Közgazdasági Szemle – 1897.

I. Értekezések - A zárszámadás joga. – Dr. Pap Dávidtól

A ZÁRSZÁMADÁS JOGA. — Első közlemény. — A törvényhozás budget-joga, csonka és tökéletlen jog marad mindaddig, a­mig azt a számonkérés joga ki nem egé­sziti. Addig a költségvetési törvény amolyan lex imperfecta, a melynek nemcsak hogy sanctioja nincs, nemcsak hogy az alkot­mányosság szempontjából a szükséges jelentősége nincs meg, de olyan törvény, a­melynek végrehajtása fölött a parlamentek ellen­őrzést sem gyakorolhatnak. Olyan törvény, a­mely praktiku­san véve senkit sem kötelez s a­mely semminemű biztosíté­kot nem nyújt arra nézve, hogy a kormányzás tényei, a kormányzás iránya valósággal megfelelnek az országgyűlés politikai óhajtásainak. Budget-jog zárszámadási jog nélkül: ime ez volt 1848-ig a magyar országgyűlések helyzete. A budget-jog az adómeg­ajánlás rendszerében nyilvánult, de számonkérés nem volt sehol. S e szerencsétlen helyzet következményei ? Íme az első magyar felelős pénzügyminiszternek, Kossuth Lajosnak 1848 július 19-én az 1849-iki költségvetés előterjesztése alkalmával tett nyilatkozata: »Ezen adórendszernek jó oldala az volt, hogy az ország utolsó fillérig tudta, mennyit ajánl, s mivel a kormány sem jövedelmekről, sem kiadásokról nem számolt, az összeg meghatározása legalább korlátot vetett a nem szá­moló kormány túlságos zsarolásának«. ». . . a magyar nemzet maga volt egyedül minden alkotmányos nemzetek közt, mely a fonák kormányzati rendszer következtében politikai maxi­mái közé volt kénytelen számítani azon törekvést, hogy a kormánynak minél kevesebb jövedelme legyen, sónál, har­minczadnál, adónál mindig leszállítást sürgetett, a kincstári javakat minden kivetésnél a lehetségig terhelte, s minden új adóeszmétől összeborzadott, és igen természetesen, mert kor.

Next