Nemzetgazdasági Szemle – 1890.
IV. Irodalmi szemle - A kereskedelemügyi miniszternek 1889. évi működéséről a törvényhozás elé terjesztett jelentése. – Jekelfalussy Józseftől
1102 IRODALMI SZEMLE. ipari vállalkozóvá tenni, hanem a magántevékenységet igyekszik felkölteni és e czélra az állam hatalmában levő eszközöket, melyek szétszórtan, rendszertelenül sikerre nem vezettek, tervszerűleg akarja felhasználni és érvényesíteni. Az államnak csakugyan vannak hathatós eszközei, melyeket jól használva, nem csekély mértékben előmozdíthatják a hazai ipar fellendülését. Ilyen elsősorban a vasúti viteldíjak helyes kezelése. Ma már, midőn az állam oly nagy vasúti hálózat felett rendelkezik, mely az ország központjából valamennyi főközlekedési irányban kisugárzik és az ország minden részét behálózza, a vasutak hatalmas eszközét képezik az állam iparfejlesztő akciójának és az egész ország hálásan ismeri el, hogy a kereskedelemügyi miniszter e hatalmat nagy bölcseséggel és kiváló szerencsével használja fel. Közvetlenül támogathatja az állam az ipart a közszállításokkal is. Az állam évi szükséglete iparczikkekből — beleszámítva a közös hadsereg felszereléséből a magyar ipar számára fentartott részt — közel 10 millió frtra rúg, mely összeget a hatóságok, városok és különféle közintézetek szükséglete még nagy mértékben emel. Ily eszköz, céltudatosan alkalmazva, hatalmas rugója lehet iparunk fellendülésének és a jelentésben jelzett intézkedésektől ez irányban a legjobbat várhatjuk. Az iparfejlesztő tényezők közt a miniszter nagy súlyt fektet a szakképzettségre. A kisipar hajainak egyik főforrását épen a szakképzettség hiányában látja, mi viszont, mint eredendő okra, arra a megrögzött előítéletre vezethető vissza, melylyel a műveltebb és vagyonosabb osztályok az ipari foglalkozás iránt viseltetnek. A tőke- és hitelhiány, mely egy másik nagy baja a hazai kisiparnak, szintén szoros összefüggésben áll ezzel a sajnos körülménynyel és örömmel olvassuk a jelentésből, hogy a kisipar hiteligényeinek kielégítése, nevezetesen az iparos hitelszövetkezetek, nyersanyag beszerzési szövetkezetek és elárusítási raktárak szervezésének és létesítésének kérdése beható tanulmány tárgyává tétetett. És oly örömmel üdvözölhetjük azt az intézkedést is, hogy az állami szállításokból a kisiparnak is méltányos rész biztosíttatik. A gyáripar terén már is élénk mozgalom tapasztalható. A gyárvizsgálati jelentések szerint 1889. év végén Magyarországban — a mezőgazdasági szeszgyárakon és kisebb vidéki gőzmalmokon kívül — 1.132 nagyobb gyártelep állt fenn. A vállalkozási kedv az elmúlt évben is erőteljesen fordult az ipar felé és több, mint 20 millió forint fordíttatott új gyárak alapítására, mely vállalatok 10 ezer munkáskéznek adtak foglalkozást. E vállalatok közt legfontosabbak a czukorgyárak, melyeknek befektetési tőkéje több, mint felét teszi az említett 20 millió forintnak. Végre tehát elérjük, hogy ez iparág, mely oly közvetlen kapcsolatban áll a mezőgazdasággal, kiemelkedik korábbi jelentéktelenségéből és felszabadítja a hazai piaczot az osztrák czukoripar uralma alól. 1889-ben 67, különböző iparcsoportba tartozó gyár létesült, mely szám azonban még nem fejezi ki teljesen a hazai gyáripar terjeszkedését, minthogy ezenkívül számos, már létező gyár emelte fel befektetési tőkéjét és fokozta termelő képességét. Részletes kimutatást nyújt a jelentés az ipartestületekről és társulatokról, valamint a tanoncziskolákról és az iparoktatásra vonatkozó egyéb intézetekről. Az 1889. évi gyárvizsgálatok eredményét