járul még azon körülmény, hogy állattenyésztésünk jövőjének biztosítása czéljából oda is kell törekednünk, hogy azt a külfölddel kellően megismertetvén, részünkre az ottani piac­okat megszerezzük; ennek elengedhetlen előfeltétele pedig az, hogy ez iránybani pontos statiszikai felvétel a külföld tájékoztatására is rendelkezésünkre álljon. Az eddigi statistikai adatokat illetőleg, csak azon ujóbbi ada­tok álltak rendelkezésükre, a melyek az 1880. LII. törv.-czikk által elrendelt népszámlálás alkalmával eszközöltettek vagy is „Némely hasznos háziállatok megszámlálásából" eredtek. Ily két nagyszabású, fontos de külön czélnak szolgáló műveletnek t. i. a népszámlálás és állatösszeírás egybekapcsolása, a statistikai elmélet szempontjából kifogás alá esik. Ellene mindazon nemzetközi stat. congressusok is nyilatkoztak, melyek a népszámlálás ügyével eddig foglalkoztak, és nyilatkozott ellene egész határozottságat a m. kir. szat. hivatal is, mely gyakorlatból tudta, hogy a nagyobbik műveletre, t. i. a nép­számlálás minél pontosabb foganatosítására fog a főfigyelem fordít­tatni ; ez pedig a hozzá csatolt mellékművelet, vagyis az állatszám­lálás rovására fog történni. Az állatszámlálás ennélfogva csakis három állatfajtára terjesztetett ki, u. m. szarvasmarha, juh és kecs­kére. De vájjon megbízható ez eredmény, vájjon igaz-e, hogy szarvas­marhaállományunk 1870—1880-ig az egész országban csak 32000 dbbal vagyis 0,6°/o-kal szapordott; hogy juhaink épen 5 milliónál több darabbal vagy közel 35%-kal, a kecskék állománya pedig 239,700 dbbal, vagy majdnem 42%-al fogyott volna? ezért a statiszkai hivatal maga sem mer felelősséget vállalni. De ha e számok mind állanak is, mégsem érhetjük be az eredménynyel. Hogy állattenyész­tésü­nket okszerűen intézhessük, hogy a kormány is kellő irányban gyakorolhassa befolyását, nem érhetjük be sem a puszta számokkal, sem azzal, hogy csak egy-egy évtized végadatait hasonlítsuk össze. A marha­tenyésztés mint bármely más termelés ág a földrajzi helyzeten.

Next