Nemzetgazdasági Szemle – 1892.
1. szám - Dr. Matlekovits Sándor: Az új vámszerződések
AZ UJ VÁMSZERZŐDÉSEK. Hosszas tárgyalások után 1891. évi deczember 7-én terjesztettek az illető törvényhozási testületek elé azok a kereskedelmi és vámszerződések, melyeket egyrészt Ausztria-Magyarország és Németország egymással s másrészt Ausztria-Magyarország és Németország külön-külön Olaszországgal, Belgiummal és Svájcczal megkötöttek. Ezen szerződések megkötésénél a szerződő államokat az az óhaj vezérelte, hogyállamaik közt a kereskedelmi és forgalmi viszonyt bensőbbé tegyék; ez okból elhatározták, hogy az eddig fennálló szerződések helyébe új kereskedelmi és vámszerződések lépjenek, melyek hosszabb időre kötve, szilárd alapot nyújtsanak a földmívelés és az ipar termékei kölcsönös kicserélésének fejlesztésére és amelyek egyszersmind alkalmat szolgáltassanak arra is, hogy államaik, kereskedelmi és forgalmi viszonyaikat más államokkal is megfelelő szerződések útján szabályozhassák«. Az Ausztria-Magyarország és a Német Birodalommal 1891. deczember 6-án Bécsben aláírt kereskedelmi és vámszerződésnek idézett bevezető szavai magukban foglalják az új kereskedelmi és vámszerződések okát, keletkezési történetüket és foglalatjukat legalább elvi tekintetben, és föltüntetik egyszersmind azt a jelleget, amelylyel bírnak, világosan kijelentvén, hogy itt tisztán önálló államok önálló forgalmi területeinek vám- és kereskedelmi viszonyai szabályoztatnak. Mielőtt a szerződések anyagi jelentőségét és részleteit fejtegetnék, mindenekelőtt szükséges az új viszony föltüntetése szempontjából tisztába jönni azzal, várjon a szóban forgó nyolcz szerződés »vámuniót«, vagy az oly sokszor hangoztatott »középeurópai vámszövetséget« megteremtette-e ? Ismeretes az a mozgalom, amely Európa több államai-