Nemzetgazdasági Szemle – 1890.

IV. Irodalmi szemle - A kereskedelemügyi miniszternek 1889. évi működéséről a törvényhozás elé terjesztett jelentése. – Jekelfalussy Józseftől

1102 IRODALMI SZEMLE. ipari vállalkozóvá tenni, h­anem­ a magántevékenységet igyekszik felkölteni és e czélra az állam hatalmában levő eszközöket, melyek szétszórtan, rendszertelenül sikerre nem vezettek, tervszerűleg akarja felhasználni és érvényesíteni. Az államnak csakugyan vannak hat­hatós eszközei, melyeket jól használva, nem csekély mértékben elő­mozdíthatják a hazai ipar fellendülését. Ilyen első­sorban a vasúti viteldíjak helyes kezelése. Ma már, midőn az állam oly nagy­ vasúti hálózat felett rendelkezik, mely az ország központjából valamennyi főközlekedési irányban kisugárzik és az ország minden részét be­hálózza, a vasutak hatalmas eszközét képezik az állam iparfejlesztő akc­iójának és az egész ország hálásan ismeri el, hogy a keres­kedelemügyi miniszter e hatalmat nagy bölcseséggel és kiváló sze­rencsével használja fel. Közvetlenül támogathatja az állam az ipart a közszállítások­kal is. Az állam évi szükséglete iparczikkekből — beleszámítva a közös hadsereg felszereléséből a magyar ipar számára fentartott részt — közel 10 millió frtra rúg, mely összeget a hatóságok, városok és különféle közintézetek szükséglete még nagy mértékben emel. Ily eszköz, c­éltudatosan alkalmazva, hatalmas rugója lehet iparunk fellendülésének és a jelentésben jelzett intézkedésektől ez irányban a legjobbat várhatjuk. Az iparfejlesztő tényezők közt a miniszter nagy súlyt fektet a szakképzettségre. A kisipar hajainak egyik főforrását épen a szakképzettség hiányában látja, mi viszont, mint eredendő okra, arra a megrögzött előítéletre vezethető vissza, melyly­el a műveltebb és vagyonosabb osztályok az ipari foglalkozás iránt viseltetnek. A tőke- és hitelhiány, mely egy másik nagy baja a hazai kis­iparnak, szintén szoros összefüggésben áll ezzel a sajnos körül­ménynyel és örömmel olvassuk a jelentésből, hogy a kisipar hitel­igényeinek kielégítése, nevezetesen az iparos hitelszövetkezetek, nyers­anyag beszerzési szövetkezetek és elárusítási raktárak szer­vezésének és létesítésének kérdése beható tanulmány tárgyává téte­tett. És oly örömmel üdvözölhetjük azt az intézkedést is, hogy az állami szállításokból a kisiparnak is méltányos rész biztosíttatik. A gyáripar terén már is élénk mozgalom tapasztalható. A gyár­vizsgálati jelentések szerint 1889. év végén Magyarországban — a mezőgazdasági szeszgyárakon és kisebb vidéki gőzmalmokon kívül — 1.132 nagyobb gyártelep állt fenn. A vállalkozási kedv az elmúlt évben is erőteljesen fordult az ipar felé és több, mint 20 millió forint fordíttatott új gyárak alapítására, mely vállalatok 10 ezer munkáskéznek adtak foglalkozást. E vállalatok közt leg­fontosabbak a czukorgyárak, melyeknek befektetési tőkéje több, mint felét teszi az említett 20 millió forintnak. Végre tehát elérjük, hogy ez iparág, mely oly közvetlen kapcsolatban áll a mezőgazda­sággal, kiemelkedik korábbi jelentéktelenségéből és felszabadítja a hazai piaczot az osztrák czukoripar uralma alól. 1889-ben 67, külön­böző iparcsoportba tartozó gyár létesült, mely szám azonban még nem fejezi ki teljesen a hazai gyáripar terjeszkedését, minthogy ezenkívül számos, már létező gyár emelte fel befektetési tőkéjét és fokozta termelő képességét. Részletes kimutatást nyújt a jelentés az ipartestületekről és társulatokról, valamint a tanoncziskolákról és az iparoktatásra vonat­kozó egyéb intézetekről. Az 1889. évi gyárvizsgálatok eredményét

Next