Közgazdasági Szemle – 1900.
I. Értekezések - Heller Farkas Henrik: Németország kereskedelmi politikája
754 HELLER FARKAS HENRIK. következő idők felé néznie, hiszen a szerződés 25. §-a világosan beszél a létesítendő egyesülésről. Ez időt tehát nagyon jól fel kellett használni, hogy amikor a szerződés 25. §-ának teljesítésére kerül a sor, akkorra a teljesítés lehetetlenné váljék. Erre pedig csak egy eszköz volt: szabadelvű kereskedelmi politikát követni. Azok között a gazdasági körülmények és tényezők között, melyek a politikai okok mellett segítették, de nem teremtették az ötvenes évek szabadelvű vámpolitikáját, legfontosabb az angol mozgalom. Angliában a 20-as években kezdődik a szabadelvű agitáczió és a negyvenes évektől a hatvanasokig terjed az a kor, melyben Peel és Gladstone az angol tarifát a legszorosabb értelemben vett financziális tarifává alakítják. Ez nagy befolyással volt Németországra, mely Angliával élénk kereskedelmet folytatott. Nevezetesen az északnémet termelők gabonakivitele játszott nagy szerepet. A német kereskedők és mezőgazdák rokonszenveztek az Angliában diadalmaskodó iránynyal s megindították a német szabadkereskedelmi mozgalmat. Új korszakot jelent a német vám-, de még inkább a német külpolitikában a porosz-franczia szerződés. Ausztria végleges kituszkolása ez mind a német egységből, mind a német vámterületből. Ezután Ausztriának a német gazdasági területhez csatlakozása egyideig komolyan szóba sem jött. Poroszország az 1853. évi szerződés 25. §-ának végrehajtása előtt állt. Hogy szabaduljon versenytársától? A nyílt hadviselésre még nem érezte magát elég erősnek; félt Ausztriától. Ekkor kezdi meg Francziaországban III. Napóleon a szerződéses politikát; Angliával oly szabadelvű szerződést köt, hogy ez iránt még az a párt sem tehet kifogást, mely Angliában minden differencziális kedvezménynek ellensége. Francziaország még 1860-ban kinyilvánította, hogy szívesen tárgyalna a Zollvereinnal vámkönynyítések végett. Itt van tehát az alkalom! A szabadkereskedelmet, melytől Ausztria irtózik, a szerződéses politikában folytatni kell, ez hatni fog. Poroszország 1861-ben január 15-én a Zollverein államainak nevében csakugyan megkezdi Francziaországgal a tárgyalásokat és oly hévvel viszi, hogy már 1862-ben márczius 29-én elkészül velük és felszólítja a Zollverein államait, fogadják el a kész szerződést. A szerződés 31. §-ában a legnagyobb kedvezményi záradék van. Ami kedvezményt ad a Zollverein valamely államnak, az e pont értelmében ipso facto megilleti Francziaországot is, s a 31. §. kivételt nem ismer. Tehát Ausztria sem kivétel. Ha a vámsorompót eltörlik az osztrák-német határon, erre a francziák is igényt tarthatnak. Szóval a porosz franczia szerződés teljes kijátszása volt Ausztriának. Az 1853. szerződés 25. §-a most már hiába való. A porosz-franczia szerződés megkötésénél a főszerepet a politika játszotta; e mellett a kereskedelempolitikai oldalt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Francziaország és Poroszország között évek óta vámháború okozta magas vámtételek jártak; élni kellett tehát az alkalommal, midőn Francziaország békejobbot kínált. Ez a szerződés gazdasági oldala, melynek erősebb kidomborítása a Zollvereinban nem igen történt, mert a politikai oldal teljesen háttérbe szorította. A Zollverein megindult a szabad kereskedelem irányában. A tehetetlenség törvénye nemcsak a fizikában, hanem a társadalmi tudományok terén is érvényesül. Az ezután következő évek szabadelvű intézkedései főkép ebből a forrásból fakadnak. A szabad kereskedelem helyességéről most már